Ez a csodák két napja volt. Én kétszer nem hittem a szememnek, először tegnap, aztán ma. Tegnap azért, mert megláttam a Magyar Nemzet interjúját, melyet Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel készítettek, abból az alkalomból, hogy Budapestre készült, és azt hittem: ez vagy az 1952-es Szabad Nép vagy az 1978-as Pravda, csak átírták a neveket.
Ma meg azért, mert nem láttam meg a hivatalos kommünikét a külügyminiszteri szintű tárgyalásokról még a sajtótájékoztató után sem, már elkezdtem aggódni, hogy történt valami Moszkvában, ne adj’ Isten, Budapesten és vissza az egész, nem is volt tárgyalás, de rá kellett jönnöm, hogy semmi gond: időbe telt, míg az MTI és a kormánymédia összeszedte magát.
Azt természetesen nem tudjuk, hogy igazából mi hangzott el a megbeszéléseken, azt viszont már tudni, hogy nekünk mit kötnek belőlük az orrunkra. Sőt, kétféle variánsból is lehet válogatni, ugyanis közben az Origo kijött a sajtótájékoztató átiratával is, ami szokás szerint köszönő viszonyban sincs az MTI-hírrel.
Most itt állunk, mint falu bolond pappal és próbálunk rájönni, hogy mi volt ez.
Pedig egyszerű. Lavrov jött, elmondta, hogy mit akar, Szijjártó szaporán bólogatott és közben átkozta magában Ádert, aki tegnap furcsákat beszélt Kijevben, a Krími Platform című rendezvénysorozaton. Aztán elkezdtek sakkozni, illetve ez a tárgyalás is a sakkjátszma része volt.
Haladjunk időrendben. Először is megjelent a Magyar Nemzet-interjú, ami a mai pártújságírás gyöngyszemének nevezhető. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az. Már a kezdete is régi, csúf időket idéz:
„Az országaink közötti együttműködés páratlan szintet ért el – közölte a Magyar Nemzetnek adott exkluzív interjúban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, aki kedden munkalátogatást tesz Budapesten Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter meghívására.”
Én ugyan emlékszem az együttműködésnek egy ennél is magasabb szintjére, de akkor csókolóztak is egymással a párt- és állami vezetők, szájon, és ez mostanság nagyon rosszul állna Putyinnak is, Orbán Viktornak is. Lehet, hogy négy fal között megteszik, hiszen szeretik egymást, de nyilvánosan manapság nem.
„Tudomásul vesszük, hogy az EU- és a NATO-tagság bizonyos kötelezettségeket ró Magyarországra, amelyek többek között harmadik országok ellen bevezetett szankciók támogatására is vonatkoznak még olyankor is, ha ez ellentmond Magyarország nemzeti érdekeinek. Ezzel kapcsolatban azon az állásponton vagyunk, hogy a XXI. században nincs helye a tömbszolidaritás ilyesfajta kényszerű megnyilvánulásainak. Tegyük hozzá, hogy a szankciók a politika haszontalan eszközeihez tartoznak, Oroszország esetében pedig hiábavalók.”
Tehát egyelőre még nem kívánják, hogy lépjünk ki szövetségi rendszereinkből, és ez nagyon megnyugtató. Azért hozzátette:
„Az Európai Unió azzal tehetné meg az első konstruktív lépést, hogy eláll az Oroszországgal folytatott kereskedelmi és gazdasági együttműködés politizálása iránti próbálkozásaitól.”
Valamint kezet csókol és önként csatlakozik az Orosz Föderációhoz. De most jön az, ami ezt az interjút a sakkparti részévé teszi.
„Nyugtalanságra ad okot Ukrajnában az alapvető emberi jogok betartásában mutatkozó folyamatos hanyatlás. Július 21-én Volodimir Zelenszkij aláírta az Ukrajna őshonos népeiről szóló diszkriminatív törvényt, amely az államnyelvről és az oktatásról hozott törvényekkel egyetemben lényegesen csorbítja az oroszok, a magyarok és más, a mai Ukrajna területén a történelem során letelepedett népek érdekeit. Lényegében arról van szó, hogy az embereket mesterségesen felosztják különböző jogokat biztosító kategóriákra, amely igencsak emlékeztet a náci Németország elméletére és gyakorlatára. (…) A totális ukránosítás alól az Ukrajna „őshonos népeinek” biztosított azon jog, hogy saját nyelvükön kapják az oktatást, ugyanakkor Kijev csupán a krími tatárokat, a karaimokat és a krimcsakokat sorolta az őshonos népek közé.”
Az interjú további része is érdekes, de ennek mondott ellen Áder Kijevben, amikor kiemelte felszólalásában:
„A magyarok tudatába mélyen beleégett mind a nagyhatalmi agresszió, mind pedig Trianon traumájának emléke, ezért mi pontosan tudjuk, hogy Ukrajna népe számára miért annyira érzékeny seb a Krím annexiója. Elismerjük az erőfeszítéseket, amelyeket ukrán részről tettek annak érdekében, hogy végre előre lehessen lépni a konfliktus feloldásában. De látjuk azt is, hogy még sok állhatatosságra, következetességre, mindenekfelett pedig türelemre lesz szükség a Krím félsziget ügyének megnyugtató rendezéséhez.”
