Szele Tamás: Kaland, játék, kockázat, sajtó

Tartozom egy vallomással: nekem két kamaszkorom volt. Az első akkor, amikor mindenkinek, csak az Nagyváradon, ahol sok minden kimaradt belőle a körülmények, valamint Nicolae Ceaușescu miatt, a másik olyan húsztól huszonkét éves koromig Szekszárdon és részben Budapesten, melynek során mindent bepótoltam, ami addig kimaradt.

De mindent.

Semmi szégyellnivaló nincs ebben, ugyanis szekszárdi és budapesti kortársaim nem voltak nagy előnyben hozzám képest, hiszen rengeteg akkortájt megjelenő dolgot ők is először láttak: a számítógépes játékoktól és a házi videóktól vagy a műholdas tévéadásoktól kezdve a „Kaland, játék, kockázat” könyvekig. Amik tulajdonképpen a számítógépes szerep-és kalandjátékok elődei voltak, nyomtatott formában. Az volt a lényegük, hogy a rövid fejezetek végén döntési helyzetbe került az olvasó (vagy inkább játékos), ha jobbra ment, akkor mondjuk a 112. oldalra kellett lapozni, ha balra, akkor a 228-asra, és ezek az elágazások irányították a cselekményt, aminek értelemszerűen rengeteg ága volt (igazából nem olyan nagyon sok, de akkor forradalmian újnak tűnt a műfaj).

Az első ilyen nálam „A sárkány háborúja” volt (bár létezett egy korábbi magyar játék is a műfajban, a Robur magazinban jelent meg, de az nagyon gyerekesre sikerült), aztán jöttek a Steve Jackson-Ian Livingstone-kötetek, az Országút Harcosa, a Tűzhegy Varázslója, a Gyíkkirály Szigete… és végül lett mindenkinek saját számítógépe, amin élvezetesebben lehetett jóval bonyolultabb dolgokat játszani ugyanebben a műfajban. Aki nosztalgiázna, mint én is, ezen a linken megtalálja ingyenesen, böngészőből játszható formában a legtöbbet. Én azért beléjük néztem, igaz, ami igaz…

Jó, de akkor is foglalkoztam én már komolyabb dolgokkal is, például sajtó, megélhetés, miegymás, még ha nincs is komolyabb a játéknál – ha jól művelik. És a sajtóban, sőt, a sajtóval is lehet játszani, van, sőt, mivel döntések sorozatára kényszerül az ember minden nap, melyeknek mind vannak következményei, felfoghatjuk kaland- sőt, szerepjátéknak is. Mert a karakter fejlődhet benne, sőt, nem egyszer látok olyant, hogy kifejezetten visszafejlődik. A konfliktusok bizony veszteséggel járnak, de vezethetnek nagyobb nyereséghez is – szóval, mondom, a sajtó is kaland, játék, kockázat, vagy ahogy a régi szlogen mondta:

„Félelmetes fantáziajáték. A főhős Te vagy!”

Kár, hogy a Telex már megcsinálta ezt is. Mármint, kiadtak egy ingyenes játékot „Egy műszak a Telexben”  címmel, amiben a játékos kipróbálhatja, milyen érzés újságot csinálni. Illetve, azt próbálhatja ki, milyen döntéseket kell meghozni, jobbára egyedül, gyorsan és határozottan. De minden nap. A játék nagy előnye, hogy érezteti az olvasóval, mennyire nem egyszerű ez a szakma, nagy hátránya viszont, hogy egy műszakra korlátozódik, tehát nincsenek a következmények mentén kibomló cselekmény-ágak, tulajdonképpen csak tíz kérdésre kell megjelölni a helyes(nek tűnő) választ, amit a gép pontoz. Előnye, hogy különválasztja az újságíró és a szerkesztő munkáját, ezek rokon szakmák, de távolról sem azonosak, hátránya, hogy csak három szempontot mérlegel – és ne feledjük, hogy a Telexhez hasonló nagy lapoknál lehet az értékrend is, a cég érdeke is más, mint a kisebb vállalkozások esetében, szóval se az ne akarjon újságírónak menni, aki jelesre vizsgázik ebben a játékban, se az, aki elégtelenre – játék ez, nem több.

Nekem például az olvasottságot és a hitelességet sikerült maximumra teljesítenem szerkesztőként, de a kassza, kérem, alig-alig telt a ténykedésemtől… Mindegy, játék. Próbáljunk meg írni egy ilyent a kisebb lapok, szabadúszó sajtómunkások szempontjából is. Bár mondjuk magát a játékot nem tudom így egyből összedobni, de a kérdéseket és a választható döntéseket igen. Hogy is nézne ki ez nálunk?

„Sajtó, játék, kockázat! A főhős Te vagy”

Kezdéskor a Zóna szerkesztője és munkatársa vagy egyszerre. Már dél körül jár, ittál két kávét, egyéb munkáidat befejezted és üres a Zóna. Készen állsz? Ha nem, akkor is írnod kell valamit, tehát ajánlom, hogy légy készen!

