„Love is in the air”, valósággal a levegőben van a szerelem orosz és belarusz földön, Szocsitól Minszkig turbékol minden és mindenki, csak szomorú galambbúgás ez nagyon. Három párról is be tudok ma számolni, de bizony egyikük története sem vidám. És van egyéb rossz hírem is.
Együtt mondom el a történeteket, mert összefonódni látszik a két szomszédos ország, Belarusz és az Orosz Föderáció sorsa, igaz, nagyon szét sem váltak soha ők, de könnyen meglehet, nemsokára akkora ölelkezés lesz a közeledésükből, hogy ásó-kapa-nagyharang se választja el őket. Hanem lássuk előbb a rossz hírt, orosz földről.
Az a rossz hír, hogy az orosz internet legrégebbi, megbízható hírportálja, a Newsru.com bejelentette: abbahagyja működését. Mint azt búcsúzó írásukban elmondják:
„2000. augusztus 1-től 2021. május 31-ig igyekeztünk becsületesen ellátni szakmai feladatainkat, azaz elmondani, hogy mi a fontos az országban és a világban, elfogulatlan információs képet alkotni a nap eseményeiről. (…) Gazdasági okok miatt hagytuk abba a munkát, de ezeket az országunkban kialakult politikai helyzet okozta. 2014 után világossá vált, hogy nemcsak a geopolitika és a külpolitika változik gyökeresen, hanem a hazai gazdaság is.
A mi képünk annyira eltért az állami források által preferálttól, hogy a 2014-es események után a nagy hirdetők felhagytak a velünk való együttműködéssel, mások pedig idén különösen óvatosak lettek.
Egyre gyakrabban kellett írnunk a korlátozó törvények elfogadásáról, amelyek bármelyik nap érinthetnek minket is. Egyre több tekintélyes embert és hiteles információforrást kellett külföldi ügynöknek és szélsőségesnek bélyegeznünk.
A jelenlegi gazdasági és jogi helyzetben a Newsru.com minőségi munkája már nem lehetséges.
Elbúcsúzunk Önöktől, de egyelőre elérhetővé marad a nyilvánosság számára 21 év alatt felhalmozott teljes archívumunk. Ez pedig 1 172 931 hír (ezt a mostanit nem számítva). A 21. századi eseményeknek ez a krónikája létfontosságú ahhoz, hogy megértsük, mi történik ma. Az archívum segít abban, hogy ne legyünk naivak és hiszékenyek, segít a tények összehasonlításában és sok kérdésre ad választ.
Számunkra ez a mai nap utolsó bejegyzése.
Szomorúan búcsúzunk közönségünktől.”
Így hal meg egy híroldal: megszűnik inkább, de nem hajllandó hazudni. Le a kalappal a Newsru.com munkatársai előtt.
Akkor most beszéljünk arról, amit ígértem: mi van a szerelmesekkel?
Róluk sem tudunk sok kellemeset mondani. Az első pár, aki említenünk kell, Roman Protaszevics és Sofia Sapega – ugyanabban a minszki fogdaépületben őrzik őket, de természetesen nem találkozhatnak. Sofia Sapega is, Roman Protaszevics is „vallott” már, a jelek szerint Romanból vagy veréssel kényszerítették ki a rövid videón közzétett vallomást, vagy zsarolással, Sofiáról annyit tudunk, hogy gépiesen, hangsúlyok nélkül hadarta el a szöveget, amit vártak tőle. Ellenben kiszivárgott, hogy azt ígérték neki: ha elmondja, kiadják Oroszországnak. Persze, hogy nem adták ki, pedig ártatlan, és ezt a fogva tartói tudják a legjobban. Dehogy engedik, kirakatperre készülnek Minszkben: míg a pár mindkét tagja a kezükben van, Romant zsarolhatják Sofiával, Sofiát Romannal, azt szednek ki belőlük vagy inkább adnak a szájukba, amit nem szégyellnek.
Remélem, van pokol és ha van, akad benne külön bugyor a KGB-seknek.
