Jogi színjátékot láttam már, bírósági komédiát is. A mai orosz jog viszont valami más. Ez jogi tragikomédia.

Putyinnak ebben a helyzetben azonnal tárgyalásokat kellene kezdeményeznie, és legalábbis tűzszünetet kéne kötnie, kerül, amibe kerül.

Sok sikert a mozgalomnak – én továbbra is a flamingókkal vagyok.

Ez egy kőleves, annak is a rosszabb fajtája. A magyar népmese kőlevesétől ugyanis jól lakik a ravasz obsitos katona is, aki előáll az ötlettel és a becsapott nénike is, Kína kőlevesével csak Peking tudná megtölteni a hasát.

Mindenesetre erre a történetre is igaz, ami az összes többi kémügyre: senki sem mond benne igazat, még véletlenül sem, és senki sem az, akinek látszik.

Kolumbusz tojása: aki megkapja az ebolát, automatikusan veszítse el amerikai állampolgárságát. Ez például sokkal olcsóbb lenne, mint karantént építeni Nyanyukiban.

Ghalibaf azt mondta, ellenségeit bolondnak teremtette Alláh. Van a dologban valami, bár talán nem mindegyiket. Mindenesetre az, aki a történtek után Donald Trumpra rábíz bármit, ami bonyolultabb egy kutyasétáltatásnál, tényleg bolond.

Ezek azok a főbb problémák, amikkel a jövendő brit miniszterelnöknek szembe kell néznie – fogalmazzunk úgy, hogy bármennyit is kap, nem lesz túlfizetve.

Ezek nem Stirlitzek és nem James Bondok, ezeket nem fogja senki kicserélni Berlinben, a Kémek Hídján: ezek a tábláról levett, sötét gyalogok, akik után senki sem sír és akik le fogják ülni a büntetésüket.

Az pedig még a mai nap folyamán kiderül, végezheti-e tovább is a dolgát Elvira Nabiullina, vagy Oroszország pénzügyeit végképp elnyeli a káosz.

Moszkva tehát ég – a világ pedig aggodalmak közepette várja ennek következményeit.

Egyet mondok ezek után: meg vagyunk mi áldva a szorosokkal is, a nagyhatalmakkal is, a kis országokkal is meg a világkereskedelemmel is, mindenestől.

Maradjunk annyiban, hogy ezt a kérdést most már el kell dönteni, és még az sem kizárt, hogy nem katonai, hanem gazdasági úton oldódik majd meg

Mától a Zónán megjelenő minden második írás fizetős lesz a Patreon rendszerén keresztül.

Egy korszak véget ért, Atlantisz remeg, repedezik és süllyed. Vigyázzunk a törmelékkel és az örvényekkel, nehogy kárt tegyenek bennünk is.

Tirana utcáit tehát ellepték a flamingók, a környezetvédők és a tüntetők.

Az egészen bizonyos ugyanis, hogy a harcok kezdetekor senkinek nem volt az a célja, miszerint Iránban a hatalmat a vallási fanatikusok kezéből átjátssza a militarista vallási fanatikusokhoz, de valahogyan (főként a teljesen alkalmatlan amerikai vezetés hibájából) mégis így sikerült.

Itt tart egyelőre a Puskin-banda titokzatos esete. A költőről meg annyit, hogy talán még egyáltalán nem írni is jobb, mint a Kremlben udvari dalnoknak lenni.

A Napnál is világosabb: Jurij Poitának igaza van. Ami úgy totyog, mint a kacsa, úgy hápog, mint a kacsa és úgy is repül, mint a kacsa: az kacsa. Sőt, ez speciel pekingi kacsa. De vigyázzunk vele: megfeküdheti a gyomrunkat.

Amondó volnék, hogy nem ártana ennek a világnak kicsivel kevesebb hatalomkoncentráció és kicsivel több tudás.