Turkál az ember a hírbazárban, csupa fröccsöntött, műanyag bóvli akad a kezébe, filléres, mihaszna selejt, tizenkettő plusz áfa belőlük fél tucat, de mégis, valahogy jellemzik a kort, amiben születtek, jobban is talán, mint a nagy szenzációk.
Kapirgáljunk csak, lássuk, mire akadunk ma a szemétdombon?
Az senkit sem fog meglepni, hogy gyémánt félrajcárra nem. Van itt mindenféle színes kacat, rikító neonfényekben pompáznak, hogy felhívják magukra a figyelmet, de kevés bennük a valódi anyag, tartalom, még munka sem sok akad. Azt mondja például az egyik hír, hogy eddig rosszul tudtuk: februárban még azt rebesgették, film készül az Aranybulláról, de most kiderült: sorozat lesz belőle, egyik producere maga Rákay Philip. Idézzük pontosan, mit mond erről a Nemzeti Filmintézet honlapja, mert érdemes:
„A magyar jogrendszer egyik első mérföldköve, az Aranybulla történetéről készül négyrészes tévésorozat Kriskó László rendezésében az NFI 600 millió Ft-os gyártási támogatásával. A kalandos úton trónra került II. András király az ország létét veszélyeztető belső és külső ellenségek legyőzésére 1222-ben olyan korszakalkotó törvénycsomagot fogadott el, amely egyensúlyt teremtő, új gazdaságpolitikát hozó, jogbővítő és a kontinentális Európában egyedülálló dokumentum volt. Az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója 2022 áprilisában lesz. A jubileumra készülő tévésorozat forgatókönyvét Kis-Szabó Márk és Trux Béla jegyzi.”
Ezt értem. Azt nem értem, hogy a matató ménkűbe lehet megfilmesíteni egy jogokat rögzítő törvénycsomagot? Hol lesz benne a cselekmény? A film elmeséli a kis Paragrafus kalandjait a középkor vidám, kavargó, gyilkos forgatagában? Vagy Második András király lesz a főhős, mert akkor lehet külföldi helyszíneken is forgatni? Erre utal a szerzők között Trux Béla neve, aki már írt lovagkori kalandregényeket. De nem irigylem tőle, akármennyit is keres majd ezzel a munkával. Elképzelem ugyanis, amint bele kell írni a filmbe, az eredeti szöveg alapján, amint
„Ha külföldiek, tudniillik tisztességes emberek, jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül méltóságokra ne emeltessenek. Fekvő birtok az országon kívülieknek ne adományoztassék.”
Ugyanis még egy méltóságra emelést talán meg lehet írni, be lehet mutatni, egy birtokadományozást szintén. De hogy írja meg az ember ennek az ellenkezőjét? Vagy hogy ábrázoljuk mozgóképen, azt, hogy:
„Izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek. Pénzváltó, kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbéli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.”
Fogalmam sincs, hogy lehet negatívumot ábrázolni, de az Aranybulla legtöbb rendelkezése bizony tilalom, megkötés, nem engedély. Nekem magamnak különben az volt a forgatókönyvírói teljesítményem mélypontja, mikor egyszer sok éve a téli ünnepek előtt elvállaltam néhány pályaválasztási tanácsadó filmecske megírását. Mit csináljak, már nem voltam fiatal és nagyon kellett a pénz. Gondoltam, megoldom gyorsan és megyünk a kasszához. Hát, végül nem kevesen írtuk ezeket, de a munka is sok volt, szépen elosztották nekünk a különböző foglalkozásokat. Nyilván nekem nem a tőzsdei bróker vagy a gyémántkereskedő szakma jutott, azokhoz viszonylag könnyen meg tudtam volna hozni a tanuló ifjúság kedvét. Nekem többek között a rakodó-szemétszállító szakmát kellett népszerűsítenem. Ültem teljesen hülyén a képernyő előtt, és néztem: hogy fogok én bárkit rábeszélni arra, hogy szemetesnek, kukásnak álljon a fényes jövő és a karrier reményében? Aztán leírtam az első mondatot:
„A szemetet már a régi görögök is ismerték…”
Ki is töröltem menten. Valahogy meglett, minden meglett, amit elvállaltam, de nem volt kis feladat. Szóval, vannak kihívások ebben a szakmában is. De menjünk tovább.
