Kampány van, választási kampány, ilyenkor kevesen figyelnek a magyar diplomácia, külpolitika általában csendesen csordogáló híreire, mert még a szerkesztők is megszokták, hogy az MTI alapján dolgozzanak, abban meg csak az szokott lenni, ami mindig.
Csináljunk is egy szószedetet az MTI-s, hivatalos külpolitikai hírekhez!
Aláírta, baráti légkörben, bejelentette, vízügyi egyezmény, együttműködés, külkereskedelem, közös hagyományaink, kultúrkincsünk (vagy ha sehogyan sem megy, nagy hagyományú kapcsolataink), ösztöndíjas cserediákok, közvetlen légijárat indítása, menekültválság, határvédelem, migráns, sajtótájékoztató, bankett, fogadás, megérkezett, tárgyalás, elutazott.
Ebbe csak a neveket és földrajzi helyeket kell beleírni, véletlenszerűen összekeverni és az eredmény tökéletes MTI-hír lesz. Akkor van baj, ha tényleg történik valami, amint most is, mert aztezért nehéz kitalálni az ilyesmiből, hogy mi történt. Inkább lehetetlen. De lássuk a híreket és próbáljuk őket összekötni.
Szijjártó nemrég tért vissza szokásos ázsiai útjáról, többet forog azon a kontinensen, mint Körösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin, Stein Aurél és Germanus Gyula meg Baktay Ervin együttvéve. De több pénzből is, azt csodálom csak, hogy nem ásott ki eddig egyetlen szogd romvárost sem a Selyemút mentén, bár minden csak a Kína-politikánktól függ, szükség és igény esetén megoldja azt is. Hazatért tehát, és amint látom, munkahegyek várták. Nem is nagyon képes megbirkózni a helyzettel.
A kormánymédia valamiért pont tegnap vette elő Észak-Korea hatmilliárd forintos tartozásának ügyét, mármint Magyarországnak tartoznak ennyivel, de már évtizedek óta. Ezt már 2008-ban kértük (pedig alig több egy fél stadion áránál, bagatell összeg, mondhatni villamospénz a mai világban), és már akkor több évtizedes volt a tartozás, de Phenjan csodás javaslattal állt elő, hiszen akkor is kongott az államkasszájuk:
Engedjük el a tartozás kilencven százalékát, a maradékot pedig ginzeng-gyökérben törlesztik, mert abból épp jó volt a termés.
Ebbe nem mentünk bele – ma már van annak egy sajátos bukéja, hogy az ügyről 2014-ben még Kaleta Gábor beszélt a Borsnak, mint külügyminisztériumi szóvivő…
Nem tudom, miért került elő a téma, hiszen azóta Phenjan anyagi viszonyai csak romlottak, a KCNA és a Rodong Sinmun tömjénező cikkei persze erről nem írnak, de Dél-Koreán keresztül olyan jelentések érkeztek, hogy már a lakosság kárára etetik a hadsereget, és így is éhezik az ármádia, szóval ezt a pénzt most kérni értelmetlenség. De ilyen összegekkel tartozik nekünk sok más, egzotikus állam is, és mi is tartozunk másoknak, csak sokkal nagyobb summákkal.
Viszont a Kükümben (Külkereskedelmi és Külügyminisztérium) komoly változások zajlanak. Tegnap egész sor magyar diplomatát helyeztek át, ez úgy megy, hogy a szakminiszter javaslatot tesz, Áder aláírja a kinevezéseket, az érintettekett felmentik, érdemeik elismerése mellett vagy anélkül és mindenki átül máshova, mint a játékban. Ha valakinek nem jut szék, az kiesett.
Tegnap a következő mozgások voltak a 24.hu nyomán:
Áder János érdemei elismerése mellett mentette fel az eddigi tbiliszi (Grúzia/Georgia) nagykövetet, Horváth Viktóriát, akinek a posztját megbízással vette át Sikó Anna Mária.
Pótolták a szingapúri testület élére áthelyezett Pach Juditot, Karsay Lilla lesz a jakartai (Indonézia) nagykövet, ő képviseli az országot a Kelet-timori Demokratikus Köztársaságban és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében (ASEAN).
Sipos Sándor lett a bangkoki (Thaiföld) nagykövet, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságban és a Mianmari Szövetségi Köztársaságban is képviseli Magyarországot. Ezen a poszton bukott meg fél éve Bus Szilveszter, bizonyos orgiák miatt.
Nem részletezett, tehát valószínűleg bizalmas megbízatást kapott Tóthné Ferenci Adrienn Mária, illetve Szilágyi Gergő Péter.
És – most figyeljünk! – Gálosfai Mihály Mátyást érdemei említése nélkül küldték el. Ő eddig a nur-szultáni nagykövetséget (Kazahsztán) vezette és egyúttal a Tádzsik Köztársaságban is képviselte Magyarországot. Na, ő az, aki kiesett, mert nem jutott neki szék.
