Nem venném elő a múlt heti – igaz, nagyon olvasott – írásom témáját újból, de sajnos muszáj. Muszáj, mert amint látom, akaratomon kívül ötletet adhattam vele a kormánymédiának, használni kezdték a módszeremet, ráadásul nevetségesen rosszul használják. Szóval nem hagyhatom annyiban a dolgot.
Röviden összefoglalva, arról írtam én öt napja, április huszonegyedikén (és korábban, április nyolcadikán is), hogy a kormánymédia és a kormányszervek mennyit is költenek a Facebookon a saját népszerűsítésükre. Ezt ebben az írásban is meg fogom ismételni, mert lényeges a számszerű pontosság esetünkben. Nagyon lényeges. Hozzá kell tennem, hogy minden információt a lehető legnyilvánosabb forrásból szereztem, a Facebook „Hirdetéstár” nevű szolgáltatásából. Akárki használhatja. Az illető írást különben próbaként én magam is meghirdettem 2 000, azaz kétezer forintért, ami egyezzünk meg, nem tűnik túl magas összegnek a mai árak mellett, most tart olyan ötezer olvasónál, ami egy Zóna méretű lapnál egészen szép eredmény. Pláne, hogy nem szándékozom indulni a választásokon és senkit nem is szándékozik támogatni a lap ilyen terveiben. Anyagilag körülbelül nullán állok ezzel, annyi hirdetésbevétel lett a megugró olvasottságból, amennyit rá költöttem.
Elég szép összegekről volt viszont szó az adott írásban, és adhattam egy tippet a Hirdetéstár használatához a Mandinernek, ugyanis ma bombasztikus címmel jelent meg vezércikkük:
„Beindult Gyurcsány köre: milliókkal hirdetik az ellenzéki média cikkeit a Facebookon”
Nofene. Túl azon, hogy az említett politikusnak nem sok köze lehet az írásban előcitált sajtótermékekhez, mégis, mekkora összegről van szó, mennyit sikerült kioknyomozni?
2 783 533 forint a felháborodás tárgya.
Ennyit költött ugyanis a nemrég indult „Erősítő” című oldal körülbelül 600 vagyis hatszáz különböző írás népszerűsítésére, megosztására. Az Erősítő mögött a Mandiner szerint egy észtországi bejegyzésű cég, az Amplify App áll, melynek magyarországi képviselője Desewffy Tibor. Akit viszont az említett politikushoz köt a Mandiner, tehát ha neki köze van egy oldalhoz és az az oldal más oldalak írásait szemlézi, akkor az ő oldala is, de a szemlézett oldalak is mind-mind az illető politikus mellényzsebében volnának.
Persze nincsenek ott, sőt: de ide vezet a hamis, formális logika alkalmazása. Ha például ezt az írásomat lefordítja maláj nyelvre a Kandong Bandoeng nevű sajtótermék és kiadja, attól én még nem leszek maláj. Sőt, lefogadom, hogy Malajziában sem akarnak majd kikiáltani Yang di-Pertuan Agongnak, ami ott azt jelenti, hogy „legfőbb szultán”. De elvi akadálya nincs annak, hogy a Kandong Bandoeng akár a tudtom nélkül is közöljön tőlem, illetve csak kettő: az egyik, hogy nem lenne semmi értelme vagy haszna, a másik, hogy én ezt a sajtóterméket ebben a pillanatban találtam ki, egy Capek-regényből vettem a címét, nem létezik egyáltalán.
Ahogy elnézem az Erősítőt, ugyan hajaz kicsit a címe a kormánypárti Megafonéhoz, de ez az egyetlen hasonlóság. Alapvetően egy másodközlő oldalt látok, saját írások és hirdetések nélkül, ami meghirdeti az átvett anyagokat, ilyen szempontból tehát valóban erősíti a hangjukat, de utánaszámolva, hány forint jut egy-egy írás népszerűsítésére, olyan 4 600 jön ki, ami nem kapitális összeg. Nonprofit híraggregátnak látom én ezt, amit egy nyereségesebb cég működtet, más forrásokból származó bevételének egy nagyon kis részéből. Ez lehetne politikai válasz a kormánypárti médianyomulásra, de a kiválogatott írások témájának semmi köze a pártpolitikához, annál több a világjárványhoz. Amíg pedig a koronavírus nem pártpolitika, addig az Erősítő sem az.
