A tegnapi nap poénja váratlan helyről érkezett, de a humort mindig meg kell becsülni, mindig értékelni kell, még akkor is, ha személyesen Palkovics László tréfálkozik a nagyérdeművel angolos, kissé abszurd stílusban. Csak hát: fel is kell ismerni, hogy viccelt.
Ezt az előadóművész nem könnyítette meg a közönség számára, ugyanis angolos fapofával, egy John Cleese-hez méltó hidegvérrel, a legnagyobb látszólagos komolysággal adta elő kiváló műsorát, így sokan el is hitték, hogy tényleg ez a véleménye – nos, kell a negyedórás szkeccs élvezetéhez némi humorérzék, de ha ráérzünk Palkovics mester sajátos humorának ízére, fejedelmi szórakozásban lehet részünk.
A humorista a Hír TV-ben lépett fel hétfő este – újabb mesteri eszköz részéről, hiszen ezen a csatornán majdhogynem komolynak hiheti a néző az elhangzottakat – interjúnak álcázták a jelenetet, amiben volt egy rejtett poén is, mert az SZFE, mármint az átalakított SZFE jövendő oktatója, Velkovics Vilmos kérdezte a Fudan Egyetemről, mivelhogy a projekt a Budapest Diákváros tervével együtt pénteken Palkovics hatáskörébe került, a nagyobb feladatokra tartogatott Fürjes Balázstól. Joggal várhatta a néző, hogy nagy, sorsdöntő kérdésekre kap majd drámai súlyú válaszokat, épp ezért volt annyira művészi az interjúalany álnaivitása. De térjünk a tárgyra, nevessünk végre!
Mikor azt kérdezték tőle, mit fognak tanítani a Fudan budapesti campusán, azt válaszolta:
„Jelen pillanatban gazdálkodástudományi képzésekről beszélhetünk, de a megállapodásunk nem csak erre vonatkozik, hanem műszaki képzési területekre, melyek az iparpolitikánkat támogatják, és orvostudományi képzésekre is.”
Ez még rendben is volna, bár kétlem, hogy csak ennyiért érdemes lett volna idáig jönnie az egyetemnek, és abban is kételkedem kissé, hogy a nagy és erős Kína kezét-lábát törné annak érdekében, hogy a magyar iparpolitikát támogassa. Az orvostudomány meg univerzális, azzal nincs baj. Viszont ha már támogatják az iparpolitikánkat (hiszem, ha látom), fognak járni magyar hallgatók is a drága egyetemre?
„Ez az egyetem egy pont olyan módon működő egyetem lesz, mint bármelyik angol egyetem. Oda is egyébként bejutnak magyar hallgatók, lesznek ösztöndíjak, és magyar oktatók is dolgoznak majd a Fudanon.”
Ez dicséretes, bár… történetesen 1989 májusában-júniusában én magam a Fidesz Tolna megyei csoportjának tagja voltam (egyik alapítóként), és elmondhatom, hogy a párt akkori álláspontja a Tienanmen téri események kapcsán oly markáns volt, hogy az akkori Orbán Viktort valószínűleg be sem engedték volna Kínába, nem, hogy beiratkozni a sanghaji Fudanra, vagy a pekingi Csinghuára. De szerencsére akkortájt ő nem avatta magát orientalisztikai tudományokba, tanulmányokba, inkább az oxfordi Pembroke College-ben studírozta az angol liberális filozófia történtét, így aztán mindenki jól járt. Kína nem kellett kiutasítsa, ő pedig egy fél évig tanulhatott valami olyasmit, aminek élete mostani szakaszában semmi, de semmi hasznát nem látja. De ha az a bolond ötlete támadna, hogy beiratkozik mostanság a budapesti Fudanra, elképzelhető, hogy káderlapja és 1989-es tevékenysége miatt elutasítanák a jelentkezését.
Vagyunk így páran, daliás idők viharvert tanúi.
Azonban az igazi poén csak most következik, Palkovics mesteri érzékkel időzítette. Arra a kérdésre, mi garantálja, hogy a kínai kormányzat direkt irányítása alatt álló egyetem nem titkosszolgálati célból épül meg, Palkovics úgy felelt:
„A titkosszolgálatokhoz nem értek, de ha egy nagy ország titkosszolgálati tevékenységet akar végezni Magyarországon, ahhoz nem kell egyetem, mert macerás is, bonyolult is és drága is.”
Palkovics úr, szó szerint fején találta a szöget.
Nem kell ahhoz egyetem, elég egy bank is!
Vagy egy összevont türk médiairoda. Más kérdés, hogy ennek a kérdésnek van komoly oldala is. Konkrétan az, hogy valójában kell-e kínai hírszerző tevékenységtől tartanunk Magyarországon akár a Fudan Egyetem campusán, akár máshol, más módon?
Rövid leszek: abban a formában, ahogy általában értik a hírszerző tevékenységet – nem. Más formában annál inkább.
Ha elszakadunk ugyanis Stirlitz és James Bond mesevilágától, és kicsit rendszeresebben kezdünk gondolkodni, el kell ismernünk: a hírszerző vagy diverziós tevékenységnek rendszerint egyvalamije mindenképpen kell legyen.
Célja.
Csodálnám, ha lenne olyan magyar államtitok, amiről Pekingnek nincs tudomása, illetve akadhat épp: az olyan államtitkaink, amelyekre nem is volt kíváncsi. De azokon kívül meg sem kéne erőltesse magát a kínai hírszerzés, hogy bármit és akármit megtudjon – azonban minek tenné?
