Én, kérem, nagyon hálás vagyok Kövér Lászlónak tegnap nyilvánosságra került, másfél évvel ezelőtti beszéde miatt. Ugyanis míg tegnap felháborított az, amit abban elmondott, ma őszintén felvidítottak a beszédre adott kormánypárti reakciók.
Vannak felhőtlen, bohókás pillanatok is az életben, mikor önfeledten nevet az ember.
Magával a beszéddel én magam tegnap foglalkoztam, nem venném elő újból, akit érdekel, itt olvashatja, most a visszhangja a tárgy, és meglepően nevetséges, ahogyan próbálják magyarázni a bizonyítványt.
Az a helyzet, hogy a kormánysajtó híresen lassan reagál a váratlan eseményekre, ha hét végén történnek azok, még lassabban jut eszükbe, mit is kéne gondolni arról, amikor elszabadul a hajóágyú, nem először látjuk őket pánikba esni és tanácstalanul kapkodni fűhöz-fához. Ez mindig komikus látvány, de most valóságos attrakciót adott elő a Pesti Srácok és a Magyar Nemzet (a többi orbánum bölcsen hallgat, nem reagál, abból még sosem lett baj, ha nem foglalkoztak valamivel, abból annál több, ha igen). Mindennek persze az az oka, hogy a kormánymédia irányítói már évekkel ezelőtt a lovak közé dobták a gyeplőt, amit annak idején Bende Balázs a köztévé egyik szigorúan titkos, ám kiszivárgott értekezletén úgy fogalmazott meg, hogy:
„Nincs kérdés. A jövőben olyan kérdés sincsen, hogy milyen anyagot szeretnék kérni. Olyan kérdés sincsen, hogy hogyan kell megírni azt az anyagot. Aki nem tudja, az is elmehet haza, és nem is kell többet jöjjön.”
Svejk jut eszembe, akinek Lukas főhadnagy azt az utasítást adja, mikor megérkezik a szeretője, hogy „teljesítenie kell a nagyságos asszony minden kívánságát, amit csak kiolvas a szeméből.” Mikor Lukas este hazaér, megkérdezi:
„– Sok kívánsága volt a nagyságos asszonynak?
– Volt vagy hat – felelte Svejk – most alszik, mint akit fejbe vertek, úgy kimerült az úton. Mindent megcsináltam neki, amit csak kiolvastam a szeméből.” (Réz Ádám fordítása)
No, de mi van, mikor se nagyságos asszony, se szem, amiből kiolvassák a kívánságokat, akár mind a hatot is egymás után? (Én mondom: ez a Svejk egy hős volt, hat azért minden férfinak kicsit sok húsz éves kor felett). Akkor kérem, zűrzavar van és össze-vissza beszéd. Hiszen nem csak nincs kitől megkérdezni, mit írjanak, de ráadásul még tilos is, tessék előre kitalálni, mi lesz a hivatalos verzió, ami esetleg csak hétfőn-kedden születik meg! Vagy soha.
A Pesti Srácok több irányból közelítette meg a kérdést. Az „A” verzió szerint:
„Nem azt mondta Kövér”
Hát akkor mit mondott, kezicsókolom? Annyira azt mondta, hogy a saját honlapján is közzétette, én is onnan idéztem. Ja, értem: szóval úgy mondta nem azt, hogy mégis azt mondta, csak gonoszul félreértelmezzük. Nem értik?
Én sem. Az sem, aki írta.
„Csak az hangzott el, hogy Kövér felvázolta, hogy az ország végletesen megosztott, egymást kizáró világmagyarázatok mentén szerveződik: van egy patrióta-szuverenista, és egy globalista-nyugatos vonulat, amely legkevesebb száz éve kettészakítja az országot. (…) Magyarul a helyzet a legveszélyesebb kockázat, nem a politikai osztály „másik” része.”
Elég nyakatekert okoskodás, de mivel szignó nélkül jelent ez meg, tegnap, vezető helyen, a sajtó hagyományainak megfelelően tekintsük ezt a Pesti Srácok hivatalos, szerkesztőségi álláspontjának.
Vagy ne tekintsük.
