Az utóbbi napokban sok szó esett a Zóna hasábjain az álhírekről jobbról-balról, folytatom is a sorozatot, de most azt mutatom be, hogyan működik az állami álhír, amit propagandának nevezünk. A kormánymédia egyik írásának mentem utána.
Már, ha írás ez: a klasszikus szerkesztőségekben nem neveznék annak, ugyanis rövidebb tizenöt sornál. Ez azért fontos, mert az írás honoráriumát régebben – és sok helyen ma is – úgynevezett flekkben, vagyis gépelt oldalban mérték, ami harminc sor, soronként hatvan karakter, tehát 1800 leütés, szóközökkel (mesélnek egy olyan dilettáns cégtulajdonosról, aki nem akarta kifizetni a szóközöket olyan alapon, hogy „az nem betű”, semmi baj: megkapta mind a negyven flekket szóköz nélkül. Mindjárt megnőtt a fizetési hajlandóság benne…) Tehát, a flekknek van díja, X. forint, megállapodás és lehetőségek szerint, fél flekket még lehet kalkulálni, ami az alá megy, ahhoz aránypár kéne, és az az átlagos pénzügyi osztályon ismeretlen fogalom, tehát a hagyomány az, hogy fél flekk, vagyis tizenöt sor alatt nincs honorárium, az úgynevezett „mínuszos hír”, amit darabszámra fizetnek. És nem is túlzottan jól.
Elemzésünk tárgya ellenben összesen öt sor, ezt pénzben képtelenség is lenne lekönyvelni, ez egy kávét, ha érhet, azt is automatából véve… lássuk a Magyar Nemzet kisprózai remekét!
„A most bemutatott orosz állami fejlesztésű vadászgép egy ötödik generációs Szuhoj Szu–75-ös, amelyet a földről irányítanak majd, pilóta sem kell hozzá – írta meg az Origó az Rt.com portálra hivatkozva. A gép a radarok, a földi légvédelem számára szinte láthatatlan, de emellett a hangsebesség kétszeresével repül, és képes célba juttatni mindenféle bombát és rakétát.
Az alábbi videón megnézheti, mit is tud ez a pilóta nélküli lopakodó vadászgép.”
Nocsak. Miket nem tud az élenjáró orosz ipar. De vajon tudja-é? Semmi akadálya annak, hogy utánamenjünk. Az Origón szó szerint ugyanezt tudja, a Russia Today-en szintén, annyi különbséggel, hogy ott elárulják a kódnevét is: Szuhoj–75 „Sakk-matt”. A magyar szövegekben jellemző kis következetlenség, hogy „vadászgépnek” nevezik, ami azonban rakétákat és bombákat juttat célba – írhattak volna vadászbombázót, és akkor pontos lenne, de hát őket sem igazán érdekli, mit írnak oda azért a pénzért.
A videóban szerepet kap a sakkjáték, a rokonszenves orosz tiszt parti közben engedi útjára a világverő Szuhoj–75-öst, de nem engedi el a huszárt a kezéből, mert fogott figura lép, és nem akarja elfelejteni, melyiket fogta meg. Azt meg nem is érdemes megjegyezze, hol volt. Mindegy, az a lényeg, hogy a gép a videón repül. De repül a valóságban is?
És ha igen, miért mutogatják ezt a csodálatos fejlesztést, hát nem hadititok?
