Akkor, kedves Watsonom, én most megtömöm a pipámat és megoldom a Kásler-ügyet, utána pedig hegedülni fogok, mert én vagyok Sherlock Holmes.
Idébb adná a perzsa papucsot? A dohányt még mindig annak az orrában tartom. Szóval akkor lássuk csak, mi a helyzet Kásler Miklós miniszterrel?
Azt nem tudjuk, de helyzet van, talán még fennforgás is. Kásler Miklós emberminiszter háza előtt éjjel-nappal mindenféle rendőrségi járművek parkolnak, nagyon vigyáznak rá, csak az nem világos, hogy őrzik-e vagy őrizetben tartják? Mindjárt megmondom, de lássuk előbb, honnan tudunk erről a dologról.
Először is: a miniszter éjszakai őrzéséről már július 22-én beszámolt a HVG és a Blikk.
„Néhány hónapja minden este 7 óra körül egy rendőrautó parkol le Kásler Miklós budakeszi háza elé, és ott van egészen addig, amíg a miniszter reggel munkába nem indul – írja a Blikk.
A környékbeliek azt mondták a lapnak, hogy tavasz vége, nyár eleje óta látják a rendőrautót. Amikor a miniszter nincs otthon, a hatóság sem posztol a háza előtt. A szomszédok korábbi beszámolója szerint azért indokolt a rendőrség védelme, mert korábban betörtek a miniszter sárvári szülőházába, míg mások szerint erre a Káslerhez beérkező, állítólagos fenyegetések miatt van szükség.”
Van olyan, kétségtelenül van, hogy egy betörés után nem érzi magát biztonságban az ember, ha pedig fenyegetik, akkor még igaza is lehet. Mondjuk Sárváron törtek be, de Budakeszin őrzik a házat – akkor inkább tarthat a fenyegetésektől, mint egy újabb betöréstől. Vagy nem, mert a Népszava mai írásából megtudjuk:
„Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) akkor a következő tájékoztatást adta a különös helyzetre: „A rendőrök a mindenkori közbiztonsági helyzet, illetve egyéb szakmai szempontok figyelembevételével látják el, a szolgálatot.” E nehezen értelmezhető választ a közelben lakók próbálták árnyalni, kik szerint állítólag egyszer betörtek a miniszterhez és értékes vadtrófeákat zsákmányoltak, valamint olyan értékeket, melyek mibenléte nem tartozik a nyilvánosságra.” (Népszava)
Rendben, ez tehát a júliusi állapotokra vonatkozik. Arra nem könnyű rájönni, miféle értékek lehetnek azok, melyeknek mibenléte „nem tartozik a nyilvánosságra”, mindenkinek vannak ilyenjei, nekem például egy marék vadgesztenye, amit a Kedvestől kaptam, azt mindenhova viszem magammal a nadrágzsebemben – de pont az ilyesmik teljesen értéktelenek bárki más számára. Ha valaki ellopná, semmit sem kapna érte, de hát olyan bolond tolvaj nincs, aki ilyesmit lopjon.
Miféle érték lehetett Káslernél mégis? Az eredeti jánoshidai tűtartó a „Baszjad Izüt” felirattal? A pozsonyi csatáról szóló animáció vágatlan, rendezői változata? Mátyás király csontjai? Mit vihettek el?
Mivel nem tartozik a nyilvánosságra, felesleges is találgatni. De mi a mostani helyzet? A Népszavát idézem:
„Időközben, a nyár múltán a kék lámpás-szirénás autót a rendőrség egy luxus lakóbuszra cserélte, ahová rendőrök költöztek be, pluszban pedig egy jelzés nélküli civil rendőrautóval is kiegészítette. Rendszámuk: KUG 083, KUG 093. Így már 24 órás az ingatlan védelme.
A Népszava által kapott újabb információk kapcsán mutatott érdeklődésünkre az ORFK meglepetésre – és korábbi közleményüknek súlyosan ellentmondva, már nem hivatkozván a közbiztonsági helyzetre – ezt közölte:
,,Miniszter úr személyi védelmét a Készenléti Rendőrség saját állományával és saját tulajdonú járművekkel végzi a büntetőeljárással összefüggésben személyi védelemben részesíthető személyekről és a személyi védelem ellátásának szabályairól szóló rendelet alapján. További részletekről a rendőrség nem adhat tájékoztatást.”
Eszerint tehát Kásler büntetőeljárással érintett személy, ám, hogy sértettként védelemét vagy gyanúsítottként házi őrizetét rendeltek el vele kapcsolatban, a közleményből nem derül ki. Miniszter esetében minden büntetőügy az ügyészségre tartozik. A Központi Nyomozó Főügyészség azonban az ügyben hírzárlatot tart, meglehetően különös módon. Az egyetlen tehát, ami kiderült: a Kásler-ügy minden részlete minden szinten szigorún titkos. A miniszter hónapok óta nem reagált megkeresésünkre.” (Népszava)
Akkor pedig valamiért komolyabban kell rá vigyázni, mint korábban. Azt nem tételezném fel, hogy házi őrizetben lenne a miniszter, mert jár-kel, nyilatkozik, tegnap is bement a Kossuth rádió stúdiójába mindenfélét beszélni, a házi őrizet nem így néz ki. Illetve, tudok olyan esetet, amikor így, sőt, ígyebbül: ha az embert Budaházy Györgynek hívják, akkor lehet akármennyire is házi őrizetben, valamiért mégis szabad oda mennie, ahova akar. De Kásler nem Budaházy.
