Ha már elkezdtünk foglalkozni ezeken a hasábokon a Mi Hazánk március 15-re tervezett tüntetésével, folytassuk is, mert fokozódik a helyzet, ha nem is nemzetközi, ellenben kifejezetten nemzetinek mondható. Eljutottunk odáig, hogy a párt ultimátumot adott a kormánynak.
Hát, nem lennék most kormány, annyi szent. Elképzelem, ahogy sápadtan ülésezik a válságstáb, az Operatív Törzzsel vegyesen, forgatják a követeléseket, gondolkodnak, hogyan lehetne eleget tenni azoknak… ja, nem, ezzel szemben konkrétan tojnak rájuk. Sosem voltam barátja az elmúlt tizenegy év magyar kormányzatának, nem is leszek soha, de a Mi Hazánk nevetséges, szélsőjobboldali ellenzékieskedését még csak politikának sem lehet nevezni. Nem is az: tulajdonképpen show-t látunk, pár napi rendszerességgel tesznek valamit, amiről nem csak lehet, de kell is írni, az én szempontomból akkora ostobaság, az övékből akkora nagy, nemzeti hőstett. Végül is ez a Gábor ZsaZsa-effektus: „mindegy mit, csak írjanak rólam a sajtóban”. Aztán ha rosszakat beszélnek, lehet megsértődni, a sértődés maga már egy újabb sajtótájékoztató, az is újabb sajtómegjelenésekkel jár.
Lássuk akkor a mostani „ultimátumot”.
Nem én nevezem annak, hanem Toroczkai pártelnök, én inkább bolhaköhögésnek nevezném, meg tán demagógiának. Mit akarnak? Idézzük!
„Nem jókedvünkben jeleztük, hogy március 15-én tüntetni készülünk, hanem azért, mert úgy látjuk, hogy nem hagyott más lehetőséget számunkra a magyar kormány, azt gondoljuk, hogy nem jók ezek az intézkedések, és az új világrend kialakítását szolgálják a magyar gazdaságot lezáró lépések.”
Az Új Világrend előkészítésével már annyiféle embert vádoltak és olyan hosszú ideje, hogy legalább bétaverzióban működnie kéne mostanra, de sehol semmi, én csak világrendetlenséget tapasztalok. Persze, ahány konteó, annyiféle Új Világrend, hát csoda, hogy hozzá sem kezdhetnek a több száz éve kihalt illuminátusok? De mindegy is, azt mondja, uram, mit kívánnak?
„Az egyik javaslatuk a járványszolidaritási adó bevezetése. Amennyiben ezt bevezetik vagy a héten bejelentik, hogy megkezdik előkészítését, lefújják a tüntetésüket. Ezeket az adókat elsősorban a gyógyszeripari cégekre, digitális óriáscégekre, mint például a Facebook, a kaszinókra és a multinacionális cégekre vetné ki a nemzeti radikális párt. Ugyanis ezek a cégek a koronavírus haszonélvezői – mutatott rá a pártelnök.
Az ebből származó bevételeket a magyar gazdaság megerősítésére fordítanák, és erre kérik a kormányt is, például bérfejlesztésre.” (Magyar Jelen)
Ez érdekes és meglepően indokolatlan javaslat: esetleg még meg lehetne büntetni a gyógyszergyárakon túl magát az egészségügyet általában, hiszen nőtt a forgalma, méghozzá erősen – a járvány miatt. A kaszinók adóztatása ellen nagy kifogást nem lehet emelni, csak komoly bevétellel sem járna, ugyanis igen kevesen látogatják őket: a digitális óriáscégek esetében pedig megint ott a baj, hogy bár a forgalmuk (és a terhelésük is) nőtt, de ez kizárólag hirdetési bevétellel járhatna. Ellenben az egész világon válság van, és a régi, nagy, jól fizető ügyfelek, a légitársaságok, utazási irodák, szállodák, vendéglők, szállásadó cégek nem hirdetnek, mert nem is volna értelme. Ha nem lehet utazni, nincs idegenforgalom, nincs mit reklámozni sem. Tulajdonképpen csak a házhoz szállító válllakozások, webshopok és vendéglők hirdetnek mostanság, de annyival nem többet, hogy abból profit keletkezzen – olyan „haszonélvezet” ez, hogy még ráfizetéses is. Viszont ezt már korábbi videójában is követelte a pártelnök, nincs új ötlete? Dehogy nincs.
