Na jó, kérem. Én szelíd ember vagyok, de a hazugságot nem tűrhetem, ha írásban látom. Az egy dolog, hogy Orbán Ráhel Spanyolországba költözött családjával együtt, azt már kiveséztem ma egy másik lapban, nem épp szelíd szavakkal: de ne legyen legenda ennek kapcsán egy három éves álhírből.
Általában: ne hazudjunk. A tények épp elég terhelőek, nem kell őket tódítani.
Amúgy is bulváresemény lett ebből a költözésből, és akkor még finoman, enyhén fogalmaztam, mert inkább alakul a szemünk láttára népmesévé. Azt én elhiszem, hogy mindenkinek van véleménye erről a családról, nekem is, méghozzá lesújtó, de nem az őket összekötő családi kötelék, hanem egyes tagjainak politikai és gazdasági tevékenysége miatt. Írtam is eleget Orbán Ráhel esetében például az üzleti machinációkról, amik a Magyar Divat & Design Ügynökség vagy a Magyar Turisztikai Ügynökség kapcsán zajlottak és hozzá, valamint köréhez voltak köthetők: arra sem emlékszik senki rajtam kívül, én is csak azért, mert írtam volt róluk.
Ellenben máris alakul a népmese, izmosodik, miszerint „menekülnek a patkányok a süllyedő hajóról”. „Spanyolországgal van kiadatási egyezményünk”. „Félnek a választásoktól”.
Nem. Először is, mai írásomból, mely a Huppa.hu-n jelent meg, világosan látható minden önjelölt politikai léleklátó és kocsmapult-menti szakértő számára is, hogy ez nem menekülés, hanem terjeszkedés. Illetve dehogy látható, a kommentek alapján el sem olvassák, csak véleményezik a címet és a bevezetőt, nekik olyan paraképességeik vannak, hogy azt is jobban tudják, amit nem olvastak el. Ha ez menekülés lenne, nem patkányok menekülnének, hanem elefántok, annyi aranyat visznek magukkal: arról van igazából szó, hogy a Tiborcz-féle cégcsoport terjeszkedésbe kezdett a világjárvány miatt pangó spanyol turisztikai piacon. És ott kell lenniük személyesen, hogy menjen a bolt.
Lehet kívánni, hogy meneküljenek, de ez vágyhazugság: dehogy futnak, ellenkezőleg a szekerük fut, egyre jobban. Persze, hogy állandóan csalódik az, aki ilyesmikben hisz, és még tódítja is a terjengő mesét.
Ne tessék csodákban reménykedni, ami bajunk van, azt nekünk kell megoldani. A múltkor is elhittük, hogy jött rajtunk segíteni a felcsúti szegény ember legkisebb fia, aztán látják, mi lett belőle. Most is azt nyögjük, annak a mesének mondják mostanság az egyszerűbb lelkek az ellenmeséit.
Csak épp a valóságon nem változtat semmiféle mese.
Ami a kiadatási egyezményt illeti: hölgyek, urak, tökéletesen mindegy, van-e Spanyolországgal ilyenünk, esetünkben ugyanis tökéletesen elég két uniós tagállam között egy európai letartóztatási parancs, ha szükségessé válik. Nem csak én mondom ezt, meg a józan ész, de Lattmann Tamás is, akire érdemes hallgatni, mert nemzetközi jogász.
Mondjuk azt a pillanatot nagyon élvezném, amikor politikai menedékjogért folyamodnak a Spanyol Királysághoz, de ez várat magára.
Akkor térjünk rá az álhír keringésére is, hátha meg bírjuk még állítani. Bár nagyon elszabadult.
Minden magát tájékozottnak érző (az érzelmek bizonyos szintű elszabadulása után ugyanis már gondolkodásról nem beszélhetünk) hozzászóló odavágja a hír alá a Novák Katalinnak tulajdonított idézetet, miszerint:
„Azok a fiatalok, akik ennyi segítség után mégis elhagyják Magyarországot, meg is érdemlik sorsukat, hisz elárulják Hazájukat, Kormányukat, amely mindent megtett értük. Fogalmazhatnék úgy is, hogy szüleik nem nevelték őket magyar identitásra, ez pedig nem más, mint hazaárulás. Ennyi segítséget sehol nem kapnak a világon, tehát pusztán kalandozásra vágynak egy jobb élet reményében.”
Történetesen a másik honleány, aki nem a szívem csücske, pont Novák Katalin. Mondott ő ezer vállalhatatlan, bődületes dolgot, de ezt speciel sohasem mondta. Ezt ő már három évvel ezelőtt is cáfolta. Mint képünk mutatja, tagadta a Facebookon akkor, de tagadja most is.
No, ha tagadja, mondják az okosok, akkor biztos mondta is.
