Nos, ma nem Afganisztánnal foglalkozunk. Nem azért, mert unnánk, nem is azért, mert nem történt ott semmi – augusztus 15. óta mindig történik – hanem azért, mert sürgősen rendbe kell rakni egy apróságot, mielőtt beverik a fejemet egy féltéglával.
Ha csak tálibok vadásznának rám, arra volna receptem, de felháborodott magyar honpolgárok ellen nem sok ötletem van.
Aki azonban mégis hiányolná a rendszeres afganisztáni híradásokat, forduljon, kérem, a közkedvelt és közismert Egres Bélához. Miatta nincs időm a valódi hírekkel foglalkozni. Aki nem közkedveli, esetleg nem is tudja, kiről beszélek, annak pár szóban bemutatom az urat.
Egyszer volt, hol nem volt, volt még az egyetemi tüntetések idején, 2013-ban egy szélhámos, bizonyos Egres Béla. Ő azzal robbant be a közéletbe, hogy a fociultrák, konkrétan az Ultras Liberi nevében megfenyegette a sztrájkoló pécsi diákokat. Mondjuk erről az Ultras Liberi nem tudott, nem is volt hozzá köze, svindli volt az egész és hamar ki is derült. Csak emberünk vérszemet kapott az első sikertől – illetve annyira volt ez csak siker, hogy bekerült a hírekbe – és folytatta áldatlan tevékenységét. Mindig kéretlenül állt ki a kormány mellett, mindig kiadta magát valakinek, szervezett Békementet a CÖF tudta nélkül, intézkedett a Fidelitas nevében, adta ki magát államtitkárnak, sőt, tavalyelőtt majdnem buktatott is államtitkárt, mikor vállalta a felelősséget a Budapestet egy délutánra belengő trágyaszagért egy nem létező kisvasút nevében, és a figyelmetlen államtitkár az EMMI-től ezt elhitte. Az lehetett a pályájának a csúcsa. Azóta egyre őrültebb, és hát látszik rajta a hanyatlás, nagyon látszik.
Én meg szépen megírtam a játékait, leginkább azért, mert szélhámosnak valóban tehetséges, fantáziadús, ügyes, ha velejéig rosszindulatú is. Emiatt kiáltott ki engem fő ellenségének és ott árt nekem, ahol bír. Zaklat tavaly november óta, rakott már ki a nevemmel, mailcímemmel ellátott plakátokat, szórólapokat mindenféle randalírozásai helyszínén, aztán a felháborodott polgárok persze engem találtak meg. Ugyan május végén már a rendőrséggel kellett konzultálnom, mert Fonyódon sikerült felgyújtania egy védett nádast, és ott már megvalósult az anyagi, valamint eszmei és környezeti károkozás, szóval okos lesz, ha összekészíti a kis tisztasági csomagját, mert a hivatalos szervek tudják, hogy ő volt – de egyelőre még szabadlábon rontja a levegőt. A magyar jogrendszer nem siet túlzottan ilyen ügyekben. Mindenesetre itt egy kis válogatás viselt dolgairól.
Mindig ugyanazt a körülbelül húsz-harminc álnevet és álszemélyiséget használja a szélhámosságaihoz, tehát viszonylag könnyű fülön csípni, ha az embernek jó a memóriája. A mostani stiklije annyiban tér el a többitől, hogy veréssel fenyegettek miatta, bár ilyen is volt már, akkor egy jobb sorsra érdemes zenészt kellett megnyugtassak, most meg úgy tűnik, egy vállalkozót.
Nyáron eltűnt kicsit ez a zaklató, nem nagyon, csak pár hétre, utoljára június 23-án kötekedett álnéven. Perrel fenyegetett, ugyanis volt Egerben egy Egres Béla nevű, nem túl rég elhunyt újságíró, akinek semmi köze ehhez az emberhez, és azt játszotta, hogy ha nem tüntetem el minden róla szóló írásomat tíz évre visszamenőleg, akkor perelnek. Csak sajnos az az „ügyvéd” (dr. Speibe János), akinek kiadta magát, nem szerepel az Ügyvédi Kamara tagságában. Habogott Speibe-Egres valamit egy állítólagos szexuális zaklatási ügyemről is, melyet az Indóháznál dolgozva követtem volna el – valóban dolgoztam ott is, de maximum a főszerkesztővel találkoztam, vele is havonta egyszer, és hát mivel mindketten hímneműek vagyunk, ráadásul heteroszexuálisak is, zaklatásról szó sem volt. Ezen kívül zaklathattam volna különböző mozdonyokat, de egyik sem volt az esetem.
