Ma szerencsénk van, nem tolonganak a szenzációk, a sajtómunkás délután talán szusszanhat kicsit, de addig is nézzünk körül: biztos, hogy nem történt valami fontos? Dehogynem történt, csak nem a valódi, fizikai világban, hanem a virtuálisban.
Zsong az élet a közösségi oldalak körül.
Először vegyük, amit rövidesen tapasztalni is fog mindenki: elindult a Facebookon a magyar nyelvű tényellenőrzés, megvan az első hamis hír. Ebben az országban szerintem kieséses rendszerű bajnoksággal kellett volna eldönteni, kit illessen az elsőség babérja, annyi erre méltó versenyző nyüzsög a közéletben és a politikában, Orbán Viktortól le az Origóig, Pesti Srácokig és tovább (nálunk nincs alja Hádész setét vermének, feneketlen, mindig van benne lejjebb), de ezt nem rendezték meg, így a véletlen – és a törvényszerűség – döntött: az első „Hamis információ” megjelölés doktor Gődény egyik megosztásáé lett.
Most lehetne azon vitatkozni – teszik is – hogy miért pont ő szakította át elsőként a célszalagot, de egyszerűbb, ha megmondom: a figyelem valószínűleg nem az ő becses személyének szólt. Tudni kell ugyanis, mik a tényellenőrök kötelmei, melyek a magyar ellenőrre, az Index volt kiváló munkatársára, Záborszky Edére is vonatkoznak. Bizony a tényellenőrnek nagyon korlátozott a hatásköre, igazából csak egyetlen dolgot művelhet: ellenőrizheti, igaz-e egy poszt, valóság-e amit tartalmaz, avagy sem, és ennek függvényében ha bizonyos, hogy nem vagy csak részben igaz – ráütheti a pecsétet. A pecsét pedig lehet „Hamis”, „Részben hamis”, „Módosított fénykép” vagy „Hiányzó kontextus” (ez utóbbi azt jelenti, hogy nincs megfelelő forrása az információnak, kitalálhatták akárhol, akármikor). Ennyit tehet. Nem törölhet posztokat, nem tilthat le személyeket a közösségi oldalról, még abban sem határozhat, hogy egy nyilvánvalóan hamis hírnek csökkentsék a forgalmát. Ez mind-mind a moderátorok dolga, a tényellenőr csak áll a kezében a mérleggel és latolgatja: mi igaz, mi nem, egyéb hatalma nincs.
Ráadásul a tényellenőrök egy nagy európai csapat tagjaiként dolgoznak, így a külföldön már álhírként azonosított tartalmak magyar fordításait találják meg először. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy reggel, munkakezdéskor kapnak egy listát a külföldön mostanság megbukott álhírekről, azokat nézik meg először, mármint, hogy azok terjednek-e magyar változatban is. Ha igen: le kell lőni őket, és itt is van a legkönnyebb dolguk, hiszen ezek már egyszer, angol német vagy spanyol nyelven fennakadtak valamelyik kolléga hálóján, ismerik már őket, mint a rossz pénzt. Tehát, nem, nem Gődényt „figyelik”, hanem az általa megosztott dr. Rolf Kron-videó volt már ismerős.
Ha viszont valaki saját kútfejéből hazudik, azzal sokkal több gondja-baja van a tényellenőrnek, azt ugyanis ellenőrizni kell a gyakorlatban is, utána kéne menni és arra nem biztos, hogy lesz kapacitás. Kezd tehát látszani, hogyan működik a tényellenőrzés, és nem tűnik nagyon veszélyesnek, illetve csak a szélsőjobboldali álhír- és propagandasajtónak meg a bulvárnak van oka némi aggodalomra. Ez a két műfaj ugyanis előszeretettel használ forrásként olyan orosz oldalakat, amikből dől a dezinformáció és eleve gyanúsak, finoman szólva is fenntartásokkal kell kezelni őket vagy létezik ugyanez a műfaj amerikai, alt-rightos verzióban is. Trump négy éve sok olyan figura előtt nyitotta tágra a publikáció kapuit, akik tényleg a valóságon túl élnek és az számukra az igazság, amit hisznek, nem pedig amit tudnak. Ékes példája ennek a Qanon-jelenség: márpedig a tényellenőr pont erről kell lerántsa a leplet. Szóval, talán érdemes lesz kevesebb Breitbartot, Russia Todayt, Sputnik Newst, Daily Wire-t idézgetni, osztogatni, mert ezeket már szűri a rendszer.
