… és megfigyeltem egymást. Megígértem volt, hogy ha lesz hír a mi kis szárnyas lovacskánkról, a sántikáló és fülelő-szemlélődő magyar Pegasusról, foglalkozom vele. Most meg is teszem.
Van hír, vannak kérdések, vannak válaszok is, és egészen érdekes dolgok körvonalai kezdenek felsejleni a homályban.
Ennek a jéghegynek csak a csúcsát láttuk eddig.
Az első hír az, hogy interjút adott a Magyar Hangnak Stummer János, a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke, melyben valószínűleg felállította a semmitmondás magyar rekordját, ugyanis neki leginkább csak kérdései vannak. Idézzük!
„– Nyáron azt mondták, hogy visszanézik a nemzetbiztonsági bizottság korábbi jegyzőkönyveit és dokumentumait, hogy kiderüljön: beszerezték-e a magyar hatóságok a Pegasus kémszoftvert. Önök már tudják a választ erre a kérdésre?
– Erősen vélelmezzük.– Elmondhatja, hogy mit találtak?
– Nem. Annyit mondhatok el, hogy azért kezdtük meg ezt a vizsgálatot, mert két nagyon fontos kérdésre kell minél előbb választ kapnunk. Egyrészt, hogy történt-e ilyen beszerzés. Másrészt pedig, ha igen, akkor ki, mikor, milyen felhatalmazással és kikkel szemben használta fel a szoftvert. Adódik persze egy harmadik kérdés is, hogy amennyiben történt jogosulatlan információszerzés, akkor a politikai felelősség kit terhel. Az utóbbi hetekben sokat dolgoztunk, és arra jutottunk, hogy a hétfői bizottsági ülésen egy ténymegállapító albizottságot fogunk kezdeményezni.– Ez a bizottság már konkrétan a Pegasus használatával kapcsolatos konkrétumokat szeretné kideríteni?
– Pontosan.
– Ebből azt lehet feltételezni, hogy a magyar szolgálatok rendelkeznek ezzel a szoftverrel.
– Feltételezhetjük, hogy rendelkeznek egy ilyen típusú szoftverrel, igen.” (Magyar Hang)
Nesze semmi, fogd meg jól: a Nemzetbiztonsági Bizottság „vélelmez”, kérdez, albizottságot állít fel, ténymegállapítás céljából – eddig mit állapítottak meg, ha nem tényeket, Andersen legszebb meséit? – és „feltételez”. Ezt én értem, de ha ennyire nem tudnak semmit, akkor miért hívják őket Nemzetbiztonsági Bizottságnak, holott lehetnének rezesbanda vagy önkéntes tűzoltó egylet is, vasárnaponként köztereken fellépő dalárdával? Persze, azt is tudom, hogy a bizottságnak nem csak tudnia kell, mi az igazság, hanem be is kell azt bizonyítania, azért ez a nyögvenyelős ügymenet.
De a válaszokat Stummer úr igazán meglelheti a sajtóban is, mármint a függetlenben, ugyanis a kormánymédia mindegyik orbánuma ezen a napon őszödi különszámot adott ki, náluk nincs Pegasus. Vagy ki tudja, lehet, hogy még náluk van csak igazán… Dezső András, aki az Indextől a HVG-hez igazolt még tavaly és akinek a neve garancia arra, hogy tudja, mit ír le, a mai írásában elég hideglelős részleteket említ.
„Az Alkotmányvédelmi Hivatal éléről tavaly ősszel távozott Kiss Zoltánt és a szervezet jelenlegi főigazgatóját, Bárdos Szabolcsot is megbeszélésre hívták a Belügyminisztériumba, amikor a hazai és a nemzetközi sajtóban kirobbant a Pegasus-ügy – értesültünk két, egymástól független forrásból.
