Meg kell vallanom, az események kezdenek lehagyni. Régebben elég volt hetente kiosztani a honi hülyeségek dobogós helyezéseit, mostanság – nem kis részben a választási kampánnyal járó hisztérikus és járványos elmebajnak köszönhetően – már naponta kéne.
Ha nem tudnám, hogy senkit sem érdekel, kis józanságra és mértéktartásra kérném az úri közönséget, legalább az egészségük érdekében, de az úri közönség nem figyel, hanem verekszik. Akkor is, ha nincs kivel. Mint a viccbéli lovag, aki horpadt páncélban, befáslizva érkezik a királyi udvarba:
– Hol voltál, jó lovagom, hol látták el ennyire a bajodat? – kérdi a király.
– Harcoltam az ellenségeid ellen, uram, királyom, Északon, Nyugaton és Délen!
– Délen? Délen nincsenek is ellenségeim.
– Már vannak…
Ilyen lovag Fricz Tamás is, aki abból a tényből, miszerint a nagy cégek jövedelme magasabb nem egy nemzetgazdaság bevételeinél, szorgosan és bőbeszédűen levezeti a tegnapi Magyar Nemzetben, miszerint háború zajlik a nemzetállamok ellen. Ennek jegyében:
„Nagyon nem mindegy, hogy az FB-t irányító Mark Zuckerberg úr mit gondol a világ dolgairól, mit gondol hazafiságról, nemzettudatról, kereszténységről, mit gondol a liberalizmusról, globalizmusról, a multikultiról és a genderelméletekről, mit gondol az LMBTQ-csoportokról és mit gondol Soros György nyílt társadalom elméletéről.
Elárulom: mind Zuckerberg, mind a Twitter-alapító és vezető, egyébként kommunista gondolkodású Jack Dorsey és a többi Big Tech-vezér láthatóan azonosulnak a globalisták célkitűzéseivel.”
Érdekesen határozhatja meg Fricz, hogy ki is a kommunista, de az egész gondolatmenet érdekes. Olyasmi, mintha Burundi kormánya megtudná, hogy Magyarország gazdasága az övéknél azért még mindig jobban működik, és egyrészt azt követelnék, hogy osszuk meg velük mindenünket fele-fele arányban, mert úgy lenne szép és testvéries, másrészt legyünk kötelesek mindenben egyet is érteni velük, mert ha nem tesszük, az bizonyítja, hogy csendes és titkos háborút viselünk ellenük. A burundi igények némi segélyre jogosak volnának – a Föld legszegényebb országáról van szó – de követelésekkel azért értelmetlen volna előállniuk. Az pedig, hogy Magyarország gyarmatosítaná Burundit, éspedig azért, mert korábban a Magyarországhoz közel fekvő Németország tette ezt, egyszerűen nevetséges. Erre mit mond a burundi fővaják, bocsánat, Fricz Tamás?
„Ha a globális elit elérné a célját, akkor az a bolsevizmus és a nácizmus után a harmadik modern diktatúra lenne az elmúlt másfél évszázadban. Ha fogalmat kellene adni ennek az új diktatúrának, én leginkább neokommunista liberalizmusnak nevezném. Vízválasztó periódusban vagyunk tehát, az előttünk álló korszakban dőlhet el, hogy a globalista hálózatok végül átveszik-e a hatalmat a hagyományos nemzetállami intézmények és szervezetek felett.
Bátran mondjuk ki: ez már háború a nemzetek és a demokrácia ellen, amit nem fegyverekkel vívnak, hanem sokkal rafináltabb és alattomosabb, XXI. századi eszközökkel.
Ezért mondható az, hogy amennyiben a nemzeti, konzervatív tábor meg akarja védeni a demokráciát és a nemzetet, vállalnia kell a kőkemény politikai küzdelmet a globalista hálózatok világátalakító terveivel és törekvéseivel szemben. Tennie kell ezt saját önmérséklete, visszafogottsága és a harctól való ódzkodása ellenére is, tennie kell saját létmódjának megvédése és az utánunk jövő generációk, saját gyermekeink és unokáink jövője érdekében. Ha kell, létre kell hoznunk a saját hálózatainkat, élnünk kell a nemzetállam még meglévő törvényes eszközeivel, a nyilvánosság előtt kell lelepleznünk a globalisták kulcsfiguráit és így tovább. Harcolnunk kell.”
Bocsánat, de erről is egy régi vicc jut eszembe. Kohn udvarolni próbál a szépasszonynak, akinek ez nincs is nagyon ellenére, csak még kicsit kéreti magát:
– Vegye tudomásul, kedves Kohn, hogy engem nem lehet csak úgy megkapni. Értem harcolni kell!
– Harcolni? Akkor b….a meg magát a Bem apó!
Így lesz Fricz Tamásból előbb burundi fővaják, majd Osztrolenka véres csillaga, és elég a dologhoz annyi, hogy feltegye híres alufólia-sapkáját. Ezzel az írással tegnap viszont csak bronzérmet és Qanon különdíját érdemelte ki, a bölényfejes sisakot a varázsbottal.
