Kérem, mi mindent értünk. Sőt, ha a szükség úgy hozza, és igény is mutatkozik rá, félre is értünk mindent, éspedig a kívánt irányban és mértékben értjük félre akár a kisegyszeregyet is.
Ez egy ilyen hely, mint példámban be fogom mutatni, itt bármiből lehet akármi, egyelőre kis hazánk a legjobban a bolhából képes elefántot csinálni. És még Micsurin sem kell hozzá.
Tegnap óta kísértetként járja például a magyar sajtót az Európai Unió viszonya a melegházassághoz. Hihetetlen, túlzó, kulisszahasogató címek születnek, a kormánymédia ebben verhetetlen. Idéznék párat.
„Az Európai Parlament az LMBTQ-propaganda mellett” (Origo, MTI)
„Újra Magyarországot támadja LMBTQ-ügyben az Európai Parlament” (Origo)
„LMBTQ-diktátum az Európai Parlamentben” (Hír TV)
„Varga Judit: Az EP-t zavarja, hogy ellenállunk az LMBTQ-lobbinak” (Hirado.hu)
„Hidvéghi: Újabb „LMBTQ-diktátumot” fogadnának el az EP-ben” (Mandiner)
„Soltész: a gyermekvédelmi törvény nem irányul az LMBTQ-közösség tagjai ellen” (Kisalföld)
De állást foglal Varga Judit is, kíméletlenül:
„Varga Judit szerint „teljesen alaptalan politikai állásfoglalás” az Európai Parlament (EP) azon keddi állásfoglalása, amely szerint el kell ismerni az azonos neműek házasságát és élettársi kapcsolatát.
„Úgy látszik nem tágítanak, továbbra is fáj az EP-nek, hogy Magyarország a gyermekvédelmi törvény által semmilyen szexuális propagandát nem enged be a köznevelési intézményekbe, iskolákba, óvodákba. Zavarja őket, hogy ellenállunk a nyomásgyakorlásnak és az LMBTQ-lobbinak” – fogalmazott az igazságügyi miniszter keddi, angol nyelven is közreadott Facebook-bejegyzésében.
A gyermekek nevelése kizárólag a szülő feladata és ezt az Európai Unó Alapjogi Chartájának 14. cikke is kimondja. Pont Brüsszelben lenne ezt olyan nehéz megérteni? – tette hozzá.” (MTI)
A hisztériára a koronát Gulyás Gergely tette fel, aki a mai Kormányinfón bejelentette (az Index tudósítása alapján):
„Gulyás Gergely elképzelhetetlennek tartja, hogy a jelenlegi kormány lehetővé tegye azonos neműek házasságát. A miniszter azt is hozzátette, hogy a marihuánát lehet legalizálni, azonos neműek közötti házasság viszont nem létezik, ez egy filozófiai különbség. Az élettársi jogviszony szabályait a baloldali kormány fogadta el, ők is ezt gondolták helyesnek, nem a házasságot, és ehhez azóta sem nyúltak hozzá.” (Index)
Az ember azt kezdi hinni, hogy Brüsszel nem csak a melegházasságot teszi kötelezővé, de egyenesen be is tiltja a heteroszexuális kapcsolatot és minden óvodást ellenkező neművé operáltat. Aztán belenézünk az uniós iratokba, és rájövünk: egyáltalán semmiféle kötelezettségről nincs szó.
Csak javaslatról. Állásfoglalásról. Biztatásról.
Ezt félre tetszettek érteni, és nem véletlenül, hanem kifejezetten szándékosan.
Akkor most vegyük elő az eredeti szöveget és értelmezzük kormánymédiától és politikusoktól függetlenül, a magunk paraszti esze szerint. Azt mondja:
„Európa-szerte el kellene ismerni az azonos neműek házasságát és élettársi kapcsolatát
• A szivárványcsaládokat és az azonos nemű párokat ugyanúgy megilleti a mozgás szabadsága és a családegyesítés joga, mint másokat
• A Bizottságnak az uniós értékek megsértése miatt eljárást kellene indítania a magyar, a lengyel és a román kormány ellen.”
Nem véletlen a feltételes mód. Ez ugyanis egy állásfoglalás. Az egész magyar sajtóban egyedül Tarnay Kristóf Ábel mutatott rá az Azonnali hasábjain, hogy:
„Az EP határozatot hozott arról, hogy mit szeretne, azonban mivel az Európai Unió rendes jogalkotási eljárásában az EP-nek nincs javaslattevő jogköre – az csupán az Európai Bizottságnak van –, ezért csak felszólította a Bizottságot, hogy foglalkozzon az üggyel. Azaz a most elfogadott állásfoglalás semmilyen jogi kötőerővel nem bír, egyedül annyival, hogy a Bizottságnak most válaszolnia kell az EP-nek, hogy fog-e foglalkozni az üggyel, vagy ha nem, akkor miért.” (Azonnali)
Folytassuk az eredeti szöveget. Eszerint az Uniónak fel kellene számolni az LMBTIQ-embereket alapjogaik gyakorlásában gátló akadályokat, mondják a képviselők. (Idáig juthatott el a szövegben Hidvéghi Balázs és Varga Judit)
„A Parlament az Unióban élő LMBTIQ-emberek jogairól szóló, 387 szavazattal, 161 ellenszavazat és 123 tartózkodás mellett elfogadott állásfoglalásban kiemeli, hogy ezeknek az európaiaknak az Unió minden részén gyakorolni kell tudniuk jogaik teljes körét, ebbe a szabad mozgás jogát is beleértve.”