Ezt speciel nem. A hölgy nem a legélesebb kés a fiókban, és távolról sem ártatlan, még kevésbé ártalmatlan, de ez nem hagyta el soha a száját. Cáfolja a Népszava szintén, ők Fekete-Győr Andrást hitték a forrásnak, de esetünkben még ő is csak bedőlt egy régi hazugságnak, ami hirtelen elkezdett terjedni a Facebook magyar nyelvű szegmensében.
Akkor mi az őseredete az idézetnek?
Megvan az, nem kell sokat kutatni utána. Ez még 2019-ben a hírhedt piros-sárga fejlécű álhírlap-hálózaton futott nagyot, amit a világjárvány elején tiltottak be, mert azt állították, hogy a Keletiben hullanak az emberek, mint a legyek. Igen ám, csakhogy azoknak az írmagját is, archívumát is eltüntették a csibészek, akik az álhírekkel üzleteltek, mert ha fennmarad a neten, hát utólag a fél magyar belpolitikai élet szétperelheti őket. Csakhogy akkoriban ezek az álhírlap-hálózatok egymást ették, egymás híreit lopták (elég sok ember él Magyarországon abból, hogy nem ír újságot, hanem lop), sikerült egy korabeli koppintást találnom a Bekezdés.co című, kolumbiai bejegyzésű világlapban, ők viszont a már megszűnt Ma-Reggel.me című, Észak-Macedóniában bejegyzett orgánumtól lopták, de az eredetiről már csak képernyőmentés áll rendelkezésünkre – illetve annak is csak a megosztásáról van bizonyítékunk.
Hogy miféle lap ez a máig élő kolumbiai csoda? Elég annyit idéznem, amennyit ők maguk állítanak a saját tartalmukról:
„BEKEZDÉS
Lakás, otthon, életmód. Minden amivel egy élhetőbb mindennapokat tudsz teremteni magadnak! Légy egészséges és boldog!”
Egyes szám, többes szám, egyeztetés, magyar nyelv? Lényegtelen, csak az üzlet menjen. Akkor, három éve ment is, vagy legalábbis mehetett, a csoda gondolta volna, hogy 2021-re szabadul el az álhír és kezd önálló életbe (különben egy Magyar Nemzet-interjú elferdítése volt eredetileg).
Akkor ennek a legendának visszamentünk a gyökeréig. Most azt is elmondom, miért aljas és ostoba dolog terjeszteni.
Ne tessék azzal jönni, hogy „jó, nem mondta, de mondhatta volna”, majdnem mindenkiről elmondható például, hogy mondjuk kereskedhetne kábítószerrel vagy uránnal, de nem teszi. Ez egyszerű hazugság, ami alól nem ad felmentést, hogy a célját a magyar politika egyik oldalán szentnek vélik.
Nem lehet a bűn ellen másik bűnnel, hazugság ellen rágalommal, ördög ellen Belzebubbal, pestis ellen kolerával harcolni. Csak mélyebbre süllyedünk a mocsárban, ha ilyen eszközhöz nyúlunk. Ugyanis ha ezt elfogadhatónak találjuk, akkor tulajdonképpen semmi kifogásunk a most uralkodó módszerek ellen, ha csak az nem, hogy nem mi vagyunk a haszonélvezőik… akkor nem vagyunk különbek a mostani élősködőknél, akik pont ilyen rágalmakból rakták össze, tartják fenn a hatalmukat.
Orbán Viktornak, Orbán Ráhelnek, Tiborcz Istvánnak, Novák Katalinnak és összes társuknak egy napon majd számot kell adni tetteikről egy remélhetőleg független bíróság előtt: de csak azokról, amiket valóban el is követtek. Tessék nekem elhinni: bőven elég lesz annyi is.
Ne hazudozzunk, ne terjesszünk meséket, legendákat csak azért, mert rokonszenvesen hangzanak politikai szempontból.
Sőt. Tudják mit?
Mutatok egy Orbán Viktor-idézetet, ami valódi és ide is vág, ezzel lehet érvelni, mert elhangzott volt.
„Ki a magyar? Barátaim, az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz.”
De ha spanyol lesz az unokája, hát ő sem lesz majd magyar. És erre reális esély van.
Szóval: nincs szükség a hazugságra. Elég a valóság is. Ébredjünk fel, lépjünk ki a népmesék és a propaganda világából – ha nem tesszük, életünk végéig csak vezetőket fogunk váltogatni, de rendszert nem.
Egyszerűbben: ha minden, akár becstelen eszközt is megengedünk magunknak a politikában, akár van választási kampány, akár nincs, Magyarország mindörökké kleptokrácia marad, legfeljebb váltásban fognak lopni vezéreink és a zsákmányon marakodnak majd.
Vagy inkább: a marakodást is velünk végeztetik.
Mert egyelőre ez a helyzet.
