Ma, mikor épp hetven éves Mark Hamill, elég időszerű, ha úgy fejezem ki magamat, hogy hatalmas zavart érzek az Erőben. A magyar kormánypárt mozdonya elvileg a síneken rohan a fényes és boldog nemzeti jövő felé, de a vonat személyzetéből páran elég különösen kezdenek viselkedni.
A masinisztától a jegykezelőkig mindenki céltudatos, csak éppen a cél maga kezd egyre homályosabb lenni, mármint azon kívül, hogy meg kell érkezni. Valahova meg kell, de hova? Erről beszéltek össze-vissza páran az elmúlt napok folyamán, úgy érzem, valami megfertőzhette egyes kormánypárti hangadók központi idegrendszerét.
Rogán Antal például valószínűleg földrajzi problémákkal küszködik, ugyanis augusztus végén mintha nem tudta volna, hol van éppen. Erről csak négy napja értesültünk a Népszavából, ugyanis a diplomaták diszkrét emberek, nem fecsegték el azonnal, kérdés nélkül, hogy meglepő agymenés tanúi voltak. Tehát arról van szó, miszerint:
„A magyar diplomaták évente kétszer gyűlnek össze a Külgazdasági-, és Külügyminisztériumban, hogy eszmét cseréljenek és meghallgassák a kormány illetékes tagjainak, valamint szakértők előadását a legaktuálisabb nemzetközi politikai kérdésekről, és arról, miként befolyásolja ez a magyar diplomácia mozgásterét. Legutóbb augusztus 23-án tartottak ilyen értekezletet, ami – mint azt lapunk elsőként megírta – azért is érdekes volt, mert Szergej Lavrov orosz külügyminiszter volt a díszvendég. Mint azt több résztvevőtől is megtudtuk, Lavrov egy tisztán protokolláris beszédet mondott, gondosan kerülve az érzékeny témákat, elsősorban az ukrán helyzetet. A magyar kormány több tagja szintén az előadók között volt – ez önmagában nem szokatlan, hiszen az teljesen legitim, hogy például Varga Mihály pénzügyminiszterként az ország gazdasági helyzetéről beszéljen, nemzetközi kontextusba helyezve a témát – azonban egyszer csak Rogán Antal állt fel a pódiumra és a Fidesz 2022-es választási esélyeiről kezdett el beszélni.” (Népszava)
Azért ettől kicsit kileli a hideg az embert. Diplomáciában ilyent nem művelünk… főleg akkor nem, ha Lavrov a díszvendég. Ugyanis Moszkva igen baráti módon viszonyul a jelenlegi magyar kormányhoz, de nem mindig ugyanannyira barátian, és ne legyenek kétségeink: bármely más magyar kormánnyal is igyekezne jó, de legalábbis elfogadható viszonyt kialakítani, amelyben természetesen a Kreml volna a domináns fél.
Ez az igyekezet a Kreml részéről érthető, a magyar fél részéről meg az érthető, ha minél nagyobb mozgásteret szeretne elérni a jó viszonyon belül, szóval ha valódi diplomaták tárgyalnak – és Lavrovról sok rosszat lehet mondani, de igenis komoly, képzett és tehetséges diplomata – úgy ülnek le mosolyogva az asztalhoz, hogy tisztában vannak egymás érdekeivel. Hogy aztán ki győz és a vesztesnek milyen gyengeségét használja ki, az már más kérdés, de az udvarias mosoly és a jó modor, önfegyelem mögött ez lakik.
Rogán pedig, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetőjeként – akinek nincs igazán köze a külügyekhez – odamegy, és az Oroszországi Föderáció külügyminisztere előtt továbbképzést tart választási stratégiából. Csak azt tudom elképzelni, hogy nem tudta, hol van, valami más gyűlésen érezhette magát, vagy azt, hogy nem tudta kicsoda Lavrov, ami viszont lehetetlen, hiszen a díszvendéget külön üdvözölték a találkozó elején és az beszédet is tartott. A harmadik lehetőség az lenne, miszerint Rogán Antal nem ismeri a diszkréció fogalmát, esetleg nem lát különbséget Oroszhon és Magyarország érdekei között.
