Nehéz helyzetben van a sajtómunkás megint, mivel épp ezekben a pillanatokban változik a helyzet, a legfrissebb járványügyi adatok kicsit sem megnyugtatóak – 10 767 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 987 199 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 131 beteg, így a halálos áldozatok száma 32 645 főre emelkedett.
A kormány ebben a helyzetben délután háromkor rendkívüli sajtótájékoztatót tart, valószínűleg – bár ezt még nem tudhatjuk biztosan – újabb korlátozó intézkedéseket jelentenek be. Mindenesetre az mond valamit, hogy kormányinfó két hetente szokott lenni, nem hetente.
A kormány sajnos velem nem egyeztette ezt a tájékoztatót, valahogy nem szokásuk, nem is tudom, miért, így nekem épp délután háromkor fontos szakmai tárgyalásom lesz. Hetekkel ezelőtt rögzítettük az időpontját, le sem tudom mondani, bár annak sem volna értelme, hogy megpróbáljak tárgyalás helyett bejutni a kormányinfóra, ugyanis egyszer megfogadtuk pár kollégával, hogy mi oda nem megyünk, és ketten maradtunk, akik tartjuk is a szavunkat (de azt mi ketten sem fogadtuk meg, hogy nem nézzük az esemény közvetítését, kérdezni meg úgysem hagynának, otthonról szoktuk megoldani). Mármost akkor két lehetőség van: vagy megvárom a délutánt és akkor írom meg, mit mondott Gulyás Gergely, vagy vázolom azt, amit most tudunk a helyzetről, esetleg megteszem mindkettőt.
Ennek jegyében lássuk a jelenlegi állapotokat. Előre bocsátanám, hogy tudósítok róluk, nem teszek javaslatokat, nem ítélkezek és nem követelek, ezt ráhagyom összes többi honfitársamra, akik mind képzett virológusok és nagy élvezettel szólnak hozzá a témához ismeretek, tapasztalat és gyakorlat nélkül is. Ha kérhetném: ne a Zóna oldalán tegyék, mert hirtelen ember vagyok, és ha törvénysértő okosságokat látok megjelenni, még eljár a kezem, és kitiltódik az, aki túllépte a határt. A magyar jog szerint ugyanis még az olyan kicsi főszerkesztő is büntetőjogi felelősséget visel a nála megjelent gondolatokért, mint én – igen, a kommentekért is.
A számok viszont ijesztőek. Összehasonlításul említeném, hogy a 19 millió lakosú, és nagyon fertőzött Romániában, mely ország kegyetlenül megszenvedte a világjárványt, szerdán 3535, ma 3076 új fertőzöttet jelentettek, míg nálunk ez – ahogy írtam is – 10 767 fő. Annak dacára, hogy az oltottak száma 6 013 007 fő, közülük 5 784 958 fő már a második oltását is megkapta, 1 millió 714 ezren pedig már a harmadik oltást is. Jeleznem kell, hogy maga az oltás nem immunizál a betegség ellen, viszont hatalmasat javít a túlélési esélyeken: mint Csilek András, a Magyar Orvosi Kamara Borsod-Abaúj Zemplén megyei területi szervezetének elnöke nyilatkozta a HVG-nek:
„Az oltottak között is előfordulnak súlyos betegek, és bár nem látom a teljes betegpopulációt, de az biztos, hogy nekik enyhébbek a tüneteik, kevesebb a szövődményük, és gyorsabban gyógyulnak. Ráadásul olyan oltott embereket látunk most túlélni, akiknek korábban esélyük sem lett volna. Idős, veseátültetett, immungyengített Covid-betegeket küldünk haza gyógyultan.”
Akkor lássuk, mit mond a Magyar Orvosi Kamara tegnap közzétett nyílt levele.
„A diagnosztizált új fertőzöttek több, mint egytizede kórházi felvételre szorul – azaz sokkal több fertőzött lehet, de napi többszáz betegfelvétel, a már ápolt betegek számának 10 százalékos napi növekedése is hatalmas szám, óriási terhet ró a mentőszolgálatra és a felvevő kórházakra.
Gőzerővel dolgozva is belefulladnak a betegekbe a Sürgősségi osztályok (SBO-k), újabb és újabb osztályokat alakítanak át és nyitnak meg a COVID ellátáshoz, ide szemészeket, urológusokat, sebészeket és ezen osztályok nővéreit átvezényelve.
