Első és legfontosabb kötelességem, hogy mindenkit figyelmeztessek, ne lepődjünk meg, ha a mai és holnapi nap folyamán a kormánymédián végigsöpör a tömeges harakiri (jobban mondva: szeppuku), legalább negyvenhét szamuráj lesz majd rituális módon öngyilkos, mint a Csúsingurában.
Felhajtják az utolsó szakét és elő a wakizashival.
De lehet tanto is. Sokuknak problémája akadhat majd, ugyanis a szeppuku során az öngyilkos a legjobb barátját kéri fel, hogy a két vágás megejtése után fejét félig lecsapva szabadítsa meg a szenvedésektől, de ezeknek az embereknek nem, hogy legjobb: többnyire semmilyen barátjuk nincs. Maximum a medvesajt. Ezért aztán el is marad a tömeges harakiri, helyette csúcsforgalom várható a damaszkuszi úton, pálfordulásokkal.
Nos, miről is van szó? Orbán Viktor tegnapi, kevesek által hallott beszédéről, mely a kötcsei polgári pikniken hangzott el, zárt ajtók mögött. Végső soron engem nem zavarna, ha a kormányfő mindig négy fal között mondaná el a dolgait ahelyett, hogy az utcára viszi őket… viszont az elhangzottak lényegét Orbán Balázs összefoglalta a Vasárnapi Újságban, ezzel komolyan igénybe véve a stúdió födémét, amely majdnem berogyott a meglepetéstől.
De a hallgatók se nagyon hihettek a fülüknek. Lényegében véve arról van szó, hogy tegnaptól a magyar kormány szereti az Európai Uniót!
Hát mi lesz velünk így, emberek? Itt állunk, mint falu, bolond pappal, már azt sem tudjuk, kit szeretünk, kit nem!
Pedig egyszerű a dolog, meg is írtam volt tegnapelőtt. Pávatánc ez, semmi több.
De előbb lássuk, mit mondott Orbán Balázs a rádióban (a HVG nyomán):
„A magyaroknak az elmúlt évtizedekben az Európai Unió volt a „legélhetőbb keret”, mondta, de szerinte „óriásiak a kihívások”, vannak olyan politikai erők, brüsszeli bürokraták, baloldali liberális csoportosulások, NGO-hálózatok és médiumok is, amelyek ideológiai konfliktusokat éleznek ki, és ezek az EU összeomlásával fenyegetnek. Orbán Balázs ezzel összefüggésben említette a migrációs kihívást, a genderkérdést és a klímaváltozás elleni küzdelem anyagi terheit. Mindezek helyett szerinte arról kellene inkább beszélni, hogy az EU miért gyengül a geopolitikai térben, miért egyre kisebb az érdekérvényesítő képessége, és miért vannak versenyképességi problémái – hangoztatta.
Egyértelműen látható, hogy a legtöbb országnak az uniós tagság előny, de az eurózóna „recseg-ropog”, és erre nincs adekvát válasz Brüsszelből, mondta, hozzátéve, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:
még akkor is, hogy ha az EU szétesik, mi ott leszünk az utolsók között, tartjuk az utolsó gerendát, és azon fogunk dolgozni, hogy a szétesést megállítsuk és visszafordítsuk.”
Nofene.
Leszünk gyarmat?
Vissza az egész?
Juncker mától a barátunk?
Elfogadjuk a Sargentini-jelentést?
Éljen a jogállamiság, éljenek az uniós alapértékek?
Nyugalom, erről szó sincs. Így aztán Kövér László sem fog gutaütést kapni, mikor együtt látja majd vacsorázni a Karmelitában Orbán Viktort, Ursula von der Leyent és Soros Györgyöt, mely étkezés után a magyar kormányfő nyugati szokás szerint vegán szójalattét fogyaszt kávé helyett és sikamlós bókokkal udvarol mindkét vacsorapartnerének.
Az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat, mely mind Brüsszel ellen vonult, most hirtelen átáll… De, hogyne lehetne. Csak épp arról van szó, hogy most, pillanatnyilag az Európai Unió rosszul felfogott önérdekből kicsit hűtlen lesz humanitárius alapértékeihez. Afganisztánból induló migrációs hullámtól tartanak ugyanis, és minden áron szeretnék távol tartani az uniós határoktól a menekülőket. Fentebb idézett írásomban már bebizonyítottam, hogy felesleges dolog félniük oly nagyon, maximum félmilliónyian juthatnak ki egyáltalán Afganisztánból, de ők sem érnek el idáig, azonban az én szavam nem hallatszik el az Európai Parlamentig.
