Meglehetősen nagy fába vágom most a fejszémet, mert a mai monstre miniszterelnöki sajtótájékoztatót egészen egyszerűen képtelenség összefoglalni tömören és velősen, annyi mindenről volt benne szó és annyi ideig beszélt a váratlanul erőre kapott Orbán Viktor.
Komolyan mondom, Fidel Castro legszebb napjait idézte, legalábbis az állóképessége.
Mindenekelőtt megjegyezném, hogy nem lehet véletlen a kormányfő személyes megjelenése. Nem tudom, mit műveltek vele vagy mi történhetett, de évek óta nem volt ilyen jó formában, sőt, talán 2010 óta nem láttam ennyire reakcióképesnek, gyorsnak, rugalmasnak, azt is el tudja játszani, hogy ez egy valódi sajtótájékoztató, amire – a Magyar Hang kivételével – majdnem mindenkit beengedtek, akiket máskor nem. Még a BBC-t is, ami aztán valóban ritkaság. Sőt, kérdezni is lehetett, és a főméltóságú majdnem a kérdésekre válaszol, ami tőle merőben szokatlan – Sir Laurence Olivier nem alakította úgy Hamletet, mint ő most egy demokratikus állam miniszterelnökét. Nem tudom, mivel hozták ennyire rendbe, de ha vegyi úton sikerült, én is kérek abból a doppingszerből.
Viszont rengeteget beszélt. Legszívesebben beosztanám, ésszerű adagolással egy egész hétig is lehetne élni ennyiből, csak az események erre nincsenek tekintettel, szóval megpróbálom a lényegesebb információkat bemutatni, ami nem könnyű, mert például a Völner-ügyre több kolléga is rákérdezett, különböző időpontokban, szóval tematikai alapon is szét kéne válogatni ezt a kásahegyet.
Mindenesetre az már biztos, hogy megvan Áder János utódja. Éspedig Novák Katalint szemelte ki a Fidesz-frakció következő köztársasági elnöknek, már persze, ha minden összejön , és én már most elkezdtem rágni a körmömet, hogy aláírja-e az írásbeli ajánlását a jelölésre az Országgyűlés legalább negyven tagja (ez a minimum) vagy be kell érje 133 bátor képviselővel?
Tudom, most sokan mondják: „Végre egy női vezető”. Ne nagyon ünnepeljünk, ugyanis senkit sem a neme tesz jó vagy rossz politikussá. Láttam én már nagyon, de nagyon rosszindulatú, ám sikeres politikával foglalkozó hölgyeket is, Hoffmann Rózsától Selmeczi Gabrielláig, Varga Juditig, sőt, épp Novák Katalinig. A Fidesz ebből a szempontból egyáltalán nem szexista, bárkit hajlandó fel- és kihasználni céljai érdekében, légyen az illető bármely nemű. De azért sincs ok a hejehujára, mert a magyar köztársasági elnök hatásköre nagyon behatárolt, gyakorlatilag egy döntésben szabad a keze: az elébe terjesztett törvényeket vagy aláírja, vagy esetleg aláírja. Ha húzni akarja az időt (az utóbbi évtizedben maximum ennyi fordult elő) visszaküldheti a paragrafust normakontrollra az Alkotmánybírósághoz. Ezen kívül reprezentál és kifejezi a nemzet egységét, ami nem nagy munka, valamint ő a Magyar Honvédség főparancsnoka. Meg őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.
Novák Katalintól nem sokat várhatunk, hiszen nem is lesz módjában sokat tenni: ha veszít a mostani kormánypárt, akkor is lesz egy emberük a következő kormány fölött, aki szabotálhatja a munkájukat, ha nyernek, akkor meg sokkal csinosabb golyóstolluk lesz, bajusz nélkül, mint eddig volt. Áder meg végre kihorgászhatja magát. Szóval, ha félretesszük a népmesei gondolkodást és a formális logikát, Novák Katalin jelölése (és majdani megválasztása) semmiféle változást nem hoz. Ő azonban sietett elfogadni a megtiszteltetést, a Facebookon, a következő sorokkal:
„Magyarországot képviselni, az egész magyar nemzetet szolgálni – erre az embert próbáló feladatra készülök hittel, lélekkel, szívvel. A köztársasági elnök jelölti felkérést tisztelettel vállalom. Maradok, aki vagyok.”
Ha kicsit idősebb, fogadjunk, hogy elmondta volna a kisdobos-esküt is, ezek a gondolatok bármelyik elemi iskola évnyitó-évzáró ünnepélyéhez méltóak volnának. De mondom, nem is érdemes latolgatni, előélete alapján miféle méltóság válik majd belőle, mert pont olyan, amilyen bárkiből: erőtlen operett-elnök valódi hatáskör nélkül egy operett-ország élén. Egyetlen következmény azonban mégis várható: Varga Judit bánatában, hogy nem ő kapta a felkérést, gyufát áztat és megissza, mint bánatos, biedermeier cselédlányok, ezzel megoldva lemondásának kérdését, mely ugyan felmerült, mármint a Völner-ügy kapcsán, majd említem is, mi erről a minielnök nézete.
