Szele Tamás: Online pergőtűzben

Ma, mikor az ország politikus csizmadiái azon tanakodnak, hogy 2021. október 23-a 2022–ről szól-e vagy 2006-ról (csak abban teljes az egyetértés, hogy 1956-ról semmikép sem szólhat) a sajtómunkás fáradtan legyint, nem vegyül közéjük, kiválik és, hogy helyét megállja, valódi hírt keres, azzal foglalkozik.

Csakhogy az nemzeti emléknapon nehéz mesterség.

Pedig van hír ilyenkor is, csak oda kell figyelni, és összefüggéseikben kéne nézni az eseményeket. Még tanulsága is volna, nevezetesen az, hogy ha ég a házam, ne a szomszédot akarjam agyonverni, akármennyire is utáljuk egymást, mert nem biztos, hogy ő gyújtotta fel. Főleg akkor nem biztos, ha az ő háza is lángol.

Egyszóval, itt vannak ezek a terheléses támadások, amiken eleinte csak nevettünk, mikor még a különböző kormányzati oldalak estek nekik áldozatul, más nem. De az régen volt, emlékszem az egyik elsőre: a kormany.hu állt le, épp valami szokásosan orbitális baromságot jelentettek be rajta, és mindenki meg akarta nézni: igaz-e, de ez még a daliás időkben volt, 2016-ban, és utána sokszor megismétlődött. Nyilvánvalónak tűnt, hogy a kormányzati oldalakat nem készítették fel komoly forgalomra, a feljelentéseket megtették, szegény rendőrség nyomozott egy ideig, ütötte bottal a nyomot, aztán az ügyeket lezárták.

Ezek voltak az előidők.

A minket érdeklő periódus eleje 2020 márciusára esik, és ezekben az esetekben még mindig valószínű, hogy nem valódi támadásokról van szó. Akkor kezdődtek ugyanis a koronavirus.gov.hu összeomlásai. Lássunk ezeket időrendben!

      • 2020. március 16.: támadás a koronavirus.gov.hu ellen,
      • 2020. november 13.: támadás a koronavirus.gov.hu ellen,
      • 2021. január 26.: támadás a kormányzati és közigazgatási ügyintézési portálok ellen (ennek eredményeként akadozott állítólag a digitális oktatás központi eszköze, a KRÉTA-rendszer is),
      • 2021. február 19.: támadás az oltási regisztrációnak és a konzultációnak otthont adó oldal, a koronavírusról szóló tájékoztató oldal, valamint a kormany.hu ellen,
      • 2021. március 26.: támadás a vakcinaregisztrációt ellenőrző oldal ellen,
      • 2021. április 30.: támadás az időpontfoglaláshoz szükséges informatikai rendszer ellen.

Ezen a listán a „támadás” szót nyugodtan helyettesítsük be a „vélt támadás, hirtelen megnövekvő forgalom, mely összeomlást okozott” kifejezéssel, és nézzük meg, mi bennük a közös? Az, hogy minden esetben kormányzati, általában más célra indított oldal állt le, az oltási regisztrációnak és a konzultációnak otthont adó oldal például eredetileg a gyógyszertári vények ellenőrzését szolgálta eredetileg, csak hamarjában rákerült ez a feladat is, ez volt kéznél.

A mostani terheléses támadások viszont már sokkal komolyabbak. Kezdjük az előválasztási rendszer első fordulójának lefagyásával, mert az a legjobban dokumentált. Erről bővebben (és szakmaibban is) írtam már máshol, most elég annyi az esetről, hogy az nagy bizonyossággal kiderült, miképpen intézték a támadást, mert ez bizony már az volt, az viszont nem derült ki és nem is nagyon fog, kik tették, az meg pláne rejtély, kinek a megbízásából. A „cui prodest” kérdésére e hónap 18-án még az látszott helyes válasznak, hogy így vagy amúgy, de a kormány gépészkedhet, csakhogy azóta nagyot fordult a világ. 17-én ugyanis még „csak” az előválasztás második fordulójának rendszerét, a 444-et, a 24.hu-t és a Mércét érte terheléses támadás, így nyugodtan gyanakodhatott az ember a kormányra. Azonban ez tévedés volt.

Ugyanis már 20-án – három nappal a Békemenet előtt – lehalt a CÖF mindkét oldala, és szemmel láthatóan nem a helyreállítás volt az első dolguk, bár két nap múlva a 2022 Pluszon megjelent egy CloudFlare-védelem, azóta működik is. 21-22-én terheléses támadás érte az Origót, a Mandinert és a Magyar Hírlapot, ámde ezzel egy időben, csak tartósabban, tegnap estére (mobil alkalmazásokon időnként ma reggelre) is áthúzódva a 444-et és a HVG-t is! Tegnap elkezdtem írni az üzemzavarok időpontjait.

