Vége van a világnak, kérem, a gyermekeinket mind egy szálig megrontják, akinek esetleg nincs, azt őt magát fogják, ez már bizonyos, mert megírta az Origo és az sosem hazudik. Én meg lassan eljutok oda, hogy az igazmondó Origo helyett a logaritmustáblát olvasgatom, mert annak nem tudom előre megmondani a végét, ennek igen.
Meg a logaritmustáblában kevesebb a, fogalmazzunk finoman, erősen tendenciózus tévedés. Lássuk tehát Kamupipőke és a meleg herceg történetét, ahogy azt a kormánymédia előadja, saját rendezésükben!
Azt írta az Origo e hónap 25-én:
„Itthon is bemutathatják Andrew Lloyd Webber új musicaljét, a Hamupipőkét. A darab azonban nem a klasszikus történetet meséli el, ebben a változatban Hamupipőke egy nagyszájú, lázadó karakter, a Herceg pedig egyszer csak eltűnik egy másik férfival. Az Origo információi szerint a Madách Színház készül bemutatni Budapesten, 2022 őszén. (…) Azt viszont furcsa, és nehéz elvonatkoztatni az LMBTQ-világ erőszakos menetelésétől, hogy a Madách Színház információink szerint éppen most készül egy LMBTQ-Hamupipőkét bemutatni. Ami alapvetően gyerekeknek szóló musical, vagyis – ha információink pontosak – gyerekeknek tervez egy LMBTQ-musicalt játszani a Madách Színház.”
Információik tévesek, ez eleve egy felnőtt közönségnek szánt musical, nálunk meg, a mostani törvényi környezet miatt nem is lehetne egyéb. De egyáltalán, bemutatják jövő ősszel? Két nappal később Szirtes Tamás, a színház jelenlegi igazgatója nyilatkozott az Indexnek – az igaz, nem kizárólag ebben a témában – de erről azt mondta:
„Szirtes Tamással kapcsolatban egyébként 2021. július 25-én megjelent egy Origo szerzőnévvel jelölt cikk az Origo hírportálon, mondván, színháza egy LMBTQ-darabot, egy modern Hamupipőkét tervez ősszel bemutatni egy általános iskolások által is látogatott színházban. Szirtes ezzel kapcsolatban azt felelte az Index kérdésére: alaptalan hisztériakeltéssel nem foglalkozik.”
Ez volt tegnap, ma válaszul felfortyant az Origo:
„Letagadta a Madách Színház igazgatója, de bizonyíték van rá: LMBTQ-gyerekmusical bemutatójára készülnek
Megpróbálta letagadni Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója, hogy a színház egy LMBTQ-Hamupipőkét akar bemutatni. Andrew Lloyd Webber gyerekmusicaljében a Herceg meleg, és egy másik férfiba szerelmes. Az Origo azonban megszerezte a Madách Színház hivatalos üzleti tervét, amely egyértelműen bizonyítja, Szirtes Tamás nem mond igazat, a musicalt 2023-ban akarja műsorra tűzni. (…) Az Origo birtokába jutott ugyanis a Madách Színház Szirtes által aláírt hivatalos üzleti terve, amiben ez szerepel:
„Andrew Lloyd Webber is támogatja, hogy 2023-ban a Madách Színház bemutathassa legújabb művét, a londoni bemutató előtt álló Hamupipőkét.”
Az Origo eredeti információi 2022 őszéről szóltak, ezek szerint a darabot néhány hónappal később vinné magyar színpadra a Madách igazgatója. Így továbbra is várjuk kérdéseinkre a választ, legfőképpen arra: 8-12 éves gyerekek is láthatják-e majd az LMBTQ-gyerekmusicalt.”
Még egyszer: nem gyerekmusical, még ha az is a címe, hogy Hamupipőke. A Gulliver utazásait sem gyerekeknek írták, igaz, másért nem nekik való. Mármint az eredeti. De lássuk a Madách színház műsorát – mármint a mostanit, azt senki sem várhatja, hogy 2021 nyarán legyen egyáltalán 2023-as program. Igen, van benne Lloyd Webber-musical, több is.
Az egyik a Macskák, a másik az Operaház Fantomja, a harmadik a Jézus Krisztus Szupersztár.
Nem kéne ezeket is megtámadnia az Origónak, ha már ugyanaz a gyanús szerző írta őket?
A kultúrharc úgy szép, ha totális. És nálunk totális.
Aztán gondolkodjunk egy kicsit. Andrew Lloyd Webber a maga részéről azt támogat, amit akar, a színház repertoárját viszont a realitások alakítják: a minap elfogadott és erősen vitatott törvény egyszerűen nem tenné lehetővé, hogy ezt a darabot gyermekelőadásként mutassák be, de ha egyáltalán be is akarnák mutatni – erre csakis az Origo által idézett, de nem prezentált üzleti terv lenne a bizonyíték – akkor is csak felnőttek számára tennék. Már, ha tennék, ugyanis a londoni ősbemutatóval bajok voltak és vannak, a világjárvány miatt a két évvel ezelőtti premierre jó, ha idén augusztusban sor kerül, szóval látni még senki sem látta, kicsit mintha el is volna átkozva.
