Egy bizonyos mennyiségű tapasztalat birtokában (kellő időben, így írja elő a KRESZ az irányjelző kirakását) sem az igazságra jövünk rá, hanem új kombinációs lehetőségekre.
S innentől aztán arra is, hogy a mindenkori emberi világkép nem a valóság feltárásának soha véget nem érő igyekezetének függvényében változik, hanem a mindenkori érdekek függvényében.
A fikció csak addig működik, ameddig valóságként kezelik. Ez eddig rendben is van. Attól a pillanattól viszont, amikor elvetik a tetszőleges megváltoztathatóságát, kijelentéssé lép elő, az aktuális világkép pedig vallássá. Innentől visszafelé kezd működni az egész, mindaddig, ameddig nem jön valaki, fogja, elveti, és a helyébe…
… tesz egy ugyanolyat.
És ez így megy amíg világ a világ, elméletről elméletre, az elméletek megszilárdulására és vallássá válására, majd vallások egymásutánjára. Nem a megismerésről szól, hanem célszerűen csoportosított feltételezésekről, ahol nem a feltételezések igazságtartalma számít, hanem a mindenkori érdekek mentén való beilleszthetősége.
Mit tudjuk mi, mi van a levéltárakban és titkos szekreterekben, Vatikántól Washingtonig, Washingtontól Moszkváig. Mit tudjuk mi, mit fedeztek eddig fel. Mi csak azt „tudjuk”, ami kikerül. Néha persze olyan információk is kikerülnek, melyek nem illeszthetők be az aktuális mesébe, de ezeket elnyomja a hivatalos adatok tömege, és ezért – csak ezért – abszurdnak hatnak, mindaddig, ameddig egy következő mese fel nem karolja őket. Innentől egyre több olyan egyéb dolog is kiderül, ami viszont már őket támasztja alá, megváltoznak az arányok, és az addigi üldözött válik üldözővé.
Mindennek pedig a „valósághoz” annyi köze sincs, mint a neandervölgyi ősembernek a kvantumfizikához.
Mármint annak a neandervölgyi ősembernek, akit most elképzelünk. Tudják, aki állatbőrökbe öltözve szaladgált és mamutcsontokat szopogatott. Padre, kiáltott volna fel egy gyerekkorombéli antropológus, ha találkoznak. Ma már nem kiáltana fel, mert „rájöttek”, hogy maximum uncsitestvérke. Azért a homo sapiens sapiens kezdeti példányai ennek ellenére se sokban különböztek tőle, jó, hiányzott a homlokeresz.
Az állatbőr azért maradt, a fogyatkozó mamutcsontokkal együtt, még egyelőre.