Valahogy úgy alakult, hogy ma csupa becsületes és szavahihető jó magyar emberrel fogunk foglalkozni. A magyar igazmondás története az előidők homályába vész, ugyanis az bizonyos, hogy dicső őseink mind-mind igazat beszéltek, de mégis, az első legendás igazmondónk Mátyás király juhásza, a középkor végéről.
De ő is nőügyben mondott végül igazat (mikor rájött, hogy a hazugság nem lenne célravezető). Az ő nyomdokaiban halad Nógrádi György „biztonságpolitikai szakértő”, aki a Blikknek mesélt – mint egy fordított, hímnemű Seherezádé, aki szépkorúan emlékezik arra, mikor még volt here is, zádé is, mert mostanra már se-se, de bezzeg valamikor… Annyiban többet tud a perzsa Sahriár feleségénél, hogy nem ezeregy éjszakáról mesél, hanem, ha jobban utánaszámolok, olyan öt-hatezerről. Ennyi szerelmes éjszakát töltött volna mintegy hét-nyolcszáz különböző hölggyel bohó ifjúkorában, még házassága előtt. Még tanácsokat is ad, mintha a mai kifejezéssel Pick Up Artist (PUA) tanfolyamot tartana.
Rendben van, az egy dolog, hogy Nógrádi mester nem tud számolni, de miért hiszi, hogy rajta kívül senki más sem tud? Ugyanis ha sztahanovi módon is fogta fel a szexuális életet és nem hagyott ki napot, akkor sem jön össze az általa mondott szám. Idézzük a Mestert!
„Idegenvezetőként dolgoztam 20 évesen, és minden héten más csoport érkezett hozzám. Akkoriban az ifjúsági turizmus résztvevőinek 90 százaléka szóló lány volt. Nagyapám mondta nekem, hogy mindig a második legjobb nővel kezdj ki, mert a legjobbra egyszerre többen hajtanak. Igaza lett! Volt mindig egy 80 fős csoportom és fél órám a buszon, hogy eldöntsem, kivel akarok kikezdeni. Természetesen így csak a külső alapján választottam, mert tudtam, hogy a következő szombaton úgyis jön a következő csoport.”
Tételezzük fel, hogy minden héten sikerült új barátnőt szereznie. És számoljunk: Nógrádi György 1949-ben született, vagyis 1969-ben volt húsz éves. Ezzel szemben tizenhárom évvel később, vagyis 1982-ben nősült meg. Még ha későbbi nejének a megismerkedésük pillanatában is kérte meg a kezét, és az rögtön ki is mondta a boldogító igent, akkor sem lehet szó többről, mint 676 barátnőről a 7-800 helyett, ugyanis ennyi hét van 13 évben. De ekkora forgalom mellett ki kellett esnie jó pár hétnek olyan esetekben, amikor pihenőre kényszerült, mert ebben az iramban olyan nincs, hogy ne kapott volna párszor valamilyen nemi betegséget akár a legnagyobb óvatosság mellett is. Viszont az erőnléte is herkulesi lehetett, igaz, a kormány másik nagy igazmondója, Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő saját állítása szerint egy mámoros éjszakán hát hölgyet elégített ki egyszerre, szóval nagyon bírják az igénybevételt ezek a kormánypárti igazmondó urak.
Az fel sem merül, hogy hazudik, mint a vízfolyás, ugyanis akkor fel kéne tételeznünk, hogy másban is hazudik, márpedig az lehetetlen, hogy ő összevissza beszéljen például a migrációról vagy Sorosról. Neki minden szava hivatalból igaz, épp úgy, mint a korábban említett másik nagy nőbarátnak, Dózsa mesternek. Bár épp amiatt közkedvelt azokban a körökben, ahol közkedvelik, mert minden helyzetben pont azt mondja, amit várnak tőle. Esetleg kicsit többet – de mást nem.
