Aki azt mondja, hogy a magyar filmmel bajok vannak, nagyot téved. Soha ennyi film nem készült, nem forgott ennyi kamera, soha ennyi nagyívű produkció ötlete, terve nem sziporkázott a honi filmművészet egén, mint most. Életemben nem hittem volna, de megtörténik: filmre viszik a taxisblokádot is!
Mondjuk ez tényleg egy nagy korszak, amelyet olyan alkotások fémjeleznek, mint… na, várjunk.
Egyelőre csak a pozsonyi csatát bemutató animáció fémjelzi, amire mindannyian emlékszünk még, ugyanis szó szerint felejthetetlen, én álmodni is szoktam vele, ha túl sokat és nehezet vacsorázom. Rendszerint a harci muflonoknál ébredek fel (igen, tudom, ezer évvel korábbról találtak olyan szkíta sírmellékletet, amiből valami hasonlót lehetett volna kihozni, de nem értem, Árpád hadai miért használtak volna már akkor is ezer éves díszeket – mi sem öltözünk úgy, mint az Árpád-ház idejében). Az tavaly decemberben adott egy erős alaphangot a későbbiekhez.
A másik markáns „fémjel”, hogy nem készült el a Hunyadi-film, ugyanis elsodorta a kultúrharc és a Szakács Árpád – mondjuk ő most épp a Hadik András-filmet fúrja mostani lapjában (és nem egyedül teszi, hanem szakmai segítséggel), az erdely.ma-ban, de hát mivel nem a Magyar Időkben vagy a Magyar Nemzetben teszi, nem sok sikert jósolok neki. Mindenesetre ha eléri, hogy a Hadik-filmet se forgassák le, ő lesz minden idők legnagyobb magyar antiproducere, ugyanis a producer azt intézi el, hogy a filmeket leforgassák, ő meg azt, hogy ne készüljenek el.
Ellenben az őszödi beszéd-film gőzerővel készül. Kifejezetten izgalmas lesz majd a reklámozása, ugyanis az a címe, hogy „Elk*rtuk”, és a Facebook meg a Google nem biztos, hogy rajongani fog az alig leplezett trágárságért, de majd lehet szidni a gonosz, liberális multikat. Én ezt a mozgóképet teljesen elhibázott vállalkozásnak érzem filmes szempontból és hatalmas tévedésnek történelmi szempontból, mert ismerjük a szinopszisát és az köszönő viszonyban sincs a valósággal. Lehet, hogy játékfilmnek nevezik, szórakoztató alkotásnak szánják, de a nézők kilencven százaléka úgyis dokumentumfilmnek tekinti majd. De jól is jön az így, választási kampány idején. Ami a valóságtartalmat illeti: szép is volna, ha ennyire egyszerűen alakulnának a dolgok, folyamatok… azonban ez csak filmen van így, a gyakorlatban ezer és egy érdek, indulat, társadalmi feszültség csapódott ki a 2006-os zavargásokban, ezeknek az a szerencsétlen beszéd maximum katalizátora volt, nem kiváltó oka. Az a kémtörténet meg, amit köréje rittyent a film, egyszerűen közröhej. Éppen lehetne firtatni, hogy miképpen került az a bizonyos CD a Kossuth Rádió Krónikájához, de nem akarják azt a mostani muftik olyan nagyon tudni, de még kapirgálni sem. Azt hagyjuk csak, azzal ne foglalkozzunk, a gumilövedékekkel viszont igen.
Mindenesetre maga a forgatás már kész is van, most jön a vágás, az utómunkálatok és nemsokára a mozikba is kerül a 110 perces Elk*rtuk. Szép, hosszú elk*rás lesz, biztos adják majd a tévécsatornák is, a köztévé mindenképpen.
De haladjunk, mert most térünk rá a mai írás valódi témájára, éspedig a taxisblokád-filmre.
Mikor múlt szombaton elolvastam a Vasárnap.hu-ban megjelent Borvendég Zsuzsanna-interjút, még nem sejtettem, hogy filmesekkel fogok találkozni a megszokott békaemberek helyett. Pedig gondolhattam volna, hogy nagy dolgok vannak kezdődőben, ugyanis az írást átvette a Magyar Nemzet is. Akkor még azt hittem, ez „minden cikknek útja” a kormánymédiában, egymást másodközlik jobb és tehetségesebb írások és munkatársak híján. Tévedtem.