Bocsánat, mi is ez az izé a szabad mozgással? Semmi különös, csak az állásfoglalás lényege. Vagyis az, hogy az egyik tagállamban megkötött házasságot vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot minden más tagállamban egységes módon kellene elismerni, és az azonos nemű házas- vagy élettársakat az eltérő nemű párokkal azonos módon kellene kezelni.
„Az állásfoglalás arra biztatja a tagállamokat, hogy ismerjék el a gyermek jog szerinti szüleinek a születési anyakönyvi kivonatban feltüntetett felnőtteket. A képviselők szerint családegyesítés során a szivárványcsaládoknak ugyanolyan jogokat kell biztosítani, mint a heteroszexuális pároknak. A családokat az egész Unióban egységesen kellene kezelni ahhoz, hogy a tagállamok között mozgó családok gyermekei ne válhassanak hontalanná.”
Arról van tehát szó, hogy a javaslat szerint ugyan minden állam a maga módján viszonyulhat a házasság minden létező és nem létező formájához, sőt, azt is dönthesse el, mit tekint házasságnak és mit nem, azonban az egyik tagállamban megkötött bármiféle házasság legyen érvényes az összes többiben is. A válópert ne lehessen megoldani egy költözéssel.
Valamint a családegyesítések során ne lehessen az időközben esetleg megváltozott törvények aktuális állapotára hivatkozni, azok legyen a szülők, akiknek a neve a születési anyakönyvi kivonatban szerepel, akkor is, ha időközben mondjuk az adott tagállam betiltja a melegházasságot.
Van még egy bekezdés, aminek szintén része lehetett a nagy, általános felfortyanásban:
„A képviselők végül megjegyzik: Magyarországon és Lengyelországban hátrányos megkülönböztetés éri az LMBTIQ-közösséget. A Parlament emiatt további uniós intézkedéseket (kötelezettségszegési eljárást, igazságszolgáltatási és költségvetési lépéseket) kér a két ország kormánya ellen.”
Ez ugyan szikár, bizonyított tények leszögezése, azonban gondoljunk bele: ha a képviselők azt jegyezték volna meg, hogy Magyarország és Lengyelország kifejezetten LMBTIQ-barát államok úgy a politika, mint a mindennapi élet szintjén, azon szerintem még jobban megsértődtek volna. Ami a kötelezettségszegési eljárást illeti, azt szerintem észre sem vesszük, annyi van már belőle, és nem csak nekünk meg Lengyelországnak, hanem az összes tagállamnak.
De hát ez nem egy családellenes, hanem egy kifejezetten családbarát állásfoglalás, ami megnehezíti minden család szétszakadását, és egyszerűbbé teszi az életet az Unió teljes területén – ha valakik nem házasodhatnak össze Budapesten, semmi baj, átszaladnak Bécsbe, anyakönyvvezető elé állnak és az aláírás után már Budapesten is érvényes a házasság. Csak nem ez a baj?
Csak de. Ugyanis ily módon ki lehetne kerülni azt, hogy a magyar állam beleszóljon polgárainak legintimebb magánéletébe. Ezért a pampogás, ezért a felhördülés.
Mármost tegyük fel, hogy az egész Unió elfogadja ezt az állásfoglalást, egyedül Magyarország és Lengyelország nem. Ez esetben javaslom, hogy ne álljunk meg félúton: miért csak egyes házassági szerződések veszítsék érvényüket a magyar határ átlépésével, miért ne vonatkozzon ez minden szerződésre? Ha Prágában felveszek egymilliárd euró bankkölcsönt, azt Budapesten ne lehessen rajtam behajtani. Ha Berlinben aláírok egy munkaszerződést, az Szekszárdon ne legyen kötelező jellegű. Ha Párizsban béreltem egy autót, az Hegyeshalomtól legyen az enyém és kész!
Ja, hogy többet senki sem állna szóba velünk és sehova se engednének be minket? Az lehet. De sértetlen volna a jogi szuverenitásunk!
Szóval, szándékosan tetszettek félreérteni ezt a dolgot, nagyon is szándékosan. Akkor most én is így teszek, hogy tanuljanak belőle.
Mondjuk én magam nem élek vele, de nem is ítélem el különösebben: Gulyás úr, mit is mondott maga arról a marihuánáról?
Legalizálná?
Akkor ezt most vegyük szépen ígéretnek.
És tessék betartani.
