Olvassa az ember a híreket, és döbbenten veszi tudomásul, hogy Budapestet sújthatná akár egy, a Richter-skála szerint hetes erősségű földrengés is, az a magyar sajtóban nem jelenne meg.
Maximum annyira, hogy egyes, rosszul informált kormánylapok megjegyeznék, miszerint Karácsony alkalmatlan, mert lám, ezt sem volt képes elhárítani.
De egyébként ez nem volna hír, minden a kampányról szól. Az ellenzéki előválasztás információival még az is tisztában van, aki elbujdokolt előlük, mint én (bár nem csak emiatt bujdokoltam pár napig, sőt, főleg nem emiatt), azokról szót sem ejtek, aki kíváncsi rájuk, nyissa meg a legközelebbi kád csapját, ha a kéket csavarja, az egyik oldal felfogása jön majd rajta, ha a pirosat, a másiké, ha zuhanyra állítja, a kormányé, ehhez rám nincs szükség. Viszont hogyan kampányol a kormányoldal, ahol értelemszerűen nincs előválasztás, adott a helyzet?
Erős elszakadást látok arrafelé a valóságtól. Az még hagyján, hogy Földi László újraindította a Magyar Nemzet rejtvény-rovatát, mert olyan bonyolult és homályos fejtegetést közölt igazságról, hazugságról, információról, dezinformációról és tudatos, valamint tudattalan árulásról, hogy bizonyosak lehetünk benne: nem a végére, már a közepére sem tudta, mit akar mondani. Azt sem, hogy mire gondolt eredetileg. Egyetlen idézhető részt talál benne az ember:
„Háborúban nincs egyéni érdek, csak a közösségi cél létezik. Hívhatjuk fegyelemnek, amit fontos belátásos alapon, ha indokolt, keményebb fellépéssel is garantálni, hogy ne üsse fel a fejét a mesterségesen gerjesztett kétely. A kávéházak „jól értesültjeit” pedig ki kell toloncolni az információk közeléből, hogy ne legyenek képesek elméleteket gyártani. Nem lehet védelmet építeni, pláne nem lehet győzni, ha energiát kell pocsékolni a belső ármánnyal való küzdelemre. A fent jelzett probléma lekicsinylése pedig már nem is bűn, hanem súlyos hiba lenne, ahogy Franciaország volt rendőrminisztere, Joseph Fouché mondta egykoron hibás politikai döntésekkel kapcsolatban.” (Magyar Nemzet)
Nyugodjon meg, Földi úr, egyrészt háború sincs – ez nem az, akármennyire is szeretné – másrészt, mint majd vázolni fogom, a „kávéházak jólértesültjei” is megszűnnek rövidesen, mármint a kávéházakkal együtt. Mindenesetre aki végigolvassa és rájön az írás értelmére, küldje be a megfejtést a Magyar Nemzetnek, hátha kisorsolnak érte valamit. Ha peche van, Földi László összes publicisztikai művét is megnyerheti.
A CÖF már nem ilyen bonyolult képlet, ott egyszerűbb lelkek gyülekeznek. Világosan kimondta Csizmadia László a tegnapi Vasárnapi Újságban:
„A mi Békemenetünknek az a célja, hogy elmondhassuk, hogy sokan vagyunk, sőt, remélem, hogy elegen arra, hogy Brüsszel is felfigyeljen arra, hogy valamit rosszul csinál.”
Azért ezt kicsit pontosította mai írásában, mely a CÖF saját hírportálján, a 2022 Pluszon jelent meg, hátha valaki nem értené:
„Békemenetünk üzeni október 23-i nemzeti ünnepünkön az önként csatlakozók több százezres táborával, hogy nehezen kivívott szabadságunkat mindenáron megvédjük. Meggyőződésünk, hogy az unió nemzetei ugyanígy gondolkodnak, és népeik nem kívánnak letérdelni a brüsszeli birodalmi elképzelések előtt. A brüsszeli bürokraták és a Soros György álmát szolgálók hataloméhsége, így a magyar hazát kiárusító magyar ellenzék is rövidesen orra bukik a népfelség küszöbén. A hazánkat elárulóknak tudniuk kell, hogy a Békemeneten résztvevők erkölcsi ítéletével fognak szembenézni a 2022-es tavaszi országgyűlési választásokon.”
