Andrej Percev, Oroszország egyik legkiválóbb újságírója minden héten kiemeli azt a két helyi, belföldi hírt, amelyet a legfontosabbnak tart és elemzi őket. Ez mindenképpen tanulságos olvasni, ugyanis rendre bebizonyosodik: azok az események lényegesek valójában, amelyeket rajta kívül senki sem talált
Hónap: 2024 október
Ha az ember 57 éves, mint én, már nem álmodozik katonai karrierről, hőstettekről, kalandokról és merész huszárcselekről, egyszóval kissé megfontoltabban igyekszik művelni az őrültségeket – minél kényelmesebb úton-módon, esetleg sehogyan sem. Nos, ez nálunk egyelőre még lehetséges, Oroszországban már nem:
Valami készül a Kaukázusban, valami nagy, egész estét betöltő, sőt, sok mindent megváltoztató dolog, egyre nagyobb az elégedetlenség és lassan már Ramzan Kadirov sem képes úrrá lenni a helyzeten – bár talán jobb is így, mert ha egyszer ő old
Nincs mit szépíteni a dolgon, az Oroszországi Föderációban rohamosan erősödik az ultranacionalizmus: úgy tűnik, megjelentek a Fekete Százak jelenlegi utódai, és a barna pestis rohamosan terjed. A kormányzat meg örül neki, ugyanis valamiféle önkéntes karhatalmistáknak tekinti a neonácikat. Ezt a
Az sosem volt kérdéses, hogy az orosz titkosszolgálatok eszköztárában igen előkelő helyet foglal el a provokáció. Nekik – főként az FSZB-nek – hazaárulót kell produkálni, akkor is, ha nincs, tehát amikor hiány van ebből az emberfajtából, akkor, hogy úgy mondjam,
A protokoll az bizony protokoll, és mérhetetlenül fontos a nemzetközi diplomáciában. Teljesen érthetőek a kazanyi intézkedések, mi több, valósággal szükségesnek is mondhatóak. Nehogy már rossz benyomásai támadjanak a magas külföldi vendégeknek az őket meginvitáló városról. Ha vendéget hívunk, kitakarítunk, megpucoljuk
Oroszország most már mindenképpen győzni fog, ez nem is lehet kétséges. Szövetségre lépett ugyanis a gazdag és virágzó Észak-Koreával, melynek jól táplált, makkegészséges, erőtől duzzadó harcosai szét fognak zúzni minden ukrán ellenállást és daliásan masíroznak majd be Kijevbe. Ezt nem
Engem valósággal sokkolt a hír, de úgy tűnik, igaz. Csak remélni merem, hogy Georg Spöttle és a többi „biztonságpolitikai szakértő” nem látták még, mert ha elolvassák, kitérnek a hitükből, belépnek a karthauzi rendbe, és életük hátralévő részét némaságban töltik, zöldségtermesztéssel,
Kérem tisztelettel, a mai napon úgy alakult a helyzet, hogy igazán nagy, grandiózus témák nincsenek. Illetve dehogy nincsenek, csak az a legérdekesebb például 23 oldal lenne, amit eleven ember nem képes végigolvasni. Az a magyar sajtóban már kisregénynek számít. Magyar
Különös eseménysorozat sokkolta Litvániát, ami egyelőre nem tűnik veszélyesnek, de bármikor azzá válhat. Felvetődik a kérdés, hogy mikor nem hadviselés a hibrid hadviselés? Lehet-e akár jóindulatúnak is magyarázni? Ha furcsa dolgok történnek, nem kéne átsiklani fölöttük és visszatérni a megszokott