Azért kezd kissé elszállni a világ erre mifelénk, Hunniában, jöhetne már a főorvos úr kontravizitet tartani, mert kezdenek dühöngeni az ápoltak. Nagy szükség volna arra a gumiszobára, muszájdzsekire itt-ott, ha belenéz az ember a mai kormánysajtóba, kezd megijedni.
Már maga az olvasás is kissé kockázatos, félő, hogy nagyon elkezd röhögni az ember – ez idő szerint a Magyar Nemzet vezető írásának az a címe, miszerint:
„Leszbikus békakirálylányokról szóló könyvet ajánlanak gyerekeknek”
Mi több, nem is saját írásról van szó, az Origóról vették át. Persze, nem nálunk történik ez, hanem Franciaországban, egy gyermekkönyvön botránkozik a szerző. Habent sua fata libelli, a könyveknek megvan a maguk sorsa, ezt én nem olvastam, tehát komoly véleményem nem is lehet róla, de azért nehezen hinném, hogy az állítólag három-négy éves kislányok a kötet elolvasása után (ebben a korban nem is tudnak még olvasni a gyerekek) arra a kérdésre, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?” egyértelműen azt válaszolnák: „Leszbikus békakirálylány!” Ha képes a mesekönyv, ha nem.
De folytassuk a Magyar Nemzet tanulmányozását, ma különösen erősek könyvrecenziókban, egy másik írásuk címe szerint most van
Nocsak. Ez ugyebár bizonyos Jonah Goldberg 2007-es „Liberal Fascism” című opuszát elemzi, alaptétele, miszerint:
„A globalista liberálfasizmus agitprop gépezetének célja a patrióta szellemiség, a családközpontú társadalom, a hagyománytisztelet és a konzervatív értékek aláásása és eltörlése.”
Hogy mi végre lenne ez a célja, nem világos, de a szerzőt egyébként sem irigylem: amennyiben olyan a világa, amilyennek leírja, a Pokolban él, ahol minden pillanat kínszenvedés és állandó a háború.
„A mai globális elit teljes körű letámadása a hagyománytisztelő, szuverén nemzetek ellen alapvető stratégiai célok mentén fogalmazódik meg. Ezek a következők: az oktatást liberális kézben kell tartani és felügyelni; gyermekeinket már fiatal korban át kell nevelni az LMBTQ-közösség igényeinek megfelelően; a szuverén államokat jobban el kell kötelezni a globális pénztőke irányába (IMF-, EBRD-, Világbank-hitelek); a patriotizmust teljes gőzzel irtani kell; a nemzeti határokat le kell bontani; a migrációt alapvető emberi jogként kell kezelni; regionális vagy akár transzkontinentális felügyeletet kell gyakorolni minden ország felett.”
Ha ennek akár a tizede is igaz volna, már szétszakadt volna a bolygó mindenestől, de hát nem igaz. Lehet így nézni a dolgokat, ha valaki nagyon erőlteti, de erős jeleit látom az okfejtésben a paranoiának. Lapozzunk azonban, mert vannak még más orgánumok is.
Például a 888, amely
felütéssel egy magyar Facebook-csoportot sirat el, melyet a gonosz véleményterrorista cenzúra megszüntetett. Olyan megesik, de mi volt a közösség neve? Kapaszkodjanak meg:
„Út a józan ész Európája felé, Matteo Salvinit támogatók csoportja”
Mármost Salvinit lehet szeretni és nem szeretni, én speciel kifejezetten ellenszenvesnek találom, de az Égre kérdem: mire megy a magyar támogatással? Olaszországban él, ott is politizál, magyar ember még csak nem is szavazhat rá, kivéve persze, ha maga is Itáliába költözik, mert akkor igen. De ennek a csoportnak a 888 szerint több, mint tizenötezer tagja volt, és nem hinném, hogy mindannyian az olaszországi magyar diaszpóra tagjai lettek volna. Ettől még felőlem szeressék Salvinit, csak annak nincs ebből semmi haszna: ahogy a „Magyarok Trumpért” nevű csoport (amit most „Hazafiak Szövetségének” hívnak) sem tudott érdemben tenni az amerikai elnökválasztások eredményének megváltoztatásáért. Ez utóbbinak jelenleg 8700 tagja van, de zárt, és annyit nem ér, hogy bekérezkedjen az ember, viszont érdemes eltöprengeni a kérdésen: ezek mire jók?
Leginkább semmire, azt még valahogy megértem, ha az úri közönség rajong Mick Jaggerért, de hogy az imádat tárgya Salvini, Trump, Orbán Viktor vagy bármelyik másik politikus legyen, eléggé taszító gondolatnak tűnik számomra. Mindenesetre a 888 buzdít:
„Célszerű a magunk módján védekezni. Minél több csoportot létrehozni, hogy az ördög nevű cenzúra akciója esetén gyorsan át lehessen nyergeli máshova. Ne legyen könnyű utolérnie senkit.”
