Ami elromolhat, az el is romlik, mondta Murphy, és csak csodálni lehet előrelátását: ugyan igaz ez mindenre, kőbaltától gőzgépig, de azóta fokozottabban igaz, amióta van Facebook. Most is rá kell jönnünk, mi történt a British Medical Journal és a közösségi oldal viszonyával, mert már terjednek a legendák, mesék, mítoszok.
Persze, a magyar sajtóban – ne ítéljünk túl keményen – inkább csak túlzások jelentek meg az ügyről, ilyen például az Index címe:
„Újabb botrány: a Facebook már a legrangosabb orvosi újságokat is cenzúrázza”
de sokat mond a mai magyar média valóságáról, hogy ezt az írást a Demokrata vette át (ők se gondolták volna még tavalyelőtt, hogy valaha Indexből fognak dolgozni). Hanem hát lássuk, miről van szó.
Az Index a túlzó cím után meglehetősen korrekt módon elemzi azt a nyílt levelet, amit az 1840 óta folyamatosan megjelenő British Medical Journal főszerkesztője, Fiona Godlee írt egyenesen Mark Zuckerbergnek, kifogásolva – mit is? A „cenzúra” szó nem fordul elő a levélben, inkább a Facebook által megbízott harmadik fél, a Lead Stories tényellenőrző oldal eljárását teszi szóvá. Csak ehhez el kell ám olvasni magát a levelet is. A történet háttere fontos.
„Szeptemberben a Ventavia, a Pfizer covid-19 vakcina fő vizsgálatának végrehajtásában segédkező szerződéses kutatócég egy korábbi alkalmazottja elkezdett a BMJ-nek tucatszám belső vállalati dokumentumokat, fényképeket, hangfelvételeket és e-maileket átadni. Ezek az anyagok számos olyan, a Ventaviánál előforduló rossz klinikai vizsgálati kutatási gyakorlatot tártak fel, amelyek hatással lehetnek az adatok integritására és a betegek biztonságára. Azt is felfedeztük, hogy annak ellenére, hogy több mint egy évvel ezelőtt közvetlen panaszokat közöltünk ezekről a problémákról, az FDA nem ellenőrizte a Ventavia kísérleti telephelyeit.
A BMJ megbízott egy oknyomozó riportert, hogy írja meg a történetet lapunk számára. A cikket november 2-án tettük közzé, jogi felülvizsgálat, külső szakértői értékelés és a The BMJ szokásos magas szintű szerkesztői felügyeletének és ellenőrzésének alávetve.”
Ez eddig orvosilag is, sajtószakmai szempontból is kifogásolhatatlan. A Pfizer egyik külső partneréről van szó, amely a vakcinák ellenőrzését végzi, tehát nem magáról a Pfizer cégről, a Venatviának lehet üzleti érdeke a hanyagság (a Pfizernek már nem annyira, sőt), arról szó sincs, hogy a vakcinák általában rosszak volnának – ezt sajnos manapság és minálunk hangsúlyozni kell! – szakmai, orvosi kérdésekről van szó, amiknek nagyon is van helye egy szakfolyóiratban. Hol a baj?
„November 10-től kezdve azonban az olvasók különböző problémákról számoltak be, amikor megpróbálták megosztani cikkünket. Néhányan arra panaszkodtak, hogy nem tudták megosztani. Sokan mások arról számoltak be, hogy a hozzászólásaikat a „Hiányzó kontextus” figyelmeztetéssel jelölték… „Független tényellenőrök szerint ez az információ félrevezetheti az embereket”. A cikket közzétenni próbálókat a Facebook arról tájékoztatta, hogy azok, akik ismételten „hamis információkat” osztanak meg, a Facebook hírfolyamában lejjebb kerülhetnek. Azok a csoportadminisztrátorok, ahol a cikket megosztották, üzenetet kaptak a Facebooktól, amelyben arról tájékoztatták őket, hogy az ilyen bejegyzések „részben hamisak” (…) A Lead Stories által végzett „tényellenőrzést” pontatlannak, hozzá nem értőnek és felelőtlennek tartjuk.”
Persze, hogy felhördül a rangos, 1840 óta megjelenő, mindig és mindenkor hiteles szaklap. Ezek bizony kellemetlen vádak, ráadásul hamisak is. Cenzúráról még itt sincs szó, de a lap hitelének rontásáról nagyon is. Akkor lássuk, mi módon ellenőrzi a tényeket a Lead Stories, mit mond az ő honlapjuk?
