Van egy rossz hírem és egy jó. A rossz azt mondja, hogy komoly válság közeleg, amikor nem éhezni fognak az emberek, akkor fáznak majd, a jó viszont azt, hogy egész változatosan fog meggebedni a világunk, többféle módon is, lesz választék.
Kezdjük a napok óta szállongó rémhírrel, amit már a Zónában is igyekeztem cáfolni. Nem, még mindig nem fenyeget Európában energiaválság, de azért távolról sem rózsás a helyzet. Bár annak a hisztériának sincs itt az ideje, ami a kormánymédiumokból zúdul ránk, az a német katasztrófavédelem néhány oktatófilmjének szándékos félremagyarázására alapul, ők elég sok ilyent készítenek, amelyikben nem gázhiányról van szó, abban másról, például arról, mi a teendő vihar, árvíz vagy földrengés esetén, de azt mégsem írja meg minden nap az Origo, hogy „Németország földrengésekre készül”. A propaganda-kampányról egy régi vicc jut az eszembe: Kohn és Grün a kávéházban beszélgetnek:
– Képzeld, bebiztosítottam a boltomat betörés, tűzkár, vízkár és földrengés ellen, egy vagyon volt, de megérte!
– És mondd kérlek, a földrengést hogyan intézed el?
De a gázárak azért nagyot ugrottak felfelé, az igaz.
Hiány nincs, de drágul az energia: tegnap délelőtt tíz százalékkal drágult a földgáz, mivel a várttal ellentétben nem kezdte el növelni az Európába irányuló földgázszállítást a Gazprom. Annak ellenére sem tették meg, hogy Vlagyimir Putyin ellnök még október 28-án kifejezetten utasította Alekszej Miller Gazprom-elnököt, hogy miután a vállalat november 7-ig vagy 8-ig befejezi a gáz szivattyúzását az orosz földalatti tárolókba, kezdje meg a tervezett munkálatokat a saját európai – ausztriai és németországi – földalatti tározóiba irányuló gázmennyiség növelésére. Ukáz ide, ukáz oda, gáz nem jött a mondott időben, így az árak elindultak meredeken felfelé, aztán valamivel csökkentek, de nem sokkal. Ez még mindig nem jelent energiaválságot vagy fagyhalált, a Gazprom kitermelése és exportja rekordszintek közelében mozog, miközben európai tározói az egy évvel ezelőtti szintnek körülbelül egyharmadán állnak, csak – mintha az árfolyamokkal spekulálnának. Nem küldték a gázt, mert nem is akarták: ezt onnan tudjuk, hogy a HVG szerint a Gazprom nem kötött le többletkapacitást a Jamal-Európa vezeték lengyel határon fekvő Mallnow német mérési pontján, sem pedig az orosz–ukrán határon lévő Szudzsa és Szokhranovka belépési pontokon.
De hát mi van velük, ne félik a cár atyuska haragját? Dehogynem félik, azonban ha a cár atyuska huncutul kacsintva adja ki az ukázt, a mennydörgő hangját sokan hallják, de a kacsintását csak az látja, akinek mondja és szemben áll vele… az orosz politika és a Gazprom mindig kéz a kézben jártak, most például a Moldovai Köztársaság didereg emiatt a fagyban.
Úgy kezdődött ez a nem mindennapi történet, hogy ott nem túl rég egy Európai Unió-párti, nyugatos kormány győzött a választásokon, Maia Sandu vezetésével, mire fel ahogy közeleg a tél és érkeznek a kemény hidegek, a Gazprom leállította a gáz szállítását, arra hivatkozva, hogy Chișinău százmillió dolláros tartozást halmozott fel náluk. Ami igaz, de tavaly ilyenkor is majdnem ugyanennyire igaz volt, csak akkor Moszkva-barát volt a kormány. Hajlandóak feloldani a zárlatot, sőt, akkor nem az eddigi, lejárt gázszerződésbe foglalt ár dupláját kérik az új szállítmányokért, hanem hirtelen baráti lesz a díjszabás – de ennek „pénzügyi és nem pénzügyi feltételei” vannak. A pénzügyiek érthetőek ki kel fizetni az eddigi tartozást, de milyenek a nem pénzügyiek? Az Index elmagyarázta:
„Az Európai Unió még évtizedekig ki lesz szolgáltatva az orosz gáznak. Ezzel vélhetően Brüsszelben és Berlinben is tisztában vannak, úgy is, hogy több uniós tagállam tiltakozása ellenére is megépült a Németországot Oroszországgal közvetlenül összekötő Északi Áramlat 2 gázvezeték, amely 100 százalékban a Gazprom tulajdonában van.
Az uniónak nincs egyéb opciója arra, hogy mérsékelje a gazdasági ügyletnek álcázott orosz geopolitikai nyomást, mint hogy saját trösztellenes (monopóliumellenes) szabályait rákényszeríti a gázvállalatra. Az EU-s gázdirektíva kimondja: kizárólag ugyanaz a társaság nem használhatja a saját csővezetékét arra, hogy a maga termelte gázt szállítsa és értékesítse is rajta, liberalizálni kell a vezeték kapacitását, helyet biztosítva a piaci vetélytársaknak. (…) A Moldovával való tárgyalásokon a Gazprom azt akarja elérni: Chișinău halassza el az említett EU-s direktívának a saját jogrendjébe történő emelését, azaz továbbra is Moszkva játékszabályai szerint játsszon.”