De hogy miért, arról semmit sem tudunk. Gálosfai korábban is volt már nagykövet, egészen pontosan Mongóliában, ahonnét Obrusánszky Borbála kultúrpolitikai alapú kinevezése miatt helyezték át, erről többet nem mondanék, mert egyszerűen nem tudnék egy jó szót sem mondani a nagykövet asszonyról, nagyobb baj, hogy a magyar orientalisták döntő többsége sem, annak dacára, hogy mongolistának nevezi magát – a rossz szavakat meg tessenek ideképzelni. Jó, hogy diplomáciai pályára lépett, addig sem foglalkozik a tudományos élettel – hogy korábban milyen módon foglalkozott vele, arról beszéljen pár kötet címe, melyeknek ő volt a szerzője:
– Szkíta íjnak húrja pendül
– Európa ura, Attila
– Szkíta tájon pata dobog. Történelmi igazságok, tanulságos mesék
– Szkíta rögök fölött hun-magyar szél járja
– Szkíta-magyar múltunk ragyogása. Történelmi igazságok, tanulságos mesék
No, tehát Gálosfait miatta tették odébb egy országgal, de hogy most mit művelhetett, ami miatt teljesen kiesett a pikszisből, az nagyon jól őrzött titok lehet, mert például Bus Szilveszter vagy Kaleta esetében előbb vagy utóbb elkezdtek fecsegni a kismadarak a menesztés okáról, de most nagy, néma, süket csend honol a szittya éjszakában (kezdek én is megbolondulni Obrusánszky kötetcímeitől…)
És hát várható még egy változás – vagy ki tudja. A diplomácia álmoskönyve nem sok jót ír arról, mi következik, ha egy magyar nagykövet szándékosan elgázol egy szolgálatban lévő, feladatát épp ellátó moldovai rendőrt. Ilyenkor nagyon kellemetlen vizsgálatok várhatóak. Ugyanis Szabó Sándor, Magyarország moldovai nagykövete ezt tette, ami roppant kínos, magánál az esetnél már csak az kínosabb, hogy az esetről az intézkedő rendőr testkamerájának felvétele nyilvánosságra került. Aki ért románul és oroszul, a felvételről láthatja: a chișinăui vagy másként kisinyovi magyar követség kommünikéje finoman szólva sem fedi a történteket. Lássuk a felvételt.
A látottakhoz képest a kitörő sajtóbotrány miatt a következő közleményt adta ki a követség:
„Az Open.MD weboldalon idén november 6-án megjelent hír nem felel meg az igazságnak, tekintve, hogy ott valójában másképp alakultak a dolgok. A magyar nagykövet az említett időszakban a helyszínen nem követett el bűncselekményt, nem okozott balesetet, nem veszélyeztette a jelenlévők egészségét vagy testi épségét, és nem akadályozott senkit a szabad mozgásában vagy közlekedésben.
A korábbi nyilatkozatokkal ellentétben a Belügyminisztérium munkatársai agresszívan viselkedtek, nem tartották tiszteletben a nemzetközi egyezmények rendelkezéseit, akadályozták a nagykövet szabad mozgását, majd a nagykövetség szolgálati autóját is megütötték különböző tárgyakkal.
Magyarország kisinyovi nagykövetsége hivatalosan felkérte az érintett szerveket, hogy objektíven vizsgálják meg a fent említett eseményeket.”
Ellenben a videón világosan látható és hallható, hogy a rendőr udvarias, sőt, barátságos hanghordozással azt kérdezi oroszul a nagykövettől, hogy övé-e az autó, mire Szabó Sándor igennel felel. A rendőr ezután arra kéri, hogy mutassa meg az iratait, illetve hogy tolasson hátrébb az autóval. A diplomata beszáll az autóba, de előre indul, mire a rendőr az autó elé áll, és emelt hangon kéri, hogy tolasson vissza. Mikor a nagykövet ismét gázt ad, a rendőr mintha belekapaszkodna az autóba, szétszóródnak a papírjai, közben azt kiáltja, hogy „mit csinál, mit csinál, el akar ütni?”, időközben pedig több kollégája érkezik a helyszínre. Erről a Maszol.ro is így számolt be – de hát így is történt, az a baj. Hogy minek kellett egyrészt elgázolni a rendőrt (bár nagy sérülés nem érte), másrészt utána cáfolni a nyilvánvalót, az érthetetlen – én magam még annyit tennék hozzá, hogy a rendőr csak a nagykövettel beszél oroszul, hiszen az anyanyelve román, a kollégáitól már románul kér segítséget, és ennek során hangzik el egy csodálatos mondat:
– Gyertek már, megütött a diplomáciai testület! (M-a tamponat corpul diplomatic!)
Azt hiszem, ez a mondat egyedülálló a magyar külpolitika történetében, mely azért nem szűkölködik fordulatokban. De ilyen még eddig nem volt.
Talán most fordulnak termőre a Szijjártó-féle módszerek, most hozzák meg gyümölcsüket, most kezd látszani az eredménye az új direktíváknak.
Feltaláltuk a botránydiplomáciát.
Remélem, szabadalmaztatni is fogjuk.
Mert ezt nem mástól tanultuk, ez bizony saját fejlesztés, miénk a szerzői jog.
Óvakodjanak az utánzatoktól!