Szele Tamás: Vélemények és vírusok

Hát, akkor most nyúljunk bele a darázsfészekbe, mi baj történhet azon kívül, hogy halálra marja az embert negyvenkétmillió büszke darázs? Ma kivételesen nem Kövér Lászlóról lesz szó, pedig megint hiperaktív periódusában van – hanem az oltásellenességről.

Kövért letárgyaltuk tegnap, tegnapelőtt, ma ugyan még felkerülhet a címlapokra, de nem nálam: holnap is kell élni valamiből. Vagy valakiből. Ma azon fogunk merengeni, hogy miért tartózkodnak egyesek az oltásoktól, miért oltatják be magukat mások?

Aki most arra számít, hogy érvelni fogok oltásügyben pro vagy kontra, az itt hagyja abba. Az is, aki dacos büszkeségel próbálja kommentben népszerűsíteni kedvenc konteóját, ugyanis nem fogom minősíteni az oltáshoz való viszonyt. Minősítse mindenki saját magának, amint az a gyakorlatban történik is.

Én csak tényeket mutatok be, a tanulságot majd tessék levonni, vagy mellőzni. Szóval itt nem lesz verbális lincselde, jelzem előre. Meg egyéb sem. Őrjöngeni máshol lehet, teszik is, ma láttam olyan posztot, ami azt jelezte, hogy az oltottak fekete mágiával ölik az oltatlanokat, rontás útján, de majd jól fel fogják őket jelenteni. Sok szerencsét a rendőrségen, nagyon fognak örülni a kedves ügyfélnek. De erről sem lesz több szó. Szó arról lesz, hogy mennyire tömegjelenség az oltott-oltatlan ellentét és mitől az?

Annyira mindenképpen, hogy a Telex döbbenten tapasztalja tegnap: a múlt héten a magyar politikusok közül Dúró Dóra érte el a legtöbb Facebook-lájkot, egészen pontosan 164 ezret, oltásellenes posztokkal. Azért mielőtt leborulunk előtte vagy csomagolni kezdünk, esetleg megerősítjük a várfalakat, jusson eszünkbe: 164 ezer lájk sok ugyan, de most valami miatt mindennek csökken a nézettsége, egy héttel korábban ugyanennyivel dobogós helyezést sem ért volna el, tehát ez nem csoda, csak szerencse: olyankor indult, közérdeklődésre számot tartó témával, amikor másoknak nem volt ilyen és nem is ültek fel az oltásellenes vonatra.

Ebből csak annyit tudunk meg, hogy körülbelül 164 ezer magyar anyanyelvű Facebook-felhasználónak nem tetszik az oltás és tetszik a hölgy. Rendben, azért ez sem kevés. Csak nem is abszolút többség. És nem egy poszt volt ilyen sikeres, hanem sok, együtt: egy-egy posztjára átlagosan csak 3350 lájk jutott, szóval éjjel-nappal dolgozhatott a brigádja, mert egyedül nagy munka lett volna ezt így összeszedni.

De a jelenség akkor is adott.

És adott az ellenkezője is!

Ugyebár, múlt héten oltási akcióhét volt, amit a nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbítottak, ezen a héten is tart. Azon hányan vettek részt? Első, második vagy harmadik oltást 784 ezren kaptak, ebből 643 ezer volt harmadik oltás és 96 ezer első. Tehát az oltást mereven elutasítók 164 ezre is tömegjelenség, viszont ez még sokkal tömegesebb.

Rendben, de mit jelent?

Nem sokat. A hét végén 27 830 új fertőzöttet találtak és 460 beteg hunyt el. Ilyenkor emeli fel az ujját a meggyőződéses oltásellenző: „Lám csak, olthatnak akármennyit, nem használ”. Dehogynem használ. Csak nem varázsszer, amulett, ködsapka, nem immunizálja tökéletesen a beoltottat, hanem abban segít, hogy ne haljon bele a betegségbe, ha megkapta. Meg jelentősen csökkenti a fertőzés veszélyét. De teljes és azonnali immunizációt várni akárhány oltástól sem lehet.

Annyit mindenképpen jelent, hogy van min veszekedni.

Teszik is a derék, jó emberek, mindenki úgy harcol a hite érdekében, hogy Cromwell vasbordájú csapatai a fasorban sincsenek. De a nagy egymásnak esésben még mindig nem tudjuk, mitől alakul ki az, hogy X. oltáspárti lesz, Y. oltásellenes, aztán ha tehetnék, ki is beleznék egymást, szerencsére ezt majd csak a Facebook következő szintjén lehet megoldani, a Metaverzumban. Addig marad az átkozódás, verbális lincselés.