Augusztus 25-ig csend volt. Akkor elkezdtek jönni a különböző álnevekről a bolondnál bolondabb üzenetek. Idéznék párat (tudni kell, hogy Egres egyik mániája a sok közül az, hogy az ő háza és kertje Kószaföld néven önálló állam, és mikor másokat – tehát nem csak engem – zaklat, azt „hódításnak, gyarmatosításnak” nevezi).
„A nevem Tá János. Én gyártom a Tá erdei troli felsővezetéktartó oszlopokat. Tá eddig fog járni a troli, tá a házadnál lesz a végállomás.”
Tudtommal Gödöllőn lakik vagy lakott – nem mondom, lesz némi költsége a vonal kiépítése során.
„Kuhunyunyunyunyu, kuhunyunyunyunyu”
„Érkezett Kószaföldre egy mozdony. Ez a mozdony azt mondja, hogy nyüvübüvü nyüvübüvü.”
„Szörnyű dolog történt az éjjel! Megtámadták Kószaföldet a Hípappapamok! Akit megharapnak annak sateteje nő és híj nyelven tud majd beszélni!”
„Szörnyű a baj. Megharapott egy hipappapapam!!!!!! Elveszítem nyelvem és birodalmam. Kószaföldnek vége híj fogok beszélni, mert hij lesz a nyelvem és hij vége mindennek.”
„Hijhij, hijhijhijhijjhiijj, hijhijhijhijjhj”
És végül – ez ma reggeli – a legutolsó:
„Mi lett belőlem? Egy csúf gonosz elátkozott hípapapapam lettem! És mivel az átok még tart ezért csak annyit mondok: hijhijhijhij hijhijhijhij hijhijhijhij hijhijhijhij hijhijhijhij hijhijhijhij”
Nem kell ahhoz lélekgyógyásznak lenni, hogy lássa az ember: súlyosbodik a beteg állapota. Próbáltam vele nem törődni, elvégre ezzel még nem árt senkinek, és bizakodtam, hogy időnként látja orvos is. De nagyot tévedtem: lehet, hogy bolond, de nem hülye. Bizony árt, éspedig nekem. Már nyolc napja kaptam egy üzenetet, amiben azt írták, hogy én volnék egy fertőrákosi beruházás biztonsági főnöke, és vessek véget az atrocitásoknak. Sok minden voltam már kalandos életemben, de biztonsági főnök nem. És sosem jártam Fertőrákoson. Mikor megkérdeztem, honnan veszik, hogy én vagyok az emberük, kiderült, hogy bizonyos Németh Eszter és Speibe János értesítései alapján jutottak el hozzám. Németh Eszter Egres egyik ismert álneve, Speibe meg, lám csak, júniusban még ügyvéd volt, szeptemberben már Greenpeace-aktivista. Kár, hogy a Greenpeace-nél nem ismerik. Ez sem volt kellemes történet, de tegnap délután még szebb üzenetet kaptam.
„Kedves Tamás!
Ön Kisorosziban él? Ismeri a polgármesterünket?
Ha nem akkor miért baszogatja? 6936-os aláírást komolyan gondolja? Jobb nem jutott eszébe?
Elismerem az általánost végig lógtam, a gimiben bukdácsoltam. A polgármester nálam műveltebb és tanultabb, de ő sem tudja, hogy mi az a hípapapapam!Ha esetleg szív valamit abból esetleg nekem is küldhetne! Vagy kérjen segítséget, de ne egy kis falu életét tegye tönkre csak mert nem fideszes a polgármester.
Jól tudja itt mindenki, hogy mire megy ki a játék.”
Mi a fene? Megnéztem: tényleg létezik egy petíció „Tiltakozás a kisoroszi szigetcsúcs turisztikai nagyberuházása ellen” címmel, amit a mi Bélánk az én nevemen nem csak aláírt, de hagyott a szignó mellett egy kommentet is:
„Molnár Csaba amihez csak hozzáér tönkremegy. Így lenne ez a Szigetcsúccsal is. Kevesen tudják, de a település polgármestere évekkel ezelőtt pszichiátriai kezelés alatt állt.