De nem csak ilyen ismert szerelmesek vannak veszélyben fehérorosz földön. Ma reggel jelent meg a Meduza.io-n Jegor Dudnyikov kesernyés története. Ő húsz éves és orosz, csak egy éve él Minszkben, a kedveséhez költözött, és bár szakácsnak tanult, a szakmájában nem kapott munkát. Mindenfélével kereste a kenyerét, meg az albérletre valót, így lett online szerkesztő és másodállásban szinkronszínész.
A szinkron lett a veszte.
Pedig eleinte csak rajzfilmekhez, játékokhoz, reklámokhoz kölcsönözte a hangját. Vagy ki tudja.
Május 5-én Jegor Dudnyikov hazakísérte a barátnőjét, majd visszatért bérelt lakásába. Hazafelé menet felhívta édesanyját, és míg beszéltek, közölte, hogy már a ház közelében van, hamarosan visszahívja. Ezután azonban eltűnt a hálózatból. Julija Dudnyikova egész éjjel próbálta hívni a fiát, és másnap megtudta, hogy őrizetbe vették. A bérelt lakást átkutatták. Julija szerint csak egy mikrofont foglaltak le a fiától. Azért az valahol természetes, ha egy szinkronszínésznek van saját mikrofonja… Dudnyikov rokonai két napig nem tudták kideríteni sem az őrizetbe vétel pontos okát, sem Jegor hollétét. Ennek következtében Julija maga repült Minszkbe. Jegor kijelölt ügyvédje elmondta, hogy fiát a KGB fogdájába helyezték, és
„a közrendet súlyosan sértő, a hatóságok törvényes követeléseivel szembeni nyilvánvaló engedetlenséggel kapcsolatos csoportos akciók szervezésével gyanúsították, ami a szállítmányozás és a vállalkozások munkájának megzavarásához vezetett”. (Meduza.io)
A fehérorosz törvények szerint Dudnyikovot akár három év börtönbüntetés is várhatja. Jegor rokonai azonban azzal érvelnek, hogy nem vett részt a tüntetéseken. Ügyvédje, Anton Gasinszkij a BBC orosz szolgálatának kifejtette, hogy azért indult Dudnyikov elleni büntetőeljárás, mert a fehérorosz ellenzék számára „hangfelvételeket készített”. Az ügyvéd nem tudja pontosan, hogy milyen felvételekről van szó, hirdetésekre gyanakszik, bár nem kell Minszkben reklámozni az elégedetlenséget… Gasinszkij még május 14-én vállalta el az ügyet, de egyelőre nem találkozhat Dudnyikovval. Ugyanabban a KGB fogdában őrzik, ahol Roman Protaszevics és Sofia Sapega raboskodik. Az ügyvéd szerint a fiatalember már beismerő vallomást tett.
Olyan tördelmes és őszinte lehet ez a beismerés is, mint a másik kettő: szegény, szerelmes Jegor bevallotta volna akár, hogy ő végezte ki Raszputyint is, a cárt is, csak a barátnőjének ne essen baja. A hölgyet még nem tartóztatták le, de bármikor bevihetik – ha nem teszik, hát azért nem, mert Dudnyikov jóval kisebb fogás, mint Protaszevics.
Nem jár jó világ a szerelmesekre mostanság Belaruszban, annyi szent.
Illetve van egy pár, akiknek jól megy, ha nem is szerelmesek – bár, ismervén az ottani udvariasság szabályait, ölelkeztek, csókolóztak már, még ha államérdekből is. Persze, hogy Lukasenkáról és Putyinról beszélek. Idilli hétvégét töltöttek együtt Szocsiban, akkora a harmónia közöttük, hogy ha nem lenne tilos nekik, már hívhatták is volna a pópát, hogy keljenek egybe. Még azt is mondta Putyin, hogy ússzanak egyet a delfinekkel, állítólag sor is került rá. Elnevezték a találkozót menten „munkafürdőzésnek” széles jókedvükben.
