Van, amikor reménytelen a küzdelem, Don Quijote fáradtan ül a fogadó asztalánál, a boroskupába mered, de aztán mégis összeszedi magát és újból nekiront a legyőzhetetlen szélmalmoknak: így vagyok én is az álhírekkel, a küzdelem sosem ér majd véget, örök háború ez.
Ráadásul a héten az egyébként is vitatott bosznia-hercegovinai „non-paper” ügyben engem magamat is megvádoltak ilyesmi terjesztésével, holott az illető írásomban végig jeleztem: vagy eredeti a szóban forgó dokumentum, vagy sem. Viszont kihagyni, elhallgatni (főleg, hogy a balkáni sajtó már napok óta foglalkozott az üggyel, az Index szintén, sőt, ma már a térség egyik nagyon komoly szakértője is megszólalt a hasábjain a dologról) több lett volna, mint bűn: hiba. Majd folytatjuk azt a történetet is, egyre több érdekes mozzanat derül ki, már valóságos dosszié kezd összegyűlni róla, de most ne azzal foglalkozzunk, ami vagy igaz, vagy sem (inkább nem), hanem azzal, amiről egészen biztosan tudjuk, hogy nem igaz.
Meg azzal, hogy kedves polgártársaink miért hiszik el a hazugságokat.
Kering a Facebookon egy kép, rajta irdatlan tömeg, mindenki a telefonjával világít, a kísérő szöveg magyarul csak annyi, hogy „Tegnap, Bukarest, a kormány lemondását követelik!” – alatta meg rengeteg, indulatoktól sem mentes hozzászólás.
Ha tegnap Bukarestben lett volna tüntetés, főleg, ha ekkora lett volna, azt én tudnám, mindenféle okokból. Elsők között tudtam volna az országban. De nem volt, annak ellenére, hogy Bukarestben mindig akadna pár ezer ember (azért annyi nem, amennyi a képen látható), aki a kormány lemondását követelje, és ennek is van oka. De magát a fotót is azonnal felismertem: ez a 2017-es korrupcióellenes tiltakozások idejéből származik. Tüntettek akkor, nem csak Bukarestben, hanem Románia minden városában, csak hát Bukarestben mentek a legtöbben az utcára.
Miről is volt szó akkor?
Az akkori román kormány rendelet útján kívánta megváltoztatni a büntető törvénykönyvet, éspedig olyan sikkasztóbarát módon, hogy arra kevés példát találni a történelemben. Igaz, lehetett tudni, hogy ilyesmire készülnek, de akkor is tűrhetetlen volt a kísérlet – gyakorlatilag kétszázezer lej, vagyis tizennégymillió forint alatt már nem is lett volna bűn a sikkasztás, a családtagok nem lettek volna vizsgálhatóak sikkasztási ügyekben (vagyis az ő számláikra menthették volna a lopott pénzt), és ezek még csak a legkirívóbb jogtalanságok a rendeletből. De olyan kitétele is akadt a szövegnek, mely szerint jogszabály hozatala vagy módosítása nem minősülhet bűncselekménynek és nem büntethető. Gondoskodtak ugyanis a saját védelmükről.
Emiatt vonult ki nagyjából az egész ország az utcákra, ennek a tiltakozás-sorozatnak az egyik csúcspontját ábrázolja a fotó – nem mellesleg a javaslatot sikerült visszavonatni, akkora volt a tiltakozás ellene. Rendben van, de hogy kerül elő ez a 2017-es kép 2021-ben?
Ügyesen. Úgy, hogy előkerítették.
Azt már írtam a Zóna hasábjain, többször is, hogy Romániában a vírus- és járványtagadás zászlaját a szélsőjobboldali-ultranacionalista, magyarellenes, antiszemita, cigánygyűlölő és homofób, ellenben vallási szempontból ultraortodox AUR párt ragadta magához és hordozza fennen, utóbbi időben a szalonképesebb napikat is megélt szociáldemokrata párt, a PSD kontrázik nekik a háttérből (azért a PSD se kell sokat keresgéljen a soraiban, ha nacionalistát akar találni, de az ellenfeleik sem). Az AUR így kívánja növelni a népszerűségét, ismertségét, megy, ahogy megy – az a helyzet, hogy ők nem a képen látható százezreket, de többnyire inkább százakat, Bukarestben esetleg ezreket képesek utcára vinni. Az utóbbi időben március végén, április első felében mozgolódtak, mégpedig országosan, utoljára épp egy hete foglalkoztunk velük. Azonban az AUR összeröffenéseinek semmi, de semmi köze nincs a 2017-es tiltakozáshullámhoz. Arról nem is szólva, hogy a felhasznált fotót egész Románia ismeri, szinte ikonikus, csak nem akkora bolondok, hogy egy négy évvel ezelőtti, közismert képet akarnak hazai piacon „újrahasznosítani”? Gazemberek, de nem hülyék. Azért itt is figyelmeztetnék minden járványtagadót, hogy ha a romániai ilyen jellegű megmozdulásokat csodálja, olyan emberekért rajong, akik őt magát gondolkodás és ítélet nélkül felhúznák az első fára, pusztán azért, mert nem tud román nyelven. De legalábbis nagyon megvernék.
