Napok óta halogatom, de most már muszáj lesz foglalkozni a legnagyobb független orosz hírportál, a Meduza.io ügyével, mert az életéért küzd.
És nem csak annyiról van szó, hogy meggyűlt a bajuk a hatóságokkal, meggyűlt az nekik már induláskor – most komolyabb a helyzet, éles a harc, vérre megy.
Kezdjük azzal, hogy nálunk nemrég hatályon kívül helyezték az úgynevezett „Stop Soros”-törvényt, ami jó hír lenne, ha nem kaptunk volna helyette egy sokkal szigorúbbat, ami húszmillió forint éves mérlegfőösszeg fölött minden egyesületet és alapítványt ellenőriztetni rendel az Állami Számvevőszék által – az egyelőre még titok, hogyan fogják ezt a gyakorlatban megvalósítani, bár az az érzésem, ez a törvényünk (illetve egyelőre csak javaslat) nem azért lesz, hogy alkalmazzák, hanem azért, hogy szükség esetén legyen mit elővenni. Hanem a most hatályon kívül helyezett „Stop Sorosról” meg azt tudják kevesen, hogy szinte az orosz „ügynöktörvény” szó szerinti másolata volt.
És az Oroszországban még hatályos, sőt, nemrég szigorították. Ennek dióhéjban az a lényege, hogy 2012, vagyis a meghozatala óta a különböző civilszervezetek és aktivisták „idegen ügynöknek” minősülnek, és így kell magukat regisztrálniuk, ha politikai tevékenységet végeznek, vagy külföldről is kapnak finanszírozást. Az elmúlt kilenc évben százötven csoportot sorolt ebbe a kategóriába az orosz belügyminisztérium, akiket elvben nem bántanak, csak éppen minden kiadványukon, anyagukon, de ha ételt osztanak, hát az ételen is jelezniük kell, hogy „idegen ügynöktől” származik. Amennyiben írásról van szó, ez a felirat a többi betűnél kétszer nagyobb formátumú kell legyen. Ha ez elmarad, akkor már lehet őket büntetni. És a belügy dönti el, ki ügynök, ki nem az. Sőt, idén februárban – a Navalnij körüli ügyektől nem függetlenül – még súlyosbították is a törvényt, azzal, hogy pénzbüntetéssel lehet ezentúl sújtani azokat, akik a médiában az érintett szervezeteket említve nem fűzik hozzá, miszerint azok „idegen ügynökök”.
Orosz felfogás szerint a közösségi oldalak is médiumnak számítanak, tehát ha Ivan Ivanovics a V Kontaktyén (az orosz Facebookon) megemlíti a Meduza.io-t és nem teszi mellé, hogy „idegen ügynökök”, akkor 35 dollárnak megfelelő összegű pénzbüntetést kap. Ha ugyanezt egy médium teszi, említésenként 680 dollárnak megfelelőt, szóval, ha orosz állampolgár lennék, ebben az írásban sikerülne összeemlegetnem legalább egy kis kocsi árának megfelelő bírságot. De nem vagyok, hála az Égnek.
Sőt, ha egy szervezet idegen ügynöknek minősül, attól kezdve az ügyészség saját hatáskörben korlátozhatja is a működését, így például Navalnij alapítványai, a Korrupcióellenes Küzdelem Alapítvány (FBK) és jogutódja, az Állampolgári Jogok Védelmének Alapítványa (FZPG) nem szerepelhetnek a médiában, nem szervezhetnek nyilvános eseményeket és nem indulhatnak semmilyen választáson április 27-e óta. Hogy az orosz ellenzékiség nem csak Navalnijból áll, azt azért érdemes megjegyeznünk, ő csak a legismertebb alakja az orosz ellenzéknek. Mármost a Navalnij-alapítványok „korlátozása” előtt három nappal idegen ügynökké minősítették a rigai székhelyű Meduza.io hírportált is. Ha nem Rigában lenne a központja, már a lefortovói börtön tégláit tapogatnák a munkatársak, de Lettország egyelőre még független Moszkvától. Hanem ami hirdetőjük eddig volt, az mind világgá szaladt tőlük. És az online lapok a hirdetésekből élnek, már persze, ha hagyják nekik.