Hogy Soros György nem indul jövőre a magyar országgyűlési választásokon és azokat távolról sem Brüsszelben rendezik? Kit érdekelnek a tények? Senkit, ha ők az említettek ellen akarnak harcolni, könnyű dolguk lesz, hiszen azok meg nem harcolnak velük. Tud élni ez a Cszimadia mester, annyit mondhatok.
De milyen lesz az a bizonyos, fényesen ragyogó magyar jövő, amelybe Orbán Viktor kívánja vezetni nemzetünket? Erről csak részleteket tudunk, ma például azt mondta volt a minielnök egy Facebook-videóban, hogy:
„Magyarország jövője azon múlik, hogy lesznek-e világszínvonalú szakmunkásaink. Sőt a világ legjobb munkásai Magyarországon kell, hogy legyenek, mert másképp nem tudunk a legjobb gazdaságai közé tartozni.”
Nem az a baj, hogy ezt mondja, az a baj, hogy tesz is érte. Vagyis tesznek, az ő szellemében, éspedig úgy tesznek, mintha már meg is volnának azok a világszínvonalú szakmunkások, tettre készen, kiképezve, jókedvűen, erőtől duzzadva és pirospozsgásan álldogálnának a munka mezején. Kijött ugyanis az innovációért és technológiáért felelős miniszter 34/2021. (VII. 26.) ITM rendelete egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről, valamint egyes műszaki szabályozási tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról.
Beszéljünk magyarul: emiatt nem lesz majd sok minden, kávéháztól kínai büféig.
Ezt a rendeletet csak választási kampány idején lehetett feltűnés és tiltakozás nélkül meghozni, ha nem volna tele mindenkinek a feje a kampánnyal, már a Kossuth téren kéne állnia Magyarország összes lacikonyhásának, lángossütőjének és pizzafutárjának, hogy másokat ne is említsünk. Ugyanis az a lényege, hogy nagyon sok munkakör gyakorlásához ezentúl kötelező lesz a szakképesítés. De hát miért baj ez?
Azért, mert ezek közé került a hideg-meleg ételek és italok, valamint cukrászati termékek készítése és felszolgálása is. A magyar vendéglátóipar amúgy is nehéz sebben fekszik a munkaerőhiány és a lezárások utóhatásai miatt – ha lesznek újabb lezárások, tán belé is pusztul – nem, hogy a szakképzett személyzet ritkaság mostanában, hanem a bármilyen személyzet. Eddig elegendő volt, ha a konyhán vagy cukrászüzemben egyetlen vezető szakács vagy cukrász rendelkezett szakképzettséggel és felügyelte a többiek munkáját, mostantól minden munkavállaló számára szükséges a végzettség, aki az ételeket, italokat, cukrászati termékeket előállítja vagy felszolgálja. Akinek nincs, az nem dolgozhat ezekben a munkakörökben.
Ez a gyakorlatban mivel fog járni?
Azzal, hogy ha bemegy az ember egy vendéglátóipari üzemegységbe, és kér egy kávét, az esetek kilencven százalékában nem kap majd, mert a pultosnak nincs képzettsége meleg italok ügyében. Jó, akkor kér egy sört. Azt se kap, mert az meg hideg ital. Jó esetben kaphat egy langyos fröccsöt, amennyiben az nem minősül koktélnak, mert ha az, akkor ahhoz is kell képesítés.
A pizzafutár nem viheti házhoz a rendelést, mert nincs pincéri képzettsége, márpedig az ő munkája felszolgálás. Igaz, hogy géperejű felszolgálás, igaz, hogy egy vendéglő belterületénél picit nagyobb távolságra viszi ki az ételt, de csak felszolgálás az.
