Ugyan ma minden a közelgő nyitások eufóriájáról szól – azért ennyire nem kéne lelkesedni, ugyanis holnap még csak a teraszok nyitnak, a jövő héten meg majd még meglátjuk – de érdemes lenne ezekben a napokban is odafigyelni a hírekre, ugyanis szórakozásnak sem utolsó.
Felhőtlen pillanatokat szerezhet magának, aki veszi a fáradságot, és alaposabban utánajár egy-egy félreértett hírnek. Ugyanis egészen új dolgokra bukkanhat egy kevés keresgélés árán.
Itt van például az egyik kedvencünk, a CÖF-CÖKA. Ennek az egyesületnek komoly meggyőződése hosszú évek óta, hogy ők egy tömegmozgalom, és eszerint is beszélnek, nyilatkoznak, ami ellenállhatatlanul komikusan hat, ha tudja az ember, hogy egészen pontosan annyi a politikai súlyuk, mint a Hazafias Népfrontnak volt és körülbelül ugyanaz a feladatuk is. Illetve a Népfrontot valamivel okosabban találták ki, az ugyanis a „szervezetek tömegmozgalma” volt, egyéni tagság nélkül, viszont ily módon akár MSZMP-tag volt valaki, akár egy sakk-körbe lépett be vagy egy horgászegyletbe, mindenképpen népfrontos lett, ha akarta, ha nem.
Ettől a CÖF-CÖKA messze áll (a CÖKA tulajdonképpen a pénzüket kezelő alapítvány), ugyanis eredetileg azért hozták létre még 2009-ben, hogy fogja össze a kontroll alól egyre inkább kiszabaduló és radikalizálódó polgári köröket, amelyek lehettek ugyan mozgalom – 2002-ben nem kevesebb, mint 11 300 volt belőlük – de a 2006-os választásokon hiába számítottak rájuk, nem tettek csodát. És csak sodródtak, jobbról szélsőjobbra. A még kezelhető tagságból lett a CÖF, ami megfelelő anyagi és logisztikai eszközök birtokában ugyan tartott pár nagy és több kis létszámú úgynevezett Békemenetet, ami azért békemenet, mert a résztvevők ordítva szidják a kormány politikai ellenfeleit, de nem verik meg őket, viszont azért utóbbi időben bölcsen tartózkodnak az ilyen rendezvényektől, mert tartanak attól, hogy érdeklődés hiányában elmaradnának.
Vagy nem tartanak. Pár napja bejárta a hír a magyar sajtót – igen rövid formában – hogy a CÖF új nemzeti ünnepet javasol, jelesül június 19-ét, mert akkor hagyta el az utolsó szovjet katona az országot. Én úgy érzem, Fricz Tamás kurátor az elhajlás és frakciózás moszkovita vétkébe esik az indoklással, ugyanis egészen furcsára sikerült:
„Fontos elválasztani egymástól a június 16-i és a június 19-i emléknapot. Előbbi napon tartották 1989-ben Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársainak újratemetését a Hősök terén. A két emléknap nem egyenrangú és csak június 19. méltó arra, hogy nemzeti ünneppé váljon.
Június 16. szimbolikája finoman szólva is ellentmondásos, mivel az újratemetésen az ellenzéki pártok végül is elfogadták, hogy a kommunistákkal mintegy vállvetve álljanak a felállított sírok előtt. Ezzel – közölte – az akkori ellenzék azt üzente, hogy pártállami vezetőkkel, a forradalmat leverőkkel kell a rendszerváltást végigvinni Magyarországon. Orbán Viktor beszéde volt az egyetlen, ami szembement a pártállam és az ellenzék között köttetett alkuval.”
Még jó, hogy a végére észbe kapott, ugyanis az a beszéd a mostani rendszer genezisének jelképes pillanata a kormánypárti legendárium szerint, ha azzal is szembemennek, baj lett volna… Buharin elvtársat ennél kevesebbért lőtték főbe, jobb vigyázni az elhajlásokkal. Vagy megesik, hogy az ember Mexikóban találja magát egy jégcsákány rosszabbik végén, mint Trockij.
