Ritkán írok ilyent, de most az egyszer, ha minden igaz – bár meglehet, hogy nem igaz, vagy nem úgy, ahogy tudjuk – sikerült világpolitikai problémát kavarnunk. Mindenesetre amennyiben Magyarország szerepet játszik a balkáni határok tervezett újraszabásában, azzal olyan történelmi hazárdjátékba kezdtünk, aminek a felelősségét egyelőre fel sem mérjük.
Jó, hát nem is mi, állampolgárok kéne felmérjük, hanem azok a vezetőink, akik belekezdtek ebbe a kísérletbe. Ha ugyan belekezdtek, mert tegnap este óta képtelen vagyok eldönteni, mivel állunk szemben. Vegyük azt, amit tudunk, éspedig vegyük az Index alapján, hogy ha per lesz a dologból, legalább ne egyedül unatkozzak a vádlottak padján, legyen társaságom.
„A volt Jugoszlávia utódállamainak sajtója napok óta foglalkozik titkos, ám annál grandiózusabb határmódosítási tervekkel. A diplomáciában „non-paper” dokumentumnak nevezik azokat az informális anyagokat, amelyek bizalmas megállapodásokon születnek. Ezúttal olyan tervezetekről van szó, amelyek állítólag a szlovén miniszterelnök, Janez Janša irodájában készültek, és személyesen adták át őket az Európai Tanács elnökének, Charles Michelnek.” (Index)
A „non-paper” a Diplomáciai Lexikon szerint:
„A multilaterális tárgyalásokon köröztetett, egy vagy több állam által készített informális tervezet elnevezése. Célja, hogy megkönnyítse az esetleg megrekedt tárgyalásokon az előrelépést anélkül, hogy megfogalmazói teljes mértékben elköteleznék magukat a non-paperben foglalt javaslatok mellett. A kétoldalú diplomáciában általában szövetségesi vagy baráti viszonyban lévő államok között használatos, amikor a non-papert átadó fél szándékoltan nem kíván hivatalos jelleget adni fellépésének, mert az a kapcsolatokat terhelné.”
Szóval mondjuk úgy, hogy írott jegyzőkönyv szóbeli tárgyalásról, amit megmutatunk másnak is, de nincs se aláírva, sem az nem szerepel benne, ki mondta a mondatokat – csak az, mi hangzott el. (Ezt különben Chatham House Rule-nak hívja a diplomácia).
Már így is érdekes, hiszen akkor Janez Janšának kellett a dologról tárgyalnia valakivel, de ki volt az? Ezt nem tudhatom, de idézem a Balk.hu oldalt, mely érdekes dolgokat mond:
„Információink szerint a „Nyugat-Balkán – előrelépés” című dokumentumot februárban kapták meg Michel irodájában. Hogy ki írta, azt hivatalosan nem lehet tudni. Forrásaink szerint biztosan nem a szlovén külügyminisztériumban hozták létre. Egyes információk szerint tartalmának egy részét Budapesten írták. Ennek ellenére a brüsszeli diplomáciai körökben „szlovén” dokumentumként emlegetik, mivel Janša kabinetje állítólag részt vett a különféle címekre történő elküldésében. Mivel ez egy nem hivatalos diplomáciai dokumentum, amelynek célja különböző álláspontok és kezdeményezések hivatalos jelleg nélküli közlése, ezért nincs sem fejrésze, sem aláírása. A hivatalos diplomáciai postán megkerülve érkezett Michelhez, így létét bármikor nyilvánosan tagadni lehet.
Ezért nem Szlovénia hivatalos álláspontja, hanem csak az egyik informális javaslat a volt Jugoszlávia országait érintő kérdések lehetséges megoldására. De tartalma teljes mértékben ellentmond az összes érvényes dokumentumnak, amelyen Szlovénia külpolitikája alapul. Sőt, a dokumentumot a szerb és a horvát nacionalista körök elképzeléséhez igazítják, amelyek három évtizede dolgoznak Bosznia-Hercegovina feldarabolásán. (…) De sokféleképpen juthat el a dokumentum Brüsszelbe. Például február közepén Lengyelországban Michel részt vett a visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából rendezett találkozón, azon ott volt Orbán Viktor miniszterelnök, Janša legközelebbi politikai szövetségese az EU-ban.”
A dokumentum kópiája itt látható.
Hogy a magyar kormányfő volt-e akár a tárgyalópartner, akár a „postás” vagy sem, az jelenleg huszadrangú kérdés, lássuk, mi van magában az iratban? Előre szólok: nagyon tessék megkapaszkodni, akinek használ, igyon előtte egy féldecit is, mert komoly dolgok következnek. Az indoklást ki is hagyom, hogy férjen el minden.
„Koszovó északi, szerb többségű területei a német többségű, Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolhoz hasonló, rendkívül széles körű autonómiát kapnának, ennek fejében pedig Szerbia nem ellenezné az albán többségű Koszovó egyesülését Albániával. Észak-Macedónia és Montenegró albán többségű részei is az újonnan létrejövő Nagy-Albániát gyarapítanák.