Borvendég Zsuzsanna mondanivalója dióhéjban annyi volt, hogy a taxisblokádot a CIA szervezte, a rendszerváltással együtt, szoros szövetségben az előző rendszerrel, tehát nem is volt rendszerváltás 2010-ig, illetve ami volt, az nem az volt. Vannak ilyen kitekert gondolatmenetek, nem értem, mi oka lett volna pont a CIA-nek ilyesmiket szervezni (ugyanabból a pénzből, ugyanennyi energiával akkoriban már megvehették és el is vihették volna a teljes Lenin-mauzóleumot, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságával és Politbürójával együtt), azt főleg nem értem, az előző rendszernek miért nem lett volna egyszerűbb szimplán megtartani azt a hatalmat, miért adta ehelyett át Borvendég szerint saját magának, közvetítők útján. De tudjuk: a hölgy elkötelezett híve a raffaysta történészi iskolának, amely az emberi lényeket két osztályba sorolja, úgymint ügynökökre és szabadkőművesekre és eszerint elemzi tevékenységüket (nem mellesleg: maga Raffay mester az első kategóriába tartozik az iratok szerint, a másodikba semmiképpen). Szóval, hajlamos voltam egy elszállt, kisiklott elméletnek tekinteni az interjút, pillanatnyi tévedésnek vagy ügybuzgalomnak, holott a jelek szerint az már a készülő film marketingje volt.
Be kellett dobni a köztudatba, közbeszédbe a taxisblokádot, kérdéseket kellett felvetni vele kapcsolatban.
Aztán majd adnak a kérdésekre szép, hamis, leegyszerűsítő válaszokat a kormánysajtó útján, ne feledjük: kampányban vagyunk. De a film előkészületének híre engem is meglepett és elkezdtem erősen más színben látni az előzményeket. Hiszen a Borvendég-elméletnek is inkább volna a helye egy kémfilmben, mint a történettudományban, lám csak – az is lesz belőle! Tekintsük a részleteket, éspedig az Origóból tekintsük, nehogy elfogultsággal vádoljanak minket kormányoldalról. Szóval mit is ír a hogyishívják?
„Mozifilm készül a rendszerváltás miniszterelnökéről”
És hol van ebben a taxisblokád? Mindjárt jön, legyünk türelemmel.
„A Blokád című film alkotói elsőként vállalkoznak arra, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország első, nagy horderejű válságából, a taxisblokádból kiindulva feldolgozzák Antall József életét és küzdelmét a demokráciáért. A hiánypótló film bemutatja Antall életútját, az 56-os forradalmártól az első szabadon választott kormányfőig, és alig fél évvel beiktatása után élete talán legnehezebb próbatételének drámai napjait.
Nemcsak a kulisszák mögötti eseményekbe, harcokba és alkukba enged bepillantást a film, de a miniszterelnök személyes életterébe is, a kórterembe, ahol frissen műtve szembesül azzal, hogy a taxisok az egész országot blokád alá vonták a drasztikus benzináremelés miatt.
A Nemzeti Filmintézet 1,47286 milliárd forint támogatást szavazott meg a Köbli Norbert forgatókönyvéből, Tősér Ádám rendezésében, Lajos Tamás producer irányításával készülő film gyártására. A forgatás októberben kezdődik, és a filmet a tervek szerint 2022 őszén láthatja a közönség.”
Na, mibe fogadjunk, hogy elkészül az már 2022 tavaszára is?
Semmibe, úriember biztosra nem fogad.
Szóval akkor lesz egy ilyen kurzusfilmünk, propagandafilmünk is, amiben CIA-s taxisok kergetik a rendszerváltó miniszterelnököt, miközben Horváth Balázs a Parlament ablakában integetve keresi egyensúlyát. A jelenet munkacíme: „Taszigál a maligán”, de a forgatókönyv hivatalos verziójába már „A hős belügyminiszter”, esetleg „Dugovics Balázs” címmel kerül majd be. Mi a célja az alkotásnak?
„Egy mély emberi drámát mutat be a Blokád a lassan elfeledett közelmúlt magyar történelmének egy jelentős eseményén keresztül. A politika hátterében lévő viszonyokat és érzelmeket letisztult, lényegre törő stílusban kívánjuk feldolgozni. A film nemcsak azoknak szól, akik megélték a taxisblokád emlékezetes napjait, hanem azoknak is, akik már a rendszerváltás után születtek és – a sokszor zavarba ejtően személyes történeten keresztül – hiteles képet szeretnének kapni erről a meghatározó eseményről – vallja Tősér Ádám rendező.”
