Tudom, hogy választási kampány van, de időnként nézzünk ki az ablakon, lássuk, hogy mi történik a világban, mert tegnap is majdnem úgy jártunk, hogy a magyar pártvillongások miatt majdnem kitört nélkülünk az atomháború. Az az atomháború, ami végül elmaradt, és helyette tűzszünetet kötöttek, amit Irán már meg is sértett az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Bahrein és Izrael ellen, arra hivatkozva, h

Ő is vidékről jön, egy kis, romlatlan mezőgazdasági bolygóról, ahol még Anakin Skywalker néven ismerték meg. Hosszú, göröngyös, küzdelmes út vezetett a Sötét Oldalra, de megtette.

Nem tudom, ki volt az a zseni, aki kitalálta a kampány-locsolóverseket, de egy igazságosabb világban sok év várfogságot érdemelne.

Legyünk nagyon, de nagyon óvatosak ezen a héten – utána pedig még annál is óvatosabbak.

Itt van, a szemünkbe vigyorog, álmerényleteket hazudik és biztos abban, hogy élete végéig ő fog uralkodni rajtunk. Egyre növekvő, végül totális hatalom birtokában. Mint egy magyar Ceaușescu.

Ha Orbán tanítványai átveszik a hatalmat a kontinensen, Európának, abban a formájában, ahogyan ma ismerjük, vége. Ezért mondom: sok függ a 12-ei szavazástól. A mi gyógyulásunk épp úgy, mint a kontinens egészsége.

Putyin talán elrendelhetné a szesztilalmat. Attól biztos vége lenne. Neki is, a rendszerének is. Mást egyelőre nem tudok elképzelni.

A fentiek tehát arra mutatnak, hogy Oroszország a legjobb úton halad. Mármint nem a világhatalom, hanem a saját, alaposan megérdemelt helye felé. És ez nem a világ élvonalában lesz – de akárhol is kössenek ki a Történelem Szemétdombjának árnyékában, elmondhatják majd, hogy alaposan megdolgoztak az odakerülésért.

Tegnap írásomban a minabi iskolára mért rakétacsapás gyakorlati és erkölcsi vonzatai fölött merengtem kicsit, és jeleztem, hogy Iránból előkerült a Forradalmi Gárda egy módszertani tankönyve, ami nem ajánlja, hanem egyenesen elő is írja a civil intézmények katonai célú felhasználását háború esetén. Hogy ettől a civil lakosság élő pajzzsá válik? Az igaz, de ez a civilek baja, és nem a hősiesen mögö

Lehet, sőt biztos, hogy magára a támadásra nincs bocsánat. De a felelősség mégis a Forradalmi Gárdát terheli érte – nekik meg irgalom ne legyen.

Az egyetlen kérdés, amit Kijev feltehet Washingtonnak: egyáltalán emlékeztek arra, hogy mi még mindig harcolunk?

Sötét, gonosz idők járnak mostanság mindenfelé. De ne feledjük: mindig napkelte előtt van a leghidegebb, legsötétebb.

Donald Trump lesz szíves a saját költségén hadakozni. Tudom: nem lesz szíves. Ezt is mi fizetjük helyette.

A történelem azt mutatja, hogy amikor ezek a dolgok – a hatalom, a lojalitás és az intézményrendszer – egyszerre kezdenek összeomlani, a fordulópont rövidesen bekövetkezik.

Ha Trump mégis iráni vezetőt csinál Ghalibafból, az ugyan nagy ostobaság lesz, de ugyanakkor a gazemberek közötti szolidaritás szép példája is.

Egy papírmasé álelnök tett egy papírmasé békeajánlat-utánzatot egy papírmasé diktatúra nem létező vezetésének, mellyel szemben valaki papírmasé ellenajánlattal élt.

Kérem, nehéz a GRU-sok élete. Titkolózás, gyilok, méreg, radarok... és néha, akármennyire is fáj, még a hangyafarmot is el kell hagyni. Pedig nekik is van lelkük, ők is emberek. Vagy hangyák.

Én arra tippelnék, hogy Trump vagy hazudik, és nem is voltak semmiféle tárgyalások, vagy igazat mond, és felvette a kapcsolatot az egyetlen erre meghatalmazott személlyel. Ez pedig a síiták Rejtőzködő Imámja, akit egészen pontosan 1154 éve nem látott senki.

Az igazán nemzeti orosz mesterséges intelligencia nem készülhet egyébből, csak nyírfácskából! Ha ezt is megoldják, elmondható lesz, hogy orosz földön még az MI is fafejű.

Kamaszok vicce vagy orosz diverzió? Egyelőre képtelenség megmondani, még az is lehet, hogy egyszerre mindkettő, de jobb lenne elfelejteni azt, hogy egy NATO-tagállam területén oroszbarát „népköztársaságot” hoznak létre, akár még tréfából is.