Egyetértettek ők mindenben az égvilágon, a Protaszevics-ügytől (mellyel kapcsolatban Putyin megjegyezte, hogy Sofia Sapega sorsát azért figyelemmel kísérik) egészen addig, hogy Lukasenka elvihetett egy félmilliárd dolláros kölcsönt, ne nélkülözzön, ne sínylődjön. Igazából egy másfél milliárdos államkölcsön második részletéről volt szó, de bármikor be lehet ám fagyasztani az ilyesmit, ha civódik a párocska. Csak most nem civódott. Vlagyimir nyíltan kiállt Aljakszandr mellett, és kijelentette:
„Kívülről vezérelt kísérlet történik arra, hogy ismét az elmúlt év augusztusának szintjére destabilizálódjon a helyzet Fehéroroszországban.”
Lukasenka meg rákontrázott:
„Egyszerűen világos, hogy mit akarnak tőlünk nyugati barátaink. Nincs is miről vitatkozni. De nincs olyan magaslat, amelyet a bolsevikok be ne vettek volna. Mi is bevesszük őket.”
Bolsevikok? Szóljon valaki neki, hogy már nagyon nem őket szokás emlegetni… Azonban Putyin mondott valami fontosat:
„Közölte, hogy meg fogják vitatni az orosz-fehérorosz szövetségi állam keretei közötti integráció aktuális témáit. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet a fokozatosság és mindkét fél érdekei biztosításának fontosságára.”
Aki nem értené: ez a biztos jele annak, hogy az Orosz Föderáció be kívánja kebelezni Belaruszt. És ez ellen Lukasenkának nincs is sok kifogása. Hogy mit szól a dologhoz a világ? Ha el is ítéli, mivel egyéb szövetségesük nincs már, a szankciókkal csak annál közelebb szorítja Minszket Moszkvához. Hegyen-völgyön lakodalom lesz ebből, nem is sokára, akárki meglássa!
És ezért volt szükség a Protaszevics-ügyre, ezért kellett elmérgesíteni a helyzetet, és ezért fog még sokkal tovább is mérgesedni: hogy lehessen majd végre orosz segítségért folyamodni. Ez a célja a mostani, hangos botrányoknak, letartóztatásoknak. Oroszországból meg nem fognak tiltakozó hangok hallatszani: most némítják őket el, egyiket a másik után. A Meduza és a Novaja Gazeta még működik, lassan már egyéb hírforrásunk sincs abból a hatalmas országból – vagyis hát állami, az van, amennyit akarunk, csak hogy az mennyire hiteles? Bemutatom a Putyin-Lukasenka találkozóról született tudósítások főcímeit.
„Nyevszkije Novosztyi: Nevetgélve, delfineket csodálva: így zajlott Putyin és Lukasenka találkozójának nem hivatalos része”
„Cargrad: Putyin és Lukasenka zártkörű találkozóján delfinek vettek részt. Harci delfinek?”
„RIA FAN: Putyin egyetlen, Lukasenkához intézett mondattal áthúzta a Nyugat Fehéroroszországgal kapcsolatos terveit”
„Cargrád: Peszkov célozgatott arra, hogy Fehéroroszország Oroszország része”
„Vesztyi: Érzelmek zűrzavara: Oroszország segít Fehéroroszországnak a válságból való kilábalásban”
Különösen az utóbbi szép. Orosznak kell lenni ahhoz, hogy az ember ebben a tengernyi árulásban, kétszínű annexiós tervben, álnok hazudozásban érzelmeket lásson. Igaz, az orosz népnek – még – van humora is, éspedig kiváló: a Twitteren a hajó orrában álló két elnök mellé bevágták a Titanic szerelmespárját hasonló helyzetben: igazuk van, ez a pár ugyan nem szerelmes, de mégis egybe akar kelni, országostól, ahogy a dolgok kinéznek.
Rossz házasság lesz, csúnya és egy idő után törvényszerű válással, de nagyon tető alá akarják hozni.
Pocsék idők járnak arrafelé a szerelmesekre: akiknek egymásé kellene lenniük, azokat elzárják egymástól, akiknek nem, azok frigyre lépnek akár erővel is.
Erről William Shakespeare tragédiát írna.
De az is lehet, hogy királydráma lenne belőle végül.