Nos, először is: nem hadititok. Sőt, kifejezetten exportra szánják. Be is mutatták a MAKSz–2021 nemzetközi repülési és űrrepülési kiállításon Moszkva mellett, idén nyáron. Mármint… az életnagyságú makettjét mutatták be. Műanyagból. Ezt a gépet repülni még nem látta a nyilvánosság, aminek vagy az az oka, hogy nincs még abban a fejlesztési fázisban, hogy mutogatni lehessen, vagy az, hogy előbb szeretnének rá megrendeléseket. A Russia Today nem emleget műszaki adatokat, hiszen a széles nagyközönséget célozza meg a videóval, amit tudunk róla, azt egyrészt a kiállításon terjesztett anyagokból, részint a Breaking Defense szakcikkéből tudjuk. Eszerint a gépre igen nagyralátó paraméterek volnának jellemzőek (a Portfolio szerint):
„A vadászgép elsősorban levegő-levegő harcra lesz optimalizálva, de képes lesz szárazföldi és vízi célpontok semlegesítésére is,
hatótávolsága 1500 kilométer lenne (vagyis oda-vissza 3000 km), ez körülbelül az a táv, melyre kényelmesen el tud jutni egy vadászgép teljes fegyverzetben, el tudja végezni a kijelölt feladatát és vissza tud térni a repülőterére,
a gép végsebessége a tervek szerint Mach 1,8-2 (kb. 2200-2450 km/h) lesz,
a Szu–75-ös elvileg képes lesz majd „állandó szuperszonikus sebesség tartására” – ezzel a kijelentéssel az oroszok vélhetően az F–35-ösnek szúrtak oda, amely körülbelül 50 másodpercig tudja tartani a szuperszonikus tempót sérülés nélkül,
elvileg lesz a gépnek vezető nélküli változata, sőt, még az is lehetséges, hogy olyan formációban repülnek majd a gépek, melyben egy vezetővel rendelkező „Sakk-matt” a többi, vezető nélküli gépet irányítja egy irányítóközpont segítségével.”
No, már többet tudunk, mint egy átlagos Magyar Nemzet- vagy Origo-olvasó. Nekem vannak bizonyos finom kétségeim az egy pilótás raj kapcsán, de hagyjuk, lássuk, mit mond a Szuhoj–75-ről a Breaking Defense?
Azt hogy a fejlesztés sem új, de az üzlet – és a baj az üzlettel – még régebben kezdődött. Az elmúlt években az egyetlen új generációs vadászgép, amelyet Oroszországban gyártottak, a Szuhoj Szu–57-es volt, ami két hajtóműves, lopakodó vadászbombázó. Hívják PAK-FA-nak is. Ez elvileg kiválóan képes manőverezni, csodás videókon láthatjuk szinte helyben pörögni-forogni, kár, hogy a valóságban igen ritka az a harci helyzet, amiben erre a „spanyol lovasiskolára” volna szükség – de ne feledjük, az orosz pilóták a világ legkiválóbb műrepülői közé tartoznak, a Pugacsov-kobrát is egy Szuhoj–27-essel mutatta be először 1989-ben Le Bourget-ban a párizsi kiállításon Viktor Georgijevics Pugacsov, akiről elnevezték. A PAK-FA lehetett volna nagy, átütő anyagi siker a piacon, a fejlesztésében India is részt vett egy ideig, joggal számíthattak arra Moszkvában, hogy sok ország rendel majd belőle, India mindenképpen.
Nem így lett. A Szu–57-est kis példányszámban gyártották (összesen csak 78 darabot rendeltek), az Orosz Légierő volt az egyetlen megrendelője – és sokkal drágábbnak bizonyult, mint ahogy azt eredetileg tervezték. A projektet az is hátráltatta, hogy a Szu–57-es legígéretesebb exportvásárlójának tartott India idővel visszautasította, hogy K+F vagy gyártási partner legyen; az orosz vadászrepülőgép-programok hagyományosan nagymértékben függenek a külső megrendelőktől, akik segítenek a gyártás elindításában és finanszírozásában.
India kiszállt, más nem jött – ezért aztán Oroszország 2017-ben együttműködést javasolt az Egyesült Arab Emírségeknek a Szu–75 kifejlesztésére. A 2017. novemberi dubaji légi szalonon kellett volna aláírni a két nemzet közötti, a program költségeinek megosztásáról szóló megállapodást. Azonban Washington észnél volt, és az utolsó pillanatban engedélyezte az Emírségek számára az F–35-ös beszerzését, minek utána ez az üzlet elmaradt.
