Én nem hittem volna, hogy még találkozom ilyennel. Mármint klasszikus, piros-sárga fejlécű magyar álhírlappal. Valamikor ezek uralták a fake news honi piacát, csak aztán egyrészt változtak az idők, másrészt jöttek a rendőrök és oda hatottak, hogy ezek szűnjenek meg.
Mégpedig a különleges jogrend bevezetése előtt hatottak oda. Volt nekünk régebben is törvényünk az ál- és rémhírekre, csak épp alkalmazni volt nehéz, nem is nagyon akarták, mert ilyen ügyekben különösen bonyolult a nyomozás is, a bizonyítási eljárás is. Érdemes kicsit felidézni az előzményeket, hogy lássuk, mi várható.
Szóval, hajdanában-danában, még a koronavírus és a 2018-as választások előtt a magyar álhírek világa majdhogynem családiasnak volt mondható. A Mindenegyben meg a piros-sárga lapcsalád írta a hazugságokat, a valódi sajtó cáfolta, ezek rendszerint vagy ismert emberek haláláról szóltak, akiknek azonban nem volt semmi bajuk, vagy tipikus „ötlábú borjakról”, Atilla sírjának megtalálásáról, gleccserbe fagyott földönkívüliekről, chemtrailről, miegyébről. Már akkor megfigyelhető volt azonban egy politikus vonal, ami lényegében kisebbségek elleni uszítást jelentett, a Mindenegyben egyik írását sikerült is levétetni annak idején, mikor akkorát hazudtak, hogy már rendőrségi ügy kezdett lenni belőle, de sokkal több sikert nem értünk el (bár volt egy érdekes hangulata, mikor megszólalt az álhírlap szerint agyonvert tanárnő, aki most is él, méghozzá Szatmárnémetiben). Az első drasztikus változást a 2018-as választási kampány okozta: akkor fedezték fel az álhírlapok a pártpolitikát.
Addig csak uszítgattak, mi, mármint a valódi sajtó, leleplezgettünk, de a kampány alatt rájöhettek, hogy a magyar belpolitikai híreknek ilyenkor megugrik az olvasottsága. Ebből is látszik, hogy álhírlapot nem a hírek, tények, események alapján szokás szerkeszteni, hanem előveszik a Google Trendset, és az a fő szempont, mi érdekelte aznap a népet. Arról kell hazudni, nagyot, ha lehet, eget verőt is. Bizony, a világjárvány kitöréséig alaposan megizzadtunk, ugyanis az álhírlapok szó szerint rákaptak arra, hogy a politikusokról hazudozzanak, és itt már etikai kérdések is felmerültek: konkrétan sokaknak problémát okozott annak az általános sajtóetikai elvnek az értelmezése, miszerint „írásban hazudni márpedig nem szabad”.
Deák Ferenc nem úgy értette, hogy „rólunk hazudni nem szabad”, úgy sem, hogy „azokról hazudni vagy csúnyákat írni, akiket mi nem kedvelünk, nem szabad, de az ellenfeleinkről igen” – Deák Ferenc szó szerint úgy értette, ahogyan mondta, miszerint általában nem szabad hazudni. Akkor sem, ha történetesen a pokolba kívánom a miniszterelnököt is, a kormányát is, a pereputtyukat is.
Tesznek azok elég valódi szégyellnivalót, művelnek épp elég igazi gyalázatot, hazudozni róluk felesleges volna, mármint a valódi sajtónak. Az álhírlapoknak viszont az az üzlet, mert abban, hogy öt oldalon keresztül levezetem, mennyibe is kerül valójában mondjuk a Budapest-Belgrád vasútvonal és azt a pénzt miért Mészáros kapja meg, nincs semmi tömegek számára is érthető szenzáció. Az lehet kiváló oknyomozó írás, de az a nagyon nagy létszámú réteg, aki még most is a faék-egyszerűségű népmesék világában él, egyszerűen abbahagyja az olvasást a harmadik mondatnál, mert már a millió és milliárd között sem tesz különbséget, mindkettőről csak annyit vesz tudomásul, hogy „nagyon sok”. Az álhírlap viszont az olvasottságra utazik, maximum 15 soros írásokkal, nekik egyszerű és hihetetlen dolgokat kell hazudni, amit megosztanak majd pár százezren, abból jön a reklámbevétel.