Egyelőre javaslom a kabinetiroda-vezető beléptetését az Oroszországi Föderációba, félig autonóm tagköztársaságként, körülbelül olyan státusban, mint Transznisztriáé, aztán meglátjuk. Esetleg vihetné magával magát a teljes kabinetirodát is.
Földi László esete annyiban különbözik Rogánétól, hogy ugyan neki is meggyűlt a baja egy földrajzi fogalommal, de emellé abban sem biztos, mi a szakmája. Ugyanis régebben biztonságpolitikai szakértőnek hívatta magát, mostanság már titkosszolgálatinak, de ezzel a háttérrel érdemes volna ismernie a rendvédelmi alapfogalmakat is. Mert mit ír a pécsi Pride-ról ez a szakértő?
„A pécsi Pride idejére az óvárost műveleti területté nyilvánította az illetékes rendőrhatóság. Amiből az következett, hogy az ott élők csak igazoltatás fejében mozoghattak saját lakókörnyezetükben, vendégeiket pedig előre be kellett jelenteni, ha a korábban megbeszéltek szerint ebédre voltak hivatalosak. Mindezt azért, mert speciális helyszínné vált a máskor biztonságos városrész.
Egy műveleti területen folyó biztosítás sajátos elhárítási feladatot jelent a rendőri erők számára, amely eltér a hagyományos eljárásoktól, hiszen a megnevezés leginkább katonai műveletekhez köthető. Felmerülhet a kérdés, miért gondolták az illetékesek, hogy az egyszerű rendőri biztosítást magasabb fokozatra kell emelni? Talán létezett olyan elsődleges információ, hogy a Pride résztvevői bombát és egyéb harci eszközt rejtegetve kívánnak megjelenni, veszélyeztetve a vonulás helyszínét és az ott élők életét? Vagy azt elemezték, hogy a magamutogatás ellenzői nemtetszésük jeleként megtámadják a felvonulókat, amiből súlyos összecsapás alakulhat ki a két tábor között, különösen olyan élethelyzetben, ha országunkat is meglátogatja az elhíresült Antifa-hadosztály?”
Azt nem tudom, honnan szedte, hogy a rendőrségi törvény ismeri a műveleti terület fogalmát, ugyanis az kizárólag a honvédelemről és a magyar honvédségről szóló 2004. évi 105-ös törvényben létezik. Egy 2007-es vita során merült fel ez a kérdés (a fideszes képviselők akkori kordonbontó akciója kapcsán), és azóta sem változott a helyzet: de itt a rendőrségi törvény, mutassa meg benne nekem Földi úr a kifejezést.
A Pécsre vizionált bombákról, harci eszközökről és a rettentő antifa-hadosztályról meg annyit, hogy a rendezvény békésen lezajlott 2000-2500 fő részvételével, körülbelül száz ellentüntetővel. Hogy volt rendőri készültség, rendőri biztosítás? Földi mester, az minden ilyen jellegű tömegrendezvényen van, az kötelező. Anélkül megtartani sem szabad. Ellenben nem igazoltattak minden járókelőt az utcán, nem jelentettek be minden vendéget sem, ugyanis a rendőrség kicsit sem hülye. Nekik dolguk a biztosítás, épeszű szervező jó kapcsolatot alakít ki velük, ami nem nehéz, ők is örülnek az együttműködésnek, de nekik van a legkisebb kedvük túlzásba vinni az intézkedést.
Földi valami olyasmit szeretne bemesélni az olvasóinak, hogy Pécs óvárosában minimum rendkívüli állapotok voltak, be kellett vezetni a rendőrterrort (szó nem volt ilyesmiről) és minderre nem lenne szükség, ha nem volna Pride.
Ha meg az én nagymamának kereke, áramszedője és fényszórója lett volna, ő lett volna a 78-as troli.
