– Mi ez, kolléga?
– A kért vezércikk, főszerkesztő úr.
– Kik azok a tálibok?
– Muszlim felkelők. Most foglalták el Kabult.
– Mit foglaltak el?
– Kabult. Afganisztán fővárosát.
– Milyen messze van ide Kabul?
– Légvonalban négyezer-háromszáz kilométerre.
– És mit gondol, kolléga, érdekel valakit a mi olvasóink közül, hogy mi történik a halál f.szán?
– Nem tudom, főszerkesztő úr. Végül is ami a világban bárhol történik, kihat a világ többi részére is.
– Aha, a globalizmus. Ez már jobb. De azért közelebb is találhatna valamit. Egészen közel. Itt, a maga ablaka alatt. Csak ki kell néznie az utcára. Mit lát?
– Autókat.
– Autókat. Hány autót?
– Sokat. Végtére is reggel fél nyolc van. Ilyenkor mennek…
– Maga tényleg ennyire híján van minden találékonyságnak? Mit gondol, miért tartjuk magát? De segítek. Mi a következő nagy ünnep?
– Augusztus huszadika?
– Reménytelen. Utána? Október huszonharmadikán kívül.
– Karácsony?
– Igen. Karácsony. Mi van Karácsonnyal?
– Jön a Jézuska.
– Ha így folytatja, levetem magam a szőnyegre, és rágni kezdem, mint a szemtanúk szerint Hitler a rajnai bevonulás alatt. Más Karácsonyt nem ismer, mint a Jézuskáét?
– A budapesti főpolgármestert.
– Nagy nehezen rájön. Most már csak az autókkal kell összekapcsolnia… na?
– A dugó! De itt most nincs dugó.
– Majd lesz. Másutt van. Be van dugulva az egész város. Menjen ki bármilyen napszakban a Nagykörútra. Ez a Karácsony műve.
– Tarlósnál is dugók voltak. Nem járt a villamos sem, mert minden nyáron cserélték a síneket.
– Az már régen volt, és elfelejtették. Tarlós dús, Tarlós jó. Tarlósról ilyenkor egy szót se. Tehát?
– Tehát dugó van, dugó lesz, dugó nem volt. Mi volna, ha egy kis Gyurcsánnyal is megfűszereznénk?
– Az mindig elkél. Gyurcsány az élet sója, de ezt le ne merje írni. Gyurcsány szájából édes az étel. Vagyis sós, bár az a komenista idegbeteg nem így írta, miért is írta volna így a saját anyukájáról. Tegye hozzá a „hazugság” szót is. Azt mindig tegye hozzá. A hazugság mindig tovább tekeredik, mint egy…
– Spirál?
– Megy ez, kolléga. Mint egy spirál. Hazugságspirál. Az olyan tudományosan hangzik.
– Eszembe jutott még egy kulcsszó, főszerkesztő úr: összeomlás.
– Alakul. Akkor ezt írja meg. Ez lesz a vezércikk. A főcím. „Karácsony Gergely összeomlása”.
– Épp most omlott össze? Amikor Kabulban…
– Igaza van. Még nem omlott össze. De fog. „Karácsony Gergely összeomlása folytatódik.” Így.
– Nem félreérthető ez? Hiszen nem ő omlik össze.
– Pont ez a lényeg, kolléga. Hogy félreérthető. Ő is összeomlik. Minden és mindenki összeomlik, akit így hívnak. Plusz aki Gyurcsány. Karácsonyi Gyurcsány. Mint az Esti Kornél. A Spártai Kemál. Egy költő és egy amatőr dalszövegíró veszett el bennem. A további témákra van javaslata? A lényegesebbeket rakjuk előre, a többi csak töltelék.
– Lássuk csak. Mindjárt utána jöhetnének a migránsok. „Migránsostrom alatt a magyar határ”? Így valahogy.
– Kiváló. De kellene egy kis horror is.
– Valami szaftos baleset… a buszról már több bőrt lehúztunk, de hopp! „Halálsarok Pestszentimrén”? Sikolyok…
– És suttogások, hehe. Jó. Volt ott is most valami?
– Nem volt. De bármikor lehet. És ha lesz, beleszőjük Karácsonyt. Gyurcsányt. Karácsonyi Gyurcsányt.
– Oké. Halálsarok marad. Más? Valami divatosra gondoltam.
– Transzgender. LMBTQ. Harry Potter. Megvan: „Transzfóbiával vádolják a Harry Potter szerzőnőjét”.
– És jogosan? Ne válaszoljon. Mindegy. Ez is mehet. Most egy igazi, fogós, ravasz vizsgakérdés következik. Katasztrofális állapotban van a magyar mezőgazdaság. Egekben a gyümölcs- zöldségárak. Mindenki tapasztalja, aki beteszi a lábát egy boltba. Mit kezd ezzel, kolléga?
– Egyszerű, főszerkesztő úr. Brüsszel. Brüsszel teszi tönkre a magyar mezőgazdaságot a nevetséges szabályaival.
– Ötös. Csillagos ötös. Mégis megérte magát felvenni, ha kicsit nehezen forog is az agya. Majd belejön. Utánuk írhat Kabulról, vagy miről. De semlegesen, mert még nincs központi ukáz. A miniszterelnök úrnak is hirtelen jöhetett az egész. Lehet, hogy ez nekünk jó, de lehet, hogy rossz.
– És ha rossz, akkor Karácsony, Gyurcsány, Brüsszel és Soros. Utóbbit, engedelmével, holnapra tartalékolnám.
– Helyes, kolléga, azzal a toldással, hogy akkor is, ha nekünk ez jó. Lásson munkához.