Ha az ember megpróbál utánajárni, utána kérdezni valaminek, fennáll a veszély, hogy egyszer csak válaszolnak neki, és ez nem mindig kellemes.
Ma egy napi hír nyomában indultam el, és meg is tudtam, amire kíváncsi voltam – most ülök, nézek magam elé és az jár a fejemben, hogy „akartam én ezt tudni?” Mindegy: most már késő, el nem bírom felejteni.
Lényegében véve arról van szó, hogy előbb fog felkopni az állunk, mint hogy megfagyhatnánk. Mondjuk a fagyhalál amúgy sem volt nagyon valószínű, ugyanis már e hónap kilencedikén foglalkoztam a Gazprom kisded játékaival ezeken a hasábokon és már akkor kiderült, hogy nem azért nem szállítanak Európának megfelelő mennyiségű földgázt, mert nincs, hanem azért, mert spekulálnak az árával. Lesz az, csak nagyon drágán. Gyedmaróz hozza nekünk a córeszt a puttonyában, Moszkvából.
De lássuk a mai hírt, ami után elindultam. Az ATV oldaláról származik:
„Fel kell készülni, hogy az olcsó élelmiszerárakat a jó minőségű, de drágább termékek válthatják fel – erről beszélt Raskó György a Spirit FM Aktuál című reggeli rádióműsorában. Az agrárközgazdász szerint semmi jóra nem lehet számítani 2022-ben az élelmiszerárak kapcsán.
Jelentősen nő a búza és a kukorica átadási ára, ami a kenyérnél jelentős drágulást idézhet elő. Közben az Agrárközgazdasági Intézet friss jelentése rámutat: a csirkehús mellett a tojás ára is emelkedett októberben, de a burgonya is drágult.
Hogy mire számíthatunk 2022-ben, arra Raskó György az Aktuálban azt mondta: semmi jóra, mert a takarmány és állattenyésztés is megdrágult. A termelői oldalon nő a nyomás a magas átadási/átvételi árak miatt. Az agrárközgazdász szerint 2022 tavaszán újabb élelmiszer árrobbanás várható, a baromfihoz a sertés drágulása is csatlakozni fog, miután az állomány csökken, de hízlalási költségük nő. (…)
A szakember azt is megjegyezte: az EU tagországainak, így Magyarországnak is minden bizonnyal arra kell készülni, hogy „az olcsó élelmiszer végleg eltűnik a kereskedelemből”, helyét a jobb minőségű, de drágább termékek vehetik át, ami nemcsak a luxuscikkekre, de az alapvető élelmiszerekre is vonatkozik. Ennek hátterében az áll részben, hogy a készletek világviszonylatban alacsonyak, és emellé más típusú visszahúzó erő is párosulhat.”
Hittem is meg nem is, de hát egy komoly szakember csak nem beszél össze-vissza… ha így van, akkor viszont tudjuk meg, mitől van így. Hiszen az élelmiszer-termelésről a legtöbben úgy gondolják, nem boszorkányság, „nagyapáink is értettek hozzá”, mi történt? Hát, a legtöbben rosszul gondolják, annyit mondhatok, és nagyapáink idejéhez képest nem néhány dolog, körülmény változott meg, hanem minden a világon. Felhívtam agrármérnök barátomat, hogy ha már ekkora a baj, mondja meg, mi okozza? Egy órán keresztül mondta, közben szorgosan jegyzeteltem.
Ennek a krízisnek nem egy oka van, hanem sok, és nem is most kezdődött. Hanem pár éve. Az az afrikai sertéspestis-járvány, ami nem Afrikából indult el, hanem Grúziából, és a mi környékünkre 2019-ben érkezett meg eljutott akkor Kínába is. A kínai állam viszont szigorú és következetes: levágták az ország teljes sertésállományát, Ürümcsitől Fucsienig egy potenciálisan fertőző disznó sem maradt. Külföldről vásároltak új sertéseket, meg amíg azok felhíznak, húst: irgalmatlanul drága lehetett, de már kezd mutatkozni a hatása, a kínai sertésállomány kezd szépen szaporodni.