No jó, ebből vagy lesz nemzeti ünnep vagy nem, az sincs kizárva, hogy ha a NER méltó önmagához, június 16-át teszi ünneppé (ez esetben Fricz úgy fog emlékezni elvbarátaival együtt, hogy ők mindig is ezt a dátumot javasolták, minden egyéb a sorosista média hazugsága), de az a baj, hogy a teljes magyar média jobbról is, balról is beérte ennyivel. Pedig azon a sajtótájékoztatón szó volt másról is, vígabb dolgokról, valósággal gyöngyözött az abszurd humor.
„Közeledik annak az ideje, amikor az egyre súlyosbodó provokációk miatt – soha nem látott méretekben, békét sugallva, meghívva az operatív törzset és a pandémia legyőzésében résztvevő összes honfitársunkat, hősies munkájukat személyesen is elismerve – közösen haladhatunk a Békemeneten – jelentette be Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke keddi sajtótájékoztatóján.”
Nem, nem a Kétfarkúak marháskodnak.
Csizmadia László hívta meg az Operatív Törzset különleges jogrend idején egy tömegrendezvényre. És komolyan is gondolta, ő egy komoly ember. Csak én fetrengek itt munka közben a röhögéstől, ugyanis ezt a Békemenetet legalább az Országgyűlés szeptemberi ülésszakának tizenötödik napjáig nem fogja engedélyezni a világon senki, addig hatályos ugyanis a járvány okozta veszélyhelyzet. Nem is engedélyezhetik, egyrészt mert tilos minden gyülekezés, teraszok, focimeccsek és vendéglők ide vagy oda, de azért sem, mert ha nekik megengedik, másnak is meg kell engedjék. És azok a mások meglehet, hogy nem a kormány mellett, hanem sokkal inkább ellene tüntetnének.
De lássuk tovább, mert érdemes végigélvezni a szervezet saját híradását:
„A CÖF-CÖKA elnöke az eseményen a többi között arról beszélt, hogy az ellenzék „áldatlan háborút” indított a keleti vakcinák beszerzése és beadása ellen. Az ezzel ellentétes álláspontot képviselő CÖF-CÖKA nevében Csizmadia László köszönetet mondott Oroszországnak és Kínának, hogy – mint fogalmazott – a jóvoltukból Magyarország Európában és világban az elsők között áll az átoltottság terén.
Közölte: „Brüsszelben felülkerekedett a multinacionális gyógyszergyárak által megfizetett liberális pártérdekű lobbizó maffia”, és a kettős mérce már a vakcinák engedélyeztetésével kapcsolatban is teret nyert. Egyúttal határozottabb büntetőjogi fellépést sürgetett azokkal szemben, akik politikai haszonszerzésből kockáztatják a magyar emberek egészségét és életét. „A baloldal gátlás nélküli hazugságáradata és oltásellenessége jelenleg nem ismer határokat” – hangoztatta.”
Amondó lennék, hogy erre a Békemenetre érdemes lesz meghívni pár templomos lovagot is, nekik van gyakorlatuk az áldott háborúkban áldatlanok helyett. Habár, ahogy vesszük, végül rajtuk sem volt áldás. Ámde ez sem olyan egyszerű. Csizmadia ugyanis itt abba a csapdába esett, amitől a kormány épp a legjobban óvakodik. Ugyanis a vakcinabeszerzés részben politikai kérdéssé vált, mármint Szijjártó Péter számára.
Mondjuk az az ember, aki pár mondattal előbb még ünnepelte az utolsó szovjet katona kivonulását az országból meglepően gyorsan állt át Oroszország pártjára, ha vakcináról van szó és nem katonáról – egy kis bizalmatlanság mégis érthető lett volna a részéről. Mert a hétköznapokban inkább nagy bizalmatlanságot tapasztalunk a Sputnik V iránt, még ha tudomásom szerint ez alaptalan is. Nem foglalnék állást vakcina-ügyben, de Csizmadiának vigyáznia kellett nagyon, míg beszélt, mert mi van, ha eltéveszti?