1. 1. 1. 1. Kafirisztánt elhagyták az amerikai csapatok, a kormány megbukott, a helyére vallási fanatikus terroristák ültek. A hír az egész világsajtóban vezető anyag, azonban Budapesten egy kifakult sztár aláírt egy nyilatkozatot, és mindenki siet elítélni vagy megdicsérni a közösségi oldalakon. Kafirisztán atomhatalmak között fekszik, és világszintű érdekek ütköznek a területén, ugyanakkor a magyar olvasótábor hangos része belpolitikai híreket követel a közelgő választások miatt. Miről írsz? Kafirisztánról vagy a kifakult sztárról?

            a. Kafirisztánról, nem is kérdés, ez világméretű történet, mindenkinek befolyásolhatja az életét, még az is lehet, hogy rövidesen. Tovább játszhatsz, de a siker nem garantált.

            b. A kifakult sztárról, a kattintás minden, ne feledjük, idén összesen kétszer érte el a lap a hirdetési bevétel kifizetési küszöbét egyáltalán, és számlákat kell fizetni. Tovább játszhatsz, a siker most sem garantált.

            c. Keresel valami teljesen más témát, megírod poénosan, nem fog bankot robbantani, de legalább nem esnek neked jobbról vagy balról, hogy hazaáruló vagy. Tovább játszhatsz, de az írás teljesen sikertelen.

   
   
   

   2. Egy kormánylap munkatársa zokon vette, hogy azt írtad róla: „a legjobb publicista a táncosok között és a legjobb táncos a publicisták között”. A lap „kedvelői” között megugrik a szélsőjobboldali- és kormánymédia rajongóinak száma. Rossz előérzeted támad. Mit teszel?

   a. Megnyugtatod magad: te még ezeket is képes voltál meggyőzni. Másnap vagy harmadnap a Facebook törli a lap oldalát, mert túl sok „kedvelő” jelentette mindenféle hülyeség miatt. Vesztettél, menj vissza a kezdéshez. Tervezett trolltámadás áldozatául estél.

   b. Főzöl egy nagyon nagy adag kávét, végignézed a kedvelőket egyenként és a gyanúsakat kitiltod. Reggelre végzel, aludni már nincs idő, de tovább játszhatsz.

   c. Megírod, mitől tartasz, az megjelenik és utána semmin sem csodálkozol. Az olvasók sem. Vagy tovább játszhatsz, vagy nem, dobj a kockával: 1-től 3-ig vesztettél, 4-től 6-ig nyertél.

   
   
   
   
   3. Támadás éri az oldalt, nem először, és a kínai hackerszolgálat gyanúsítható vele. A korábbi tartalmak vírusosak, maga a szerkesztői felület sem nyitható, másfél évnyi munka odaveszett, már a kéziratok se mind vannak meg. Mi a teendő?

   a. Kivándorolsz Mikronéziába és öszvértenyésztő farmot nyitsz egy lakatlan szigeten. Mivel az öszvér alapvetően képtelen a szaporodásra, a kísérlet kudarcot vall, de átjönnek a szomszéd szigetről az emberevők és elfogyasztanak villásreggelire. Ízlesz nekik, ez életed utolsó közönségsikere. A játéknak vége.

   b. Azonnal nyitsz egy új felületet akár egy ingyenes blogszolgáltatónál is, a lapnak mennie kell, még ha hirdetések nélkül nem is hoz pénzt. Ezután minden eszközt megmozgatsz, hogy indítsd újra a régi felületet, akár a korábbi tartalmak nélkül is. Sikerül, tovább játszhatsz.

   c. Feljelentést teszel és csodálkozol, hogy nem foglalkozik senki a keresettel, míg rá nem jössz, hogy erre még magyar törvény sincs. Kezdd újra és válassz az a. vagy b. lehetőségek közül.

   
   
   
   
   4. A Google hirdetési cége, az AdSense folyamatosan megbüntet, letiltja a hirdetési bevételeket értelmetlen okokra hivatkozva, pornográfiának találják még a tokától bokáig felöltözött Rózsa Sándor képét is. Ismered a rendszert, tudod, hogy nem emberi rosszindulatnak köszönheted a dolgot, hanem az algoritmus hülyeségének. Mihez kezdesz:?

   a. Megpróbálod felvenni a kapcsolatot az AdSense-szel vagy a Google vezetőségével és csodálkozol, hogy nem sikerül. Tovább játszhatsz, de sarokházat egyhamar nem vásárolsz, és az oldaladat előbb-utóbb törlik. A játéknak vége.

   b. Minden büntetés után azonnal kérsz egy felülvizsgálatot, így a bevételtől elesel ugyan, azonban – mivel ártatlannak bizonyulsz minden esetben – az oldal megmarad. Tovább játszhatsz.

   c. Elmész Babilon vizeihez, a fűzfára akasztod a hárfádat és sírsz. Aztán mégis visszatérsz az a. vagy b. válaszhoz

