Nagyon sokáig tart, amíg az ember nem ért meg semmit, posztoltam ki a Facebookon ma (egy amerikai írótól – Edward Dahlbergtől – származik). Még el is humorkodtam: „azért van, akinek startból sikerül”. Pedig a hangsúly nem a nem értésen van, hanem a semmin.
Semmit nem érteni Buddha teljesítménye.
„Először mindent kell hozzá érteni.” Nagyon jól hangzik, csak ez is beletartozik a „semmi” körébe: „mindent” egyenként nem lehet érteni. És együtt? Az nem „valami”? Mert ha együtt ért az ember mindent, akkor nem semmit nem ért! Akkor sem. Még úgy sem, ha az egész esszenciáját érti meg. Valami mást. Hiszen a lényeg és a lényeg hordozója, mint ebből a megfogalmazásból is kitűnik, nem ugyanaz. A ló nem azonos a lovassal. És valahogy mégis azonos, gondoljanak a szóra: „lovas”. A lovas lehet az ember, aki a lovon ül, de lehet a ló és az ember is együtt.
Ismét kalapot emelhetünk a nyelv előtt.
Miért nem lehet mindent egyenként érteni? A lehetőségek végtelenje miatt. A végtelent nem lehet végesíteni, mert onnantól már nem végtelen. Mint végtelen megfoghatatlan. És hogyan megfogható? Bármely pontjában. Nem egy darabkájában, hanem egy jelképes darabkájában. Ami úgy része, hogy egyben maga a végtelen. A saját magán belüli univerzum, amely univerzum ezért – és csak ezért, így és csak így – végtelen.
Egy elméleti fizikusnak nem kellene sokat magyarázni.
De a (jelképes) darabka, ami a tárgyat kifejezi, szintén valami! Ezt a valamit kell(ene) úgy tagadni, hogy már a tagadás is igenlést jelent! Itt a piros, hol a piros: létezhet olyan esszencia, ami nem létezik? „Hogy van?” „Nem úgy.”
Amikor az ember magát az értést tagadja. Mindenfajta értést. Az értés nem valami? De igen. Az „értés” is valami.
Van egy pont negyven éves, Stephen King-féle sci-fi (bizony, olyat is írt) novella, a „Jaunt, a teleportáció ára”. A fikció szerint a teleportálás lehetséges, de csak úgy, hogy a teleportálandó nincs tudatánál közben, például elaltatják. Ha viszont tudatánál van… „odáig örökkévalóság”, mondta az ennek ellenére elevenen célba ért egyik első kísérleti alany, mielőtt szívrohamban meghalt volna. Végül a főszereplő egyik fia is megtapasztalhatta, aki altatás közben szándékosan visszatartotta a lélegzetét. „Hosszabb, mint gondolnád, apa”, suttogta galambőszen, a végigélt milliárd év alatt megőrülve saját gondolataitól.
Ne vegyék komolyan. Elvégre mindez, akár a Kismester (Truman Capote kifejezése Kingre) novellája… fikció.
Érti, aki érti.
Vagy aki nem?