Szele Tamás: Az eltörpülés útján

Akkor hát megtörtént, amire már évek óta számítottunk, de még tegnapelőtt sem hittünk igazán a bekövetkeztében: ma délelőtt Orbán Viktor levélben értesítette a néppárt frakcióvezetőjét, Manfred Webert, hogy a Fidesz EP-képviselői kilépnek az Európai Néppárt frakciójából.

Évek óta romlott a Fidesz és a Néppárt viszonya, pedig oly bimbózó volt szerelmük hajdanán! A végére már csak az maradt – erről szólt a vasárnapi levélváltás – ami a rossz házasságok végén szokott elhangzani:

– Elválok tőled, nem bírom tovább!

– Dehogy te válsz el! Én válok el tőled!

Lehetne boncolni, miért került sor a szakításra, névlegesen a Néppárt egy belső alapszabály-módosítása miatt, mely szerint nem csak tagokat, hanem egész delegációkat lehet kizárni a néppárti képviselőcsoportból, amennyiben azok már fel vannak függesztve. Erre hördült fel a Fidesz vezetése, de legfőképpen OrbánViktor: „Tudjuk, mi lapul a bokorban, ellenünk szervezkedtek!” Ami vagy így volt vagy nem, de azért ehhez a fajta kizáráshoz is kellett volna többség, ha nem is minősített, a néppárti frakción belül. Bár az is tény, hogy az elmúlt évek csörtéi után meglett volna az a többség, amennyiben felmerül a Fidesz képviselőitől való szabadulás.

Orbán tehát, amint hírül vette, hogy a néppárti frakció megszavazta az alapszabály-módosítást, fogta a pennáját (vagy az íródeákját), s ment a levél, ment egyenesen Webernek:

Tisztelt Elnök úr!

Ezúton tájékoztatom, hogy a Fidesz visszaadja az EPP képviselőcsoportban elfoglalt tagságát. Miközben több százezer európai polgár kórházi ápolásra szorul, miközben orvosaink életeket mentenek, kiábrándító látni azt, hogy az EPP képviselőcsoportját belső ügyek bénítják meg és azon fáradoznak, hogy demokratikusan megválasztott képviselőket hallgattassanak el.

A pártszabály kiegészítése nyilvánvalóan egy, a Fidesz és választói ellen indított, ellenséges lépés. Azzal, hogy korlátozzák képviselőink munkáját az Európai Parlamentben, a magyar választókat is megfosztják demokratikus jogaiknak gyakorlásától. Ez demokráciaellenes, igazságtalan és elfogadhatatlan. Ebből adódóan a Fidesz igazgatótanácsa úgy döntött, hogy azonnali hatállyal elhagyja az EPP képviselőcsoportját. Képviselőink továbbra is kiállnak azokért, akiket képviselnek, a választóinkért, és megvédik a magyar emberek érdekeit.

Tisztelettel

Orbán Viktor”

Weber még nem válaszolt vagy nem ismerjük a válaszát, de nagy kő eshetett le a szívéről, egy kínos procedúrával kevesebb, a krakéler vendég, amit már évek óta ki akartak rakni a kávéházból, magától elment, vissza sem jöhet. Igaz: otthagyta a kisöccsét magnak, ugyanis a KDNP nem lépett ki, sőt, tegnap Semjén Zsolt olyan okosat bírt szólni az ügyben, hogy nem bírom nem ideidézni:

A KDNP régebb óta van az EPP-ben mint maga az EPP. Én maradok és mivel a KDNP álláspontja nem változott, Hölvényi György is marad a Néppártban és a néppárti frakcióban.”

A KDNP tehát régebben volt a Néppártban, mint maga a Néppárt? Maximum teológiai alapon lehetne ezt megmagyarázni, azzal, ha a KDNP vezetőjének a Mindenhatót tekintenénk, de még úgy sem, ugyanis neki semmi köze ezekhez az alakokhoz, valószínűbb, hogy a konkurensének dolgoznak. Esetleg még azt tudom elképzelni, hogy a KDNP úgy lehetett ott mindenhol azelőtt, hogy maguk a dolgok létrejöttek volna, ha ők az Éj a Csongor és Tündéből:

Sötét és semmi voltak: én valék,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj”

A sötét és a semmi azért maradt. De lépjünk tovább, a tej kiömlött, lássuk, mihez kezdhetünk vele?

Először is mindenkit figyelmeztetnék: ezen sem gyászolni, sem ünnepelni nincs mit.

Ellenzéki oldalról is, kormánypárti oldalról is sok örömködést látok, hallok, pedig Jupiterre: még bánkódni sem lehet az eseten.