Igen, azért annak, aki már akkor is nagykorú volt, akármit nem lehet bemesélni, ellenben a fiatalabb korosztály még vevő lehet ezekre a színes és kalandos rémregényekre, legendákra.
Tulajdonképpen az összes, mostanság készülő és itt említett produkció közös nevezője az, hogy reális történelmi eseményeket ír át. Könnyű átírni a pozsonyi csatát, mert régen volt, nincs már élő tanúja, Hadik András életét sem nehéz átkomponálni, a gróf nem fog kiugrani a sírjából, hogy reklamáljon vagy ellazsnakolja a forgatókönyvírót kardlappal. 2006 eseményeit már nehezebb másként láttatni, átfogalmazni, mint ahogy voltak, mert a tanúi majdnem mind élnek még, és emlékeznek is a történtekre – persze mindenki másképp, de ilyen a világ természete. És a taxisblokádból is ezért problémás kémfilmet forgatni, sok akciójelenettel vagy anélkül akár, ugyanis arra is emlékszünk még nagyon sokan.
Viszont a történelem teljes átírása, átfogalmazása a rendszer alapvető érdeke: csak így tudja elültetni a fejekben azt a gondolatot, hogy nincs alternatívája.
Hogy minden más kormányzat csak rosszabb volna, kegyetlen, elnyomó, hazaáruló és még a spenótot sem szeretné.
A rendszerváltásnak csak az a része volt rendszerváltás, amiben Orbán Viktor részt vett, minden egyéb ármány és cselszövés. Orbán Viktor hazaküldte a szovjet csapatokat (erről még csak rövid reklámfilm készült, pótolják, kérem, a lemaradást, elvtársak), azok egy szavára meg is indultak anélkül, hogy kimosták volna az ijedtükben telerondított alsóneműjüket, utána 1998-ig nem történt semmi, az is csak halkan, leszámítva a Fidesz teljes belső átalakulását és személyzeti változásait, de főleg székház-ügy nem volt.
Az volt a legkevésbé. Arról szó sem lehet. Akkor már inkább legyen szó a CIA taxisblokádjáról.
2002-től viszont borzalmak következtek, folyamatosan, nyolc éven keresztül, amikor azonban fordult a kocka és végre bevezették a tejet és a mézet ebbe a kis Kánaánba. Ebben a nyolc évben csak hősi harcok folytak, sortüzek dördültek, tömegeket kardlapoztak, valamint sínylődött a nemzet napi három műszakban, vasár- és ünnepnapokon is. Annyit sínylődtünk, hogy még a vonat- és villamossínyek is tövig koptak.
Körülbelül ezt lenne a kívánatos világkép a NER kultúrpolitikájában, még hozzá kell tennünk, hogy a magyar történelem a kezdetektől 1945-ig egyetlen diadalmenet volt, virágesővel és idillel, valamint csicseri pacsirtával, minden rossz 1945-ben kezdődött. Mohács se volt rossz, Muhi sem, azok csak testvéri népek katonai szakértőinek látogatását jelentették.
Ócska, giccses hazugság, történelemhamisítás?
Az bizony, mi egyéb volna? De – megfizetik.
Mivel pedig magam sem dúskálok az anyagiakban, ez úton szeretném bejelenteni pár filmötletemet. Hátha megveszik őket.
„A székházbánya” – Egész estét betöltő burleszk, felhőtlen komédia.
„A láthatatlan ember” – Portréfim Kaya Ibrahimról, a neves türk közgazdászról.
„Ahol a párt szakad” – Torgyán József tündöklése és bukása.
„Borkai és a szüzek” – Sorstragédia egy fideszes polgármesterről és szeretteiről.
„Történetek az eresz alól” – Brüsszel mélységeiben és magasságaiban játszódó cirkuszfilm, akrobatikával.
„Soros-szimfónia” – Démoni misztikával átszőtt koncertfilm, Beethoven örökbecsű műve alapján.
„Cetvadászok, fjordok, olajkutak” – Történet Norvégia adósságáról.
„KGBéla és Stirlitz” – bohózat a hazafiságról.
Remélem, akad producer, aki valamelyiket megrendeli.
Mert, kérem, én még nem felejtettem el, mit mondott Vlagyimir Iljics Lenin a mozgóképről. Azt mondta:
„Minden művészet közül számunkra a legfontosabb a film.”
Bizony, ezt mondta Lenin elvtárs.
Csak azt nem tudtam eddig, hogy Orbán Viktornak mondta.
Ő viszont megfogadta a lenini tanítást.