A másik fontos felmerülő kérdés a Pegasus-ügy volt, amiben Orbán Viktor első alkalommal mondott is valamit. Sok értelme nem volt a szavainak, de mondott: ez már komoly előrelépés az eddigi süket csendhez képest, ami felért egy tagadással. Sőt, kétszer is kérdezték a dologról. Első alkalommal a Telex kérdésére „Ön adott utasítást, hogy a Pegasus szoftverrel figyeljenek meg valakit?” azt válaszolta:
„Minden ilyen ügyről a belügyminiszter dönt, én azt kértem, minden olyan eszközzel rendelkezzünk, amivel más európai országok is rendelkeznek. És fontos az is, hogy minden a hatályos jogszabályok szerint történjen.”
Tehát elismerte, hogy ha másra nem is, de a beszerzésre adott utasítást. Mikor Áder testőreinek megfigyeléséről kérdezték, azzal vágta ki magát:
„Mások a belső viszonyaink, mint képzelik, harminc éve csináljuk együtt. Ha meg akarok kérdezni valamit Ádertől, akkor megkérdezem tőle, ha ők akar valamit kérdezni, akkor megkérdezi.”
Azt már nem tette hozzá, hogy „és ha hazudni akarunk egymásnak, akkor hazudunk” – ez már része egy ilyen bizalmas viszonynak. Másodjára az AP hírügynökség kérdésére említette ezt a kényes problémát, a megfigyelések miatti felelősség kapcsán:
„Minden egyes eljárást a Belügyminisztérium kezdeményez, nem az Igazságügyi Minisztérium, ennek ugyanis másik minisztériumtól, a belügytől kell érkeznie. Pintér Sándor azt mondta, nem történt törvénytelen megfigyelés.”
Hogyne, az Igazságügy csak engedélyezi a megfigyelést, nem kezdeményezi, eddig igaz. De ha a Belügy nem felelős, mert ők meg csak kezdeményeznek, akkor oda jutunk, hogy felelős egészen egyszerűen nincs is. Emiatt tehát nem kell senkinek lemondania, Varga Juditnak főleg nem. De neki – mint a Telex másik kérdése nyomán kiderült – a Völner-ügy miatt sem kell lemondania.
„Nem merült fel Varga Judit miniszter felelőssége Völner Pál ügyében, nem ismerek olyan körülményt, ami ezt megalapozná. A nyomozásról akkor értesültem, amikor azt az ügyészség közzétette a honlapján. Ezt megítélni a bíróság döntése után lehet, de a jogszabályok mindenkire egyértelműen és egyformán vonatkoznak.”
mondta Orbán Viktor. Nem így van: én értesültem akkor a nyomozásról, meg a magyar sajtó, mindenki más meg tőlünk értesült – nehezen tudom elhinni, hogy a magyar miniszterelnök az ügyészség honlapját nézegeti minden reggel, mint egy sajtómunkás.
Hanem Völnerről ellágyulva mesélt, hiába, a közös diákévek… Régi harcostársaként emlegette, Brezsnyev halálakor például a bátrabbak, így ő és Völner nem álltak fel, de Orbán Viktor csak ülve maradt, a későbbi államtitkár ki is ment az osztályteremből!
„Diákkoromban is bátrabb volt, mint én.”
– mondta. Gyáva embernek nem is való a korrupció, ilyen nagyban meg főleg nem. Azért még megvárom, míg lovas szobrot állítanak Varga Judit delegált helyettesének szabadságharcos és egyéb érdemei valamint makulátlan erkölcsi nagysága miatt, bár amint látom, a fentiek alapján erre megvan minden esély.
Ezen kívül ezer és egymillió dologról volt szó a maratonira nyúlt sajtótjékoztatón, elvégre évente egyszer áll szóba a kormányfő a médiával, járványügytől pedagógus-bérekig, mégis, egy mondatot emelnék ki, mint az elhangozottak lényegét. Arra a kérdésre, miszerint „hogyan változtatta meg az összesen 16, kormányfőként eltöltött év?”, Orbán azt válaszolta:
„Abban reménykedem, mint mindenki, hogy javamra változok.”
Majdnem pontos. Pár betű eltéréssel. Én ugyanis elsőre félrehallottam a „javamra változok” kifejezést.
Úgy, hogy „jövőre távozok.”
Abban én is reménykedem.
Mint mindenki.
