Ha mostanság újságot csinál az ember, úgy érzi, a jütlandi csatába keveredett. Gigászi hajóágyúk sortüze dörög mindkét oldalról, csatacirkálók süllyednek el, megfigyelési ügyek, homofób törvények dübörögnek, a csendesebb, kisebb hírek pedig elsikkadnak.
Pedig kerekedhet még azokból is nagy, fontos botrány, vagy ha nem is belőlük, de lehetnek komoly események jelei. Szóval, ma néhány ilyen friss, aktuális apróságot kapunk elő, mert ezekről sem szabad megfeledkezni.
A legelső hír a Zóna és általában a világsajtó szempontjából fontos: úgy néz ki, mához esztendőre becsukhatjuk a boltot, de mindannyian. Olyan nyolc-kilenc éve ugyanis becsábultunk Mark Zuckerberg mézes csapdájába, és elfogadtuk, hogy a Facebook legyen a világsajtó legfontosabb terjesztési felülete. Kényszerű döntés volt: csak egy meglévő állapotot fogadott el a szakma és csak hallgatólagosan, hiszen nagy, átfogó nemzetközi újságíró-szervezet, média-konklávé egyszerűen nincs. Hanem lehet, jövőre ennek vége. Mark Zuckerberg ötletelni kezdett és ebből még soha nem lett semmi jó. Azt mondja a HVG:
„A közösségi térből néhány éven belül egy élő-lélegező világ lesz, melynek lakói maguk a felhasználók. Pár év leforgása alatt az egyszerű közösségi oldal képe eltűnik, a Facebook pedig egy olyan világgá fejlődik, amibe szó szerint beléphetnek a felhasználók. Az emberek ma unalmas módon kommunikálnak: a mobiltelefon vagy a számítógép képernyőjét nézik, hogy üzenetet küldjenek, videochateljenek. De mi nem erre vagyunk beprogramozva. minden ember interakcióra vágyik, a másikkal való közvetlen kapcsolattartásra, ez azonban nem mindig lehetséges. A Facebook ezért egy metaverzummá fejlődik a következő öt évben, amibe a virtuálisvalóság-eszközök segítségével kapcsolódhatnak be a felhasználók. A jövőben ahelyett, hogy csak egy telefonon keresztül beszélgetnénk, te hologramként ülhetsz majd a kanapémon, vagy én ülhetek hologramként a tiéden. De mindketten úgy fogjuk érezni, mintha egy helyen lennénk, még akkor is, ha több száz kilométerre vagyunk egymástól.”
Nagy ötlet, melyet sokan fognak üdvözölni az amerikai elő- és kertvárosokban, de sehol máshol. Egyrészt lehet, hogy ülhetünk virtuálisan egymás kanapéján, de mi a jó fenéről fogunk beszélgetni? Ugyanis hírek nem lesznek, ebbe a virtuális valóságú közösségi oldalba egész egyszerűen nem lehet őket sehogyan beilleszteni. Semmiféle elfogadható formában, talán csak a helyszíni tudósítást tudnám elképzelni, azt is maximum a legfejlettebb államok nagyobb városaiból: ha mondjuk Burmában, az Irrawaddy felső folyása mentén történik valami, azzal mi lesz, hogy mutatjuk be? Az majd nem történik, arról nem lesz szó?
És mi van, ha egy megszólalás után kitör a kommentháború, mit látunk majd? Ezren ülnek azon a kanapén, vagy egyszerűen egy lincselő tömeg képét generálja a rendszer, három dimenzióban? Egyáltalán: hogyan lehetünk képesek egy-két embernél többre odafigyelni? És mi lesz azokkal a felhasználókkal – ők adják az abszolút többséget, főleg a harmadik világból – akiknek nem telik VR szemüvegre vagy más okokból nem megfelelő a műszaki környezetük? Ők kiesnek? Rossz üzlet lesz ez, Zuckerberg úr, nagyon rossz üzlet. Ettől még nem kétlem, hogy megpróbálkoznak vele, de csak arra lesz alkalmas, hogy felszámolja a világsajtót úgy általában.
Menjünk tovább, evezzünk hazai vizekre.
Azt mondta tegnap Kásler Miklós a Jászsági Randevú nevű rendezvényen – hát nem is a Pride-ra ment! – hogy:
„Napjainkban pergőtűz alatt van minden, ami érték: az ember, az emberi identitás. A propaganda időnként a természeti törvényeket lépi át, gondoljunk a most folyó vitára az Európai Parlamenttel. Megtámadták a családokat, fel akarják számolni, el akarják törölni a nemzeteket, amelyek az emberi együttélés legmagasabb formái a történelem bizonysága szerint.”