Mick Jagger, ördög nevű cenzúra… kezdek magam is kénkőszagot érezni. Én még csak érzem, de Bencsik András látja is a Sátánt, sőt, pontosan tudja, hogy Európában átvette a hatalmat. Nem én mondom, ő maga mondta az este a saját szájával a Hír TV Sajtóklub című műsorában, nem csalás, nem ámítás, 25:10-től meg lehet hallgatni:
„Ez a törvény a Magyarországon élő gyermekeket védi a káros behatásoktól. Az fogalmazódott meg bennem hívő emberként, hogy szükségképpen kell lennie Sátánnak is. Úgy tűnik nekem a Sátán átvette az uralmat Európában. Mindent tönkre akar tenni, ami a természetes, klasszikus és az isteni élő rendet szolgálja.”
Az ember első pillanatban szentelt vízért kiáltana, de még testvére, Bencsik Gábor is világibb magyarázatra inti a megszólalót. Nem kéne mindig a falra festeni Belzebubot, ellenben nem árt alaposabban megvizsgálni a kérdést.
Mert bizony, ennek igenis van irodalma.
Johannes Wierus, eredeti nevén Weyer holland démonológus és orvos (különben Nettesheimi Agrippa tanítványa) bizonyította be „Pseudomonarchia daemonum” című művében, hogy az ördögök igenis államalkotó elemet képeznek, sőt, maga a Pokol is egy fejlett monarchia. Ennek fejedelme Belzebub, a Légy-rend nagymestere, a birodalom zászlósurai pedig (Ráth-Végh István nyomán):
„Eurynome, a halál fejedelme, a Légy-Rend nagykeresztese.
Moloch, a kísértetek fejedelme, a rend nagykeresztese.
Pluto, a tűz fejedelme és az alvilági büntetések főfelügyelője.
Leonard, a boszorkányszombatok nagymestere, a Rend lovagja.
Baalberith, a pokollal kötött szövetségek intézője s a paktumokat őrző alvilági levéltár igazgatója.
Proserpina, ark-ördög, a rossz szellemek parancsolója.
A kormány tagjai:
Adramelek, nagykancellár, a Rend nagykeresztese.
Astaroth, pénzügyminiszter.
Nergal, a titkos rendőrség feje.
Baal, az alvilági hadsereg vezérkari főnöke, a Rend nagykeresztese.
Leviathan admirális, tengerészeti miniszter, a Rend lovagja.
A kormánynak még fontos tagja Lucifer igazságügy-miniszter. Legfőbb tisztviselője Alastor, a főhóhér.”
Szóval, ezek szerint a Pokolállam nem is mostani találmány, hiszen a kötet 1583-as bázeli kiadása idején már virágzott – akkor viszont vígan elfoglalhatta Európát az azóta eltelt idők folyamán. Nagy kár, hogy Wierust már a saját korában is félreértették: ő ezt nem komolyan gondolta, hiszen a boszorkányégetéseknek is az egyik első ellenzője volt, ez paródia, az akkoriban divatos okkult irodalmat figurázta ki. Csak hát komolyan vették, nemzedékről nemzedékre egyre komolyabban, pedig hát igazából a Boszorkányok Pörölyének (Malleus Maleficarum) a keserű szatíráját írta meg.
Mindegy, Bencsik András látja a Sátánt Európában uralkodni, fog ő látni boszorkányokat is szombat este a Gellérthegyre lovagolni, seprűnyélen, ahogy azt kell. Szegedtől okos volna távol tartani, mert ott már volt boszorkányper, máglyára is küldtek sokakat. Bár mondjuk emberünknek nem is annyira a boszorkányokkal és mágusokkal van baja, hanem magával az Ördöggel: jól ismerheti, fordulatos élete során sokszor találkozhattak. Tán még szerződést is kötöttek, mert Bencsik volt már munkatárs a Haditechnikai Szemlénél, a Somogyi Néplapnál, a Népszavánál, a Népszabadságnál, az Esti Hírlapnál, a Pesti Hírlapnál (1992–1994 között), a Demokratánál, a Magyar Demokratánál (utóbbi háromnál főszerkesztő), létrehozta a Szkítia könyvesbolthálózatot és a Magyar Ház Könyvkiadót, szervezett Békemenetet, munkásságát a Népszabadságnál mi sem jellemzi jobban, mint „Érzelmi kötődés” című szösszenete, melyben meleg szavakkal dalol a Magyar-Szovjet Baráti Társaságról, ezt módomban áll be is mutatni.
Márpedig aki erre képes, képes az mindenre, arra is, hogy mélyen vallásos emberként huszáregyenruhát öltsön és hadat üzenjen a Sátánnak, de bújhat akár reverendába is, mert inkvizítor még nem volt.
Majd lesz, nem féltem őt.
Hanem ahogy az ember végignéz ezen a mai gyászos sajtószemlén, mit lát? Látomások, rettegés, örök háború, Sátán… a középkorban exorcistát, ördögűzőt hívnának, de menten.
Szerintem manapság elég lenne egy-két jó, rátermett és türelmes pszichiáter is.
De a gumiszoba intézményét semmiképp sem ártana bevezetni.
Főorvos úr, jöjjön már: a Hunnia Gyógyintézetnek nagy szüksége lenne a kontravizitre!