Nos, ahogy nézem, itt az alapkérdés nem az, melyik vallásnak van igaza, az ebben az esetben mellékes. Hanem az, hogy van-e túlvilág, és ezen belül van-e Pokol. Mert ha van, ott Kirillt minden ismert vallás szerint bérelt hely, külön bugyor várja.

Ha Európa megtanulna egzakt, jogi módon különbséget tenni a valódi sajtó és a propaganda között: legyőzhetetlenekké válnánk. De legalábbis Moszkvától többet sosem lenne félnivalónk.

Hiába, ha egy latorállamot haramiák vezetnek, ott csak a rablók, tolvajok és sikkasztók vannak biztonságban. De ők legalább nyugodtan alhatnak. Rajtuk kívül senki más.

Míg Trump világképe és ambíciói leginkább egy dühöngő őrülthöz illenének, úgy Putyin hasonló téren egy tomboló elmebeteghez fogható. Egyetértenek, de csak a bolondság tényében, már annak milyenségében sincs közöttük harmónia.

Egy biztos: drágán fogja még megfizetni Moszkva ezt az olcsó befolyás-kiterjesztést. Ára lesz ennek, nem is kevés: Afganisztánban egyszer már sikerült teljes kudarcot vallaniuk. Legfeljebb ugyanúgy járnak majd megint, ha nem a fegyveres harc, hát a gazdaságpolitika terén. Úgyis Kína nevet a végén.

Mindenesetre nagy a csikorgás a Vörös téren, Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij elvtárs most fordult meg a Kreml falába temetett bronz koporsójában.

Putyin ezek szerint minden eszközzel holtakat csinál az elevenekből. Akiből háború útján nem képes, azt jogi alapon nyuvasztja meg. Élőholtak cárja.

Ez a harc eleve vesztes, csak a megszállók elleni gyűlöletet erősíti a történelemhamisítás. A srácok úgyis tudják, hogy hazudnak nekik. El a kezekkel a gyermekektől!

Egyszóval: Oroszország nem változik, ha az életéről van szó, akkor sem. Hiába tudnak a veszélyről, míg nincs a nyakukon, nem érdekli őket, esetleg még várják is valami félreértés miatt – ha pedig megérkezik, ráfogják valaki idegenre vagy ellenségre. És végül úgyis ők halnak bele.

Ne kérje senki, hogy hallgassunk Orbánról. Azzal pont ő járna a legjobban. Vagy ha ez a cél: tessék bevallani. De hallgatni akkor sem szabad.

Mindenesetre kínos helyzet az, amikor már Donald Trump józan eszében kell bizakodnia az embernek. Majdnem biztos, hogy csalódni fogunk benne.

Si vis pacem, para bellum, mondták a rómaiak, aki békét akar, felkészül a háborúra. A fentiek ismeretében azt mondanám: nem árt egy kis készülődés. Egy kis fokozott figyelem. Az ördög nem alszik.

Nyílt titok, hogy Oroszország fosszilis energiahordozó-ipara mára ezer sebből vérzik. Ezt csak a TASZSZ, a RIA Novosztyi és a magyar jobboldal nem tudja, vagy nem hajlandó tudomásul venni. Még maga Putyin is belátta, hogy tenni kéne valamit az ügyben – bár az a megoldás, ami felmerült, vagyis a kínai „népi kohók” mintájára épülő „népi finomítók” hálózata működésképtelen lenne. Már az is valami, ho

Ronda, mocskos folt az antiszemitizmus a magyar közéleten, közbeszéden. Mossuk le, míg nem késő, és tegyünk róla, hogy utóbb se jelenhessen meg újból.

Ha Iránban nem lett volna háború, a régi rezsim nézne szembe a régi problémákkal. Ha sikerül a rendszerváltás – ami Turmp és Erdogan miatt maradt el – egy új rezsim kéne szembenézzen új problémákkal. Ezzel szemben most ebben a semmilyen állapotban, ami se háború, se béke, a megújuló régi rezsim néz szembe régi és új problémákkal egyaránt. És ezeknek a problémáknak a legnagyobb részét saját magának köszönheti.

Szóval, Diana, itt a vége. Ha még sikerülne becsukni George Simiont is – államellenes szervezkedés miatt – és Călin Georgescut szintén, aki ellen pedig államcsíny kísérlete a vád – nagy és időszerű számlát rendezne Románia.

Aki Oroszországnak enged, maga is rabszolga lesz, inkább előbb, mint utóbb.

A Krím most borotvaélen táncol – és kétoldalt is éles pengék várják a bukását. A tánc már nem tart sokáig.

Láthatjuk tehát: pompás hely a császár kertje, de Putyin is kezd rájönni, hogy nem jó soká lakni benne. Csakhogy kiszökni már nem képes.

Donald Trump Amerikájában már elpatkolni sem érdemes, ha egy kicsit is ismert az ember, mert alig hunyja le a szemét, jönnek a hárpiák, a keselyűk, és még a halálát is ellopják.