      • 18:33. Támadás a 444 ellen, a főoldal csonkán látható, az írások nem nyithatóak
      • 18:34. A HVG elérhetetlen, hibaüzenet fogadja az olvasót:
        Kedves Olvasóink! A hvg.hu szerverei jelenleg terheléses támadás alatt állnak, így oldalunkat nem lehet elérni. A türelmüket kérjük, reményeink szerint a problémát hamarosan elhárítjuk. Addig is ezen a felületen tájékoztatjuk Önöket a legfontosabb információkról. A szerk.”
      • 18:50. A HVG elérhető.
      • 20:12. A 444 elérhető.

Jelen pillanatban (átmenetileg) minden online médium működik, de mi az Isten csodája történik itt, ki játszadozik a magyar sajtóval?


Mert most már minden oldal kapott a szőnyegbombázásból. Ne feledjük, egy ilyesmit megrendelni az internet sötét oldalán támadásonként pár száz, esetleg pár ezer dollárba kerül. Az is látható, hogy az online lapok jóval nehezebben adják meg magukat, mint a kormányzati rendszerek, ugyanis profibb munkával állították össze őket, ez alól kivétel volt, a 2022 Plusz, de az nagyon sajátos termék, ugyanis nem a megszokott WordPress rendszert használja, a sablonjuk – és ezért úgy hiszem, a rendszerük is – a Purple Design Studió terméke, ami nem is olcsó. Nem látok bele az üzleti és műszaki ügyeikbe, de ezt a rendszert régebben az azóta Szakács Árpád kezére került erdely.ma felületén láthatta működni az olvasó, aztán mikor a 2022 Plusz átvette, ők is külsőt váltottak. Mindegy, de ahol profi rendszer dolgozik, legyen az orgánum kormánypárti vagy sem, ott hamarabb áll fel a támadás okozta sokkból a lap.

Mindenesetre ez is mutatja: a támadások nem kivédhetetlenek, de állandóan, folyamatosan zajlanak.

Ami azért mégiscsak pénzbe kerül valakinek. És valakik kell intézzék a dolgot, még ha botnettel is.


Mivel mindenkinek jutott már az áldásból, most kéne ennek alapján rájönni, kinek lehet ez hasznos? Mert a terheléses támadásból önmagában nem lehet pénzt csinálni, az csak annyit művel, hogy elérhetetlenné válik egy vagy több oldal.

Párt- és kormánylapok esetében reményt sem látok arra, hogy belássák: nem ők a kizárólagos áldozatai ennek a sorozatnak, náluk az a hivatalos vélemény, hogy a gonosz ellenzék mesterkedik.

Elkötelezett ellenzéki pártlapoknál pedig pogány lenne, aki azt mondaná, hogy talán mégsem állami szervek ütik ki a lapot ilyen rendszerességgel.

Mindezt nem kis részben okozza az a tény, hogy magyarok vagyunk, akik egymást sem olvassuk, mégpedig elvből nem, a „másik csak hazudhat” alapon, akkor sem hisszük el, hogy a miénk mellett ég a szomszéd háza is, ha a saját szemünkkel látjuk.


A pártfüggetlen, piacról élő lapok alkalmazkodnak még a leggyorsabban a kialakult helyzethez, de hát a mi esetünkben a megélhetésünkről van szó.

Az egymásra mutogatásnál különben el lehetne követni nagyobb hibát is, ha valaki azokat a lapokat gyanúsítaná, amelyeket még nem támadtak meg – nem kétlem, hogy rövidesen erre is sor kerül majd.

Mindenesetre az, hogy politikai pártállásra való tekintet nélkül mindenkit blokkolnak, arra mutat, hogy a támadó – illetve annak megbízója – nem egyfajta véleményt akar elnémítani, hanem mindenfajtát. Ennek – úgy tűnik – nincs adott célja, a cél a káosz, a zűrzavar előidézése.

Ha igazam van, bár ki tudja, van-e, ez bizony olyan módszer, ami Olginóra és annak fiaira jellemző.

Egyáltalán nem zárnám ki, hogy a magyar online sajtó azért áll mostanság többet, mint amennyi ideig elérhető, mert valami végzős orosz hackerosztálynak mi vagyunk a diplomamunkája.

De mondom, biztosat nem állíthatok efelől.

Azt állíthatom, hogy mindenkinek jut a kartácsból, és ahelyett, hogy azt néznénk: honnan jön, kitől, mi egymást vádoljuk és tépjük.

Na jó: de ez annyira magyaros!

Állunk a pergőtűzben, egymást aprítjuk és közben valahol, valakik betegre röhögik magukat rajtunk.

De míg fejünkhöz nem kapunk, meg is érdemeljük.


Oszd meg másokkal is!