A Meduza úgy indult, hogy a 2014-ben az akkor az orosz nyelvű piacon legolvasottabb Lenta hírportál elkezdett tudósítani az ukrajnai eseményekről, mire fel a tulajdonosa, Alekszandr Mamut hirtelen kirúgta Galina Timcsenko főszerkesztőt. Mint Ivan Kolpakov mostani főszerkesztő a válaszonline.hu-nak adott interjújában elmondta, oroszos fordulat történt:
„Egy megbeszélésekből, tanakodásból és alkoholfogyasztásból álló időszak után egy csapatnyi, a Lentától frissen kirúgott újságíró arra jutott, hogy folytatja, de bolondság lett volna egy új médiumot Oroszországban létrehozni, hiszen akkor már javában zajlott az orosz történelem legfurcsább eseménye, az Ukrajna ellen folytatott (információs) háború. Valódi újságíráshoz ez mérgező környezet volt, ezért döntöttünk úgy, hogy áthelyezzük a székhelyünket. Nincs ebben semmi új, a száműzetésben működő orosz újságírás a 19. század óta létezik.”
Elindult Rigában a Meduza, és – főként az oknyomozó írásoknak köszönhetően – rövidesen elérte a havi 12-18 milliós olvasottságot, szóval az eltűnő hirdetési bevételek is milliós nagyságrendűek, mégpedig dollárban számolva. Az ügynökbélyeg rájuk sütése után közösségi támogatást kértek, kaptak is, míg Moszkva-barát hackerek fel nem törték a gyűjtőoldalukat, el nem lopták, ami összegyűlt, most újra működik az oldal, de már biztonságosabban (arról a Zóna is tudna mesélni, milyen örömöket tudnak okozni a hackerek a független sajtónak). De nem csak a hirdetők menekültek el, az interjúalanyok is eltűntek, hiszen ha ügynöknek nyilatkozik valaki, automatikusan őt is azzá minősítik, szóval légüres térbe került a lap, de főleg a tudósítói hálózata.
Ne tessék valami őrült, gyújtó hangvételű, uszító kiadványra gondolni, ez egy meglehetősen visszafogott, sőt, bizonyos orosz kormánykörökben is népszerű lap, nem az Iszkra az illegális kommunisták idejéből, nem Lenin írja és nem Plehnaov szerkeszti (talán épp az is a baj vele). Fellebbeztek a minősítés ellen, de, mint Kolpakov megjegyzi:
„Mehetünk bíróságra, de az már csak rituálé. Fontos, hogy hallassuk a hangunkat, hogy nem értünk egyet a döntéssel, de mindenki tisztában van azzal, hogy zéró esélyünk van változtatni rajta.”
És a Meduzával egy időben más sajtótermékeket is támadás ért: házkutatást tartottak egy független diáklap, a Doxa szerkesztőségében, négy munkatársat le is tartóztattak, lefoglalták informatikai eszközeiket, beleértve a telefonokat is. Mi ellenük a vád? Az, hogy állítólag
„kiskorúakat buzdítottak kormányellenes tüntetésekre”.
A Szabad Európa orosz szerkesztőségét 33 millió dollárra büntették, mert az orosz médiahatóság formai hibát talált a jelentéseikben. De jutott az áldásból vidékre is: a „Pszkovszkaja Gubernija” főszerkesztőjét, Denisz Kamaljagint is „idegen ügynöknek” bélyegezték, ám ő szellemes választ adott. Tudni kell hogy az idegen ügynöktől pénzt sem szabad elfogadni, aki mégis megteszi, azt szintén ügynöknek bélyegzik, apelláta nélkül. Kamaljagin mester fogta a mobiltelefonját, és pénzt utalt át a régió kormányzójának, Pszkov polgármesterének és a régió egyik képviselőjének, aki az Állami Dumában ül. Aztán, mivel „idegen ügynökként” be kell számolnia a kiadásairól az Igazságügyi Minisztériumnak, jelentette az átutalásokat. És az illető nagyhatalmú urak csak akkor utalták vissza az összegeket, mikor megjelent a Meduzában és a Dozhd televízióban a történet… addig hallgattak, a pénzzel a zsebükben.
Közben a helyzet tovább romlott. Május 4-én az orosz Állami Duma törvényhozóinak egy csoportja két törvényjavaslatot terjesztett be.
