Ez az írás egy kiegészítő anyag a mai hírösszefoglalóhoz, ugyanis annál hosszabb, mintsem belefért volna, de kihagyni vétek lenne az események krónikájából.
Oroszország szuperhatalom. De miért? Gyakran hallani, hogy Oroszország éves nemzeti összterméke annyi mint Olaszországnak. Nos, megnéztem, és ez nem igaz. Olaszország 2,00 milliárd, Oroszország 1,70 milliárd euró. (2019-ben.)
„Furcsul, egyre furcsul” – mondaná Alice a most Ukrajnában zajló háborúra és én sem tudok egyebet mondani, maximum hozzáteszem, hogy „de durvul is”.
Nem mondom, csábított ma a gondolat, hogy a magyar államfő megválasztásával foglalkozzak inkább, latolgassam, vajon kit választanak majd meg az egy lehetségesből, de van egy olyan érzésem, hogy ez az esemény jóval kevésbé befolyásolja a sorsunkat, mint az Ukrajnában jelenleg
Jelen pillanatban – jelen pillanatban – azt mondanám, hogy a következő: Ukrajna megmarad. Amit az orosz hadsereg megszállt, nem tudja – egyelőre – visszafoglalni, de nem fogja elismerni. Az orosz hadsereg Ukrajnát nem tudja elfoglalni. Szerintem nem is akarja.
Már tizennegyedik napja tart az ukrajnai orosz invázió, és az ember csak kapkodja a fejét az információözönben. Hír annyi van, mint a pelyva, más kérdés, hogy mennyinek van veleje és melyikből hányszor kell gyököt vonni ahhoz, hogy olyan eredményt kapjunk,
Figyeljék meg az áthangolódást. Vagy inkább visszahangolódást. Érdemes rászánni naponta pár percet.
Háborúról ír az ember, a béke reményében, és ma abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem csak harci cselekményekről számolhatok be, hanem arról is, hogy megkezdődött és halad az ostromlott városokból a civilek evakuálása.
Szép, finoman kezd visszatérni a Gazdához.
A háború sokadik napján a helyzet minden, csak nem biztató. Nem csak a szemben álló erők harcolnak egymással, hanem a krónikás is a dezinformációval, azonban nehéz egyedül szembeszállni ezzel az ezerfejű hidrával. Nehéz, de muszáj.