Nem szoktam mottót használni, ellentétben sok kollégával, aminek egyszerűen tördelési okai vannak: a Zóna sablonjába nagyon nehéz (vagy talán lehetetlen) volna beilleszteni az alcímet. De most mégis idekívánkozik, nem bírom nem leírni, sőt külön sorba teszem, hogy érvényesüljön az örökbecsű, halhatatlan poén:
„Tudod ezek miért lopnak? Hagyománytiszteletből.”
Nincs érvényesebb meghatározása annak, ami történt, de pontosabb sincs.
Ugyanis a minap ellopták Hofi Gézát.
A hír nem túl friss, október 30-i, de eléggé meghökkentő. Bár, ha élne a Mester, szerintem kicsit sem csodálkozna a történteken. Sajnos elhunyt, 2002. április 10-én, hajnalban. A születésnapja július másodikán lett volna, ennek alkalmából idén aznap emléktáblát avattak az Anker-közben, hajdani lakóháza falán. Sőt, mivel nyolcvanöt éves lenne, az Örkény Színház „Hofi 85 – beszélgetés egy legendáról” címmel emlékestet is tartott, aminek beharangozója szerint:
„Bejátszásokon természetesen láthatjuk is a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évek legnépszerűbb előadóját.”
Nem láthatjuk.
A történetről először a Blikk adott hírt, aztán utánanézett a HVG is, szóval igaz, bár hihetetlen: az MTVA nem adta ki Hofi Géza özvegyének a kért felvételeket az archívumból.
Jól tetszettek olvasni. Majd azt is bemutatom, mivel indokolták, egyelőre lássuk, mit mondott a Blikknek Hofi Ildikó, a Mester özvegye?
„Géza művészete, gondolatvilága ma is érvényes, aktuális, elgondolkodtató s mindenekelőtt szórakoztató. Talán ezért gondolták úgy az Örkény Színházban is, hogy nézők bevonásával emlékeznek rá azon a színpadon, ahol több ezer alkalommal varázsolta el a közönséget. Kalmár Tibor ötlete volt ez, ám az igazgató, Mácsai Pál szervezte és rendezte az estet. Akik részt vettek ebben a műsorban, Szénási Sándor, Kalmár Tibor, Korcsmáros György, Kormos Anett, Mácsai Pál, Malek Miklós és Spiró György méltó módon állított emléket Gézának. De a közmédia valamiért nem kért ebből.
Megkerestük az MTVA illetékeseit, hogy szeretnénk kérni az archívumukból felvételeket az egykori Hofi-műsorokból. Nem szívességet kértünk, pénzért vásároltuk volna meg Géza emlékét. Nem adtak semmit. S amikor megdöbbenve kérdeztük, miért, jött is a válasz, amelyet idéznék: Hofi Géza annyira népszerű, hogy az ő művészetét, örökségét nem szeretnénk kiadni a kezünkből, nem szeretnénk átengedni másnak.” (Blikk)
De urak vagy hölgyek, az a „más” az elhunyt művész özvegye!
Na, akkor lapozzuk csak szépen fel a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap Archívum és tartalomkereskedelmi igazgatóságának 2015. január 1-től érvényes árlistáját! Ugyanis ez az archívum egészen pontosan abból él, hogy tévéadások felvételeit árusítja, és nem tökmagért teszik. Nagyon komolyan kategorizálták is, kinek mit adnak és mennyiért. Az első kategória például a teljes terjedelmű filmek és műsorok eladása televíziós sugárzási célra. Ha az alkotás 1997. január 1. előtt készült: 4.000 Ft / megkezdett perc az ára, ha 1996. december 31. után: 3.000 Ft / megkezdett perc. Azonban egy színházi esten bemutatott részletek, bejátszások mégsem sorolhatók be „a teljes film vagy műsor” csoportjába.
Többnyire (majdnem kizárólag) televíziós továbbterjesztésről vagy sokszorosításról szól az árlista, de mégis létezik olyan osztálya, amibe beleférne a bejátszások átadása. Ez a „Magánszemélyek megrendelése –kizárólag saját jogtulajdonú műsorokra” mutatom az árakat is:
30 percig 1.700 Ft
60 percig 2.200 Ft
90 percig 2.900 Ft
120 percig 3.400 Ft
150 percig 3.900 Ft
180 percig 4.400 Ft
200 perc felett 4.900 Ft
plusz minden megkezdett félóra 500 Ft
Mondjuk a színház nem magánszemély, de a művész özvegye az. És két estéről lett volna szó összesen. De ha nem, hát nem – bizonyára szükség volt a felvételekre a közmédia Hofi Gézáról megemlékező grandiózus műsorához.
Nem volt szükség, ugyanis ilyen műsort nem sugároztak. Már önmagában az, hogy az özvegytől megtagadták az örökséget annak értékére hivatkozva, elég különösen hangzik, de az indoklás azon része, hogy „nem szeretnénk átengedni másnak” arra utal, hogy legalább ők akarnák használni valamire, csakhogy nem akarják. El akarják ásni, jó mélyre és elfelejteni, hol van.
Vagy mégsincs igazam és készül ilyen műsor? Ugyanis mikor a Blikk megkereste az ügyben az MTVA-t, csodák csodájára válaszoltak nekik:
„Tájékoztatjuk, hogy Hofi Géza műsorait – azok kiemelt társadalmi jelentőségére, valamint a kapcsolódó szerzői jogi relációkra tekintettel – a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kizárólag a saját felületein kívánja szerepeltetni. A Művész Úrról halálának 20. évfordulóján, 2022-ben kívánunk megemlékezni.”
Tételezzük fel, hogy valóban meg kívánnak emlékezni, bár hiszem, ha látom. Ugyanis Hofi Géza nagyon nem kedvelte Orbán Viktort, az MTVA pedig valamiért – nem is tudom, miért – nagyon kedveli, mondhatni szerelmes belé. Őszintén, szívből és szenvedéllyel. Nehezen hinném, hogy volna bocsánat náluk Hofinak, akitől csak két Orbán-poént idéznék:
„Fogták, oszt puff, kirúgták a Postabank egész elnökségét. Orbán Viktor jött, menedzs ment.”
„Mi a különbség Isten és Orbán Viktor között? Isten nem akar Orbán Viktor lenni!”
Szóval, nem találom túl valószínűnek azt az állítólag jövőre tervezett emlékműsort. Írtak valamit, hogy ne üres papírt küldjenek. Ellopni, eltüntetni akarják ők azt az életművet, majd csak megsérül valahogy raktározás közben, megeszi a penész, törli a kóbor, szórt mágneses tér, történik vele valami…
Hofi nélkül legalább két évtizedig nem volt szilveszter a magyar televíziózásban.
Mi lesz, ha egyszer csak bejelentik: 2010 előtt – kivéve az 1998-2002-es kormányzati ciklust – nem is volt egyáltalán szilveszter, azt Orbán Viktor találta fel és hozta el nekünk?
Bár nélküle meg péntek nincs a rádióban.
Úgy kezdtem, hogy Hofinak igaza volt, ezek hagyománytiszteletből lopnak.
De azt még ő sem gondolta volna, hogy hivatalos papírt is adnak róla!