Ismétlem: a hamis hírt nem veszik le, csak jelzik, hogy hamis.
Sőt, a politikusok még mentesülnek is a tényellenőrzés alól.
Hát, kérem, hová lesz így a világ, már hazudozni, rágalmazni, pletykálkodni is csak igazat lesz szabad. Ide veled, régi kardunk!
Ellenben az az elkötelezett honfi, akinek elege van a nagy közösségi oldalakon az igazságból, most menedéket lelhet egy hűs kis ligetben. Van ugyanis olyan közösségi oldal, ahol nem érdekes az igazság és nem is ellenőrzik azt. Ne tessék legyinteni, hogy igen, tudják, a Hundub ilyen, mert nem egészen így van. A Hundub a Pesti Srácok sikeres támadásának és néhány hibájának köszönhetően kezdi elérni azt a forgalom-szintet, amire alkalmas és aminél több nem lesz neki – ebben a másodpercben 90 021 felhasználója van és ez maximum százezerig mehet fel, úgy néz ki, az ilyesmire magyar nyelvterületen ekkora piaci igény mutatkozik és nem több.
Vagy ki tudja. Ugyebár, ha valaki nem emlékezne, januárban elég volt a Pesti Srácoknak megfújni a kürtöt, és egy-két támadó írás után kiállt a Hundub mögül a fenntartó cég (a Murmurati Limited), pillanatnyilag közösségi alapon próbálnak megmaradni. Ez azért érdekes, mert lehet ugyan, hogy a Hundubon nagyon is kormánypárti légkör alakult ki (erős szélsőjobboldali túlsúllyal), azonban valamiért ez a kormánylapoknak nem tetszett, talán azért, mert a Hundub a jelek szerint mégsem a kormány vállalkozása volt, hanem hogy úgy mondjam, önkéntes honfiaké. Akiket nem nagyon lehetett volna teljes ellenőrzés alá vonni – tehát úgy néz ki, ezt a piacot előre akarja magának a kormány, előre pucolják le a potenciális versenytársakat.
És ha nem a kormány akarja, akkor éppenséggel a Pesti Srácok.
Ezt abból gondolom, hogy a szintén erősen kormánypárti-jobboldali oldalt szétcincáló lapban érdekes írás jelent meg.
„Ajándék a magyaroknak: magyarul is elérhető lesz a lengyel Facebook, az Albicla”
Hát, ahogy nézem, most is elérhető, gond nélkül, ezen a linken, itt. Lengyelül és angolul, azt tudom elképzelni, hogy készítenek hozzá egy magyar nyelvű kezelőfelületet is. De lássuk a cikket.
„Lengyel, magyar – két jó barát, továbbra is együtt harcol a szabadság minden formájáért. Tomasz Sakiewicz szerint az Albicla- a lengyel közösségi médiaplatform méltó válasz az internetes cenzúrára. A Gazeta Polska főszerkesztője a Pesti TV-ben Mészáros Nórának elmondta, hogy kötelességünk szembeszállni és teljes vállszélességgel kiállni a szabadságért, ahogyan a magyar–lengyel felmenőink tették. Ezért invitálja a magyarokat, hogy csatlakozzanak a valóban független oldalra, ami azért jött létre, hogy ne tudjanak minket elhallgattatni! A járvány előtti március tinenötödikéken évről évre több ezer vendéggel Budapesten ünneplő Gazeta Polska klubok vezetője meglepetéssel is készült a nemzeti ünnepünkre: elindult az Albicla (szabadság) magyar nyelvű verziója!”
Aha. Szóval ez a Gazeta Polska játéka, amiről nyugodtan elmondhatjuk, hogy a lengyel Pesti Srácok. Azzal a névvel baj lesz, ugyanis a „szabadság” szót lengyelül úgy mondják, hogy „wolność”, az, hogy „Albicla” egyetlen nyelven sem jelent semmit. Így, mint önálló szó nem is: ez ugyanis egy angol nyelvű rövidítés, a magyarázatának még egyszer nekifut a szerző az írás végén, akkor azt írja:
Az AlBiCla az albus aquila latin kifejezésre utal, ami magyarul fehér sast jelent. A honlap szlogenje, „Let All Be Clear”, azt takarja, hogy „szabad utat minden hangnak!”
