Hogy rövid legyek: ma megkaptam az első oltásomat, ennek alkalmából próbálnék egy kisokost írni a nagyközönség számára tapasztalataim alapján, leginkább azzal a szándékkal, hogy eloszlassak mindenféle félelmet, félreértést és burjánzó városi legendát. Épp ezért ez nem lesz hosszú írás, de legalább bonyolult sem.
Első tanács: ne tessenek félni, mert nincs mitől. A terjengő legendák és az általános járványhelyzet ugyan a legjózanabb embert is kissé nyugtalaníthatják, de az oltással kapcsolatban én csak a lehető legkellemesebb tapasztalatokról számolhatok be. Már amennyire egy oltás kellemes lehet – nyilván jobban éreztem volna magamat egy kerti partyn, de nem arra hívtak meg, hanem vakcinázásra. Party majd máskor lesz.
- Általában időpontot kap az ember, hogy elkerülje a tolongást. Ezt az időpontot érdemes betartani, sőt: javaslom, hogy érjen oda mindenki tíz perccel előbb. Ugyanis ki kell tölteni két nyomtatványt, egy kicsit és egy nagyot (a kicsi némely bővítésekkel nálunk marad, a nagy az egészségügyi szervnél), és ez időbe telhet.
- A katona, a rendőr nem azért van ott, hogy minket bántson vagy fegyelmezzen, hanem azért, hogy kiossza a kérdőíveket és útba igazítson. Ennyi a céljuk, ne nehezítsük meg nekik.
- Legyen nálunk személyi, lakcímkártya és TAJ-kártya, igazság szerint csak a harmadikra lesz szükség, arról is csak a számra, de arra nagyon. A másik kettőt is kérhetik, de elvben azoknak úgyis állandóan nálunk kéne lenniük.
- Az oltás gyors ütemben folyik, nem fognak részletekbe menően foglalkozni életrajzunkkal, lelkivilágunkkal, küzdelmeinkkel, harcainkkal és világnézeti problémáinkkal, ugyanis ezek nem igazán számítanak: ne magyarázzuk el részletesen, mit olvasott a Malvinka a „hűdeszenzációleesikazállad.org”-on, ugyanis ha csak minden harmadik páciens így tesz, a nap közepén az egészségügyi személyzet idegösszeomlást kap és le kell cserélni. Nagyon túl vannak terhelve, messze a teljesítőképességüket felülmúlóan dolgoznak, szó szerint éjt nappallá téve. Ne raboljuk az idejüket, ne éljünk vissza a türelmükkel.
- Aki fél a tűtől: szóljon előre. Akkor is megkapja az oltást, csak akkor lefektetik, hogy el ne ájuljon, óvatosabban bánnak vele – erre rákérdeztem a procedúra közben, nem azért, mintha én magam félnék, hanem azért, mert érdekelt, vannak-e ilyen nehézségeik. Vannak, több, mint általában – ennél az oltásnál a nővér elmondása szerint valahogy minden második ember tűfóbiás lesz. Ez már pszichózis, méghozzá tömegpszichózis: de a műveletre mindenképpen szükség van.
- Nagyon fontos: az oltás nem fáj. Amikor azt írom, hogy nem fáj, nem arra gondolok, hogy „csak kicsit fáj”, arra sem, hogy „nem fáj annyira, mint gondoltam”, hanem tényszerűen arra, hogy egyáltalán nem fáj. Tegnapelőtt belerúgtam véletlenül az ajtófélfába a kislábujjammal: na az fájt. Ez még csak nem is kellemetlen, ott van pár másodpercig valami, aztán már nincs ott.
- Oltás után várjuk ki azt a néhány percet, amíg ott kell maradnunk megfigyelésen, mert fontos lehet. Ritka a mellékhatás, de esetleg előfordulhat: legyünk tekintettel az egészségügyi személyzetre is, magunkra is, tényleg nem halunk bele abba, hogy fél órán keresztül bambulunk a világba.
- Ami a mellékhatásokat illeti: nálam nincsenek, illetve kezd bejönni az agyamon az 5G-hálózat és már letöltöttem a Skyrimet egy warezoldalról a homloklebenyemre… jó, szóval tényleg ritkák, annyira, hogy sem én nem tapasztalok ilyent, sem mást nem láttam tőlük szenvedni, míg ott voltam. Többet szenvedtek a várakozók az unalomtól.
- Utána se higgyük, hogy már védettek vagyunk: az majd csak a második oltás után fog kialakulni, és nem jelent tökéletes immunitást. Még a védett is fertőzhet, ha olyan közegben járt, ahonnan magával hozott pár vírust, a második oltás utáni védettség azt jelenti, hogy megkaphatjuk ugyan akkor is a betegséget, csak nem kerülünk kórházba miatta, nem veszélyezteti a fertőzés az életünket. Ez oltás, és nem csodaszer, nem Mime ködsipkája, amitől láthatatlanná válunk a vírus előtt.
Alapvetően mindenki akkor jár a legjobban, ha minél gyorsabban túlesünk a procedúrán és jöhet a következő páciens. Az oltás nem világnézet vagy politikai pártállás kérdése: az elfogadása sem az.
Egészségügyi beavatkozás, értünk van, nem ellenünk.
És mondom: ahhoz képest, mekkora felhajtást csapnak körülötte, tényleg semmiség.
Essünk túl rajta és kész.