Úgy tudjuk, a szolgálatokat azért érintette kínosan a botrány, mert a Pegasusszal nemcsak ellenzékinek tartott üzletembereket vagy éppen kormánykritikus újságírókat figyelték meg, hanem szép számmal akadtak a megfigyeltek között olyanok, akik a Fidesz és a NER gazdasági holdudvarához tartoznak. A botrány kirobbanásakor pedig nyilvánvalóvá vált: a NER-es emberekről gyűjtött érzékeny adatok ugyanúgy külföldön landolhattak, mint azok az információk, amelyek arról a több mint 300 emberről keletkeztek, akik magyarországi célpontként kerültek fel a listára. Ezért aztán az Alkotmányvédelmi Hivatal berkein belül információnk szerint most azt vizsgálják, kik állhattak a kiszivárogtatások mögött.” (HVG)
Hát, kérem, nem sok változott Joszif Visszárionovics Sztálin ideje óta, aki egy alkalommal megjegyezte:
– A barátainkra sokkal jobban kell figyelnünk, mint az ellenségeinkre, Berija elvtárs.
– Miért, Sztálin elvtárs?
– Azért, mert az ellenségeinkből fordulatok hatására még lehet barát, de a barátainkból már csak ellenség!
Úgy látszik, a mostani magyar kormány is ezen a sztálini úton jár. De hát logikus is: nyilvánvaló, hogy az ellenzéki újságíróról, politikusról, ügyvédről sokat nem lehet megtudni a megfigyelés útján, csak annyit, amennyi alapján már magát a megfigyelést is elrendelték, vagyis hogy nem barátja a kormánynak. Ellenben a kormánypárti, elkötelezett célszemélyekről ezer fontos apróság derülhet ki, bár legelső sorban azért tartják rajtuk vigyázó szemeiket, hogy tudjanak róla, ha árulást követnének el. Szóval, minél gondosabb munkát végez egy szolgálat, annál inkább figyeli a tulajdon kormányának barátait, esetleg a kormány tagjait is, ha pedig tökéletes munkát akar végezni, erejének legnagyobb részét arra fordítja, hogy önmagát megfigyelje, mert az lenne a legnagyobb baj, ha maga a szolgálat követne el árulást.
Ezt az állapotot teljesen kifejlett állapotában az elmekórtan egyszerűen paranoiának nevezi.
Dezső András értesülései mikrométerre pontosak szoktak lenni, de azért nézzünk körül: van rájuk bizonyíték?
Bizony van, kettő is, eddig is volt, csak nem sokan foglalkoztak vele.
Már a botrány magyarországi kirobbanásakor tudtuk, hogy a Pegasus megfigyeltjei között volt Aszódi Attila, a paksi bővítésért felelős korábbi államtitkár is, akit hivatali ideje alatt figyeltek meg, vagyis még államtitkár korában. Sőt: a hivatalos kormányzati telefonszámát hallgatták le. Aszódi nem az egyetlen magyar kormányzati tisztviselő, akiről kiderült, hogy a Pegasus célpontjának választották ki, hiszen a Telex szerint feltűnt a kiszivárgott listában Weingartner Balázs is, aki 2018-as célponttá válása idején az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára volt. Az ő megfigyelésének ahhoz lehetett köze, hogy célba vették az eszközzel Gémesi György gödöllői polgármestert.
Az ám, csakhogy Dezső kifejezetten üzletembereket említ. Konkrétan a NER gazdasági holdudvarát. Ami azt jelenti, hogy valahol a magyar szolgálatoknál létezik egy lista a megfigyeltekről – hogyne létezne, hiszen ők maguk figyelték meg őket – és az ő informátora ezt látta. Ez pedig nem azonos a Forbidden Stories és az Amnesty International által megszerzett ötvenezres névsorral, ami valószínűleg az izraeli anyacégtől, az NSO-tól került ki. Ez a magyar lista. Ami valószínűleg államtitok, mégpedig a legjobban őrzöttek közé tartozik, csakhogy épp azok őrzik, akiket felelősségre kéne vonni a létrehozása miatt.
Van az úgy, hogy kecske a csősz a káposztaföldön, nem mondom. Magyaroszágon sokszor megesik.
Szintén Dezső értesülései alapján tudjuk – amennyire ez tudható, persze – hogy a Pegasust nem az Alkotmányvédelmi Hivatal, hanem a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat vásárolta meg, a beszerzést pedig a parlament nemzetbiztonsági bizottsága is jóváhagyta. Tehát egészen konkrétan az a testület, amely most Stummer vezetésével kérdésként teszi fel, hogy történt-e ilyen beszerzés? Történt, urak, nézzétek meg, a fiókban kell legyen a szerződés, ti írtátok alá… Ezek után lehet még komolyan venni ezt a bizottság nevű sóhivatalt, ami megvalósította a szófordulat abszurdumát, és akkor is hazudik, amikor kérdez?