A Pesti Srácok közben feltalálta a Wartburg féltengelyt. Na jó, nem a Wartbrug féltengelyt, hanem a Nemzeti (H)arc vándorkiállítást, de azért Wartburg féltengelyből van az is, majd meg tetszenek látni, miért.
Szóval ez egy fajta kreatív népmozgalom akar lenni, a hazafias gondolkodás népszerűsítésére, vizuális eszközökkel, vagyis plakátok útján. Mármost a plakát igen olcsó dolog, de lehet még olcsóbb is, mármint akkor, ha az úri közönséggel rajzoltatjuk meg. A közzétett felhívás szövege szerint:
„Kreatív alkotó vagy? Papíron amatőr, de „többre” hívatott? Szeretnéd megmutatni magad? Eszedbe jut valami arról, hogy „magyar hagyomány” és „nemzeti öntudat”, de túl tudsz lépni az elhasznált szimbólumokon? A sebeken, a poros, savanykás gondolatokon? Akkor ez a Te pályád, a Te (H)arcod!
A (H)ARC mobil plakát kiállításnak a figyelemfelkeltés és az elgondolkodtatás a célja, olyan pályaműveket várunk, amelyek újraértelmezik történelmünk büszke pillanatait, láthatóvá teszik hőseinket. Nem kérünk más népek mocskolásából, a „bezzegezésből”, a siránkozásból, a „merjünk kicsik lenni” életérzésből pedig főleg nem. Felemelő, mindenképp ötletes, akár humoros alkotásokat várunk, amely rólunk, magyarokról, erről a viharvert, de mégis oly édes országról szól.
Fontos: Ez a H(ARC) nem valami és valakik ellen, hanem valamiért és valakiért szükséges, így olyan plakátokat szeretnénk, ahol történelmi ellenfeleink, ellenségeink is megkapják a kellő tiszteletet. Mert a patriotizmus sem mások kárából táplálkozik. Ezért aktuálpolitizálásból, sárdobálásból sem kérünk.”
Azért ebben akad tisztességes gondolat is, ismerjük el, de ne feledjük azt sem, hogy választási kampány idején vagyunk. Lássuk, hogy fog ez működni?
„Amit várunk: olyan rajzot, festményt, számítógépes grafikát vagy bármilyen nagyméretű plakáton megjeleníthető alkotást, amely könnyen befogadható vagy éppen meghökkentő. Amely összeköt. És ami rámutat a hozzánk társítható pozitív tulajdonságokra: befogadó, kreatív, humoros, melegszívű. A témát tekintve nincs határ: olyan ARCokat és H(ARC)okat keresünk, amelyek elénk varázsolják történelmünk egyik fontos pillanatát – a Honfoglalástól egészen ötvenhatig.
Amit vállalunk: a háromfős kuratórium (Borvendég Zsuzsanna történész, Mező Gábor kutató-újságíró és Szerényi Gábor grafikus) segítségével kiválasztjuk a 30 legjobb művet, amelyeket tervezői-, alkotói díjban részesítünk és kiállítunk az országban.
Emeljük fel a fejünket és azt hirdessük, ami közös, ne azt, ami elválaszt bennünket. Mert a nap végén mégis csak mi értjük meg egymást. És ha ki is osztunk néhány sallert, ez egy közös H(ARC).
Pályaművedet JPEG formátumban készítsd el! Lásd a Formai és technikai követelmények részt!”
A kuratórium három tagja közül kettővel leginkább a Pesti Srácok hasábjain lehet találkozni, ami óvatosságra int, ahogyan az is, hogy nincsenek első, második, harmadik díjak. A zsűri által kiválasztott max. 30 db alkotás egyenként 30.000 Ft, azaz harmincezer forint tervezői, alkotói díjban részesül.