Ellenzékieknek: nem, nem vágták ki a Fideszt az Európai Parlamentből. Csak a Néppárt frakciójából léptek ki, a megválasztott képviselők magában a parlamentben eddig is szavazhattak, ezután is megtehetik, meg is fogják tenni. Eddig csak a Néppárt belső ügyeiben vonták meg tőlük frakción belül a szavazati jogot.

Kormánypártiaknak: nem, nem vágták ki a Fideszt az Európai Parlamentből. És nem léptünk, nem is lépünk ki az Európai Unióból, akárhogy örülnének ennek páran. Egy napig tartana az az öröm, nem tovább, de akkor is uniós tagállamok maradtunk, maradunk is, és ez nem az első lépés a Huxit felé. Szó nincs ilyesmiről. Csak egyes zavaros fejek képzelik.

Mindenkinek: érdekes fejlemények várhatóak még. Ugyanis habár még a felfüggesztés is elkerülhető lett volna minimális kompromisszumokkal, erre sem volt hajlandó a magyar kormánypárt, tehát most ott áll Brüsszelben, az eresz alatt 12 facér uniós képviselő, akik megszokták, hogy egységben szavazzanak, a Fidesz amúgy sem engedné, hogy nem mind ugyanoda üljenek át a Néppárttól, csak az a kérdés, hova csatlakozik majd a Fidesz az uniós politikában?

Elviekben, de csak elviekben fennáll annak a lehetősége, hogy mindannyian függetlenek maradnak, ez azonban az érdekérvényesítés legrosszabb formája lenne, ha van is rá lehetőség: 705 képviselő ül az Európai Parlamentben, ebből eddig 29 volt független, most lehet 41: ha mind össze is tartanának (és nem fognak, azért függetlenek), sem mennének sokra egy szavazáson a 187 – na jó, most már 175 – tagú néppárti vagy a 147 tagú szocialista-demokrata frakcióval szemben. A független státus azt jelentené, hogy a Fidesz szerepe teljesen jelentéktelenné válik az uniós politikában.

Nincs mese, be kell ülni valami nagyobb frakcióba. Illetve, nagyobba nem lehet, az előbb mondtam a két legnagyobbat, az egyikből most léptek ki, a másikban szóba sem állnának velük. Mi marad?

Akárhogy is nézem, a Renew Europe, a Zöldek és az Egységes Európai Baloldal kiesik – olyan helyzetet el tudok képzelni, ha megerőltetem a fantáziámat, amelyben Orbán udvarolna ezeknek a frakcióknak (bár nagy oka kéne annak legyen), de olyant nem, hogy fogadnák is ezt az udvarlást.

Két képviselőcsoport fogadhatná be a fideszeseket: az egyik az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciója – oda hívták is őket korábban – vagy az Identitás és Demokrácia. Az elsőtől már hallatszottak szirénhangok, Raffaele Fitto, a frakció társelnöke még január 24-én azt mondta:

Tökéletes az egyetértés a Fidesz és az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoport között. Egyértelmű, hogy készen állunk a küldöttségekkel való tárgyalásokra az Európai Parlamentben, hiszen már most számos témában egy hullámhosszon vagyunk. Sok témában már most is együttműködünk, és tökéletes egyetértésben vagyunk az Identitás és Demokrácia csoporttal is, amelyben a Liga van.”

Ami azt jelentené, hogy tárt karokkal várják a Néppárt újdonsült árváit is, csakhogy annak ára lesz: a csoporton belül nagyon erős lengyel lobby miatt bizony változtatni kéne Budapest Moszkva-politikáján, ami nem lesz egyszerű feladat, ugyanis Moszkvának meg addig vagyunk értékesek, míg a kis szabotőreink számítanak valamit az EP-ben, ha nem számítanak vagy ha ki is csöppennek, nem leszünk fontosabbak, mint Monaco. Az Identitás és Demokrácia sem kecsegtet nagy lehetőségekkel, ahogy a konzervatívok sem: az identitáriusoknak 76 képviselőjük van, az ECR-nek 61 (azért is teszik a szépet, legyen nekik legalább 73).

De érdekérvényesítési szempontból még akkor sem ér sokat ez a két frakció, ha mindenben összefognak: a Néppárt mindenkinél erősebb. Azért is volt jó üzlet a Fidesznek oda tartozni.

Már akárhogyan is alakul, egyet elmondhatunk: ezzel a mai döntéssel a Fidesz rálépett az eljelentéktelenedés, eltörpülés útjára az uniós politikában. Igaz: eddig is törpe volt, de egy ideig óriás volt a haverja.

Most már nem az.

Eddig számított Orbán Viktor szava – amennyire számított, persze – Brüsszelben, mostantól kevésbé fog latba esni, mit mond.

Ez a folyamat indult meg tehát ma, a kilépéssel, és nem több.

Nincs min bánkódni, nincs mit ünnepelni.

Figyelni van mit.

Érdekes idők jönnek.

Oszd meg másokkal is!