Amikor az erdélyi kérdés terítékre került, Göring megjegyezte, hogy ő igazán nem érti sem a magyarokat, sem a románokat, amikor azon vitatkoznak, hogy Erdély most akkor magyar, vagy román, amikor az sokkal inkább német. Volt a Reichsmarschallnak humorérzéke, annyi biztos.
Talán neki volt egyedül az egész Birodalomban, a vezéreket tekintve biztosan. Tőle származik a Holocaust alternatívája az európai zsidóság kitelepítéséről: az Északi Jeges tenger partján ideális otthonra lelhetnek majd, jelentette ki. Hogy aztán a wannsee-i konferencia már nem bíbelődött efféle csacskaságokkal, nem rajta múlt.
Nos hát, azzal sem érdemes bíbelődni, hogy melyik oltás milyen. Ez az Önök egyéni szociális problémája, nem kedves vezetőiké vagy kedves ellenzéküké. Nem a kedves kormányoké, hanem a kedves lobbistáké és gyártóké. Az összes kedves sápszedőé, és az csak merő látszat, hogy ők egymáson élősködnek. Dehogy. Ők Önökön élősködnek.
Beoltják Önöket, ha kérik ha nem, de nem azzal, amivel Önök gondolják. Meghalni persze Önök fognak, vagy ettől, vagy attól. Végső soron pedig az igazi beoltástól.
Az oltáskampány ugyanis egyáltalán nem az oltásról szól. Szólhatna a visszatelepült hódok nemi életéről is. Bármiről. Az oltáskampány arról szól, hogy melyik vakcinából mennyit lehet lenyomni az Önök torkán, azaz benyomni az Önök karjába, és ez mennyit hoz a lobbisták és gyártók konyhájára. A politikai haszon – hogy ez szar, mert a kormány mutyizik, vagy azért halnak meg emberek, mert az ellenzék azt szajkózza, hogy az oltóanyagok egy része szar – járulékos elem. Mondhatni, kötelező kör.
Adva van egy frissen alakult, három fős (!) cégecske, ami rövid időn belül cirka százmilliárdnyi forgalmat produkál, felesleges lélegeztetőgépekből és tízszeres áron beszerzett kínai oltóanyagból. Mit tesz Isten, e cégecske szeretett külügyminiszterünk uszályáig vezethető vissza. Megírták már, nekem felesleges cizellálnom. Ez eddig, ha így van, sima közpénzlopás, amitől a magyar ember szeme se rebben, már csak azért sem, mert ezeket a nagyságrendeket el se tudja képzelni. A nácik se szándékoztak újdonsült kelet-európai jobbágyaikat százon felül megtanítani a számolásra, plusz az ábécé, a többit feleslegesnek ítélték.
És voila, felesleges is. Még nácik se kellenek hozzá.
Sajnos azonban akad egy másik probléma is, ami már közvetlen életveszélyt jelenthet: hogy az egész machináció rávetül az oltóanyagra. Innentől nem úgy jön le az egész az ellenzéki arra hajló publikum fejében, hogy a zabrálás, az egy, az oltóanyag meg még egy, hanem úgy, hogy a kettő en bloc egy, tehát a vakcina rossz. Mert ha nem volna rossz, akkor nem kellene az egészbe beleszólni. Az orosz oltóanyag dettó. A Budapest-Belgrád vasútvonal, Paks Kettő, tudjuk, amit tudunk. Tudjuk, de semmi közük az oltás hatásosságához. Még arra vonatkozólag is lehet(ne) valami képzetünk, hogy fent milyennek tartják őket. Orbán flörtje a kínai vakcinával hanyagolható, mert őt tényleg bármivel beolthatták, neki Szíjjártót kell erősítenie, legalábbis most még ezt teszi, megfontoltan és meggondoltan, hogy miért, ne boncolgassuk, ez is több kifutású, az egyik (lehet) a zseb. Bélánk viszont egyrészt szakember, másrészt a kínai bizniszben aligha érdekelt, de még az oroszban sem, s ha leszámítjuk a kötelezőt, marad az, hogy őt – talán tényleg – Szputnyikkal oltották be. Márpedig ha jóhiszeműek vagyunk, és erre nagyobb okunk is van, akkor az a Szputnyik nem lehet annyira rossz.
Nem azért írom, mert én is ezt kaptam, és eszembe jutott a Szózat, és az annyi szív vére. Mindent egybevéve én, az outsider magamtól is ezt választanám, most nem ragozom, hogy miért, de nem csak elmélet.
Tegnap volt szerencsétlenségem beleolvasni az ellenzéki sajtóba ez ügyben. Mindegyiket meg szoktam nézni, a kormánypártit is, az ellenzékit is, és most mindegyikből az jött le, amiért ezt az egészet írom, mielőtt még elkotornék a napi kirándulásomra. Szó nem esett se a Pfizerről, se a Modernáról, se a többiről, csak a gonosz brexitelő britek vérrögképző keverékéről, és persze a kínai és orosz vakcinák viszontagságairól. Hogy ki üzletelt Peruban a kínaival, meg is kapja méltó büntetését, és mi lesz az orosszal, aminek – hála Istennek, sóhajt fel a nagy amerikai–német konszern vezérkara – szépen elnyúlik az engedélyezési procedúrája, s mire meglesz, már csucsogni fog a piac az oltóanyagoktól.
Putyin bekaphatja.
Ha én adhatok egy tanácsot: nyugodtan olvassák el mindezeket, szörnyülködjenek bátran, de oltassák be magukat, majdnem mindegy, hogy mivel. Az oltóanyagok partnere nem a politikus, hanem a vírus, amely mindeközben szorgalmasan mutálódik, de ameddig az újabb generáció ide nem ér, még van egy kis idejük, hogy a régebbitől védve legyenek, annyira, amennyire.
S aztán jöhet az új oltóanyag, új botrányokkal.
Gyeje, csippendél, gyeje, mondta Eddie Murphy mint saját nagymamája a Bölcsek Kövére című filmben. Aki látta, még biztosan emlékszik rá, hogy milyen ügyesen ugráltak a műmellei a virágos réten.