Kérem, hadtudomány-történeti pillanat tanúi vagyunk: a prognózis majdnem minden szava beigazolódott, az elméleti megközelítés helytállónak bizonyult.

A játszma sokesélyes, de úgy tűnik, a leggyengébb lapja az Iszlám Köztársaságnak van, a második legrosszabb leosztás a rendszer politikai ellenzékének jutott, a harmadik a Forradalmi Gárdának – minden más játékosnak erősebbek a kártyái.

Nem kéne hagyni, hogy egész nyomorgó országok terroristákat és szélhámosokat (ne feledjük a Jemenben kiadott „politikai programot”) gondoljanak hősnek és megmentőnek. Most kéne lépni ez ügyben, míg nem késő.

Fogalmunk sincs, milyen lesz az iráni holnap, csak abban lehetünk biztosak, hogy lesz. És erre jobb felkészülni. Vegyünk számításba minden, esetleg most még váratlannak tűnő fordulatot. Ne feledjük: Iránban nem európaiak élnek.

Béke nincs Afganisztán és Pakisztán között, de háborúnak csak péntektől nevezik még ők maguk is a helyzetet.

Nagy háború kezdődött ma és meglehet, hogy sokáig fog tartani. Az biztos, hogy fordulatokban gazdag lesz.

Gyönyörű lenne, ha a kubai titkosszolgálat véletlenül megbuktatná a saját kormányát.

Genfben tárgyalnak az amerikaiak és az irániak. Arról az uránról, ami vagy van, vagy sem. Vagy megegyeznek, vagy sem. Ha nem tudnak megegyezni, vagy lőni fognak, vagy sem. Az egész történetben egyetlen dolog bizonyos: az, hogy tárgyalnak.

Az AfD dilemmája végső soron tehát az, hogy melyik korábban gáláns, most már fukarabb, de mindenképpen erőszakos udvarlónak engedjen, Moszkvának vagy Washingtonnak: több ajándék már nem nagyon fog érkezni egyiktől sem, de ártani mindkettő tud a pártnak, ha elfordul tőle. Viszont mindkettőt megtartani sem lehet, mert pletykálni fognak a választók.

Ukrajna győzni fog és tulajdonképpen már négy éve győzött: a hosztomeli repülőtéren. Ami azóta zajlik nem más, mint véres, kínos, erőltetett és gyilkos orosz agresszió, de ez már nem átgondolt és alaposan megtervezett hadjárat. Ezt a háborút Kijev egy helyen veszítheti el: a tárgyalóasztal mellett.

Ezek után már emberi közreműködés vagy utasítás sem lesz szükséges a tökéletes zsarnokság létrehozásához. Az Anthropic még választhat: vagy segít ennek a megteremtésében, vagy felszámolják valamilyen módon és a kérdést megoldja Musk az ő kis Grokjával.

Sztálinnak Berijája volt, Nazarbajevnek Tokajevje, Madurónak Dalcy Rodrigueze, Khameneinek Laridzsánija van. De vajon ki lesz Laridzsáni Laridzsánija? És lesz-e egyáltalán Laridzsániból állami vezető?

Érdekes tehát a dilemma: bombázás vagy blokád, háború vagy béke? Mivel jár jobban Kuba?

Több Ben Palmer kéne ebbe a világba és kevesebb besúgó, annyit mondhatok.

Libanonban csak arra lenne tehát szükség, hogy az állam állam legyen, a kormány kormányként viselkedjen és az ország szövetségesei is támogassák ezt.

Úgy tűnik, az orosz szolgálatoknak sikerült keresztezniük a New Age-et a fasizmussal, majd alaposan el is terjesztették. Kívánom az ötletgazdának, hogy töltse élete hátralévő részét a tajgában, Anasztáziát keresve és éljen kizárólag a szibériai cédrus termésén.

„Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna.”

Tőlem most loptak. Képet loptak, és olyan aljas dologra használták fel, amit jeleznem kell, amitől el kell határolódnom. Ha nem teszem, egyetlen képem vagy más szellemi termékem sincs biztonságban.

Stirlitz forogna a sírjában, ha valaha is élt volna, de Abel ezredes, Kim Philby és Richard Sorge örök álma biztosan nyugtalan.

Így toborozzák hát a ruszkij szoldátot, így áll össze a világverő orosz ármádia. Éhezőkből, nyomorgókból, csapdába csalt nyomorultakból.