Megint nem jó, én inkább úgy fordítanám, hogy „Tisztázzunk mindent”, de mindegy, ez legyen a legnagyobb baja. Van neki ennél több is, idézzük újból forrásunkat!
„Tomasz Sakiewicz, a Gazeta Polska főszerkesztője Skype-on adott interjút a PestiTV-nek, ami kiváló alkalom volt arra, hogy bejelentse: magyar nyelven is használható lesz a konzervatív lap által üzemeltetett „lengyel Facebook”, az Albicla.”
Szóval mindenképpen a lengyel szélsőjobboldali lap vállalkozása az oldal, ők is tartják fenn.
„Lehetőség van az oldalon gondolatokat, képeket, videókat, információkat megosztani úgy, hogy a világ minden pontján elérhető legyen.”
Hát, ez ugye a Facebookon vagy a Twitteren lehetetlen, elképzelhetetlen, még jó, hogy van ez az Albicla. Fantasztikus, kérem, mire képes ma már a tudomány!
„Nem kell attól félni, hogy a konzervatív hangokat elnyomják, így Ausztráliába és Amerikába is eljuthat a közép-európai és konzervatív hang.”
Erről már tényleg csak a régi romániai vicc jut eszembe, amikor a bukaresti rádió munkatársai kimennek a hegyekbe, mert híre érkezik, hogy él ott egy 120 éves csobán. Meg is találják, magyarázzák neki, hogy:
– Ebbe beszéljen, bátyám, ez a mikrofon!
– Mit tud ez?
– Ha ebbe beszél, mindenhol hallják.
– Ne bolondozzon az úr. Tán még a faluban is hallják.
– Hallják a faluban is, a városban is, de még Bukarestben is!
– Ne mondja. Tán még Amerikában is hallják?
– Ha nagyon figyelnek, hallják.
Bácsi nagy levegőt vesz és teljes erejéből belebődül a mikrofonba:
– AMERIKA!!!! SEGÍTSÉÉÉÉÉG!!!
Szóval, nagy dolog az, ha egy hang eljut Amerikába, Ausztráliába, kérem, nem tud ilyent mindenféle jöttment felület, hanem csak az Albicla. Meg tán még az összes többi.
A helyzet egyre világosabb. A kormánymédia részben eszköze a zabolázhatatlan, irányíthatatlan, ellophatatlan nagy közösségi oldalak elleni harcnak, részben pedig haszonélvezője is próbál lenni. Ha ugyanis nem lesz Facebook meg Twitter – és ehhez tényleg csak annyi kell, hogy unják meg a sok macerát, mérjék fel a magyar piacot, aztán legyintsenek egyet és tiltsák le a szolgáltatást a magyar címekről – akkor az jár jól, az „kerül helyzetbe”, aki a helyükre kerülő nemzeti közösségi oldalakat még időben elindítja és üzemelteti. Erre ugrott rá a Hundub is, de ezen a piacon akarhat monopolhelyzetbe kerülni a Pesti Srácok-Gazeta Polska tandem is, ezek után pedig kezd világossá válni, miért volt fontos januárban a velük különben nagyon is azonos politikai platformon álló Hundub lejáratása.
Van ugyanis a barátság és van az üzlet. De üzletben nincs barátság, mint látjuk. Különben meg, ha az állam nem avatkozik be a piaci folyamatokba, akkor nem olyan nagy találmány politikai alapú közösségi oldalt indítani, mert vagy radikalizálódik és az állam vagy az üzemeltető le kell állítsa (4chan, 8chan) vagy egyszerűen magától nem lesz túl nagy durranás. Erre tudok példát mutatni: itt van rögtön a Trumpbook.
Nem túl népszerű és nem igazán zajlik rajta az élet, én is véletlenül szereztem róla tudomást. De ebből, ha a maga emberségéből kell megállnia a lábán, nem lesz vagyon, ahhoz kevés. Kevés a Hundub is, kevés az Albicla is.
Persze, ha az állam minden egyéb közösségi oldal működését lehetetlenné teszi – és ezen dolgoznak, még a választások előtt meg akarnak lenni vele – akkor más a helyzet. Akkor mi, magyar felhasználók majd csak ülünk és ámulunk:
„Gondolatokat, képeket, videókat, információkat lehet megosztani az oldalon, nahát! De jó, hogy kaptuk ezt a kormánytól!”
Látják, bámulatos, hol tart már a tudomány.
Hát még a politika és az üzlet, kéz a kézben!