Az volt a rögeszméje, hogy a hípapapapamok megfogják szállni a Földet!Aki erről bővebbet akar tudni az írjon nekem:”
és ott áll az én mailcímem. A (jogosan) felháborodott hölgyet megnyugtattam, bebizonyítottam neki az ártatlanságomat, vázoltam, mi a helyzet, és jeleztem a peticiok.com adminisztrátorainak, hogy vegyék le a szignót, mert nem az enyém. De a történet folytatódik, ma reggel érdekes levél ébresztett, amit a szerzője már megbánt, ezért nem idézhetem, elnézést is kért miatta, egymás közt megbeszéltük a dolgot: az volt a lényege, hogy összetévesztették velem, pár millió forintos üzleti természetű kár érte és féltéglával beverték az ablakát, ezért engem is féltéglával fog megkeresni.
No, ez már kevésbé tréfa. Azt mondanám, hogy megértem az indulatot, de tegyük el a féltéglát, mert nem én vagyok az embere, ellenben fogjunk össze, és ha tényleg több milliós anyagi kár érte, amint engem évek hosszú során keresztül nehezen forintosítható erkölcsi kár ért, pereljük be ezt az Egres Bélát együtt, még sokakkal, akik hasonló cipőben járnak miatta (gyakorlatilag százakra rúghat azok száma, akiket már megfenyegetett, megzsarolt vagy elbolondított). Arra ugyan nem számítanék, hogy valaha is kifizeti a perben megítélt kártérítést, hiszen tudtommal vagyontalan, talán, ha egy ingatlanja lehet, abból meg nem perelném ki, de legalább elmegy a kedve ezektől a kisded játékoktól.
Egy tárgyaláson a kirendelt szakértő megállapíthatja Bélánk elmeállapotát, sőt, elrendelhető lenne akár a kényszergyógykezelése is.
Nekem tisztáznom kellett magamat, és újságíró a legegyszerűbben úgy bizonyíthatja be, hogy az, ami, ha megírja a történetet a saját lapjában és az megjelenik. Így én már remélhetőleg rendben vagyok.
Kérdezik, hogy miért nem tiltom le Egres Bélát. Dehogynem tiltottam: minden nevét, álnevét, személyiségét. Az üzenetei attól még megjönnek, csak a „Spam” mappába érkeznek. Különben ez úton kérem az Indamailt is, akiket sehogyan sem tudok elérni, hogy a náluk nyitott „Szele Tamás” felhasználónevű mailfiókot nézzék meg, ugyanis az sem én vagyok: én az a felhasználó vagyok, akihez a Forgókínpad tartozik.
Miért nem verem meg? Azt kéne, csak beteg, attól meg nem gyógyulna, én meg szégyellhetném magam. Meg tilos is.
Marad a per.
Amihez nagyon nehéz ügyvédet találni, ugyanis elég ritkák az ilyen ügyek. Az okozott kár nagyrészt megfoghatatlan természetű, a jó hírnévhez való jogomat éri sérelem meg a szakmai hitelemet. Most, hogy megjelent egy milliós anyagi kár, talán könnyebben peresíthető a cselekmény.
Szóval: nem, kérem azt a petíciót sem én írtam alá.
Kezdem unni, hogy ebben az országban van törvény a pedagógusok nemi identitásával kapcsolatban, van törvény arra, hogy bármikor, bárkit le lehet hallgatni, elég utólag engedélyeztetni, van törvény szerintem a kicsi kutyák farkáról is, de az online zaklatásról és a személyiséglopásról nincs törvény. Amint nincs az online szélhámoskodásról sem.
Illetve akad: de más, idevágó paragrafusokat kéne alkalmazni, és az munka volna.
Sajnos az egyetlen megoldás akkor is az, ha az ügyet jogi útra tereljük. Csak az pénzbe kerül, nem is kevésbe és a ráfordított összeg sosem térül meg.
Mindenesetre nagyon örülnék, ha jelentkezne egy olyan valódi ügyvéd, aki „pro bono” vállalja az ügyet.
Kisoroszi polgármesterétől pedig elnézést kérek ennek a futóbolondnak a nevében is: nem én írtam ugyan alá, nem is én terjesztettem róla ostobaságokat, de a delikvens az életben nem fog bocsánatot kérni, megteszem helyette én.
Maradtam tisztelettel az igazi:
Szele Tamás