Ugyanő mondta pár napja, hogy a Magyar Királyság egy ősi demokrácia volt, ami igen szép gondolat, erről érdekes lenne megkérdezni egy akkori várjobbágy családot vagy kézművesmestert, akik bizonyára meleg szavakkal méltatnak az ősi demokrácia áldásait. Az embert néha elkártyázzák, de jogai nem csorbulnak – ami nincs, nem is csorbulhat. Ami Kásler pergőtűz alatt álló identitását illeti, felesleges dolog aggódni oly nagyon, csodálnám, ha akadna, akinek pont az ő identitására fáj a foga, de azért ne adja fel, miniszter úr, míg élünk, remélünk, megtalálhatja még maga is a boldogságot. Különben meg a fene akar felszámolni bármit is. Az meglep, hogy egy ilyen téveszmés elme vezetheti nálunk az egyik legfontosabb minisztériumot, de minálunk sok minden lehetséges.
Például az is, hogy a Citizen GO-n már majdnem száznegyvenezren írjanak alá egy petíciót, ami követeli, miszerint vonja vissza a dán LEGO „Mindenki csodálatos” nevű figurakészletét, merthogy abban a műanyag játékbábok szivárványszínűek. Mármint nem egyenként, hanem mindegyik más és más színű. És nem nélküli, ami problémát jelent, ugyanis ha volnának látható nemi szerveik, az lenne a baj. Hozzáfűznek még egy bonyolult magyarázatot is, hogy melyik színű baba mit jelképez, mármint a petíciózók számára, de különben vagy így van, vagy sem.
Úristen. Megrögzött heteróként gyermekkoromban, fiú létemre a legkedvesebb játékaim a műanyag katonák voltak. Milyen színű legyen egy katona? Nyilván olívzöld. Így lettem gyíkember, most értettem meg…
A petíciózók számára javasolnám viszont, hogy lépjenek tovább. Érjék el, hogy ezentúl előbb a játékfigurák színe legyen egységesen és kötelezően szürke, aztán, a gyermekvédelmi szempontok miatt az eleven embereké is. Ne lássanak a kisdedek olyasmit, ami megzavarhatná a világképüket. Ne legyen se barna, se fehér, se sárga ember, legyünk mind egyenszürkék. Lefogadom, akadna pár százezer híve ennek az eszmének is.
Még mi van a tarsolyunkban mára? Egy kis többnejűség.
Úgy tűnik, a Pesti Srácok szorgalma lankadatlan, most épp azt fedezték fel, hogy:
„A többnejűség is szerepel a baloldal kívánságlistáján”
Erről még nem hallottam, de nem is nagyon vágyom rá, monogám típus vagyok. Kinek jutott eszébe ez? Állítólag Kőszeg Ferencnek. Ha ugyan eszébe jutott, ami nem is annyira biztos.
Ugyanis bár az említett lap jelzi, hogy ez a Cink.hu-n jelent (volna) meg – nem tudom eldönteni, majd meglátják, miért – a forrásként megjelölt Mandiner nem említi, csak a Pesti Srácok, ők sem feltűnő helyen, miszerint a megjelenés éve 2015.
A Mandiner persze, hogy nem említi, hiszen ők maguk is 2015-ben szemlézték a cikket, most sem ők ásták elő, náluk nem jelent meg friss anyagként – a Pesti Srácoknál lett figyelemre méltó 2021 nyarán, hogy Kőszeg Ferenc mondott valamiket a többnejűség előnyeiről 2015-ben.
Tetszik érteni? Előástak egy 2015-ös Mandiner-lapszemlét és hírként mutatják be!
Gratulálok a friss és aktuális anyaghoz, ami ráadásul ellenőrizhetetlen, ugyanis a Cink.hu azóta, épp 2015-ben megszűnt, a tartalma elérhetetlen, annyi maradt ránk belőle, amennyit más lapok, például a Mandiner tendenciózusan kiollóztak belőle annak idején. Még cáfolni sem lehet ezt a szamárságot, eredeti híján.
A Pesti Srácok legközelebb tudósítást közöl a pun háborúkból, ha ennyire kergeti a szenzációt, aktualitást. Vagy az alesiai ostromról, már látom is a címet:
„Caesar erkölcseiről – bízhatjuk légióinkat biszexuálisokra? Korrupciós botrány a sereg olajbogyó-beszerzései körül! A Forumon szorul a hurok!”
Minden ez, csak nem újságírás.
Szóval, ilyen ostobaságok között tengetjük a mi kis életünket, mikor nem épp a tengeri csatára figyelünk, ami szintén zajlik.
Jó lenne már egy kis csend.
Nyugalom.
Béke.
Nem lesz.