Persze, az is kérdés, hogy ha és amennyiben nyilvánosságra kerülne a magyar lista, egyáltalán, a létrejötte miatt, a megfigyelések miatt felelősségre lehet majd vonni bárkit is?
Nos: a megfigyelések ténye miatt nem. Azt ugyanis a bíróság vagy a Belügyminisztérium rendelte el, így nem minősül jogosulatlan titkos információgyűjtés bűntettének. Kifejezetten jogosult titkos információgyűjtésről van szó.
Egyetlen alapon lehetne eljárást indítani az akciók elrendelői és résztvevői ellen, és ez az volna, ha a nyomozás során bebizonyosodna, hogy a megfigyelt személyek adatai külföldre kerültek. Márpedig oda kerültek, ugyanis a Pegasus egy szolgáltatás, nem szimplán egy eszköz: aki megrendeli, az kifizet egy nagyobb összeget már azért is, hogy egyáltalán ügyfél lehessen, és további összegért megrendelhesse Zuzmó Géza Külső-Lótüdő utcai lakos megfigyelését mondjuk három általa megjelölt napig vagy egy hétig. Ezt a megfigyelést azonban nem az ő emberei végzik a szoftverrel, hanem a szolgáltató NSO központja, ő már csak az eredményt kapja meg. Ilyenformán a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak vagy tudnia kellett elejétől fogva, hogy a célszemélyek adatai külföldre kerülnek, vagy hinnie kellett a fekete mágiában, melynek útján a szolgáltató a megfigyelt adatait továbbította nekik anélkül, hogy azok nála jártak volna.
És itt jön a legnagyobb önellentmondás. Mert elég megalapozott a gyanúm, hogy engem magamat is megfigyeltek, csak hát annyira nem foglalkozom semmi ártalmas dologgal, hogy békén is hagytak, de mit művelne az én adataimmal bármelyik külföldi szolgálat? Ugyanazt, amit bármelyik magyar, vagyis nagyjából semmit. Nekik a hozzám hasonló szegénylegények nem jók semmire. Ellenben ha a magyar gazdaság egyik fontos döntéshozó nercegének az adatai, jegyzetei, tervei kerülnek külföldre – és mindegy is, melyik ország szolgálatához – az már okozhat kárt. Gazdaságit, politikait, mindenfélét. Meg hát mit gondolunk: az a cég, ami eladja a beszélgetésünket mondjuk a barátnőnkkel a magyar kormánynak, majd nem fogja eladni bármelyik másiknak is? Dehogynem. És ha a mi beszélgetésünket elpasszolja, elpasszolja a Mészáros Lőrincét is ugyanúgy.
Tehát pillanatnyilag ott tartunk, hogy egy magyar szolgálat komoly összegeket fizetett ki a magyar államkincstárból azért, hogy
-
-
-
Megtudjon olyasmiket a kormányközeli gazdasági főszereplőkről, amiket valószínűleg elég lett volna megkérdezni tőlük és ingyen, sőt, szívesen elmondták volna.
-
Ellenben ezek a számunkra fontos főleg gazdasági, de akár politikai természetű tudnivalók nem esetleg, hanem egészen biztosan kikerüljenek legalább egy külföldi szolgálathoz, de akár az összeshez is eljuthatnak ennyi erővel.
-
És mintegy mellesleg kiderítse egyes kormánytól távoli személyekről azt, amit már úgyis tudott, de ily módon a külföldi szolgálatok is értesültek róla.
-
-
Ez azért már büntethető, de érdekes módon nem a titkos információgyűjtés ténye miatt, hanem annak szakszerűtlen, hanyag mivolta okából.
Érdekesek ezek a mi törvényeink.
Érdekes, hogy ezek törvények.
Egyelőre itt tartunk Pegasus-ügyben, ha bármi új kiderül, a híradások folytatódnak.