Mi van, ha egy gyenge pillanatában megköszöni a szovjet katonákat megszállásostól, és nemzeti ünneppé nyilvánítja az orosz vakcina kivonását?
Mondjuk nagyon röhögtem volna. De akadnak valóban komoly problémák ezzel az önkéntes buzgómócsingoskodással – lefogadom, emberünket nem az eszéért szereti a kormány. Ugyanis oda vezet ez az okoskodás, hogy a szerinte rendes, kormányhű embereket orosz vagy kínai vakcinával oltották, a gonosz brüsszelitákat meg mindenféle nyugatival. Csakhogy ez nem reális választás kérdése, én például Pfizert kaptam, mert volt egy születéskori agyvérzésem, és mert a munkám is, a magánéletem is külföldi utakkal jár: ezt kulturáltan meg lehetett beszélni a háziorvossal, mikor Sputnikkal kínált, de az agyvérzés miatt az Astra Zeneca sem lett volna számomra ideális. Másnak meg az a jó.
Szóval, Magyarországon nem politikai, hanem egészségügyi szempontok döntik el, ki miféle vakcinát kap, többféle van, sok forrásból. Csizmadia megosztó okoskodása azt sugallja, hogy nagyon sok választási lehetőség van, mindenki egyformán egészséges és mindenkinek mindegyik jó lenne, kizárólag politikai alapon kérnek ilyen vagy olyan oltóanyagot a polgárok.
A legtöbben csak annyira választhatnak, hogy elmondják, milyen az egészségi állapotuk és a munkakörük, nem ők döntik el, mit kapnak, ők maximum azt dönthetik el, mit nem kérnek!
Ha tehát Csizmadiának igaza lenne, akkor a kormánypártiaknak a Pfizert kéne elutasítaniuk és Sputnikért vagy Sinopharmért kuncsorognának, amivel csak az a baj, hogy ilyen embert még senki sem látott magyar földön. Olyant természetesen igen, aki elfogadta az elsőre felkínált ilyen vagy amolyan vakcinát. Olyant is, aki megbeszélte az orvossal, mi a helyzet.
De értsük meg: ez nem vendéglő, nincs olyan, hogy kocsmárosné, aranyvirág, ide a Pfizer vakcinát!
Ostobaság az egész Békemenet alapja is. Azt már nem is mondom, amit ezerszer elmondtam, hogy az oltás nem varázsszer, nem immunizálja az embert tökéletesen, azonnal sem, kell neki néhány hét, mindenkire másképp hat. Szóval ha világjárvány idején, gyülekezési tilalom ellenére tartanak egy ilyen tömegrendezvényt, amire kellőképpen sok résztvevőt trombitálnak össze, mert hát nekik a sokaság lenne az erejük, az nem a kormány politikai ellenfeleinek ártana.
Akármekkora is volna az országos átoltottsági arány, az bizony magukra a résztvevőkre nézvést lenne életveszélyes.
Elég egyetlen szuperterjesztő, aki maga sem tud az állapotáról, és mindenki megbetegszik a jelenlévők közül közel s távol, akinél még nem hatott eléggé a második oltás. Legyen az bármilyen gyártmányú. Egy ilyen rendezvényt már csak járványügyi okokból sem engedélyezhetnek a hatóságok.
És ha ennek ellenére mégis megtartják?
Az csoda lenne, és én itthonról fogom figyelni, kávéval a kezemben.
Olyan régóta szeretném már látni, ahogy a Készenléti Rendőrség sorfala gumibottal oszlatja a Békemenetet és kiemelik közülük a hangadókat…
Erre mindenképpen befizetnék.
Épületes látvány volna, annyi szent.