A híraggregát-funkció viszont az Index átalakítása óta fontos lenne, reméljük, olyan forrássá fejlődik az Erősítő, ahol valóban informatívan és hitelesen meg lehet találni mindent, amire kíváncsi az ember – ennek nem látom akadályát, de majd meglátjuk, mi lesz belőle.
Akkor lássuk azt a borzalmas összeget, lássuk a milliókat.
Valóban 2 783 533 forintért hirdetett az Erősítő. Összesen, harminc sajtóterméket együtt. Melyek ezek? Idézzük az oldalt:
„Jelenleg 30 független hírforrást követünk és tervezzük továbbiak bevonását. Hírportálok, újságok (pl. 24, Telex, HVG, 444, Magyar Hang, Válasz Online, stb.), tematikus oldalak (pl. Szeretlek Magyarország, Átlátszó, G7, Qubit, Direkt36, Media1, Mérce, Mfor, stb.) és helyi hírforrások (pl. Szabad Pécs, KecsUP, Debreciner, Veszpresszó, stb.) anyagait szemlézzük.” (Erősítő)
Kevesebbért, mint amennyiért „A kopasz oszt” című oldalt hirdeti a Megafon, ugyanis arra mindezidáig 3 059 553 forintot költöttek, ami az ott megjelent írásművek színvonalát összehasonlítva az Erősítő által támogatott harminc médiuméval, erős, barokkos túlzásnak tűnik.
Még milyen Facebook-hirdetési költségeket ismerünk a kormányoldalról?
Például a Pesti Srácokat 19 119 326 forintért hirdetik.
Az Origót 3 625 509 forintért, a Magyar Nemzetet 7 818 249-ért, a Magyar Hírlapot 6 385 505-ért, ami mind-mind több az Erősítőn reklamált összegnél. Sőt, a „leleplező” írást publikáló Mandiner is 2 080 862 forintért hirdet, vagyis mondható, hogy „milliókért”.
És ezek egy-egy lap hirdetési kiadásai, nem harmincé együtt!
Hatoljunk tovább a számok csodás világába, mint egy félelmet nem ismerő felfedező, kezében egy Laricsev-példatárral vagy Obádovics-tankönyvvel, előre Sheldon Cooper útján!
Innentől nagyobb összegek következnek.
Sok nullával nagyobbak.
Mennyit költött a Fidesz.hu című oldal hirdetésre?
126 715 215 vagyis százhuszonhatmillió hétszáztizenötezer kétszáztizenöt forintért reklámozta magát.
Lehet ezt felülmúlni? Hogyne lehetne. A Magyarország Kormánya című, hivatalos Facebook-oldal
247 299 163 vagyis kétszáznegyvenhétmillió kétszázkilencvenkilencezer százhatvanhárom forintért hirdette szellemi termékeit, propagandáját.
Mint azt öt napja meg is írtam volt. Náluk egy-egy megosztás hirdetési költsége mászkál egymillió forint körül (bár nem mindegyiké), tehát ma például eddig, 13 óra 18 percig körülbelül 2,2 millió forintért hirdettek összesen három posztot. Csak ma, csak kora délutánig.
Ezeknek az összegeknek a fényében próbáljuk tehát értelmezni az említett írás és a teljes kormánymédia (ugyanis persze mind átvették) felháborodását azon, hogy „milliókért hirdetnek” valakiket, akiknek egy vétkük van: az, hogy nem ők.
Ők tíz- és százmilliókért hirdetik magukat. Az nem baj.
Baj az, amikor pár független lapot hirdet valaki együtt és összesen 2,7 millióért.
Van az úgy, kérem, hogy hátrafelé sül el a flinta. Főleg, ha az, akinek a kezében vagyon, nem ért hozzá.
Tulajdonképpen csak egy újtestamenumi idézetet szeretnék a mélyen hívő és épp ezért a Bibliát valószínűleg kiválóan ismerő kormánymédia emlékezetébe idézni. Remélem, forgatják Máté Evangéliumát.
„Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!” (Károli Gáspár fordítása)