Mindenesetre undorító, ahogy Moszkva még a menekülők életösztönéből is fegyvert kovácsol a szomszédai ellen.

Putyin is jobban tenné, ha nem ötletelne annyit, mert ennek most már rossz vége lesz. Előbb hadat üzent Ukrajnának, most meg pokollá fogja tenni a saját, a háború miatt nyomorgó népe életét is. Hátha ebbe a marhaságába most már csak belebukik.

Ne legyünk Laura Loomerek. Akkor sem, ha pillanatnyilag úgy tűnik, hogy megéri. Nem éri meg.

Hát, Cybikov elvtárs, teveáldozat helyett ez az orális bálványimádás is egyfajta megoldás lenne. Csak a fadarab végére faragjon egy kis Putyint is, aztán vígan csókolgathatja, míg a világ világ.

A teljes megoldást egyébként amúgy is egy új elnök megválasztása fogja jelenteni. De arra még két évet kell várnunk. És ez két nehéz, hosszú év lesz.

Mindenesetre ha kudarcokból és megszegett ígéretekből, hazugságokból piramist lehetne építeni, Trumpnak a feje se fájna. Már állna az emlékműve és nagyobb lenne, mint a Ramesszeum.

Röviden tehát elmondhatjuk, hogy Trump vereségének három alapvető oka volt. Az első a valóság, melyről az elnök nem vett tudomást, de a választók igen. A második az, hogy nem foglalkozott a polgárok kenyerével és megpróbálta őket kizárólag cirkusszal jóllakatni. Végül a harmadik, legsúlyosabb tévedés az volt, hogy elhitte: ő nem csak igazgatja ezt a cirkuszt, de a porond sztárja is. Így lett a szigorú direktorból szánalmas bohóc.

Nos, úgy tűnik, Kupjanszk sorsának alakulásában komoly szerepe lesz a gázvezetéknek – és ki tudja, hány ukrán városban vagy másféle csatatéren lesz még alkalmazható ez a harcmodor. Mindenesetre elmondható, hogy Ukrajna technikai fölényével most csőbe húzta az orosz hadsereget.

Idegek háborúja ez, és Kreml előnyből indult: azonban már Európa is kezdi felismerni a különben nem túl bonyolult moszkovita taktikát és stratégiát. Ha észnél vagyunk, mi győzünk. Háború nélkül is. Tehát legyünk észnél.

Mindenesetre most már a választási kampány finisében járunk. Nagy változások jönnek, akár így, akár úgy fordul a kocka: és még az sem biztos, hogy a kedvezőnek tűnő fordulat nem válik valójában kedvezőtlenné.

Láthatjuk, milyen az orosz világ: abszurd, legyen szó akár a fényes fővárosról, akár a nyomorgó falvakról, abszurd, veszélyes és átpolitizált. Aki oda vágyik, próbálja ki, de ne akarja a mi nyakunkra hozni.

Röviden összefoglalva tehát: az America First elve tulajdonképpen nem más, mint egy csúcstechnológiás, fából készült vaskarika, a nacionalisták internacionáléja. És csak annak van rá szüksége, aki a fából faragott vaskarikának egyébként is hasznát látná.

Kérem, ez így nem szankciós lista, hanem egy vastag paksaméta csomagolópapír.

Sajnos bármennyire is elege van a zsarnoki rezsimből a kubai népnek, mégsem valószínű, hogy fellázad ellene: intő példaként lebeg előtte az iráni ellenzék sorsa, akiknek szintén segítséget ígértek, és aztán hagyták őket lemészárolni. A gyakorlat azt mutatja, hogy Donald Trumpban nem szabad megbízni.

Senki se higgye, hogy Gumitalpú Szergejék feladták, hazamentek és már nem is foglalkoznak velünk. Annyi a különbség mostanában, hogy míg korábban gyakorló- és alakulótér volt az ország az orosz ügynökök számára, most pedig a kormányváltás után harctér lett belőlünk.

Nos, a houthik rajongóinak csak annyit lehet ajánlani, hogy álljanak kedvenceik közé, próbálják ki képességeiket közöttük és utána nyugodjanak békében – de azért ügyesek ezek a haramiák. Epstein álmában sem hitte volna, hogy halála után muzulmán fanatikusok csodafegyvere válik belőle.

Uram, ments meg minket orosztól, tatártól, töröktől, Jaltától!

Érdekes lesz az afrikai vezetők részéről, ha a fentiek fényében ártatlanul és mosolyogva bájcsevegnek majd Moszkvában. Főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a Kreml gyakorlatilag nem tud nekik semmit ajánlani az orosz befolyás elfogadásáért cserébe, csak egy újabb, orosz gyarmatosítást – ami azonban jóval kellemetlenebb és kegyetlenebb lesz, mint a korábbi volt. Viszont antikolonializmusnak kell majd hívni.

Látható tehát, hogy Turmp és a Republikánus Párt a vesztét érzi és szó szerint mindennel megpróbálkoznak, hogy mentsék, ami menthető. Egyetlen személyes tanácsom az lenne, hogy ebben a helyzetben már ne akarjanak győzni, az ugyanis lehetetlen: inkább tanuljanak meg veszíteni. De erre képtelenek.

Ezért fontos tehát Kalinyingrád és környéke Moszkvának: egy háborúban ezek a radarok aranyat érnének (főleg, ha a nyugati erők nem tudnának róluk, de hát tudnak). A Kreml tehát vigyáz rájuk, mint a szeme fényére. Mert hát – a szemei is.