Ma kicsit megmutatom, hogyan is működik a magyar sajtó, pontosabban azt mutatom meg, hogyan nem működik. Hol van az a bizonyos társadalmi üvegplafon, amibe most nem a hölgyek, hanem a sajtó munkatársai ütköznek bele és vajon miért létezik egyáltalán?
Hogy a végén kezdjem: nagyon, de nagyon rossz ötletnek találom a 2006-os események megfilmesítését, bármely mozgóképes műfajban. Ez tipikusan olyan téma, amiből jól nem lehet kijönni, sikeres csak oly módon lehet, hogy azt a stáb minden tagja megbánja, lehet, utólag
Most kicsit komolyabb témáról lesz szó, nem lesz rövid az írás, sőt, jogászkodni is fogunk, előre szólok: akinek nem kenyere az ilyesmi, itt hagyja abba az olvasást és ne hozzászólásban panaszkodjon, hogy „túl hosszú”, „nekem erre nincs időm, mondd el
Ezt most anélkül írom, hogy bármit hozzánéznék. Nem a Malom, elvégre. Nem kell pontosnak lennem, bőven elég az érzékelés és érzékeltetés.
Lassan már fel sem figyel az ember a laposföldesek okosságaira, a chemtrail lejárt lemez, a mai konteópiacon egy, csak egy márka uralkodik: Qanon, de az legalább minden korábbit magába olvasztott, ha születik is új összeesküvés-elmélet, már az ő égisze alatt
„Ismerd meg önmagad” – ez nem azt jelenti, hogy: Figyeld meg önmagad. Figyeld meg önmagad – ez a kígyó hívó szava. Hanem azt jelenti: Tedd magad cselekedeteid urává. De hát immáron az vagy: ura a cselekedeteidnek. A szó tehát azt
Ki nyerte meg a vietnami háborút? Nem is olyan egyszerű a kérdés. Tulajdonképpen nem Észak és nem Dél, nem Moszkva, nem Washington és nem is Peking, sőt, nem is Hanoi. A vietnami háborút Henry Kissinger nyerte meg, és mindenki azt
– Megtalálták Magyarország legnagyobb (értsd: legkövérebb) görényét, írta tegnap a 444. Ne viduljanak, nem azt. Ez csak két deka híján két kiló.
A Zóna első tönkretétele nem lehetett nagy szakmai feladat, bárki is követte el, mikor sikerült talpra állítani, tavaly november elején, el is kezdtem mindenféle védelmeket telepíteni rá.