Sokkal kell elosztani Nógrádi meséit, hogy hihető szám jöjjön ki, de nála fiatalabb ember is mondott tegnap nagy igazságot, egészen konkrétan Kiss Róbert az Operatív Törzsből, az ő száján az jött ki, miszerint:
„Terheléses támadás érte pénteken a koronavírus elleni védőoltásokhoz időpontfoglalást biztosító informatikai rendszert, ezért leállt a vakcinákra való jelentkezés lehetősége. A támadás a receptfelírás rendszerét is érintette, amelynek helyreállítása már megtörtént. Az időpontfoglaláshoz szükséges alkalmazás működésének helyreállítása jelenleg is zajlik, azt soron kívül elvégzik, és erről haladéktalanul tájékoztatást adnak majd.
„A támadást felelőtlen emberek követték el” – ehhez hasonló támadások más országokban is előfordultak már.”
Ezzel a kérdéssel tegnapi számunkban foglalkoztam volt de naptári alapon és műfajilag idekívánkozott. Jöjjön a harmadik nagy magyar igazmondó, Szabó Bálint független önkormányzati képviselő Szegedről, akinek szintén sok éves praxisa van az igazmondásban. Ő bizony megjárta, szegény a sajátos magánigazságával. Rövidre kell fognom a színes – sőt, tüzes – kalandját, de megpróbálom elmesélni.
Szóval, úgy esett, hogy Szabó Bálint sajtótájékoztatót hirdetett Botka László polgármester zavaros ügyeiről idén februárban – sokat levon az esemény értékéből, hogy emberünk ebben a kérdésben már körülbelül százötven sajtótájékoztatót tartott – ám azon nem jelent meg. Ellenben eltűnt. Előző nap még a Pesti Srácok egyik munkatársával találkozott, állítólag fényképeket és hangfelvételeket adott át neki, pont arra az esetre, ha történne vele valami, másnap meg már, lássunk csodát, történt is. Hősünkre még aznap talált rá egy szabadnapos rendőr egy makói felüljáró közelében, gyalogosan, mezítláb, egy szál alsónadrágban az M43-as környékén ment Makó felé. A helyszínen hőtartó fóliába csavarták és melegítő infúziót adtak neki. Rendőri felügyelet mellett a Csongrád-Csanád Megyei Egészségügyi Ellátó Központ makói sürgősségi betegellátó ambulanciájára szállítottak hipotermia diagnózisával. Akkor még csak annyit tudtunk a dologról, hogy reggel ötkor futni indult, ám nem tért haza – végül is kilenc órán keresztül keresték eltűntként. A vallomása pedig valami hajmeresztőre sikerült: azt állította, bizonyos csuklyás ismeretlenek elrabolták és kínozták:
„Egészen pontosan a makói tanyavilágban egy égő szalmabálára a cipőfűzőmnél fogva kikötve. Az egy nagyon hosszú 15 óra volt. Az volt a fő üzenet aznap reggel, hogy éjfélre Romániába kell érnem, ellenkező esetben a családommal fog olyan dolog történni, amit nem szeretne senki a családjának.”