Az ezüstérmes mindenképpen Nagy Feró. A nyomorban sínylődő rockzenész, aki nagy szegénységében is biztos támasza a kormány, de főleg Orbán Viktor minden eszméjének. Együtt sír, együtt nevet velük, együtt is homofóbkodik, ha úgy véli, annak van itt az ideje, amint azzal már foglalkoztunk a Zónában. De honnan veszem én, hogy Feró nyomorog? Onnan, hogy ő mondta, éspedig 2017-ben a Ripostnak, bár most már csak a Pénzcentrumban találom az idézetet:
„Levonták a nyugdíjjárulékot, de éhbéren tartanak bennünket. Ha nem lenne félretett pénzem és nem lennének fellépéseim, éhen halhatnék. Az utóbbi évben 41 000 forintról 42 600 forintra emelkedett a nyugdíjam. Ez igazán jelentős. Elmúltam hetvenegy éves, és évente hatvan koncertet adunk a Beatricével. Ez az én nagy szerencsém. Bízom benne, hogy még hosszú évekig örömöt tudok okozni a rajongóknak.”
Ez szomorú. De Ali dús, Ali bő: Ali (vagy inkább most már más nevű pasák és beglerbégek) jóvoltából Feró idén Kossuth-díjat kapott, aminek a mostani összege 19.3 millió forint. Ennyiből kicsit pihenhetne, nem kéne a Kőfeszten LMBTQI-znia, de úgy látszik, viszi a lendület. Rendben, ő tudja, mit szeretne: de akkor mire költi?
Kibérli belőle a 75. születésnapjára a Nemzeti Színházat!
Jól tetszettek olvasni. Sőt, sokallta is az Indexnek nyilatkozva a bérleti díjat.
„K.va sokba került, de kibéreltük. A gyerekeim mondták, hogy valami méltó helyen kéne megünnepelni a hetvenötöt.”
Mondjuk jogos: a Nemzet Csótányához csak a Nemzeti Színház méltó, bár ilyen logika mentén a templom egere meg a Mátyás templomban kéne ünnepelje a születésnapját. Mindegy, és tessék mondani, milyen lesz az előadás?
„Zenélünk, sokat mesélek, néha bejönnek szerelmek, rendőrök és hasonlók. Szó esik Erdős Péterről, lesz egy történet Korda Gyurival, és jól pofán vágnak a rendőrök, ahogy ez meg is esett.”
Azért van abban valami csodálatos, hogy több, mint harminc éves pofonokból ma ki lehet bérelni a Nemzeti Színházat. Tud élni Feró. Egyet tudok felajánlani: ha a rendőröket alakító színészek nem érnének rá, vagy megbetegednének, jelezze, szívesen beugrok helyettük és úgy pofán vágom, mint a parancsolat. Ez a hír a nyomorgó rock-apostolról érdemelt volna napi aranyérmet is, ha az nem Orbán Viktoré lenne.
De az övé. A magyar miniszterelnök soha véget nem érő harcát vívja feladataival, de amint látom emlékezőtehetségével és démonaival is: ennek része tegnapi kisesszéje, melynek „Szamizdat 13.” címet adta. Nem fogom ezredszer elmagyarázni, hogy amit egy hivatalban lévő kormányfő ír, az sok minden lehet, csak épp szamizdat nem, mondtam épp eleget. Ez az írása rövidke ugyan, de amilyen kurta, akkora lóláb lóg ki belőle. Azt mondja a szerző:
„Kizökkent az idő! Konferenciát tartottak Budapest belvárosában, mégpedig a CEU épületében, a Nádor utcában. Évek óta azt hallom a liberális politikusoktól és az őket támogató médiumoktól, hogy a magyar kormány bezáratta, és elüldözte az egyetemet Budapestről.
A híradások szerint szeptember 16-án és 17-én sajtónyilvános, nemzetközi konferencia zajlott az egyetem budapesti kampuszán, amelyen a liberális akadémiai és politikai élet jeles képviselői is részt vettek. Hogyan történhetett meg mindez? Úgy, hogy akik eddig az egyetem bezárásával kampányoltak, nyilvánvalóan nem mondtak igazat.”
Dióhéjban: most azt játssza a Kedves Beteg, hogy a CEU–t senki sem üldözte el Budapestről soha, és zavartalanul működik. Akkor tisztázzuk: a CEU oktatási tevékenysége költözött Bécsbe, a könyvtár és az adminisztráció itt maradt. Meg az épületek is, nem kötötték őket batyuba és nem vitték magukkal a hátukon. Abban bármikor rendezhetnek konferenciát, de ha olyan kedvük van, akár hetivásárt is. Orbán miniszterelnök úgy tesz, mintha oktatás is folyna abban az épületben.
Valamint úgy, mintha a CEU külön hálás kéne legyen neki személyesen, hogy az épületegyüttest – Nádor utca 9-11-13-15, és amelyből a 9. szám alatti volt Festetich-kastély műemlék – nem romboltatta földig és nem szántatta fel, helyét sóval bevetve. Tőle megszoktuk az ilyesféle logikát: a „baloldali médiatúlsúlyt” is azzal magyarázza, hogy „léteznek még nem kormánypárti médiumok”. Azért is csókoljunk tehát kezet neki, hogy még nem köttetett fel minket? Szerinte igen.
Világos: ő az ellenfél haláláig, teljes pusztulásáig harcol. És az az ellenfél, akire ő azt mondja.
Ez a gondolatmenet megérdemelte a dobogó legmagasabb fokát, ez volt tegnap a legnagyobb baromság magyar földön.
Azért úgy örülnék egy kis hírhiánynak, néhány unalmas hétköznapnak, mikor fel kell túrni a világhálót ötlábú, kétfejű borjak után, ha írni akar az ember… de az a világ még messze van.
Azt sem tudom, visszajön-e még valaha.
Mindenesetre hülyeségből, elmebajból, paranoiából nem szorulunk behozatalra.
Elmondható, hogy inkább túltermelési válsággal küzdünk.