Az első megtiltja az orosz állampolgároknak és jogi személyeknek, hogy világszerte (és nem csak Oroszországban, mint korábban) részt vegyenek „nemkívánatos szervezetek” munkájában. Lehetővé teszi továbbá a szervezetek „nemkívánatosnak” minősítését, ha azok segítettek pénzt utalni olyan csoportoknak, amelyek már szerepelnek ezen a feketelistán.
A második törvényjavaslat szigorítja az Oroszországban „nemkívánatosnak” minősített szervezetek munkájában való részvételért kiszabható büntetőjogi szankciókat. Még az orosz legfelsőbb bíróság is kifogásolta ezeket a szigorúbb szankciókat, de elfogadták őket. És zuhognak a képtelennél képtelenebb ítéletek:
„Az arhangelszki bíróság két és év börtönre ítélte Andrej Borovikovot, Alekszej Navalnij kampánycsapatának helyi koordinátorát, amiért évekkel ezelőtt megosztotta a Rammstein egyik klipjét a VKontakte nevű orosz közösségi oldalon. Borovikov ügyvédje a Mediazonának azt mondta, hogy az ügyfelét pornográfia internetes terjesztése miatt ítélték el a német együttes Pussy című klipje miatt.” (444)
Ugyanőt 2019-ben már elítélték 400 óra közérdekű munkára, akkor az volt a baj vele, hogy tüntetést szervezett egy helyi hulladéklerakó projekt ellen, és a hatóságok szerint ezzel sorozatosan megsértette a gyülekezési szabályokat. Ha szemetelt volna, akkor kitüntetik talán.
Furcsa világ van orosz földön, annyit elmondhatunk. A kapkodó, agresszív és paranoid intézkedések arra utalnak, hogy Putyin nagyon, de nagyon fél. Fél Navalnijtól (akit pedig a markában tart, túszként), fél még a mérsékelt ellenzékiségtől is, annyira fél, hogy – mint a most érkezett hír mondja – már 19 éves lányokat ítéltet börtönbüntetésre politikai okokból. Igen, Olga Misiknek két bűne van, az egyik, hogy két éve, 17 éves korában felolvasta az orosz alkotmányt egy tüntetésen a rohamrendőröknek, pontosabban azt a részét, amely szerint
„Oroszország állampolgárainak joguk van békésen gyülekezni, joguk van, hogy gyűlést, találkozókat és demonstrációkat, felvonulásokat tartsanak. Senkit sem lehet kényszeríteni sem arra, hogy kifejezze, sem arra, hogy visszavonja véleményét vagy meggyőződését.”
de most nem ezért áll bíróság előtt, hanem azért, mert tavaly, egy másik tüntetésen festéket öntött kormányzati épületekre. Az ügyész a maximális büntetést kérte a bíróságtól: három év börtönt.
Alekszej Korosztelev orosz újságírót, a Dozhd TV munkatársát múlt héten azért állították elő, mert „jelen volt” egy illegális tüntetésen. Jelen is volt, persze, rikító sárga láthatósági mellényben, amire rá volt írva: „Sajtó”, ugyanis – tudósított. Tudósított az Echo Moszkva rádióadó tudósítója, Oleg Ovcsarenko is, ugyanonnan, ugyanakkor – őt is bevitték, a Meduza moszkvai tudósítóját, Kristina Safonovát pedig egyenesen a belügyminisztérium egyik tisztségviselője látogatta meg a tüntetés kapcsán. Nagy kár, hogy maga sem tudta megmondani, mit akar, annyiban maradtak, hogy majd telefonál a tudósítónak, ha rájön…
Szóval, Vlagyimir Vlagyimirovics tombol, és tombol vele együtt a teljes államapparátus is, mert próbálnának csak nem tombolni, mindjárt megismernék Szibéria szépségeit és az uránbányák mélységeit.
Ha Putyin hadat üzenne Livóniának is – és a Meduza épp Rigában székel – lassan semmi sem különböztetné meg Rettegett Ivántól.
Felkészül: Kuzma Minyin és Pozsárszkij herceg.
Csak addig még sok időnek kell eltelnie. És ezek nehéz idők lesznek.