Földi nem sok demonstrációt szervezhetett életében, mert ennek a jogi-rendőri hátteréhez sem ért. A „műveleti terület” rendőri fogalomként nem létezik, a rendőri szaknyelv használja ugyan a kifejezést, de a valamilyen okból jogosan elzárt területet nevezik így. Ahol (és aminek a környékén) a rendőrség művel valamit. Csakhogy ennek nincs külön jogi státusa, ez a szakzsargon része, nem több.
Ha azt mondjuk, hogy Földi zöldeket beszélt, nem tudom, mit mondhatnánk Schmidt Mária beszédéről, melyet a Demográfiai Csúcson tartott? Azt, hogy őrület, de nincs benne rendszer? Őrület, amely a rendszerben van, annak mintegy részeként? Inkább idézek belőle.
„Közjó-e a gyermek, ugyanis ha igen, akkor minden, a gyerekekkel kapcsolatos kérdés a politikáról szól, és a köz dönt majd a neméről is? Mi marad a szülőnél?”
Tessék? Hiszen Orbán Viktor nevezte annak idején a gyermekeket közjószágnak, mint egy világítótornyot (az a közjószág tipikus példája a jogban). Lázadni méltóztatik netán?
„Ha a gyermek neme megváltoztatható az anyaméhben, akkor később is meg lehet változtatni, ha az elvet elfogadjuk, már csak az időpont a kérdés. A nemváltoztatás, a génmanipuláció már nem csak a távoli jövő kérdése.”
Ezt meg hol tetszett olvasni? A gyermek neme a tudomány mai állása szerint nem változtatható meg az anyaméhben. Sőt, ez az általam ismert irodalomban kizárólag Frederick Pohl „Millió Nap” című, magyarul a harmadik Metagalaktika hasábjain, 1982-ben megjelent tudományos-fantasztikus novellájában fordul elő, máshol nem.
„A me too nagyüzemi módon kasztrálja a férfiakat, mindenkit évtizedekre visszamenőleg szexuális ragadozónak állíthat be. Férfiatlanná teszi a férfiakat, megfosztja a nőiességüktől a nőket.”
Köszönöm szíves érdeklődését, ellenőriztem: még megvan. És nem emlékszem arra, hogy bárki is meg akart volna fosztani ettől a fontos alkatrészemtől.
„A reálpolitikával az eurokrata neomarxista elit nem tud mit kezdeni, helyette csak víziói vannak, de a kultúrában sincsenek alkotásai vagy teljesítményei.”
Akkor most két fogalom szorul tisztázásra: mi a reálpolitika Schmidt Mária szerint, netán az elvtelenség? És mi a neomarxizmus? Különös tekintettel arra, hogy ez előtt az állítás előtt két perccel még a szovjet típusú emancipáció előnyeit méltatta. Csak arra tudok gondolni, hogy a paleomarxizmus jó, a neomarxizmus rossz, bármi is légyen az. Én mindenesetre csak a paleóval találkoztam eddig. Pedig az előadás zárómondatában is ragaszkodik a téziseihez:
„A mai nyugati liberális neomarxista elit nem tud jövőképet adni, szellemileg kiüresedett, csak pénzt tud adni, ateista, relativista, nihilista világa van, megfoszt minket a reménytől.”
Ha nem vette volna elő a me too-t is, esküszöm, azt hinném, hogy az előadást egy 1982-es bizalmas jelentésből puskázta, mely eredetileg az SZKP Központi Bizottságának szólt, esetleg a Politbürónak. A terminológia kísértetiesen hasonló. Mindegy, hát őt sem a következetes vaslogikája miatt szereti, aki szereti.
Úgy összevéve elmondható, hogy a kormánypárti véleményvezéreknek szép lassan, de alaposan kezd elmenni az a kevés szépeszük is, ami edddig megvolt. A Párt vonata száguld a tajgában velük a Cél felé, még az a szerencse, hogy sínen, mert ezek lekormányoznák a vaspályáról, ha tehetnék.
Bár, ha nem változik semmi, ki fog ez siklani.
Nem más: ők maguk tesznek róla.
Nem szorulnak segítségre.
