Engedjék meg, hogy kajánul mosolyogjak. Azt ugyan nem gondoltam volna, hogy pont ez a hír fog még napokig fejlődni, ebben a jelentéktelen ügyben indul meg az adok-kapok, ezt a bolhát kezdik elefánttá pumpálni, de kérem, ha ez van, ezzel foglalkozunk.
Mondjuk nem szívesen, mert igen nagy hiábavalóságnak tartom, miszerint Rákay Philip „Patrióta” címmel videocsatornát indított a YouTube-on, ugyanis az ilyesmi tényleg felesleges: ettől a kormánynak több szavazója nem lesz, az ellenzéknek sem kevesebb, ez egy dologra jó: dotálni lehet miatta Rákay mestert, közvetlenül és közvetve egyaránt. Körülbelül ilyen értelemben is írtam az ügyről tegnap, mármint egy másik lapba, aztán megjelent és nekem akadt más, sokkal fontosabb dolgom is. Foglalkoztam hát a munkámmal, hanem ma reggel, mikor átnéztem a napi híreket, megláttam a tegnapi eredményeket és a csatornaindítás visszhangját.
Hát nem mondom, hogy nem röhögtem nagyot, homéroszit.
Ahhoz, hogy értsük, mi történt, tudnunk kell: Rákay a saját csatornáját kormánypárti „ellen-Partizánként” határozta meg, mire fel Gulyás Márton és a Partizán csapata videóban üdvözölte a piacon. Némi gúnnyal, az igaz – de sportszerűen. Itt is van a felvétel.
A tárgyilagosság kedvéért álljon itt a Patrióta első adása is, mert ennek később fontos szerepe lesz, tessék minkét videót kézügyben tartani.
Abban biztos voltam, hogy a csatorna indulása a kormánymédiában minimum ájult örömöt fog kiváltani, kis és nagy sikongatások közepette jutnak majd el a csúcsig, de azért az Origo erősen túltett mindenen, amire számítottam. Bordács Bálint újságírói kvalitásai, hogy úgy mondjam, kissé egy- vagy inkább összesen kétoldalúak, ő rajongani és gyűlölni tud nagyon, egy közömbös hírrel már problémái lennének, de mai írásában felülmúlta önmagát.
„Sikerült hangot adni a jobboldali közösségnek: a Patrióta megrengette a Youtube-ot”
Nocsak. Nagyon komoly földmozgás nem lehetett, a Richter-skála szerint maximum kettes, mert kevesen észlelték. De a kis rengés is rengés. Mit tett Bordács szerint Rákay?
„Tanítani valóan építette fel Facebook-oldalát, hogy bátorítást adjon azoknak, akiket képvisel. Hol frappáns, hol szarkasztikus, hol provokatív posztjaival és videóival nagyon hamar közel 70 ezer követőt (és persze rengeteg ellenséget) szerzett. Bejegyzései rendre többezres interakciót váltanak ki, és több százan kommentelik az írásait.”
Tegnap is írtam, máshol, írom most is: persze, hogy sok az interakció egy olyan oldalon, amit a Megafon eddig egészen pontosan 14 181 631 forintért hirdet, ebből csak az elmúlt egy hétben 3 689 512 ment el. De mindezt összesen hét tartalomra költötték, abból is levették az egyiket. Szóval, úgy sztahanovistája Rákay a kormánykommunikációnak, ahogy Pióker Ignác volt: ha a fél gyár az ember keze alá dolgozik, könnyen megvan a 147 százalékos norma, az után már csak egy nullát kell írni, és kész is az élmunkás. Ha megtolunk valamit tizennégymillió értékben hirdetésekkel, a hetvenezer követő még kevés is.
„Ugyanakkor mindez mit sem érne követők nélkül. A Patrióta vette az akadályt, és olyan magas számokat produkált, ami egyenlő a kiütéses győzelemmel. Egy nap alatt több mint hetvenezren nézték meg az adást, mondani sem kell, hogy ez kezdésként több mint kiváló eredmény. A nézők ráharaptak és ráéreztek a Patriótára.”
Akkor számszerűen hetvenezer néző volna a YouTube-rengetés értéke? Különben az a hetvenezer néző mostanra már 80 683, Bordács úr, igazán nem vádolhat részrehajlással. Nyilván, ha Rákay ezt az agyonreklámozott Facebook-oldalán osztja meg, a hetvenezer követő megnézi, a maradék tízezer meg odapislogott kíváncsiságból. De menjünk tovább, jön a poén!
„Annál pedig nincsen nagyobb elismerés, hogy a konkurencia is kénytelen volt megszólalni. A Partizánt vezető Gulyás Márton egy kényszeredetten jópofáskodó videóval próbált beleszállni Rákay Philipbe és csapatába, ami maximum csak arra volt jó, hogy reklámot csináljon nekik.”
Hát, akkor számoljunk, anyám, a számok nem hazudnak. A Patriótát 80 683 néző tekintette meg, de hányan látták a Partizánnak csak ezt a kis viccét?
101 888 megtekintést mutat a számláló, akárhogyan is nézem.
Még a poénjuk is nézettebb Rákay komolykodásánál. Menjünk tovább a Számok Erdejében, mert mindjárt kiderül, ki renget és mit. A Partizán nézettségi adatait tekintve a következőket látjuk:
Heti Hetes | először és utoljára együtt 2020-ban! – 930 428 megtekintés
Bige: „Orbán már döntött az ügyemről” | Interjú a háziőrizetben lévő milliárdossal – 622 867 megtekintés
Pintér Sándor – a Csendes Don – 566 719 megtekintés
És ez csak a három legnézettebb produkciójuk. Még egyszer kérdezném:
Ki rengetett meg tegnap és mit?
Első adásnak nem csúnya a nyolcvanezres nézettség, az igaz, de messze nem arról van szó, amit ünnepelni méltóztatnak a kormánymédiában. Ez nem áttörés és nem különleges hőstett, nem dicső fegyvertény: ez egy előre kiválóan kalkulálható megtekintési mutató, semmi több.
Ennél sokan produkáltak már szebbet, még a Zóna is: volt nekünk 140 ezres olvasottságú írásunk, az is igaz, nem manapság, hanem az indulás táján. De volt nekem magamnak is más lapban majd’ félmilliós látogatottsági indexem: szóval Rákay nem alkotott akkorát, amekkorát Bordács ünnepel az Origóban – vagy lehet, hogy náluk a nyolcvanezer már nagy szó mostanság?
Akkor bocsánat, akkor nem szóltam, akkor rosszul megy nekik ez idő szerint. Valamiért mintha nem volnának népszerűek.
Ha nem javul az olvasottságuk, bizonyára pihenésre, feltöltődésre lesz szükségük. Legyünk megértőek velük, indítsunk számukra gyűjtést, adjunk össze nekik nyaralási segélyt. És aztán nyaralják ki a segélyünket.
Bár ezt a poént mintha Moldova is elsütötte volna más ügyben.
Sebaj, most is érvényes.
Nem, nem vagyok a Partizán rajongója. Sok minden nem tetszik nekem náluk, de – nem vagyok az ellenségük sem, profi munkának tartom, amit végeznek.
És nem vagyok Rákay esküdt ellensége sem, csak azt meg, amit ő művel, egyhangúnak, laposnak tartom.
Azt azonban, ami a kormánymédiában zajlik körülötte, egyenesen nevetségesnek.
Nem lesz győzelem a döntetlenből, a vereségből akkor sem, ha megünnepeljük.