Csak tavaly meg a Jangce áradt akkorát, mint a Nagy Jü óta soha, és a víz elvitte többek között a rizs- és gabonatermés igen nagy részét is. Pontos információink nincsenek magukról a károkról, de a 2018-as termelési adatok alapján elmondható, hogy a vízkár érinthette Kína rizstermésének 51,26 százalékát, és egyéb gabonatermését szintén hasonló arányban pusztította. Ezt a helyzetet súlyosbították az idei „villámárvizek”. Nincs gabona, nincs takarmány, nincs mit enni adni a disznóknak sem, az embereknek sem. No, ha nincs, akkor venni kell. Vásárolják is, világszerte.
Ettől ment fel a takarmány világpiaci ára, és még sok egyébtől. Például a globális felmelegedés is komoly gondokat okoz. Azt már az egész világon egyedül csak Trump exelnök hiszi, hogy a klímaváltozás mese, ha akad még párja, azt meghívom, sétáljunk egyet száraz lábbal a Velencei-tó medrében, mert én idén már megtettem. A csapadék egyre kevesebb és rosszul oszlik el. Ez nem csak nálunk okoz gondokat, hanem Ausztriában is – bizony, lassan odalesznek a híres alpesi legelők. A magyar szalmát, amennyi még nálunk akad, például kis holland bioerőművek vásárolják fel, mert Hollandiában már nincs ilyen luxuscikk.
Ha már energiagazdálkodásnál tartunk, felvetődik a bioetanol és a biodízel problémája is. A bioetanol kukoricából készül, a biodízel repcéből – ez magyarázata tehát azoknak az óriási repceföldeknek az Alföldön. Az üzemanyagokat nagy gyárakban állítják elő, bár a folyamat hatásfoka elég alacsony. Számoljunk. Egy hektár repceföldön megterem öt-hat tonna repce, nagyon jó évben – idén az aszályos időjárásnak köszönhetően az országos termésátlag 3,2 tonna volt hektáronként, bár Tolna megyében 3,9, ott termett a legtöbb. Csakhogy a repce kényes növény ám. Tápanyagigényes, sok permetezést igényel, műtrágyázni is muszáj, istállótrágyázni is illik, permetezésből 12-15 alkalomra van szüksége. A repceolaj sajtolása közben keletkezik a repcepogácsa, ami kiváló takarmány a tehenészetek számára, de láthatjuk: nem olcsó. A gyártási folyamat végén, ha beleszámítjuk a földmunkák, permetezések, betakarítás során elhasznált üzemanyagot, alig keletkezik olyan 20 százaléknyi haszon. Öt-hat tonna termésből körülbelül kétezer liter olaj lesz.
A termőföld-területet abszurd módon nem csak az ilyen ipari növénykultúrák csökkentik, hanem az egyébként „zöld” napelem-parkok is: nyilván nagy felületre van szükségük, és a karbantartásuk miatt elérhetőek is kell legyenek, szóval könnyen megeshet, hogy a földbirtokos búza vagy kukorica helyett napelemet vet – kell az is, csak nem lehet megenni.
De gond ám a műtrágya, gond a növényvédő szer is. A növényvédő szerek globális ellátási láncai úgy néztek ki a világjárvány előtt, hogy magukat a hatóanyagokat, amiknek az előállítása veszélyes, mérgező és környezetszennyező is, Kínában, Indiában gyártották le, elszállították a megrendelőkhöz, és aztán minden országban folytatódott a gyártás, keverés, a végén megkapták a matériát. A világjárvány miatt viszont ezeknek a hatóanyagoknak a szállítása akadozik, gyakran el is marad.
