Arról már sokat beszéltünk ezeken a hasábokon, hogy mitől hír a hír, most arról lesz szó, mitől nem az. És hol.
Mert bizony kínos jelenségről számolok be, amit agyon akarnak hallgatni, ha a magyar politikában valaha is elvekről lett volna szó, most biza hadat kéne üzenjen Budapest – Pekingnek. De legalábbis fagyossá válna a viszonyunk Kínával.
Márpedig olyan nincs, mondja a politizáló magyar olvasó. Persze, hogy nincs, azonban már a fülsüketítő csend is sokat mond, ami a Fudan Egyetem új sanghaji klinikájának megnyitását fogadta a budapesti kormánymédiában. Pedig hát azt hinnénk, hogy nagy barátunk a Kínai Népköztársaság, tárt karokkal és zsebekkel várjuk a Fudan Egyetem budapesti campusát, valamint „vesszen az, ki közénkbe áll, magyar–kínai a határ”. Általában igen, szóval ha a valóság a formális logika szerint működne, tehát a kormány kötelező módon rajongana mindenért, ami kínai, akkor most ez a hír minden KESMA- és Mediaworks-címlapon kéne virítson, és a független, valamint ellenzéki sajtótermékek többé vagy kevésbé éles kritikával kellett volna fogadják.
Ehhez képest fordítva van.
Vagyis még fordítva sincs.
A kormánymédia mélyen hallgat, a többiek meg óvatos jóindulattal kezelik a történetet. Ne tessenek szabotázsra gyanakodni kormányéknál, másról van itt szó.
Ellentmondásról. De az elég nagy.
Tudni kell ugyanis, hogy a Fudan új sanghaji klinikáját transznemű gyermekek és serdülők számára nyitották.
Hoppá. Hoppácska. Hiszen ez ügyben nálunk még népszavazást is akar rendezni a kormány – akarni akar, de nem biztos, hogy tud is, mivel az erre vonatkozó kérdést nem hitelesítette a Kúria. Hogyan is hangzott volna?
„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek a nemátalakító kezelések?”
A kérdés nálunk abszurd, és nem csak azért, mert Magyarországon eddig sem kezdtek ilyen kezelésbe a nagykorúság elérése előtt. Hanem azért is, mert – emiatt született a Kúria döntése – akár igennel, akár nemmel szavaz az úri közönség többsége, a születő döntés mindenképpen ellentétbe kerül az Alaptörvénnyel. Erről egyszerűen lehetetlen ügydöntő népszavazást kiírni. A dolgok jelenlegi állása szerint a kormány nem nyugodott bele abba, hogy a dolgozata elégtelenre sikerült. Sőt: az Alkotmánybíróságon támadta meg a Kúria döntését. Tekintet nélkül arra, hogy a határozat világosan fogalmaz: „a végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs”, mégis van, mert a kormány tegnap az Alkotmánybíróságra vitte az ügyet. „Contra legem” jogértelmezést emlegetnek – szóval, ragaszkodnak a kérdéshez, mindenáron tiltani akarják azt, amit nem érdemes, mert nálunk és a világ legtöbb országában nincs is.
A kormánypárti érzületű szavazótábor pedig nemesebb ügyhöz méltó lelkesedéssel ért egyet vezetőivel.
Erre fel jön egy hír, ami szerint ha nálunk nincs is ilyesmi, nagy barátunknál, Kínában bezzeg van. De lehet fokozni: ráadásul a Fudan Egyetem foglalkozik vele, amit kedvelni nálunk kormánypárti körökben kötelező – csak hát nem lehet, hiszen olyasmit művel, ami nálunk a kormánypolitikával a legnagyobb mértékben ellentétes. Még azt sem lehet mondani, hogy legalább egyeztettek volna előtte Budapesttel, mert körülbelül annyira érdekli őket a magyar belpolitika, mint a magyar vezetést a délkelet-zambiai vasúthálózat.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Vagy meg kell cáfolni a hírt, vagy el kell hallgatni, de teljesen.
Csakhogy cáfolni nem lehet, ugyanis a leghitelesebb pekingi kormánylapból, a Global Timesból származik, abban szokott üzenni a kínai vezetés a világ többi részének. Meg is van az ősforrása, de részben le is fordítom, hogy lássuk, miről szól.
