Érdekes lesz az afrikai vezetők részéről, ha a fentiek fényében ártatlanul és mosolyogva bájcsevegnek majd Moszkvában. Főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a Kreml gyakorlatilag nem tud nekik semmit ajánlani az orosz befolyás elfogadásáért cserébe, csak egy újabb, orosz gyarmatosítást – ami azonban jóval kellemetlenebb és kegyetlenebb lesz, mint a korábbi volt. Viszont antikolonializmusnak kell majd hívni.

Látható tehát, hogy Turmp és a Republikánus Párt a vesztét érzi és szó szerint mindennel megpróbálkoznak, hogy mentsék, ami menthető. Egyetlen személyes tanácsom az lenne, hogy ebben a helyzetben már ne akarjanak győzni, az ugyanis lehetetlen: inkább tanuljanak meg veszíteni. De erre képtelenek.

Ezért fontos tehát Kalinyingrád és környéke Moszkvának: egy háborúban ezek a radarok aranyat érnének (főleg, ha a nyugati erők nem tudnának róluk, de hát tudnak). A Kreml tehát vigyáz rájuk, mint a szeme fényére. Mert hát – a szemei is.

Nos, ki-ki döntse el, mennyi esélyt adna Vučićnak: a szerbiai fogadóirodák és elemzések szerint továbbra is ő a megmérettetés legnagyobb favoritja (győzelmére 1,20-as szorzót adnak), ugyanakkor a korrupciós vádak, a megerősödött diákmozgalom és a kiélezett társadalmi hangulat miatt még fordulhat a kocka – ne feledjük, a magyarországi elemzők közül is akadtak olyanok, akik nem kételkedtek Orbán 2026-os kétharmadában.

Az ebben a történetben a legidegesítőbb, hogy a Latin-Amerikát több alkalommal is felforgató ügynökök – el sem kellett hagyják Moszkvát. Mintha Stirlitz nem kellett volna elmenjen Berlinbe, Sorge Tokióba, Abel ezredes New Yorkba, és végig home office-ból spionkodtak volna. Oda már a kémkedés romantikája is: James Bond egy laptop mögül menti meg a világot.

Így jártak hát a teheráni szellemírók, kísértetzsurnaliszták. Ebből annyi a tanulság, hogy manapság ne csak olvassunk: próbáljuk meg értelmezni is a szöveget, bárhol találkozunk vele, mielőtt elhisszük.

Ami ma impozáns csatahajó, és kontinensek reszketnek tőle, az holnap már csak csillagászati mennyiségű, elavult ócskavas. Hol van már mondjuk a Yamato – és ha meg is lenne, mihez lehetne vele kezdeni?

Összefoglalva: a kalinyingrádi gazdaság és forgalom adatai egy haldokló, de legalábbis pangó régiót mutatnak. Hogy mit kell ezen félteni, az nem világos – ha csak nem arról van szó (a katonai szempontokon túl), hogy ez a város azért van ott, ahol, és azért ragaszkodnak hozzá ennyire – hogy szükség és igény esetén baja történhessen.

Összefoglalva: nesze semmi, fogd meg jól. A dízel-ügyletben egyetlen dolog megfejthetetlen: az, hogy ez mire jó a benne résztvevő két vezető politikusnak. Mert csak az ő számukra lehet haszna: a fentiekben áll fehéren-feketén, hogy mindenki más számára tökéletesen haszontalan és értelmetlen az egész tranzakció.

„A Mester húsz évig meditál egy barlangban, majd megvilágosodva kilép a napfényre. A barlang előtt tanítványok várják. - Mester, taníts minket! - Gyermekeim, az élet olyan, mint a tenger. - Miért? - Jó, hát akkor nem olyan.”

Lehet, hogy ha nincs bothálózat, pontosabban nem működik az adatközpont célpontokat kijelölő crawler-rendszere, nincs békétlenség sem. És ha ez eldől: már csak munkához kell látnunk, ki kell takarítanunk az online teret. De alaposan ám.

Donald Trump az elmúlt napok folyamán elárulta Ukrajnát, elárulta Európát és elárulta az Egyesült Államokat is. Tette mindezt három csepp dízelolajért.

Egyszóval: Mariupolban már megint minden másképpen volt. Ahogy Bucsában, ahogy Kramatorszkban, Kremencsukban, Irpinyben... a sor végtelen. A hazugság viszont nem lehet halhatatlan. Nem tarthat örökké. És nem is fog.

Nos, akkor most már minden részlet világos – ennek a merényletkísérletnek az esetében. Tekintve azonban Oroszország terrorháborúját Európa ellen, érdemes megjegyezni a brigantik neveit. Fogadni mernék, hogy nem utoljára hallunk róluk.

Ha lesz háború, annak a mottója Európa részéről nem lehet más, mint az, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel.

Zvincsuk Stirlitznek képzelte magát és eszerint viselkedett. El is fogták, érdemei szerint. Rövidesen a Rybar teljes hálózata következik.

Hogy ezek után minek nevezzük az AUR-t – szektának, MLM-vállalkozásnak vagy bűnszövetkezetnek – az már ízlés kérdése, de ekkora hatalma a tagsága fölött annak idején tán még a Román Kommunista Pártnak sem mindig volt. Ami mindezek tudatában belép ebbe az egyletbe: megérdemli a sorsát. Rabszolga lesz, méghozzá önként.

Ha egyszer megváltozik az orosz világ – amire, belátom, kevés az esély, hiszen Moszkóviában fennállása óta nem volt soha még elviselhető kormányzat sem, nemhogy jó, demokratikus vagy rátermett – azért mégis ezeket a toborzókat, ezeket az emberi hiénákat kell majd kivinni elsőként a frontra. És ha épp nincs háború, az se baj: két csapatra kell osztani őket, aztán harcoljanak egymással.

Oroszország veszélyes játékba kezdett, mert magának akarja az egész Fekete-tengert. Kérdés, hogy mit szól majd ehhez a török, bulgár és román flotta.

Tulajdonképpen adott egy ötletet ez a terv. Ha egy egész atomerőművet fel lehet küldeni a Holdra, miért ne lehetne felküldeni az orosz, amerikai és kínai kormányokat is, mindenestől? Ha valahol, ott aztán vagy megtanulnák az együttműködést, vagy belepusztulnának a környezeti viszonyokba.