Ugyanis ma viszont megjelent Bálint Botond szignójával szintén kiemelt helyen egy másik írás, egy „B” verzió, ami nem ezt mondja. A címe utal csak a Kövér-beszédre, de elég az:
„Nemzetbiztonsági kockázat és nemzeti minimum”
Lássunk pár gondolatot is.
„A magyarországi ellenzék teljesen kilépett a rendszerváltás eredeti nemzeti minimumából, igazság szerint visszalépett az 1848 utáni labanc felfogáshoz: teljesen külföldi, nyugati, tulajdonképpen német irányítás alá akarja helyezni az országot. A helyzetet sokkal speciálisabbá teszi a szabadságharc utáni helyzethez képest, hogy jelenleg Németország is éppen átalakul, új vallást vesz fel, elveszíti német jellegét és ugyanarra a primitív amerikai kultúrszemétre cseréli a kultúráját, mint amit az amerikaiak a világ bármely másik részén is el akarnak adni. (…) Ezek az emberek nem magyarok történelmi értelemben sem, ahogy pszichológiailag sem. Egyszerűen csak beszélik a magyar nyelvet, némelyik itt is született és némelyik felmenője talán még magyarnak is vallotta magát. (…) Nem akarják, hogy bármilyen igazán szuverén állam létezzen a mai Magyarország helyén. Csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e értetni a magyar választópolgárok többségével – minden külföldi, titkosszolgálati és technológiai beavatkozás ellenére –, hogy mivel jár egy ellenzéki választási győzelem.”
Képtelen, őrjöngő vádak, de mit várunk egy oly nagyon tős és gyökeres szerzőtől, aki mély magyarságában nem tanulta meg, hogy a labancok nem 1848-ban, hanem jóval előbb, a Rákóczi-szabadságharcban fordultak elő? Az azért némi különbség, meg kell hagyni. Legalább ne honfibú közben követte volna el ezt a hibát. De ezt hagyjuk is, csak megjegyeztem, mert bántotta a szememet: tehát akkor Kövér mégis azt mondta, az ellenzék a fentiek alapján mégis nemzetbiztonsági kockázat?
Igen is meg nem is, attól függően, hogy a Pesti Srácok melyik írását olvassuk. Mert kint van most is mindkettő a lapfelületen, lehet választani. Sokat tanulhatott Stefka István csapata Mátyás király és az okos lány történetéből, mert hoztak is meg nem is, adtak is meg nem is, valamelyik változat tán csak meg fog felelni, a másikat meg ráér akkor eltüntetni, mikor kiderül, mi a véleményük.
Aki azt hinné, hogy ezzel megoldódott a kérdés a kormánymédia számára, nagyot téved. Kapitálisat. A Magyar Nemzet először másodközölte a Pesti Srácok első írását, éspedig
„Nem azt mondta Kövér László, amit a baloldali sajtó állít”
címmel, 14 órával ezelőtt, az éji homályban, de aztán aludtak egyet, reggeliztek tigrisszalonnát, sárkánycombot, attól megerősödtek, felbátorodtak és a minap kitüntetésben részesült Pilhál Tamás megírta a saját álláspontját
„Kövér nem mondta, én viszont mondom”
címmel, olyan egy órával ezelőtt jelent meg. Akkor lássuk, ő mit mond, ha már Kövér nem mondta, amit mondott?
„Ilyen körülmények között mint a falat kenyér, úgy kellett az ideiglenesen hazánkban állomásozó ellenzéknek valami ügy, egy szalmaszál, amibe belecsimpaszkodhat, amivel elterelheti a figyelmet saját vesszőfutásáról. Ám ügy nincs. Ezért – ahogy szokták – gyártottak egyet. Rejtélyes módon megszerezték Kövér László egy tavaly februári, a polgári titkosszolgálatok gyűlésén mondott, egyébként zseniális beszédét, és az egyik gondolatát – a köteles beszéd mintájára – aljas módon meghamisították.”
Kövér beszéde természetesen „zseniális”, a szerző még másként nem is hallotta őt beszélni, csakis lángelme módjára, és a minősítés után szó szerint idézi azt, amit tegnap én, csak ő hozzáteszi, hogy „de ez nem azt jelenti”. Oda van írva, mit jelent. Sőt, folytatja:
„Kövér László nem azt mondta. Kövér László túl puha volt. De én kimondom: a magyarországi ellenzék nemzetbiztonsági kockázat.”