Ezek után kicsit másképp hangzik Deutsch Tamás tegnapelőtti bejelentése az Origóban, mely szerint:
„Az Oroszországgal kötött hosszú távú, 10+5 éves gázszállítási megállapodásnak köszönhetően Magyarország energiatartalékai biztonságot teremtenek a polgároknak, családoknak és a gazdasági élet szereplőinek. Mi, magyarok, biztonságban vagyunk azért, mert a rezsicsökkentés politikájának és gyakorlatának köszönhetően – szemben Nyugat-Európával és Dél-Európával – nem szabadultak el az energiaárak.”
Egészen pontosan addig lesz így, amíg így lesz, meg ameddig Moszkva nem haragszik meg ránk valamiért. A „rezsicsökkentés” lényege, hogy a lakossági végfelhasználói oldalon elvileg áttértek a szabad áras díjszabásról a hatósági árakra, a kettő közötti különbözetet a magyar állam fizeti ki. Ami az alacsony világpiaci kőolaj- és gázárak mellett nem volt nagy kunszt 2013-ban, és politikai, hangulatjavító eszköznek, sőt, kampányelemnek egy évvel a 2014-es választások előtt remekül be is vált. De most, mikor kezdenek az Égbe szaladni az árak, már komoly terheket ró az államkasszára. Politikai okokból így, a választások előtt, ráadásul télen nem lehet visszavonni a rezsicsökkentést, tehát a többletköltséget valami más forrásból kell(ene) kigazdálkodni.
Erre mondhatjuk, hogy megfagyni nem fogunk, lesz gáz, hiszen van is, bőven van, csak minden piszok drága lesz. És nem csak a rezsi, az energiaárak mindent befolyásolnak, már most hatalmas drágulásokat tapasztalhatunk, lássuk a KSH friss adatait!
„12 hónap alatt, 2020 októberéhez viszonyítva az élelmiszerek ára 5,2, ezen belül az étolajé 30,4, a margariné 18,8, a liszté 12,5, a munkahelyi étkezésé 10,1, a baromfihúsé 9,3, a péksüteményeké 8,4, a kenyéré 8,1, a büféáruké és az éttermi étkezésé egyaránt 7,9%-kal emelkedett.
A járműüzemanyagok ára 30,7, a lakásjavító és -karbantartó cikkeké 13,9%-kal lett magasabb.
A szeszes italok, dohányáruk átlagosan 11,3, ezen belül a dohányáruk 17,6%-kal drágultak.
A tartós fogyasztási cikkekért 5,4, ezen belül a konyha- és egyéb bútorokért 12,7, a szobabútorokért 12,5, az ékszerekért 10,8, az új személygépkocsikért 6,9%-kal kellett többet fizetni.
A szolgáltatások díja 3,7%-kal emelkedett, ezen belül a lakásjavítás és -karbantartás 13,8, a járműjavítás és -karbantartás 8,4%-kal került többe.”
Mindent összevéve legalább 6,5%-os inflációról beszélhetünk hivatalosan. És ebben még nem jelent meg a minapi gázáremelkedés hatása. Novemberre legalább 7%-ra becsülik a pénzromlás mértékét, mármint a tavaly novemberi árakhoz képest, bár én ennél is pesszimistább vagyok.
Az elszabaduló infláció hatása viszont bizony megmutatkozhat a jövő évi választások eredményében is.
Figyeljük meg tehát: valahol Moszkvában vagy Pétervárott a dúsan megrakott asztalok körül ülő szilovikok úgy döntöttek, hogy igazán fizethetne többet is az a jólétben eltunyult Európa a finom, orosz földgázért, kicsit megtáncoltatják az Uniót, hogy többet lehessen kisajtolni belőle. A vége úgyis az lesz, hogy fizetünk: de mi fogunk abba belenyomorodni, hogy ők szeretik a sok pénzt.
Még egyszer, utoljára elmondom: fagyhalál, energiaválság nem várható.
Csak nyomor, égbe szökő árak, infláció, elégedetlenség. És természetesen nem kizárólag nálunk – nálunk tán még kevésbé is, mint nyugatabbra – hanem Unió-szerte mindenfelé.
De persze, ez vagy nem érdekli a szilovikokat, vagy még örülnek is neki.
Ehhez még társulhat egy katonai konfliktus Észak-Afrikában Algéria és Marokkó között, ami jó ideje érik, egy másik válság a Nyugat-Balkánon, Boszniában, némi török ösztönzéssel és segítséggel – már az észak-afrikai harcok is Erdogan elnök politikájának hajtanak így vagy úgy hasznot – tehát be kell látnunk, egyhamar nem fogunk mi unatkozni itt, Európában.
Nyomorogni igen, unatkozni nem.
Hogyan is szól a régi kínai átok?
„Élj érdekes időkben!”
Jelentem, az érdekes idők eljöttek, már meg is kezdődtek.
Fedezékbe, míg lehet!