Londonban sem látták, de nálunk sem – az Origónak az a baja, hogy esetleg, két év múlva, talán láthatják. Talán gyerekek is, bár ezt nem hinném. Azt viszont hinném, hogy Szirtes Tamásnak van valami nagyhatalmú sündisznócska ellensége a kormánymédia jobbszárnyának legszélén. Ugyanis láttunk mi már ilyent. Még meg is tudom mutatni.
Arra sokan emlékszünk, hogy a mostani kultúrharc a Magyar Időkben kezdődött, ami azóta Magyar Nemzetté változott, és részben lecserélődött a szerzőgárdája is. De arra már kevesebben, hogy a dicsőséges csihi-puhi nem Szakács Árpád „Kinek a kulturális diktatúrája?” című cikksorozatával indult el: a bomba gyújtózsinórja N. Horváth Zsófia „közíró”
„BOTRÁNYOS ELŐADÁS AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN”
című szösszenete volt, azért az idézőjel, mert a hölgynek sem azelőtt, sem azóta semmiféle egyéb közírása nem ismert. Publikál hasonló néven egy tudományos kutató, de nem azonos vele, van más, ilyesmi nevű újságíró is, de ő sem. A szerzőnek ez az egyetlen, viszont nagy hatású műve ismert. Ez viszont már olyan vádakat tartalmaz az Erkel színház Billy Elliot című előadása ellen 2018. június elsején! – amelyek mintha a mostani törvény hatása alatt születtek volna. Idézzünk belőle.
„Az elmúlt két évadban több olyan opera-előadást is volt szerencsénk látni, amely nyíltan homoszexuális utalásokkal és erre utaló jelenetekkel volt teli, de, gondoltam, ezeket aránylag kevesen látják, és azok is már felnőttek.
Azonban tavaly bekerült bérleti előadásaink közé egy kifejezetten gyermekeknek szánt musical is, amely túlmegy a jó ízlés határán, és ami a nagyobb baj, szinte csak kisiskolás gyerekek a nézők. Szerintem a rendezőt és azt, aki hagyta, hogy bemutassák, nem lenne túlzás megrontással vádolni. (…) Figyelemre méltó, hogy a liberális propaganda erőlteti a másságot, és mára divattá is tette, ezzel is növelve a nézőlétszámot.”
Ha nem tudnám, hogy a törvény mostani, ez az írás meg három éves, azt hinném, fordítva van. Így azt kell mondanom: az Origo elővette a Magyar Idők régi kovás puskáját, csőre töltötte és elment vele vadászni. Csak míg annak idején egy futó darabot sikerült levétetni a botrány révén a színpadról, most egy még be sem mutatott darabra lőnek. Akkor azt mondta az ellenzékiséggel nehezen vádolható Ókovács Szilveszter, úgy is, mint színidirektor az ügyben, miszerint:
„Attól, hogy valami operaszínpadra kerül abból, ami az életnek eltagadhatatlanul része, még nem propagáljuk”
– aztán mégis engedett. Később különben játszották még a Billy Elliotot. Most a harc azért folyik, hogy két év múlva ne lehessen bemutatni egy olyan darabot, amit szerintem már a Madách színház sem erőltetne olyan nagyon.
Á, dehogy azért folyik, azt már nagyjából el is érték. Azért megy a bruszt, hogy mutassanak már valami látható ellenséget, és ez legyen olyasvalaki, akit különben is utálnak. Például Szirtes Tamás.
Miért ő?
Biztos, hogy valami ellensége lehet a megfelelő körökben, ugyanis az évekkel ezelőtt megtorpedózott Billy Elliotot is ő rendezte.
Arra, ismétlem, semmi bizonyíték, hogy 2023-ban tényleg be akarnák mutatni a Hamupipőkét, arra, ha lehet, a semminél is kevesebb, hogy a 8-12 éves korosztálynak szánnák majd és akkor – semmire nincs semmiféle bizonyíték, de zajlik a kultúrharc.
Részemről egyetlen tanulságot tudok levonni a dologból.
Tekintetbe véve az események időrendiségét, fel kell tételeznem, hogy az idei homofób törvény szövegét N. Horváth Zsófia közíró fogalmazta.
Ez a második közzétett műve, nem kevésbé nagy hatású, mint az első, ami elindította a kultúrharcot.
Lehetne kicsit kevésbé kreatív.
Na, olvasom tovább a logaritmustáblát.
Míg be nem tiltják azt is.