Az intenzív osztályok (ITO-k) – noha itt is újra újabb és újabb részelegeket nyitnak – telítődnek. És ez nem meglepetés: láttuk a környező országokban az esetszámok drámai növekedését, de itthon a jól induló, ám lelassuló oltáskampányon kívül nem történt érdemi megelőző intézkedés. Az ITO-k pedig egy ponton túl racionálisan nem bővíthetőek tovább. Hiába van elég gép, ha a személyzet egyre fogyott az előző járvány óta. Megbetegedtek és meghaltak, kiégtek és kiléptek. Megfelelő számú szakszemélyzet nélkül pedig nincs valódi intenzív terápia.”
De tesznek javaslatokat is a helyzet javítására – ők tehetnek, hiszen ők harcolnak a járvánnyal, én nem tehetem, mert, ismétlem: csak tudósítok.
„Ha a magyar társadalom nem akar karácsonyra rengeteg halottat, ha ki akarja mutatni megbecsülését az érte küzdő hősök iránt, akkor
- rendezzék az ügyeleti díjazást
- emeljék meg érdemben a szakdolgozói béreket
- kezdjék meg az egészségügy problémáinak érdemi kezelését
- de legfőképpen: lassítsuk le együtt a betegek számának növekedését, a kórházak elözönlését, különben nagyon szomorú karácsonya lesz rengeteg családnak!
Ehhez
- legyen kötelező a maszk minden zárt közösségi térben (bevásárlóközpontok, boltok, mozik, színházak, stb.)
- szüntessék be a tömegrendezvényeket, ne csak a szakmai orvoskongresszusokat
- kössék tartalommal megtöltött védettségi igazolványhoz (megfelelő számú oltás felvétele hat hónapon belül) vagy friss negatív PCR teszthez a belépést a nem létfontosságú helyekre (szórakozóhelyek, éttermek, színházak, mozik)
- támogassák a távmunkát, home-office-t
- és egyénileg távolságtartás, kézmosás.
Igen, tudjuk, hosszú távon az oltás a legfontosabb. De azt is tudjuk, hogy az oltás védelme hetekkel később jelentkezik, a járvány meg most tombol. Addig maradnak a fenti védelmi eszközök.
Ezért csak ezen eszközök együttes alkalmazásával van esélyünk csökkenteni a járvány áldozatainak számát rövid és hosszú távon is.”
Eddig a nyílt levél, hogy miért jutottunk idáig, azt én nem kívánom megszakérteni. Szakértse más. Azonban lehetett benne szerepe annak a protokollnak is, amire a Szabad Európa hívta fel a figyelmet. Egy október végén kiadott eljárásrend szerint kórházban ápolt, megerősítetten covidos beteget akkor lehet haza, de akár szociális otthonba is visszaküldeni, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy nem igényel további kórházi ápolást.
Erről annyit jegyeznék meg, hogy még idén március végén készítettünk interjút a német ZDF televízió számára a kollégákkal járványügyben, és kamerán kívül megkérdeztem az egyik nyilatkozó főorvost, mit talál a legnagyobb problémának. Habozás nélkül azt válaszolta, hogy a különböző osztályok elkülönítésének hiányát: ha ugyanis valaki gyomorfekéllyel vagy lábtöréssel kerül kórházba, ám a kórtermében fekszik egy olyan beteg, akinek a hasonló problémáin kívül, még COVID-fertőzése is van, néhány napon belül egészen bizonyosan legalábbis vírushordozó lesz az összes betegtársa – de sokan fertőzöttek, betegek is lesznek.
Hogy ebből ki mire következtet, ki milyen tanulságot von le belőle, azt megint nem kívánom befolyásolni, de hogy nem az orvosokkal vagy az egészségügyi személyzettel van a baj, az biztos: viszont a szervezés, a protokoll más kérdés.
Terjed tehát a világjárvány minálunk, éspedig annyira terjed, amennyire még soha: néhány órán belül megtudjuk, a kormány mit kíván tenni ellene.
Persze az sem lehetetlen, hogy vaklármával van dolgunk, és nem erről szól majd a kormányinfó, hanem – teszem azt – az MNB újabb alapkamat-emeléséről, mellyel a jegybanki alapkamat elérte a 2,5 százalékot. Az is érdekes hír, az is fontos hír, csak kevesebben halnak bele.
Ha a kamatemelésről lesz szó, akkor tudom, mit gondoljak a kormányról, ha járványügyi intézkedésekről, akkor is tudom, bár sok függ ezeknek a minéműségétől.
És azt, hogy más mit gondol róluk: másokra bízom, nem kívánom befolyásolni véleményüket.
Három után kiderül.
Vagy beborul.
De valami lesz.