Ez igazi, valódi, megtörtént hírekkel nem sok pénzt hoz – példa rá a Zóna is – hazugságokkal annál többet, hazudtak is, ahogy a csövön kifért, a valódi újságíró meg kínjában tekergett, mert nem csak azt kellett megcáfolni, mikor rokonszenves politikust rágalmaztak, hanem azt is, mikor igen ellenszenvesről szólt a kamu. De vagy van igazság, vagy nincs. A vége felé már vagy fél évig egész összeszélhámoskodott sajtóvitákat rendeztek ezek a piros-sárga fejlécű szennycsatornák, amelyeknek egyetlen résztvevője sem tudott arról, hogy ő vitázik, ha meg tudott, sem tehetett semmit, mert ezeknek a trágyadomboknak soha nem volt (most sincs) semmiféle elérhetősége. Kreáltak például nyilvános és trágár sajtóvitát Bogdán László és Orbán Gáspár között, amit sokan Bogdán tragikus elhunyta után valódinak fogadtak el (mert illett világképükbe). Úgy kellett eloszlatni a ködöt: nem Orbán Gáspár iránti jóindulatból, de Bogdán László iránti kegyeletből.
A fordulatot a világjárvány hozta el a piros-sárga lapcsaládnak (a Mindenegybennek nem, az máig működik), ugyanis nekik a koronavírus is csak egy olvasott, népszerű téma volt, amit meg tudtak lovagolni, amiről hazudozni lehetett és az szép reklámbevételt hozhat: hanem sikerült nagyon elvessék a sulykot. Elkezdték azt terjeszteni 2020. január 29-én, hogy a Keletinél kitört a járvány, az állomás épületében hullanak az emberek. Ablak sem tört ki aznap a Baross téren, nem, hogy járvány. Erre a hírre viszont már begorombultak a rendőri szervek, nyomozni kezdtek, és messze a rendkívüli jogrend és annak az álhírekre vonatkozó kitételének hatályba lépése előtt, bár az akkor érvényes törvényeknek tökéletesen megfelelően, hetedikén lecsaptak a hazugság-kombinátra.
Ki is derült, hogy egy olyan orosházi tanárnő állt a bűnbanda élén, akinek az álhírlap-birodalmát 2018-ban egyszer már lelőtték. Csak nem a rendőrség tette, hanem a Facebook. De a 2020-as intézkedés nyomán is megszűnt a lapcsalád, jó évig nyomukat sem láttuk. Pláne, hogy az időközben szigorodó törvényi környezet világossá tette: világjárvány ügyében nagy hiba hazudozni. Ami megmaradt az álhírlapokból, meg is tanulta a leckét: hazudtak rendületlenül, de most már bármi másról, a járványról nem mertek.
Aki most azt hiszi, hogy megszabadultunk a csibészek nagyjától, és már csak az apraja maradt, nagyon téved. Pár napja jött szembe egy új álhír-oldal, bizonyos „Nemzetilap” a régi, jól ismert piros-sárga fejléccel. Azért ügyelnek a dolgokra, mert ennek még annyi impresszuma, elérhetősége sincs, mint a régieknek volt. És bizony nem érdekli őket se Isten, se ember. Úgy nézem, ez az álorgánum lappangva élte túl a Nagy 2020 Februári Tisztogatást: 2020. március 16. és 2020. június 12. között semmi sem jelent meg rajta, aztán egy anyag július elsején, utána nagy csend következett szeptember harmadikáig, onnantól kezdve üzemszerűen működik.
Ezek lemerültek és kibekkelték a nehéz időket. Végig dolgoztak, csak valahogy a radarernyő alatt – tán azért nem vettem észre őket, mert ezt a „Nemzetilap” nevet nem ismertem, az álhír-piac is elmozdult az utóbbi időben a nagyipari termelés és az állami szektor irányába (nem tudom szebben mondani, hogy hazudik a kormánysajtó is éjjel-nappal, csak az más kategória, más súlycsoport más célokkal), de akárhogy is áll a helyzet, itt vannak, újra vagyis még mindig. Lássunk pár friss címet.