Azonban már minálunk babám, már minálunk babám, beértünk a kampányba. A választásiba. Aminek a kormánypárt részéről annyi a roppant ravasz, fortélyos stratégiája – nem hülyéskedek, szó szerint így mondta Orbán Viktor – hogy „mi győzünk, ők veszítenek”. Nem is értem, minek bonyolítják túl egyesek a politikát, miért nem jutnak el odáig, hogy szimplán győzni kell a választásokon és kész? Ja, kombinálnak, hogy miképpen kéne. Hát csak úgy kéne, hogy győznek és kész, megmondta a minielnök is.
Esetünkben az Európa-barátság, ami teljesen szembefordul minden korábbi magyar hivatalos irányvonallal – a kormánymédiában még tegnap is rothadt a dekadens Nyugat és ellenkező neművé operálta óvodás korú gyermekeinket – egyszerű játék az okkal és okozattal. Az Unió olyan döntésre készül (sajnos), ami látszólag egybevág az orbáni politikával. Az a helyzet, hogy az Unió ezt a döntést Orbán nélkül is meghozná, sőt, igazából nélküle is hozza, de a magyar kormányfő úgy tesz, mintha ő vezette volna ebbe a kikötőbe Európa hajóját. Mint a kisegér, aki felmászott az elefánt hátára és most úgy tesz, mintha irányítaná a behemótot. Ettől az még arra megy, amerre csak akar, de a többi egerek előtt tekintélyt lehet szerezni ezzel a szélhámoskodással.
Vannak bajai az Uniónak? Vannak bizony, bár pont nem azok, amikről Kötcsén szó volt. Folyik is egy párbeszéd Európa jövőjéről, nem épp a magyar kormánynak tetsző módon, de lám, a migrációs politika mégis úgy alakul, ahogy. Összeomlani egyáltalán nem fog a szövetség, sőt, de remekül tehetünk úgy, mintha mi egyedül tartanánk össze.
És ki tudja, ez a mostani kis irányvonal-változtatás járhat még a befolyás növekedésével, kerülhet közelebb a mostani magyar miniszterelnök az Unió főbb határozathozó pozícióihoz, ami neki a legkéjesebb álma… szóval, kérem, egyszerűen annyiról van szó, hogy Orbán Viktor
-
-
- választásokat akar nyerni Magyarországon 2022-ben
- nem megszeretni akarja az Uniót, hanem egyszer, egy kedvező pillanatban ellopni, magáévá tenni, magához silányítani.
-
Ezért a mézes-mázas vigyor, a „kiállás az Unió mellett”, jobb kezünkkel olajágat nyújtunk, a ballal a kliens tarsolya körül matatunk, hátha sikerül belőle kiszedni valamit. Pontosabban: valamennyit. Minél többet.
Különben a tegnapi nap híre az is, hogy Orbán Viktornak, így, a neve napjára lett egy saját logója, amit most minden fotójára rátesznek: nemzetiszínű „V” betű, amiben a piros dominál, a zöld még látható, a fehér alig.
„V”, mint viktor?
Lehet, persze. Bár először azt hittem: „V”, mint Vlagyimir Vlagyimirovics.
Azzal nem számol a kampánystáb, hogy ezt a pöcsétet mostantól mindenre rá lehet tenni, nem csak arra, ami nekik kedvez, hanem Fudanra, Pegasusra, bármire.
Akár az Európai Unió zászlajára is.
Bár ez utóbbit lehet, hogy szeretnék.
Szóval, felebarátaim, ne aggódjunk a tegnap még véres tollal az Unió ellen fenekedő sajtólakájok miatt, nem olyan jellemesek ők, hogy szeppukut kövessenek el, ha szembe kell forduljanak azzal, amit korábban az elveiknek neveztek.
Nem lesz itt harakiri-hullám.
Némi döbbent csend lesz, majd 180 fokos fordulat és csúcsforgalom a damaszkuszi úton.
De az be is fog dugulni egy ideig.
Aztán majd megint jön egy fordulat.
Csak szegény Kövér élje túl. Ő ugyanis tényleg hisz az Unió dekadenciájában és romlottságában.
Valaki emelje meg a nyugtató-adagját, míg nem késő.