Mi ezen a videón azt (nem) látjuk, amit Oroszország a maga erejéből fejlesztett, de távolról sem forradalmian új, hanem a 2017-es tervek alapján. Bár a gépet vadonatúj fejlesztésként mutatják be, a hírek szerint egy, eredetileg a Mikojan Tervezőirodában több mint 7 évvel ezelőtt kifejlesztett könnyű vadászgép koncepcióján alapul. Ez nem is volna baj, harci repülőgépeket nem két perc alatt találnak ki és állítanak rendszerbe – a baj inkább az, hogy a hajtómű, az Izdelije–30 még nem került sorozatgyártásba, még csak a repülési teszteket végzi.
Akkor hol is tart ennek a gépnek a fejlesztése? A Breaking Defense szerint:
„A Szuhoj illetékesei azt állítják, hogy a repülőgépnek két éven belül kell végrehajtania az első repülést, a sorozatgyártás pedig már négy éven belül megkezdődhet, bár a legtöbb tapasztalt megfigyelő szerint 5-7 év a reálisabb. Az ilyen jellegű program-előrejelzések hajlamosak mindig kissé eltolódni – még azokban az országokban is, amelyek több mint egy generációs tapasztalattal rendelkeznek a lopakodó harci repülőgépek tervezésében. Ezért nem ésszerűtlen az a feltételezés, hogy a Szu–75 teljes körű gyártására esetleg jóval hosszabb ideig kell várni – ha egyáltalán sor kerül rá.”
És ha minden a terv szerint működik, a hajtómű megfelelőnek bizonyul, a fedélzeti rendszerek beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, és ha – lesz az egész fejlesztésre pénz. Mert ezek szerint körülbelül úgy működik az orosz harci repülőgép-fejlesztés rendszerszinten, mint egy startup: ha van elég előrendelés, fejlesztenek, ha nincs, akkor nincs nekik miből.
Tehát: ha minden jól megy, lesz egyszer, talán nem is sokára, de mindenképpen éveken belül ilyen gép, azonban most csak az a műanyag makett van, amit a MAKSz–2021-en láthatott a nagyérdemű. Azért jó esélyei vannak a Szuhoj–75-nek, mármint ahhoz képest, hogy a szegény orosz repülőgép-tervezőknek mennyi álma maradt anyagi okok miatt papíron.
De hát repül – mondaná az egyszeri, rajongó olvasó – repül, nem látom? Ott van a videón!
Hogyne. Azon, kérem, egy számítógépes grafikát, egy CGI-t látunk, amit több okból terjeszt a Russia Today.
Az első az, hogy a világ köztudatában az Orosz Föderáció légi nagyhatalomként jelenjen meg. Egyébként valóban az, de nem annyira, mint Moszkva szeretné, és inkább a harci gépek mennyisége teszi azzá, kevésbé a minőségük.
A második ok: hátha meglátja egy potenciális megrendelő is ezt a filmecskét és kedve szottyan egy előrendelésre… ez magyar földön merőben valószínűtlen, az Origo és nyomában a Magyar Nemzet az első szempont és a magyar kormány vélt vagy valós oroszbarátsága miatt csinált hírt egy – reklámból.
Igen, ez a videó tulajdonképpen nem több, mint egy reklám. Sőt, be tudom mutatni az Emirátusok számára készült változatát is, amiben a sakkozó vagy nem sakkozó pilóták arabok, indiaiak, vietnamiak, argentinok – hogy értsen a megcélzott vevőkör a szóból.
https://www.youtube.com/watch?v=Nnm0stFtnkw&t=51s
Szóval, így lesz a reklámból propaganda, abból pedig „hír”, vagyis voltaképpen álhír.
De ehhez kell ám az is, hogy a magyar lapszerkesztők szolgai módon vegyék át a Russia Today hírnek álcázott promóciós anyagát, és ne nézzenek utána, mit is közölnek.
Bár – ha utánanéznek, akkor mi van? Merik ők nem leadni az RT anyagát?
Nem merik. És a lapfelületet is tölti.
Legfeljebb az olyan repülés-őrültek, mint én (és azért sokan mások is) észreveszik.
Jelentem, észrevettük.
Roger, akkor sincs semmi.
Csak ez nem hír.
Ez egy azonosított, hírnek látszó tárgy.
Ami egyelőre még csak nem is repül.