Ezek kihoznak egymillió forint alatti összegből egy teljes vándorkiállítást! Itt jutunk el a Wartburg féltengelyhez. Ez ugyanis a létező szocializmus idején hiánycikk volt, bár hatalmas kereslet lett volna iránta. Időnként azonban feltűnt mindig ugyanannál a szövetkezetnél egy-egy nagyobb utángyártott tétel – és a szövetkezet nem foglalkozott gépiparral! Hogy csinálták? Kiderült, hogy évente egyszer „szakmai versenyt” hirdettek esztergályos-vasas ipari tanulók számára, az első három helyezett tárgyjutalomban és oklevélben részesült. Mit ad Isten, az elkészítendő munkadarab, amit zsüriztek, minden évben Wartburg féltengely volt. Illetve annak pontos földi mása. Gyakorlatilag pár apróság és három oklevél ellenében teljesen törvényesen gennyesre keresték magukat.
Ez hát a vándorkiállítás és a féltengely titkos története.
Ha még tovább matatunk, érdekes hír jön szembe, igaz, csak a szélsőjobb sajtó legmélyebb bugyraiban lehetett rábukkanni. Hölgyeim, uraim, legyenek erősek: kedden jogerősen megszűnt a MIÉP és ugyanilyen kimenetelű felszámolási eljárás alá került a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP).
Ó, ifjúságom kalandos évei! Hogy én azt a MIÉP-et hogy utáltam… a Kisgazdapárt egy fokkal azért enyhébb eset volt, de csak a sokarcú, színes egyéniségű Torgyán miatt, bár neki sem mindegyik arca volt kedves – Csurka Istvánnak viszont csak egy volt, de az nagyon ellenszenves. Annyit lehet tudni, hogy a két most megszűnt, illetve megszűnő párt utolsó aktív cselekedete az volt, hogy 2019-ben együttműködési megállapodást írtak alá a hozzájuk hasonló súlyú Mi Hazánk Mozgalommal, de a három párt együtt sem tudott értékelhető eredményt elérni. Viszont 2022-ben a hírek szerint a korábbi miépes és kisgazda pártvezetők a Mi Hazánk színeiben indulnak. Hogy érkeznek-e, az még erősen kérdéses, ez a csapat képes minden választást elveszíteni. Azt már bebizonyították többször is.
Tetszik látni, ez az evolúció és egyben a kádermegmaradás törvénye is: a káder ugyanis – Moldova György óta tudjuk – nem vész el, csak átalakul. Mivé alakul át? Másik káderré. A Mi Hazánk soraiban most is szép számmal akadnak olyan nevek, akik korábbi szélsőjobb alakulatokból ismerősök, a Magyar Gárdától a Pax Hungaricaig, ami a világ legérdekesebb hungarista mozgalma volt, ugyanis 2017-ben őszintén bevallották, hogy érdeklődés hiányában oszlottak fel. De a vezetőik átkerültek Toroczkai pártjába. Például Lantos János eleinte elnökségi tanácsosként működött a Mi Hazánkban, most a szervezet esztergomi csoportját vezeti és őt indítják Komárom-Esztergom megye 2. számú választókerületében jövőre képviselőjelöltként. Márpedig, ahol ő elfér, ott elférnek a volt miépesek is, kisgazdák is, gárdisták is, elfér ott mindenki abból a voltaképpen nem is olyan nagy létszámú magyar szélsőjobb szubkultúrából, amit az elmúlt majdnem harminc év alatt hol így, hol úgy hívtak, de nagyjából mindig ugyanaz a pár ezer ember vett részt benne.
Kis ország vagyunk, kérem, nekünk csak ekkora csőcselékre telik, azzal kell csináltassunk minden koszos munkát. De vigyázunk is rájuk nagyon.
Ennyi bóvli jutott mára, elég volt belőle, tán még sok is.
Mind színes, olcsó, ócska, rikító műanyag kacat, ami csak látszani akar valaminek, valami másnak, értékesebbnek de legalábbis komolyabbnak… és nem sikerül nekik.
Nekünk a bóvli jutott, azzal kell beérnünk.
Olcsó, bazári bóvlival.