Nem lesz kínai büfé, mert a nálunk működő kínai vendéglősök döntő többségének semmiféle vendéglátóipari végzettsége nincs, többnyire pályaelhagyó értelmiségiek, mérnökök, ilyesmik: de semmiképp sem szakácsok.
Nem lesz McDonalds és más gyorsétkezde sem, hiszen ők sem a diplomás, de legalábbis szakképzett vendéglátóipari szakemberekre építik a személyzeti politikájukat, hanem sokkal inkább a fiatal, végzettség nélküli rétegre.
Nem lesz lacikonyha a piacokon, mert csak szakács süthetné benne a hurkát-kolbászt, az speciel ugyanezért nem lesz a henteseknél sem, legalábbis megsütve semmiképp. Eltűnnek a lángossütők, hiszen az is meleg étel, de ha úgy veszem, eltűnik a magyar szülők réme, az utcai fagylaltos is, akár kocsival, akár anélkül, mert az meg kifejezetten hideg termék, ahhoz is kéne képzettség.
Egyáltalán, minden eltűnik az első osztályú és azon felüli vendéglátóipari üzemegységeket kivéve, főzheti mindenki magának nem csak az ebédet, de a kávét és a pálinkát is. A serfőzést nem javaslom, az ugyanis nehéz mesterség, azt ki kéne tanulni, mielőtt nekilátunk, igaz, a pálinkafőzéshez is érteni kellett volna, csak senki sem gondolta így, azért főzi most Hunniában boldog-boldogtalan a világ legtöbb, de legpocsékabb pálinkáját, mióta megengedték.
Egyszóval a magyar vendéglátás kilencven százaléka megszűnhet, ha ezt a rendeletet betartják.
És betartják, azért rendelet. Legfeljebb azt tudom elképzelni, hogy súlyos pénzekért gyorstalpaló szakképzéseket indít pár élelmes és kormányközeli cég esteleg látogatás nélkül, a delikvens bemegy reggel, fizet egy szabad szemmel is jól látható összeget és délben kijön, mint végzett, okleveles szakács és felszolgáló. Már persze, akinek ez megér ennyi pénzt.
Fölösleges Földinek aggódni oly nagyon, a kávéházaknak úgyis vége vagyon.
És nagyon komolyan mondom, hogy erre nem kerülhetne sor, ha nem lenne választási kampány, és nem azzal volna tele mindenkinek a feje.
Egyeseknek nem is csak a feje van tele. Más szervei is.
Ha földrengés vagy árvíz jönne, azt sem vennénk észre ebben a nagy, hazug Istenek Alkonyában, amit a politikusok idejátszanak nekünk az ócska kulisszáik előtt, ha a kávéházakat, kocsmákat, vendéglőket kell bezárni, azt talán csak észrevesszük egy idő után.
De az sem biztos. Lehet, hogy beérjük ital helyett propagandával, étel helyett üres ígéretekkel.
Fő, hogy nálunk lesznek a világ legjobb szakmunkásai.
Csak jelezném, hogy mivel a politikus szakmáját sehol sem oktatják, nagyjaink munkajogi szempontból egytől egyig szakképzetlen segédmunkások, amennyiben politikai munkakört látnak el.
Ez mondjuk meg is látszik.
Nem ártana őket is szakképzésre kötelezni.
Érdekes lesz Budapest vendéglátás nélkül, nem mondom, nagyon érdekes.
A török annak idején lerombolta, amit tudott, elrabolt mindent, ami nem volt lehegesztve, de legalább megnyitotta a kávéházakat.
A mostani rendszer annyiban különbözik a török hódoltságtól, hogy becsukja a kávéházakat, a többi stimmel.
Azért nem ártott volna öt percet gondolkodni rendelkezés előtt.
De az nem ez a kormány és nem ez a miniszter lett volna.
További kellemes kampányharcokat, míg észrevétlenül el nem lopják a nagy vitézkedés közepette az orrunkat is a szemeink közül.