   
   
   
   
   5. Schmidt Mária minősíthetetlen levelet ír az angol miniszterelnöknek, egyszerűen vállalhatatlan modorban. Ez már nem is modor, hanem Mordor. Az állításai sincsenek rendben, foglalkozol vele?

   a. Schmidt Mária igen népszerűtlen ember, akik nem kedvelik, bizonyára szívesen fogadnák a levél kritikáját. Azonban úgy írod meg, hogy ne lehessen perelni érte, ugyanis egy sajtóper költségeit nem bírnád fedezni. Jó megoldás.

   b. Schmidt Máriával még kritika szintjén sem foglalkozunk, hogyisne, ez is reklám volna, még ha negatív is. Rossz válasz: a magyar közszereplőknek már régóta nincs szükségük újabb publicitásra, akik kedvelik őket, nem fogják megutálni, akik utálják, nem fogják megkedvelni őket semmiféle írás hatására. Dobj újra a kockával.

   c. Írsz egy paródiát a levélről, annak stílusában. Jó megoldás, de készülj fel: az olvasók fele komolyan fogja venni, másik negyedük el sem olvassa, a maradék meg nem tudja majd hova tenni, mert a sok vicsorgásban elszokott a vigyorgástól. Tovább játszhatsz, de nem sok sikert könyvelhetsz el.

   
   
   
   
   6. Több olvasó is felteszi a kérdést neked, hogy miért nem foglalkozol két, korábban nagy közérdeklődést kiváltó témával. Te tudod, hogy azért, mert nincsenek hírek ezekben az ügyekben, de ők nem hiszik. Mikor utánanézel, kiderül, hogy néhány politikus áll a háttérben, akiknek jól jönne, ha akár csak álhírek szintjén is, de újra szenzáció lenne a témákból, az ő híveik követelőznek. Hogyan reagálsz?

   a. Megírod őszintén, hogy a nincsből nem találhatsz ki hírt, ex nihilo nihil fit, a semmiből csak semmi lesz. Nem hisznek neked, pedig az egyik ügy károsultja is vagy, de tovább játszhatsz.

   b. Utánanézel alaposan, és találsz három, teljesen irreleváns, lényegtelen, de újnak számító információt a Nyasszaföldi Gyorsfutár című időszakosan megjelenő, tamtamdobon terjedő kiadványban. Megírod és reméled, hogy beérik ennyivel is. Nem érik be, igazából semmi haszna az írásnak, de tovább játszhatsz.

   c. Kitalálsz pár remekül hangzó álhírt és megírod őket, „az olvasó az első!” felkiáltással. Két napig a csillagos egekben van az olvasottság, a harmadikon beidéznek az illetékes szervhez és hiába érkeztél tanúként, gyanúsítottként hagyod el az épületet, majd gyorsan vádlottá és elítéltté avanzsálsz. A játéknak vége, álhíreket nem írunk.

   
   
   
   
   7. Vírus- és járványtagadó álhírek terjednek, sok ismerősöd is hitelt ad nekik. A kezdeti pletykák egyre terebélyesednek, a hazugságok terjednek, mint ostrom alatt a kolera, úgy tűnik, irányított politikai propagandakampányt látunk. Hogyan viszonyulsz hozzá?

   a. Nekiállsz OSINT-módszerekkel (nyílt forrású felderítés) megtalálni a kampány forrását és meg is találod Oroszországban. Megírod, sokan olvassák de azok, akik már elhitték a maszlagot, ellened fordulnak. Tovább játszhatsz, de az olvasottságod valamennyire csökkenni fog.

   b. Minden kutatás nélkül ráfogod a kampányt valamelyik Magyarországon működő politikai tömbre, egyszerű spekuláció alapján. A tömb tagjai ellened fordulnak, ellenfelei melléd állnak, ahány olvasót vesztettél, ugyanannyit nyertél, de mikor kiderül, hogy orosz eredetű a dolog és megírod, akkor mindenki ellened fordul. Ha nem írod meg… az viszont nem te vagy. Tovább játszhatsz, változó sikerrel.

   c. Látod, hogy mindenki jól keres a kampányon, beállsz te is álhírt terjeszteni és rövid idő alatt gennyesre keresed magad. Ez sem te vagy, de ne aggodalmaskodj, nem tart sokáig a lelkiismereti válságod: vagy az adóhivatal, vagy a járvány véget vet neki. Az utóbbi – mivel nem oltattad be magad – neked is véget vet. A játéknak vége.

Hát ilyen ez a kis mindennapos kalandjáték, amit játszik az ember. Nem nagyon unja el magát a sajtómunkás, az is biztos. Szándékosan írtam reális példákat: mindegyik megesett már. Mást játszani nem is igen marad idő, elviszi ez az egész napot.

Kaland, játék, kockázat, sajtó.

Félelmetes fantáziajáték, a főhős te vagy!