És ezek után, ezen az alapon kérte számon a különben valóban vitatható ukrán nyelvtörvényt. Mondjuk azt nem értem, mióta hivatkozási alap akár a magyar–orosz, akár a magyar–ukrán kapcsolatokban pont a Krím, de látjuk: Lavrov megemlítette, Áder pedig lecsapott a motívumra és látszólag szembefordult az orosz állásponttal. Amivel azonban nem nyerte el Kijev tetszését – Moszkváét pedig még annyira sem. Erre utal, hogy Lavrov az Origo átirata szerint közölte a sajtótjékoztatón:
„Az EU teljesen russzofób irányt folytat, és pont ezért az orosz fél nagyra értékeli a magyar álláspontot – fejtette ki Lavrov.
A minszki egyezményt teljesen végre kell hajtani, azonban az ukrán fél ezt nem teszi meg, ráadásul Kijev diszkriminálja a területén élő kisebbségeket – ismertette az orosz külügyminiszter. Lavrov meghívta Szijjártó Pétert Moszkvába, hogy vegyen részt az ottani diplomáciai értekezleten.”
Tisztáldozat cserével. Ha Áder elment Kijevbe, Szijjártó menjen el Moszkvába.
Ezek után jelentették be a gyümölcsözést, mármint gazdaságilag, ami abból áll, hogy gyárthatunk majd – esetleg – Szputnik V vakcinát, ha felépül az üzemünk, valamint a MOL gumibitumen üzemet létesít Tatárföldön, illetve az Arnyeszt orosz kozmetikai vállalat a tervek szerint gyártóbázist hoz létre Alsózsolcán. Ha gumipitypang nincs, jó a gumibitumen és a gumidominó is. Az Egyiptommal kötött vasúti kocsi-üzlet nem változik, mi gyártjuk, ők keresnek rajta, mindkét fél kiveszi a részét belőle, bár a haszonból csak ők. Az ilyen üzleteknek komoly hagyományai vannak magyar–orosz viszonylatban. A gázüzletet itt és most nem részletezem, annak külön írást kell majd szentelni, de további csodás hír, miszerint a WizzAir bázist hoz létre Szentpéterváron, a Budapest és Moszkva közötti járatok számát a jelenlegi heti négyről hétre emelik, továbbá közvetlen összeköttetést teremtenek a magyar főváros és Jekatyerinburg között.
Nem tudtam, mi hiányzott az életemből, nem tudtam, mi ez a sajgó űr – az fájt az én lelkemnek eddig, hogy nem repülhettem Budapestről egyenesen Jekatyerinburgba, csak átszállással. És tudom, érzem, hogy a jekatyerinburgiak sem voltak másként ezzel. Most végre lehullanak a zord Távolság béklyói, és örvendezhetünk együtt a bárminek, de annak nagyon.
Azt hinnénk, hogy ezzel itt a vége, fuss el véle, a külügyminiszterek kezet fogtak, elbúcsúztak, Lavrov megszámolta az ujjait, hogy mind megvan-e még, Szijjártó rápillantott a karórájára ugyanilyen okból és kész.
De gondoljuk végig, mit láttunk. Lavrov hangsúlyozza az interjúban Oroszország és Ukrajna rossz viszonyát, szemben az Európai Unió és Ukrajna jó viszonyával. Jelzi, hogy ez nála alapelv (bár megbocsátja nekünk, hogy egyelőre még tagjai vagyunk az EU-nak és a NATO-nak. Áder Kijevben előadja sikertelen monológját, melyben hasztalanul bár, de a Krím annexióját „nagyhatalmi agressziónak” nevezi és várja a tapsot. A taps mindenhonnan elmarad, és lássuk be, ez diplomáciai szempontból olyasmi volt, mintha elutazott volna Tajpejbe és nyilvánosan elismeri a tajvani államot – Peking annak örült volna ennyire, amennyire ennek Moszkva. Lavrov erre fel meghívja Szijjártót Moszkvába egy diplomáciai értekezletre a tárgyban, ami valószínűleg a Krími Platform ellentéte lesz, Szijjártó csikorgó fogakkal, de elfogadja a meghívást.., különben sosem fog a MOL gumibitument gyártani Tatárföldön. Ami különben használt gumiabroncsokból készülő útépítési kötőanyag.
És már gondolkodik a következő kitérő lépésen.
Kitérőn?
Kitérőn bizony. Ez az egész játék arra a dejarik-partira emlékeztet, amit Artu Detu és Chewbakka játszanak az Alderaan felé vezető úton a Csillagok Háborúja negyedik, vagyis bemutatás sorrendje szerint első részében. Chewbakka vesztésre áll, felmordul, Han Solo és C3PO a háttérben beszélgetnek:
„Han Solo: Hagyd rá, a vukikat nem szabad ingerelni.
C3PO: Azért mert mi droidok vagyunk velünk mindent lehet?
Han Solo: A droidok mindenesetre nem verik szét a partnerüket, ha veszítenek. A vukik viszont igen.
C3PO: Értem uram. Változtassunk stratégiát, Artu! Hagyjuk nyerni a vukit!”
Szóval, most mi vagyunk a droidok.
És hagyjuk nyerni a vukit.