„RENDKÍVÜLI HÍR!! 1 PERCE JELENTETTÉK BE! ASTRAZENECA HALÁLOS MELLÉKHATÁSAI: ERRE A KÉT TÜNETRE NAGYON, DE NAGYON FIGYELJEN!!”
Maga az írás szerencsére lopott, méghozzá a kormánylappá vált vg.hu-ból – az utolsó mondata az, miszerint:
„Mivel az uniós államok nagy része felfüggesztette a vérrögképződés miatt az AstraZeneca használatát, ezért az EMA is megvizsgálta, majd kijelentette: az AstraZeneca oltása biztonságos és hatékony.”
Akkor hol a szenzáció? A címben, kérem, a címben, amire rá tetszett kattintani… Jó, vegyünk egy másikat.
„VAN VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNYOD? AKKOR ITT A FEKETELEVES! AMIT MOST BEJELENTETTEK, AZ MINDENKINÉL KIVERTE A BIZTOSÍTÉKOT!!!”
Semmi baj, ezt meg a Telexből lopták, meghúzták, újrahasznosították… ebben sincs szó semmi olyanról, amit a cím emleget. Vegyünk egy harmadikat:
„OPERATÍV TÖRZS: AKI NINCS BEOLTVA, ANNAK NEM LESZ SZABAD NYARA, HA TETSZIK, HA NEM! ITT VANNAK A PONTOS RÉSZLETEK”
Na, de ezt legalább a Mindenegybenről nyúlták le, az meg a hivatalos honlapról.
Hölgyeim és uraim, mit látunk? Azt, hogy az álhír-sajtó új, rendkívül energiatakarékos üzemmódot fedezett fel. Már nem fáradnak a szöveg előállításával (különben eddig sem ment nekik ez a művészet), bonyolult a magyar nyelv, tele egyeztetéssel, igekötővel, ravasz helyesírási szabályokkal…
Magát a szöveget egyszerűen ellopják, méghozzá bárhonnan. Nem néztem végig a teljes archívumukat, lehet, hogy loptak tőlem is, de mástól mindenképp és sokat. Így hamarább is végeznek azzal a kellemetlen dologgal, amit mindközönségesen munkának hívunk – és nem is lenne semmi baj (a szerzői jogok lábbal tiprásán kívül) ezzel a gyűjtögetéssel, ha a címeket nem ők adnák. De arra rájöttek, hogy míg a szöveget kevesen olvassák el, a címeket mindenki, és annak alapján alkot véleményt az úri közönség, sőt, annak alapján is osztja a cikkeket – ők tehát csak címet írnak mindenhez. De a lehető legdurvábbat, hazugot, szenzációhajhászót. Amiatt aztán az olvasó megnyitja az írást, és mindegy, mi van benne: már jön valamennyi reklámbevétel az AdSense-től.
Hát kérem, ez sem kisebb bűncselekmény annál, amikor hullahegyeket hazudtak a pályaudvarokra.
Csak jóval kevesebb fáradsággal jár, a fene enné meg.
Ezek valódi paraziták: korábban még legalább azt az írásonként tíz-tizenöt borzalmas sort legalább megírták, a maguk tehetségtelenségéből, most már annyira sem hajlandóak. Rászívták magukat, mint a pióca, a magyar sajtó testére, annak szívják a vérét, ők maguk csak szenzációs címeket adnak és felveszik a pénzt.
Viszont nehezebb perelni őket: a cím hazudik, a tartalom nem.
Igazi élősködők.
Talán néhány plágiumper segítene? Nehezen lehetséges ilyent indítani ismeretlen tettes ellen, a tettes személye pedig a dolgok jelenlegi állása szerint megállapíthatatlan.
Megint megtalálták a tökéletes módszert a csalásra, lopásra, hazugságra. Nem két fillérről van szó: mikor 2020 februárjában megbukott a korábbi hálózatuk, kiszámoltam volt: az másfél év alatt kétmilliárd ötszázhúsz millió (2 520 000 000) forintot hozott a gazdáinak.
Szóval, nem kis csibészekről van szó, a „Nemzetilap” kisebb hal, de havi pár milliót így is kiszivattyúzhat a valódi sajtóból.
Médiapiócák, sajtóparaziták.
A független sajtó meg támogatásokból él – mert nem hajlandó még a címekben sem hazudni.
Hát itt a baj, emberek.
Alapos takarítás kéne ide.