Szerbia emellett vagy megkapná a szerb többségű boszniai Szerb Köztársaságot, vagy Észak-Koszovóhoz hasonlóan a boszniai szerbek entitása is Dél-Tirol-típusú autonómiában részesülne, csakúgy, mint a horvát többségű Nyugat-Hercegovina. Bosznia-Hercegovina ezen része vagy az anyaország Horvátországhoz csatlakozna, vagy Bosznia-Hercegovinán belül – a délszláv háborút lezáró 1995-ös daytoni megállapodásban rögzítettek helyett – a bosnyák–horvát föderáció megszüntetésével a horvátok is önálló entitáshoz jutnának.” (Index)
Ez bizony nem egyéb, mint Bosznia-Hercegovina feldarabolásának vagy inkább alapos megcsonkításának, valamint Nagy-Szerbia és Nagy-Albánia létrehozásának terve, amiről a horvát Jutarnji List meg nem nevezett szlovéniai forrásaira hivatkozva azt közölte, hogy a titkos térképszabászat hátterében Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök áll. Ezt Vučić tagadja, de csavarosan teszi:
„Nem láttam semmilyen kezdeményezést, és nem vagyok hajlandó elítélni vagy dicsérni valamit, amit nem láttam.”
Mindeközben a Janez Janša jobboldali Szlovén Demokrata Pártjávaal koalícióban kormányzó Szlovén Néppárt európai parlamenti képviselője, Franc Bogovič koholmánynak nevezte az iratot, szavai szerint:
„Csak azt tudom mondani, hogy ezt Szlovéniában belső politikai célokra használják, és puszta kitaláció, miután sem Anže Logar külügyminiszter, sem Janez Janša miniszterelnök soha nem beszélt ilyesmiről. (…) Megpróbálják Janšát a szlovén Orbánként bemutatni. Hét éve vagyok az Európai Parlamentben, és soha senki sem beszélt ezekről a forgatókönyvekről sem a Parlamentben, sem Szlovéniában.”
Mint a koalíciós kormánypárt képviselője, nem is nagyon mondhat mást, szóval egyelőre ott vagyunk, ahonnan elindultunk: zúg a Balkán a terv hallatán – Jasmin Mujanović ismert Balkán-szakértő a Twitteren azt írta róla: „röviden: ez egy vérfürdő” – mindenki tagad, mindent, sőt, Szlovénia külügyminisztere, Anže Logar bemutatott a sajtónak egy újabb, illetve régibb, de mindenképpen másik non-papert, amiben viszont egy, az EU külügyminiszterei által lefolytatott márciusi, brüsszeli vita rezüméje olvasható. Ezt Horvátország készítette, és öt másik ország – Szlovénia, Magyarország, Bulgária, Görögország és Ciprus – írta alá.
Ebben viszont azt kérték, hogy Bosznia-Hercegovina nyerje el az uniós tagjelölt státuszát, miután megfelel minden feltételének.
Akkor most ki akar és mit? Fel kívánják darabolni Bosznia-Hercegovinát, meg kívánják csonkítani vagy ellenkezőleg, uniós tagjelöltnek tekintik? Mi a szerepe a Balkánon komoly teret nyert orosz és török befolyásnak az ügyben? Létezik ez a terv egyáltalán, vagy létezik a másik, esetleg mindkettő létezik vagy egyik sem?
Mit szól a dologhoz Washington? Két hete még semmit sem szólt: Blinken külügyminiszter április 1-jén arról tájékoztatta a szerb Milorad Dodikot, a horvát Željko Komšićot és a bosnyák Šefik Džaferovićot, hogy a jelenlegi washingtoni kormány egyelőre nem készül egy második Daytonra.
Az amerikai külügyminiszter azonban úgy fogalmazott, hogy a daytoni szerződés nincs kőbe vésve, ezért idővel módosítani kell, egyelőre viszont csak a bosznia-hercegovinai alkotmány néhány pontját szeretnék megváltoztatni.
„Korlátozott mértékű alkotmánymódosítást kell végrehajtani a választási rendszer átalakítása, valamint a feltételezett EU-tagság alapján felmerülő követelmények teljesítése és az Európai Bíróság döntéseivel való összehang megteremtése érdekében.” (Balk.hu)
És mi köze van ehhez a Szlovéniában egyre nagyobb befolyásra törekvő magyar kormánynak? Mi köze annak az ügyhöz, hogy ez év július elsejétől Szlovénia az EU soros elnöke, tehát könnyebben lehet bármiféle tárgyalásokat napirendre tűzni ebben a periódusban a Balkánnal kapcsolatban? A politicki.ba bosnyák internetes magazin szerint Janez Janša, szlovén miniszterelnök arról tájékoztatta az Európai Tanácsot, hogy a július 1-jén kezdődő uniós elnökség egyik prioritása a volt Jugoszlávia belső határainak átrajzolása lesz.
Végül, de nem utolsósorban: mi lesz a mi koszovói békefenntartó szolgálatot ellátó és arra készülő magyar katonáinkkal, akik közvetlen veszélybe kerülhetnek, ha hirtelen így átrendeződnek a határok a fél Balkánon?
Kérdés van bőven, válasz egyelőre egy sincs.
Hogy egy mondatban összefoglaljam az ügy eddigi lényegét: az irat tűnik annyira valódinak, hogy letagadható legyen.
Nem kéne belefolynunk egy újabb balkáni háborúba, egyáltalán: még nélkülünk sincs semmi szükség egy ilyen konfliktusra, márpedig vérontás nélkül ez a határrendezés nem zajlana le, az biztos.
Most kéne abbahagyni, bár lehet: már késő.