Romániában viszont már készült felmérés erről. Két nappal ezelőtt hozta nyilvánosságra a román nyelvű G4 Media és a magyar nyelvű Transindex az Avangarde közvéleménykutató eredményeit, mielőtt bemutatom őket, azért azt se feledjük, hogy Románia minden korábbinál súlyosabb járványhullámon jutott túl – e hónap huszadikán még 17 158 új fertőzést észleltek egy nap alatt, míg a mai nap adatai összesen 1 096-ról szólnak. Igen, ekkora a visszaesés.




Pedig ott is voltak komoly konfliktusok az ügyben, az oltásellenes Diana Șoșoacă szenátorasszony Mick Jaggernek érezheti magát, naponta lép fel egy-egy új számával, hol egy oltóközpontot támad meg, hol maszk nélkül megy a parlamentbe, hol minden szélsőséges nacionalizmusa ellenére üdvözli Orbán Viktort, mint valóban nemzeti politikust, szóval állandóan szerepel, szerintem a bukaresti csendőrség teljes állománya előre köszön már neki személyes ismeretség okából, annyit kell ellene intézkedni.

Viszont időközben elhunyt a világjárványban a romániai oltásellenesség egy másik nagy hangadója, Mihai Făgădaru, történetesen nem sokkal egy Șoșoacă asszonnyal közös videó elkészítése után, azonban a szenátorasszony nem kell aggodalmaskodjon, ő ugyanis be van oltva, csak azt szeretné, ha más nem lenne. Nekem ennyire nem rosszak a tapasztalataim az oltással, pedig már hármat is kaptam.

No, de térjünk vissza a témánkhoz: Romániában a zöldigazolvány, vagyis oltottsági igazolvány munkahelyeken kötelezővé tétele körül folyik a vita. Amint nálunk is egyébként. Akkor ne értékeljük a különböző véleményeket, hanem lássuk az adatokat a fentebb jelzett források alapján.




A felmérés adatai alapján elmondható, miszerint:

      • a válaszadók 53 százaléka nem ért egyet azzal, hogy a munkahelyen kötelezővé váljon a zöld igazolás;

      • a megkérdezettek 40 százaléka szerint egy ilyen intézkedés nem pörgetné fel az oltáskampányt, de a fertőzések számát sem csökkentené;

      • 30 százalék hisz abban, hogy ez a sokat vitatott lépés hatékony lenne a járvány elleni küzdelemben.

Az egyértelmű igen-nem-tartózkodom felosztás arra a kérdésre, hogy „Mi a véleménye, a zöldigazolvány kötelezővé tétele növelni fogja-e az oltottak számát és csökkenteni a fertőzésekét?” azt az eredményt hozta, miszerint

      • a lakosság 38 százaléka egyetért ezzel,

      • 40 százaléka nem ért egyet,

      • 22 százaléka pedig tartózkodik.

A közvélemény-kutatásból az is kiderül, hogy

      • 78 százalék hallani sem akar arról, hogy az intenzív terápiás ellátásra szoruló oltatlanokkal kifizettessék a kórházi költségeket;
      • 35 százalék szerint Románia és Bulgária azért teljesít rosszul az oltáskampányban, mert az emberek nem bíznak a vakcinák hatékonyságában;
      • 17 százalék szerint azért oltatják be magukat kevesen, mert nem bíznak a hatóságokban;
      • a megkérdezettek 9 százaléka a hatékony kommunikáció hiányát említette, míg 6 százalékuk az összeesküvés-elméletek terjedését okolja.

Na, ezen tessék kiigazodni. Ebből vonja le magának mindenki a saját tanulságát – én senki helyett nem teszem meg.


Annyit megjegyeznék, hogy személyes élményeim alapján a romániai társadalom sokkal kevésbé különbözik a magyartól, mint bármely más szomszédunké, tehát ha nálunk készülne ilyen felmérés, akkor leszámítva az ortodox egyház oltásellenes hatását, hasonló eredmények születnének.

Egyetlen dolgot azonban még hozzá kell tennem. Minden ilyen felmérés arra vonatkozik, hogy a megkérdezettek mit gondolnak a járványról, vírusról, intézkedésekről. Ezek a vélemények rettenetesen fontosak – főként a megkérdezettek számára – és teljesen lényegtelenek a vírus számára. A vírus nem demokrata, nem vesz tekintetbe sem többségi, sem kisebbségi véleményt, nem lehet kiszavazni sem a földkerekségről, sőt, esze sincs, a vírus csak szaporodik, mutálódik, teszi a dolgát.

Véleményekre való tekintet nélkül. Kifejezetten ignoráns, kellemetlen figura.

Szóval, nagyon fontos egy demokráciában minden közvélemény-kutatás, felmérés és szavazás, de én még olyan szavazást nem láttam, ami demokratikus úton, a voksok erejével eloltott volna egy égő házat.

A vírus vírusnak alkalmas, a vélemény véleménynek: a valóságban pedig ennek a két dolognak nagyon ritkán van köze egymáshoz.

A vírushoz ugyanis legfeljebb a Karikó Katalin véleményének van köze.

Erről ennyit.


Oszd meg másokkal is!