Felvetődne még az a lehetőség, hogy a miniszterre nem vigyáznak, hanem megfigyelik, és a technika van a kocsikban, ilyesmiről sokszor és sokat hallhattunk, utoljára a tegnapi Telexben, Pető György megfigyelése kapcsán, aki találkozott lehallgatókocsival, még azelőtt, hogy felkerült volna a Pegasussal megfigyeltek listájára – de ennek sem volna semmi értelme Kásler esetében, ő pont a megfigyelők és nem a megfigyeltek csapatában játszik. Bár a kormány a saját embereit is figyelteti, de pont Káslert nem érdemes, őt elég leültetni egy mikrofon elé és még azt is elmeséli, amit nem tud. Lehallgatásnak is oroszos jellegű volna: az orosz poloskát ugyanis úgy vesszük észre, hogy egy szekrénnyel több van a szobában és az udvaron kint áll az aggregát. A lehallgatásokhoz különben sincs és nem is lehet köze a Készenléti Rendőrségnek.
Nos, Watsonom, módszeremet alkalmazva kizártunk minden lehetetlen magyarázatot, ami ezek után marad, az kell legyen a megoldás – ezek szerint mégis féltik valakitől a minisztert.
De kitől?
Ezen a ponton történt, hogy felvettem a távbeszélőt, és megtettem azt, amit a többi kollégák elmulasztottak. Felhívtam régi, megbízható rendőrségi informátoromat, aki még sosem hazudott nekem, mert nem volt rá oka. Ő pontos választ adott a kérdésre.
Igen, a minisztert megfenyegették, mégpedig életveszélyesen.
Sőt, ezek a fenyegetések sorozatosan érkeztek.
Éspedig járványtagadóktól, vírustagadóktól.
Valami ilyesmire számítottam én is, mert volt hozzá szerencsém, annak ellenére, hogy semmi közöm az ellenszenven kívül Kásler miniszter politikai oldalához, nézeteihez: mikor tavaly augusztusban elkezdtem foglalkozni a járványtagadók ügyeivel, fenyegettek ők engem is keményen. Más kérdés, hogy én visszaszóltam, ha lehet, még keményebben, meg nem is kértem védelmet: tudtam, hogy ha kérnék se kapnék, de pár félkótya billentyűhuszár kedvéért nem érdemes rendőröket elvonni fontosabb feladatoktól. Meg hát nem is vagyok miniszter, nincs rajtam mit védeni, értem nem kár – mondjuk szerintem a miniszterért sem volna, de az ő esetében van jogcím a védelmére.
Ezt tehát megtudtam, de még a biztos információt is ellenőrizzük, ránéztem Kásler Miklós Facebook-oldalára. Életveszélyes fenyegetést nem találtam – gondolom, moderálják az oldalt – de járványtagadó (és talpnyaló) kommenteket annál inkább. Tulajdonképpen másféléket nem is láttam.
Hát, akkor két lehetőség van.
Az első: miniszterünk akkora távolságban él a magyar rögvalóságtól, hogy nem tud róla: egymás halálának követelése a magyar nyelvű online térben napi gyakorlat és már senki sem lepődik meg rajta. Nem tudja ezt, és komolyan veszi a hőzöngő és valóban bárminek a leírására képes kommenthuszárokat.
A második: privát csatornán keresztül valóban fenyegetik, sorozatosan, erről is csak annyit mondhatok: sok részem van benne, nem érdemes komolyan venni.
Azt ugyanis, hogy valós lenne a veszély, nem gondolom. Hogy mitől durvult el ennyire a közbeszéd?
Nem ma kezdődött és nem Káslerrel: tessék csak fellapozni a 2006-os Kurucinfót, már akkor felhívások voltak benne lincselésekre, közszereplők és ismert emberek nevével, címével, telefonszámával. Az pedig mintha nem a mostani választási kampány része lett volna… szóval, nem manapság kezdődött az, hogy mindenfélét összeírtak, összebeszéltek az emberek és azt látták, hogy nincs semmi következménye. Bár akkoriban pár embert csúnyán megvertek, megtámadtak a hazafiak, például Csintalan Sándort 2007 decemberében. Az ő támadói két évig szaladgáltak vígan, míg el nem fogták őket, hajigálták a Molotov-koktélokat, ha rájuk jött. Mondjuk az adonyi szocialista képviselő, Ecsődi László házára.
Ahogy az álhírek terjesztésének sincs ma Magyarországon komoly következménye, úgy a fenyegetéseknek sincs, és mondom: ez nem mostanság és nem a vírustagadókkal kezdődött.
Ez korábbi eredetű, a mai vírus- és járványtagadók már csak a kialakult helyzetben lubickolnak, mint hal a vízben.
Kásler miniszter egyszerűen megtapasztalta azt a fenyegetett légkört, amiben minden magyar állampolgár él, aki egy kicsit is aktív online.
Miniszter úr, ez egy ilyen világ, és nem mostanság vált ilyenné. Ezen sok éven keresztül dolgozott a magyar belpolitika összes tényezője, míg sikerült ennyire radikalizálni.
Ja, hogy most kellemetlen?
Másoknak korábban is az volt.
Kedves Watsonom, végigszívtam a pipát és megfejtettem a Kásler-ügyet.
Kérem, meneküljön, míg lehet – hegedülni fogok és azt maga nem bírná ki.