Rendben, azt már látjuk, hogy ennyire az AUR sem eszelős, nem tőlük indult a kép. De akkor honnan?
Sokat segített a nyomozásban a honi (és külhoni) jobboldal által rengeteget átkozott fact-cheking, a tényellenőrzés, éspedig pont az AFP-é, akik nálunk is végzik a tényellenőrzési munkát. Náluk találtam meg az ellenőrök első cáfolatát a képről, éspedig még idén február 24-i dátummal! Akkor egy Choon YoonYoung nevű, Georgiában élő prédikátor megosztásai között találták meg, és az úr már azzal a megjegyzéssel tette közzé, miszerint „A román nép tiltakozik a járványügyi intézkedések ellen”. Speciel a képen a korrupció ellen tiltakozott, azt is régebben, de mindegy: az AFP tényellenőrei ráütötték a „hamis információ” pecsétet, mert hát hazugság is volt.
Jó, de a prédikátor, aki mellesleg Georgiában él és fanatikus híve Trumpnak, honnét vette ezt még február 19-én (tehát nem április 18-án, mint ahogy a magyar megosztó írta, neki annyi volt a kreatív hozzájárulása a hazugsághoz, hogy aktualizálta azt)?
Ez az ostobaság megjelent pont február 19-én a La Resistencia (Az Ellenállás) című spanyol nyelvű Facebook-oldalon, azzal a kísérőszöveggel, hogy:
„Tüntetés Romániában a COVID19-korlátozások ellen, Ezt a média nem mondja el.”
Nem is mondhatja, ha egyszer nem igaz, de innét röppent fel a kacsamadár? Meglehet, mert a következő megjelenését már egy nappal később látjuk a Fourwinds10.com-on, angolul, ugyanezzel a szöveggel, csak a médiázást hagyták ki belőle.
Tovább már nem követtem Moby Dicket, a fehér bálnát, hiszen az AFP már úgyis megszigonyozta, de foglaljuk össze a jelenséget pár mondatban.
Volt Romániában négy évvel ezelőtt egy csakis helyeselhető tiltakozás-hullám a mindent elöntő korrupció ellen. Ennek az egyik csúcspontjáról készült egy fotó.
Ezt a fotót február 19-én ellopta a La Resistencia oldal, és azóta több változatban osztogatja, a legutóbbi alig fél napos, kicsit átrendezték, hogy a fact-checking ne vegye észre egyből. Azt hazudják a négy éves fotóról, miszerint friss, most épp tegnapelőtti, mondjuk könnyen teszik, Kolumbiában működnek, az ő közönségük még a térképen se nagyon lelné meg Romániát. Igaz, Magyarországot sem.
Tőlük átvette a hamisítványt szinte azonnal a trumpista-qanonista angol nyelvű álhír-világ, akiktől tegnap sikerült átvegyék a magyar kollégáik is.
Épp elég hazugságot olvasok a járványtagadó, vírustagadó, qanonista magyar oldalakon, hogy szerintük „Romániában forradalom zajlik, éjszaka hallani a határ mentén a lövöldözést, a kormányt kivégezték”, éspedig már hat hete olvasom, tessék nekem elhinni: tudnék róla, de bizony ennek még az ellenkezője sem igaz, viszont ez a fél világot megjárt fotó Magyarországon ezt az ostobaságot lett volna hivatott bizonyítani.
A fotó Romániából indult, Kolumbián, Egyesült Államokon, Nyugat-Európán keresztül jutott Magyarországra: senkinek nem jutott eszébe ellenőrizni. Mármint a megosztói közül. Ami azt jelenti, hogy polgártársaink jelentős részének olyan fogalmai vannak a térképről, hogy a szomszédos országot sem nagyon találnák meg rajta.
De miért hitték el?
Egy mondat a titka. Az, hogy:
„A média nem mondja el.”
És innentől reménytelen minden szélmalomharc az álhírekkel. Hiába mondom én el az igazat, legjobb tudomásom és ismereteim szerint, ha alapvetően minden sajtót, médiumot hazugnak titulálnak minél több igazat mondok, annál kevésbé fognak hinni nekem.
Például lefogadom, hogy ezt az írást sem fogják elhinni.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény.
Nincsen remény.