Ja, a maga részéről mond, amit akar és mindenki más meg pont azt gondol erről, amit ő akar. Hanem azért van egy stílusa:
„Magyarország maradék szuverenitásának elvételén, saját fizetőeszközünk megszüntetésén, a brüsszeli új-Szovjetunióba való bekényszerítésünkön ügyködnek. Ellenséges NGO-hálózatok segítségével illegális migránsokkal árasztanák el hazánkat. Közben sorra szavazzák meg a Magyarországot elítélő hazug jelentéseket, a nekünk járó uniós pénzek elvételét követelik. Minél nagyobb károkat akarnak okozni a magyaroknak. S nem mellesleg ellenséges titkosszolgálatok bevetésével drónokkal figyeltetnek magyar kormánypolitikusokat, berepülnek házaik fölé, s lehallgatják a magyar titkosszolgálatok állománygyűlését. (És közben persze ők hazudoznak arról, hogy őket lehallgatják.)
Elég volt belőlük!”
Másoknak meg a kormányból volt elegük, de mit is mond, jó uram? Hogy a magyar politikai ellenzék drónokkal figyelteti a magyar kormánypolitikusokat? És ezt komolyan is gondolja? Igen, mert viccnek durva lenne. Mi a jó Úristennek kéne drónnal megfigyelni bármiféle kormánypolitikust, tán csak nem sántikálnak rosszban? Ugye, nem titkolnak valamit? Bár a kutya nem figyeli őket, elég belőlük annyi is, amennyit önként töltenek nagy nyilvánosság előtt.
Az az állítás viszont már a tudományos fantasztikum tárgykörébe tartozik, hogy az ellenzék „lehallgatta a magyar titkosszolgálatok állománygyűlését”. Szerzőnk vagy poétikusan ártatlan vagy teljesen elvetemült lehet, ha azt akarja elhinni és elhitetni, hogy ez a felvétel lehallgatás útján született és az ellenzék utasítására.
Egyrészt: ha az Alkotmányvédelmi Hivatal székházát le lehet hallgatni anélkül, hogy azt az AH tudja és engedélyezze, akkor itt az ideje áthelyezni a teljes állományt a szolgálattól a pusztavakkomondori tehenészetbe félállású fejőlánynak, mert egyébre nem alkalmasak, és arra is csak kevéssé. Másrészt, aki már nem hisz a Mikulásban és a gólyamesében, az tudja: a felvételt csak egy társaság készíthette, és ez maga az AH. Hogy miért adták ki pont most, miért pont a Direkt36-nak, azt ők tudják, ez már valamilyen szolgálati játszma része lehet, de ha bárki más készítette volna, hamarabb nyilvánosságra kerül. Akár a beszéd másnapján is: tehát komisszárunk jobban tenné, ha a saját soraikban keresné a felvétel forrását, ott lesz az.
Egyelőre itt tartunk. Összegezve: Kövér László nem azt mondta, de mégis azt mondta, de mégsem mondta, viszont, amit nem mondott, csak mondott, azt kimondják helyette, mert egyetértenek vele.
Érteni ezt így nem lehetne, ha nem tudnánk, hogy kapkodnak az orbánumok munkatársai és helyezkednek, próbálják eltalálni, mi lesz erről a hivatalos vélemény. Aki azt eltalálta, azt hiszi, hogy nyert.
Elég nevetséges ez a versenyfutás egy még ki sem helyezett célszalag felé, tehát tekintsük komédiának legott, s mulattatni fog.
A labancozós szerző kedvéért: nem Saul Alinskyt idéztem, hanem Madách Imrét.
Amekkora hazafi, még attól kell tartanunk, hogy nem olvasta az Ember Tragédiáját sem.
Érdeklődve várom a további poénokat, a KESMA-Mediaworks cirkusza eddig frenetikusat alakított. Már látom a finálét: körtáncban kapaszkodik össze a teljes kormánymédia a cirkusz porondján és kórusban éneklik a „Schneider Fáni” dallamára:
„Kövér László nem azt mondta
nem azt mondta, hanem azt mondta
nem mondta, amit elmondott
pár mondatban megbotlott”