Nem tartozunk Kína geopolitikai érdekszférájába, nincsenek komoly ásványkincseink, energiaforrásaink, munkaerő szempontjából pedig… Sanghajnak és Pekingnek kétszer annyi lakosa van mint Magyarországnak összesen, Tiencsinnek vagy Vuhannak van körülbelül annyi, Budapest körülbelül Lojanggal esik egy súlycsoportba. Mi egész egyszerűen a hagyományos, közvetlen hírszerzés vagy diverzió szempontjából nem vagyunk érdekesek számukra, nincsenek olyan tudományos fejlesztéseink sem, amit ki akarnának fürkészni (ugyanis amik lennének, például robotika terén, azok már rég náluk vannak), tehát ilyen szempontból a világon semmitől sem kell tartanunk. És hát a kínai szolgálatok is kicsit másként működnek, mint a hagyományosak, mert egy han származású embert a legkiválóbb álca sem képes mondjuk skandinávvá vagy általában európaivá változtatni: együtt kell éljenek azzal, hogy rajtuk látszik, miszerint kínaiak.
Akkor tehát nincs semmi baj, felesleges minden aggodalom?
Ellenkezőleg, bizony van baj, és nagyon nem fog ártani az óvatosság, csak más területekre kéne odafigyeljünk. A kínai szolgálatok kiválóak egyrészt a gazdasági-politikai befolyás megszerzésének területén – itt megint nem a mi kis vagyonunkra fáj Kína foga, de Nyugat-Európa piaca már más kérdés, sokat lendíthetne a kínai kereskedelmen, ha Magyarországon keresztül vámmentesen vagy kedvezőbb vámokkal üzletelhetnének a nálunk sokszor gazdagabb uniós tagállamokkal – másrészt utolérhetetlenek a pekingi kormányzat kritikusainak levadászásában és elhallgattatásában. Itt megint nem arról van szó, hogy az zavarná őket, ha valaki Budapesten magyarul szidja Hszi Csin-pinget. Az Pekingben senkit sem érdekel.
Baj akkor van, ha nagy nyilvánosság igénybevételével angolul teszi, ha meg egyenesen kínaiul, akkor mindenképpen számíthat rá, hogy nem hagyják annyiban a dolgot. Bár időnként még a magyar nyelvű kritikákért is felhúzzák az orrukat (mint azt a Zóna rövid története is bizonyítja, amit most nem részleteznék, de nem lehet vakvéletlen, hogy az oldalt először egy hatalmas kínai titkosszolgálati akcióról szóló elemző cikksorozat után törték fel és tették használhatatlanná ismeretlenek). Nyugodjunk bele: a Kínai Népköztársaság alkalmazza a világ legalaposabb és legjobban működő sajtófigyelő szolgálatát.
Azért általánosságban elmondható – ezért volt annyira fontos a hongkongi függetlenség eltiprása is! – hogy a legjobban azért haragszanak, ha az angol vagy kínai nyelvű kritika eljuthat a Kínai Népköztársaságba. Azt nem tűrik.
Ilyen jellegű akcióktól lehet tartani nálunk is, de ez nem függ a Fudan Egyetemtől, akár ma vagy holnap is előfordulhat, hogy nem direkt módon, agresszíven, de közvetetten vagy technikai úton odasóznak a renitenskedőknek vagy ha beteszi hozzánk a lábát Peking valamelyik ismertebb, emigrációban élő kínai kritikusa, hát eltűnhet hirtelen, mint erdőben a vadnyom. Viszont magyar politikai ügyekbe nem szólnának bele, azok ugyanis őket nem érdeklik. Azokat ők tyúkpernek látják és gyakran igazuk is van.
Szóval, a maga módján igaz, amit Palkovics mondott, miszerint nem kell egyetem a kémkedéshez, mert az a helyzet, hogy jelenleg Budapesten csak annak a szolgálatnak nincs rezidentúrája, amelyik nem akarja, hogy legyen vagy amelyiknek nincs rá szüksége, és végső soron bankból épp úgy lehet kémkedni, mint egyetemről. De sokkal fontosabb kérdés, hogy mi a tevékenység célja. Attól nem kell tartanunk, hogy kikémlelik a gulyásleves vagy az Erős Pista receptjét, még bűvöskockából is többet, sőt, néha jobbat gyártanak nálunk. Az viszont elképzelhető, hogy felhasználják Magyarországot közvetett módon más, távolabbi célok ellen, akár bázisként, akár dezinformációs központként, akár gazdasági-politikai nyomásgyakorlás céljára: ez reális lenne.
És az sem utolsó szempont, hogy egyelőre viszonylag nyíltan lehet nálunk beszélni az emberi és polgári jogokról – beszélni hogyne lehetne, eredményt elérni az érvényesítésükben annál nehezebb, pontosabban szólva lehetetlen – de beszélni még lehet. Ez viszont könnyen válhat tabutémává, és nem csak a kínai titkosszolgálatok miatt, az oroszok legalább annyira kényesnek érzik az ilyesmi emlegetését, mint ők – mi több, török barátaink sem örülnek neki. Ilyen gondok valóban adódhatnak.
Ezért találtam kiválónak Palkovics tréfáját.
Ismét jót mulattunk, hihetetlen humorista ez az ember…
Ja, komolyan gondolta?
Akkor baj van.
Az esze tokjával.
Maradjunk inkább annyiban, hogy viccelt.