Kis zöld emberkék nem szerepeltek a történetben, ami fájóan hiányzik, de így is szép és életszerű. Ja, nem az. Kezdjük rögtön azon, hogy a Nike már elküldte képviselőit a cipőfűző ügyében Szabó úrhoz, mert az, amit tizenöt órán keresztül rángathat egy felnőtt férfi, és nem szakad el, sőt, ráadásul még tűzálló is, nem akármilyen pertli lehet, és áttörést hozhat a sportcipők piacán. Az én cipőfűzőim már attól is elszakadnak, ha erősebben kötöm meg őket, de nem is mérhetőek Szabó úr fűzőjéhez. A tűzoltóság is élénken érdeklődhet az égő, de el nem hamvadó szalmabála iránt, ilyent eddig csak csipkebokorból ismertünk, és abból is csak egy lehetett alapértelmezés szerint (emiatt egyházi vezetők is figyelemmel kísérik a történteket). A román határ kérdése külön figyelmet érdemel, ugyanis személyes tapasztalatom, hogy ugyan már igen sok alkalommal léptem át ezt a határt, többféle módon, gépjárművel is, vonattal is, de úgy még soha, hogy alsónadrágon kívül ne viseljek egyéb ruházatot. Meg kell mondanom, ez lenne a legtökéletesebb módja annak, hogy bebizonyítsuk: nincs nálunk az engedélyezettnél több pálinka vagy dohányáru, sőt, semmi nincs nálunk, de a határőrizeti szervek manapság nem olyan szigorúak, mint hajdanán, legalábbis árucikkek dolgában. Azt azonban kötve hiszem, hogy egy szál gatyában és gyalog, iratok nélkül átengednének. Inkább hívnák az ápolókat.
Ha tekintetbe vesszük Szabó úr fordulatokban gazdag előéletét – gyakorlatilag bejárta a teljes magyar politikai palettát, illetve Fidesztől indult és most is arrafelé tanyázik, csak leírt előtte egy teljes kört balra, ennek során nem egyszer mondott már valótlanságot, kezdve azzal, hogy őt megerőszakolták 2004-ben politikai okokból, azon keresztül, hogy Bajor Imrét autóbaleset érte egészen addig, hogy az őszödi beszéd kiszivárgása Eduardo Rózsa-Floresnek volt köszönhető, szóval ennek fényében kell vizsgálni mostani állításait is.
Az volt emberünk peche, hogy vizsgálták.
Először a helyileg illetékes Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság kezdett nyomozni, de mivel az elfogultság látszatát is el akarták kerülni, az ügy átkerült a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságra. Az ügynek ebben a szakaszában a Magyar Nemzet cikksorozatot tett közzé a csuklyás kommunisták által megkínzott képviselő küzdelmeiről és szenvedéseiről (előélete ismertetését azért kihagyták), kész tényként kezelve az „emberrablást”. Azonban baj történt.
Megállapítást nyert, hogy sem személyi szabadság megsértését sem más bűncselekmény gyanúját sem tudták megállapítani, ezért a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság megszüntette a nyomozást Szabó Bálint független önkormányzati képviselő eltűnésének ügyében, éspedig még április 13-án, mely dátumnak van jelentősége. Ugyanis a Magyar Nemzet három nappal ezután még írást közölt az ügyben
„Tényleg meg akarták égetni Szabó Bálintot Makó térségében?”
címmel, mely írás még folyamatban lévő nyomozásról számol be:
„Az ügyben a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság folytat nyomozást személyi szabadság megsértése miatt.”
Három napja már lezárták, mikor ez a mondat megjelent… a szerzőnek ajánlom figyelmébe a telefon nevű készülék használatát, való igaz, nem egyszerű megtanulni a kezelését, ismerni kell hozzá például az arab számjegyeket kivétel nélkül, de ha kitanulja ezt a művészetet, fel tud hívni mindenféle embereket, például akár a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságot is, ahol az ügyeletes tiszt örömmel felvilágosítja rendőri ügyekkel kapcsolatban, amennyiben szépen bemutatkozik és egyébként is udvariasan viseli magát.
Hanem szegény, igazmondó Szabó Bálinton már az sem segített, hogy beállt melléje igazat mondani a Magyar Nemzet is. Őt elárulták a zsandárok, hátba döfték a poroszlók.
Ilyen szomorú az igazmondó magyarok sorsa, ezredéves átok lehet ez minálunk, átok, mely nem múlik fejünkről.
Mármint a hazudozás.
Az az átok benne.
Meg az, hogy akármeddig folytathatják, következmények nélkül.
Folytatják is, ne tartson senki attól, hogy az igazmondó magyarok leszoknak a füllentésről.
Ez egy ilyen hely.