„Megnyílt Kína első transznemű gyermekek és serdülők számára létrehozott klinikája Sanghajban
Kína első multidiszciplináris klinikáját transznemű gyermekek és serdülők számára a sanghaji Fudan Egyetem Gyermekkórházában nemrégiben hozták létre, hogy biztonságosan és egészségesen kezelje a transznemű kiskorúak átalakulását.
A szakértők arra számítanak, hogy a többek között pszichológiai, endokrin és genetikai anyagcsere-, urológiai és urológiai osztályokkal integrált klinika hídként szolgál majd a transznemű gyermekek, szülők, orvosok és a társadalom különböző körei között.
A Global Times a kórháztól csütörtökön megtudta, hogy a klinikát azt követően hozták létre, hogy a kórház klinikai gyakorlatában találkoztak ilyen esetekkel. (…) Luo Feihong, a gyermekkórház endokrin és genetikai anyagcsere osztályának igazgatója kifejtette, hogy a multidiszciplináris szakmák orvosai által végzett szakszerű felmérés, diagnózis, pszichológiai kezelés és a szükséges gyógyszeres beavatkozás nagy segítséget jelent ezen gyermekek és serdülők negatív érzelmeinek csökkentésében, tanulmányi teljesítményük javításában, családi kapcsolataik javításában és egy harmonikus társadalom építésében. (…) A transznemű emberek öngyilkossági gondolatairól és öngyilkossági kísérleteiről szóló kutatás, amelyet kínai tudósok 2019-ben 32 tartományból származó 1309 ember körében végeztek, kimutatta, hogy a transznemű diákok körében sokkal magasabb volt a súlyos depresszió és a szorongás aránya, mint az általános népesség körében.
Ha problémáikat nem fedezik fel, vagy nem irányítják időben, akkor iskolai és társadalmi beilleszkedési problémáik lehetnek, vagy a családtagok közötti konfrontáció, illetve megmagyarázhatatlan önkárosító magatartás, sőt öngyilkossági hajlam is előfordulhat.” (Global Times)
A cikk még leírja egy Xiao Lin (Kis Lin) álnevű páciens esetét, akinél serdülőkorában csődöt mondtak az „átnevelési kísérletek”, most viszont, hogy meghozták a helyes diagnózist:
„A kórház pszichológus orvosai és endokrinológusai azt a tanácsot adták, hogy először stabilizálják és javítsák a hangulatát, és a szorongása enyhítése érdekében gyógyszerekkel nyomják el a menstruációját. Az már csak rajta múlik, hogy akar-e műtétet, ha felnő.”
Hát, ezt sehogyan sem lehetne kimagyarázni. Ebben a sanghaji kórházban egészen pontosan az folyik, ami ellen a magyar kormány foggal-körömmel tiltakozik. Ami ellen népszavazást is akar tartani.
Na, ez az, amire már semmit sem lehet mondani, de nem is lehet vele kezdeni semmit a kormánypropagandában. Ez az eset bizonyítja, mennyire inkoherens, részben pillanatnyi anyagi érdekek, részben ugyanilyen politikai indokok és indulatok alapján formálódott az a „kormánypolitika”, amit a választóknak konzekvens, európai és keresztény értékeket védő, ugyanakkor a kínai és orosz partnerséget szem előtt tartó, gránitszilárdságú tömbként próbálnak bemutatni, a stabilitás egyetlen biztosítékaként.
A kormány propagandagépezetének összeakadt a két fő fogaskereke és most itt düledezik előttünk recsegve-ropogva egy mínuszos hírtől.
Nem lesz ebből semmi más, csak nagy, füleket siketítő némaság.
Mert semmit sem lesznek képesek mondani rá.
Ezek most lábon lőtték magukat.
És nem is jajgathatnak.
Az ugyanis beismerés volna.
A legrosszabb persze azoknak lehet, akik elhitték a propaganda minden szavát, azok most néznek maguk elé és hülyén pislognak, ha meglátják a hírt.
Na, előlük próbálják elhallgatni.
Szerencsére nem lehetnek sokan.