A műtrágya előállítása kicsit más miatt problémás: ahhoz többek között elég sok energia kell. Például Andrej Babiš egyik hatalmas műtrágya-gyára már egy hónapja áll, nem termel, mert akadoznak a Gazprom földgáz-szállítmányai (vagyis nem akadoznak: elmaradnak). Ennek következtében például a szuperfoszfát ára egy év alatt a háromszorosára nőtt – mármint, nőtt volna, ha lenne, de nincs, nem kapható. A többi műtrágya beszerzése is gondot okoz. Mint a Mezőhír írja:
„Nemcsak itthon, egész Európában akadozik a termelés a gyárak romló eredménye miatt. A Yara 40 százalékkal csökkentette európai ammónia-termelését, és a Borealis is bejelentette, hogy visszafogja az előállítását. A horvát Petrokemija és román Azomures egy korábbi földrengés, illetve robbanás miatt nem tudott még visszaállni a 100 százalékos termelésre, de már nem is akarnak. Európai szinten az ammóniatermelés nagyjából fele van veszélyben a termelési költségek emelkedése miatt. Tavaly óta a szén-dioxid-kvóta a két és félszeresére, a villamos áram és a gáz a négy és félszeresése drágult.”
Márpedig akkor a pétisóval is bajok lesznek. Ahogy egyébként mindennel.
A klímaváltozás miatt magyar vízgazdálkodás romokban hever, de egész Európa sem áll túl jól. Mi sem mutatja jobban az állapotokat, mint a Velencei-tó előbb említett esete: bár ott is több kiváltó okról beszélhetünk, de globális felmelegedés nélkül a többi probléma nem okozott volna ekkora katasztrófát. Márpedig vízre szükség van, a mai szuperintenzív mezőgazdaság öntözés nélkül nem működik. Egy szlovák megoldás szerint minél több esővizet kéne helyben felfogni, akár záportározókkal is, rátérni a fokgazdálkodásra, a szántás nélküli „no-till” gazdálkodásra, ugyanis a nagyüzemi mezőgazdaság a talajra hordozóközegként tekint és kizsarolja, tönkreteszi, elsivatagosítja. Nem csak nálunk: egész Európában évente 80 ezer hektár termőföld megy tönkre vagy a nagyipari gazdálkodás, vagy az erózió, a klímaváltozás, a biodiverzitás hiánya miatt.
Szóval, mikor a végére értünk – bár ezek csak a főbb bajok – én már azon kezdtem el csodálkozni, hogy eddig volt mit ennünk. Azon már meg se lepődtem, hogy holnap nem lesz, az érthető ezek után. Várható javulás?
Energiafronton nem, a német energiaügyi hatóság kedden közölte, hogy felfüggesztette az Északi Áramlat 2 gázvezeték engedélyezési eljárását az orosz gáz továbbítására. A svájci székhelyű konzorciumnak a német törvények értelmében társaságot kell alapítania a működési engedély megszerzéséhez. Akkor egy ideig orosz gáz nem jön Nyugat-Európába. A gázár magasan marad, tehát a műtrágya-termelés sem indul meg újra, de drága lesz az összeg gépi művelet, minden mezőgazdasági gép fosszilis üzemanyaggal működik. A még jó ideig fennálló kínai kereslet továbbra is magasan tartja a takarmány árát, így az állattenyésztés is nehéz helyzetbe kerül, annak sem látni jelét, hogy bárki is hajlandó lenne érdemben foglalkozni a magyar vízgazdálkodással, kivéve azt, hogy Áder János kedvéért a világ minden országával kötöttünk vízügyi szerződést. Igen, még a sivatagos Mongóliával is.
Hát senki nem tesz semmit? Nincs illetékes?
De, van illetékes és tesz is.
Ott van például Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke (Fidesz). Ő annyira cselekszik, hogy már magam is sokallom: a Népszava arról számol be, miszerint meghívta munkatársait, legyenek a vendégei, tekintsék meg az ő költségén az „Elk*rtuk” című filmet.
Jól tetszettek olvasni. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara ilyen időkben moziba jár az elnök költségén, a terem bérleti díja például 364 650 forint volt, de így mulat egy magyar úr. És feltételezem, a film megtekintése után újult erővel tesznek majd legalább annyit a magyar mezőgazdaságért, állattenyésztésért, amennyit eddig, szóval az a veszély nem fenyeget, hogy belerokkanjanak az erőlködésbe.
Ezt elk*rták.
Szóval, mondom: készüljünk, mert nem lesz étel. Ami lesz, azt aranyért mérik majd.
És a bajnak nem egy oka van, hanem számtalan.
Még mondják, hogy ez nem államelméleti kérdés – dehogynem az, ha nemsokára felkopik az állam!