„Szintén azt kérjük a kormánytól, hogy legalább a jelenlegi dél-koreai szintű intézkedéseket vezessenek be, és ne a gazdaság teljes lezárása felé mutató intézkedéseket – mondta Toroczkai. Kifejtette, Dél-Koreában nyitva lehetne az üzletek, mehetnek a gyerekek iskolába, számos rendezvényt meg lehet tartani, mint fogalmazott, sokkal szabadabb az élet az ázsiai országban. Ennek ellenére sokkal kevesebb a megbetegedések és a halottak száma.” (Magyar Jelen)
No igen, csak ne hasonlítsuk össze se a két országot, se a két gazdaságot, ugyanis Dél-Korea – ahol ismerik a járványokat, jobban is, mint szeretnék – a pandémia elején vezetett be nagyon szigorú intézkedéseket. Tavaly augusztusban például, mikor mi viszonylag kevés akadályt leküzdve még utazhattunk Európán belül és nyitva álltak a vendéglők, kocsmák, de még a boltok is sőt, a kormány Zsófiapusztán valóságos Covid-partyt rendezett, Szöul országosan betiltott minden tömegrendezvényt, bezártak minden szórakozóhelyet, de bezártak minden templomot is, annyira, hogy a titokban összejáró híveket, akik fű alatt miséztek, bizony lecsukták: a sportrendezvényeket is nézők nélkül tartották meg.
És mindezt akkor tették, amikor naponta összesen 332 új fertőzöttet találtak, az összes fertőzött száma 17 002 volt és 309-en hunytak el a járvány kezdete óta koronavírus miatt. Dél-Koreában most – szigorú óvintézkedések mellett – azért működhet a gazdaság, mert az első komolyan riasztó jelre lezártak mindent még tavaly nyáron. Lássuk, Magyarországon most hogy néznek ki a fenti adatok. A járvány kezdete óta összesen 475 207 fő fertőződött meg, a mai napon 6494 az új fertőzöttek száma és koronavírus miatt eddig összesen 16 146 magyar állampolgár hunyt el. Szóval: Dél-Korea azért lehet jelenleg viszonylag laza, mert már korábban megfizette az árát. Mi nem fizettük meg, mi jobb, ha vigyázunk. Persze, hogy ott kevesebb a beteg is, az áldozat is: sokkal szigorúbban vették a dolgot, mint mi. Még időben. És ezt egy pártelnöknek tudnia kéne, csak nagyon kellemesen hangzik a nyitásra vágyó polgárok fülének, hogy „lám, máshol nincs is zárlat”. Van, csak enyhébb: és azért enyhébb, mert korábban hosszú ideig sokkal szigorúbb volt.
Na jó, akkor látjuk, mit kér a párt. De mit ajánl?
„Tehát ha ezen a héten ilyen irányú bejelentéseket tesz a kormány, akkor készek vagyunk arra is, hogy lefújjuk a március 15-i tüntetésünket, amennyiben nem jelenti be ezeket az intézkedéseket, akkor az utcára fogunk vonulni.”
Hát, ez ám a fenyegetés. Ilyent akkor is óvatosan mond az ember, ha tényleg milliók állnak mögötte, de ez a Mi Hazánkra maximum forintban igaz. A magyar belpolitikában ugyan ellensége vagyok a számháborúnak, mert még a népszerűbb pártoknak is kiábrándítóan kevés a tagja és a híve, de azt nem lehet letagadni, hogy ennek a mozgalomnak tavaly összesen 1300 tagja volt. Ha mind elmegy, abból sem lesz tömeg, de nem is megy el mind. Lehet utcára vonulni pár száz emberrel, csak az álmoskönyv szerint ez azzal jár, hogy megbüntetik őket, éspedig különböző mértékben (a szervezők milliós bírságra számíthatnak, a résztvevők valamivel enyhébbre), tehát mivel bevételhez jutnak ezáltal, a kormánynak nem az az érdeke, hogy otthon tartsa a Mi Hazánk tagjait, hanem az, hogy tüntessenek: minden bírság az államkincstárat gazdagítja.
Lássuk be: senki sem rajong a járványügyi tilalmakért. De ezt az ellenérzést meglovagolni, ennek útján megszerezni azt a kevés publicitást, ami fenntartja a látszatot, miszerint ez egy működő párt volna – nos, ehhez azért gyomor kell.
És ez az egész erőltetett hiperaktivitás tulajdonképpen csak azt a célt szolgálja, hogy a Mi Hazánk vezetősége ne kerüljön ki a politikai életből. Tulajdonképpen a parlamenti magyar szélsőjobboldal egyetlen módszert ismer, ami 2010-ben bejuttatta őket az Országgyűlésbe: a látványos politikai show-t. A 2010-es sikerük titka az általános elégedetlenség és az olcsó demagógia gátlástalan alkalmazása mellett a 2006-os zavargások és a későbbi gárdavonulások látványa volt: arra külön vigyáztak, hogy az akkor pár ezer emberükkel ne Budapesten vonulgassanak, hanem kistelepüléseken, ahol ennyi ember hatalmas tömegnek látszik. Tulajdonképpen most is ugyanezt a receptet akarják alkalmazni a már zajló választási kampányban, mást nem is ismernek. Csak most nincs pár ezer emberük sem, pár száz, ha akad, akit mozgósítani tudnak.
Nem hiszem, hogy egy-két parlamenti helynél többet össze tudnak szedi így.
Azt sem gondolnám, hogy a kormány most a barna nadrágokat keresgéli az „ultimátum” miatt.
Felesleges is nekem élcelődni rajtuk.
Nevetségessé teszik ők saját magukat.