„A Lead Stories egy díjnyertes, innovatív tényellenőrző és cáfoló weboldal, amely a Big Data és az újságírás metszéspontjában helyezkedik el, és 2015-ben indult. Szerkesztőségünk eredetileg csak a Trendolizer™ által biztosított technológiát használta arra, hogy gyorsan megtalálja az interneten a legtrendibb tartalmakat, amelyekről írni lehet, de jelszavunk mindig is az volt, hogy „Csak mert trendi, nem jelenti azt, hogy igaz”.
Eredetileg egy olyan oldalnak indultunk, amely arról szólt, hogy mi az aktuális trend az interneten általánosságban (és bizonyos esetekben arról, hogy az valóban igaz-e), de a 2016-os amerikai elnökválasztás előválasztása óta fokozatosan átálltunk a teljes idejű tényellenőrzésre. Manapság kifejezetten olyan trendi történetekre, képekre, videókra és posztokra vadászunk, amelyek hamis információkat tartalmaznak, hogy a lehető leggyorsabban tényellenőrzést végezzünk rajtuk. Általában nagyon gyorsan dolgozunk, mert aktívan figyeljük az álhírek ökoszisztémáját, és nem kell várnunk olvasói tippekre vagy jelentésekre, mielőtt nekilátnánk egy történetnek.
2019 februárja óta aktív részesei vagyunk a Facebook harmadik fél tényellenőrzőkkel való partnerségének. E partnerség feltételei szerint hozzáférést kapunk azon tartalmak listáihoz, amelyeket a Facebook rendszerei vagy felhasználói potenciálisan hamisnak jelöltek meg, és mi önállóan dönthetünk arról, hogy tényellenőrzést végzünk-e vagy sem. Ezen túlmenően a tényellenőrzéseinket beírhatjuk egy, a Facebook által biztosított eszközbe, a Facebook pedig felhasználja az adatainkat, hogy segítsen lassítani a hamis információk terjedését a platformján. A Facebook fizet nekünk azért, hogy ezt a szolgáltatást elvégezzük számukra, de nincs beleszólásuk vagy befolyásuk abba, hogy miként ellenőrizzük a tényeket, vagy milyen következtetéseket vonunk le, és nem is akarnak ebbe avatkozni.”
Aki ért a dologhoz, az már látja is a hibát. Szó nincs itt cenzúráról, a rendszer rossz. Megmagyarázom.
A Facebooknak a legutóbb elérhető statisztikák szerint 2,797 milliárd havi aktív felhasználója van. Ebből napi, aktív felhasználónak nevezhető 1,845 milliárd ember. Nem túlzás, ha azt mondjuk: naponta születik olyan két-két és fél milliárd poszt. Ennek olyan tíz-tizenöt százaléka hazugság, álhír, konteó, ostobaság vagy csalás: vegyünk némi jóindulattal napi mondjuk háromszáz millió ilyen veszélyes bejegyzést. Annyi ember és annyi tényellenőr nincs a világon, amennyi elbánna ezzel az irdatlan adattömeggel, tehát első lépcsőben algoritmikus szűrést alkalmaz maga a közösségi oldal, ami nem is olyan egyszerű, mint hinnénk – eleinte szavakra és képekre szűrtek, azt máig tudja mindenki, hogy egyes szavakat tilos leírni az oldalon mert megbüntetnek érte, én például írhatom magamról, hogy mózeshitű vagyok, azt is, hogy a neológ izraelita felekezethez tartozom, de ha leírom a „zs” betűvel kezdődő szót – saját magamról! – akkor pár napig csendben leszek, mert letiltanak. Abszurd, de így van. A képi algoritmikus szűrés is pocsékul működik, tegnap egy barátomnál a vöröskáposzta-leveleket találták tilalmasnak, a jó Ég tudja, minek nézte a mesterséges unintelligencia a fotót… szóval, ez az első szűrés. Amit ez kétségesnek talál, az megy a tényellenőrző cégekhez. Ez az, amit a Lead Stories olyan tartalmaknak nevez, „amelyeket a Facebook rendszerei vagy felhasználói potenciálisan hamisnak jelöltek meg”.
Aha. Rendszerei vagy felhasználói. A rendszerek működését az előbb láttuk, milyen – vagyis pocsék – a mélyen tisztelt felhasználó meg azt jelent, amit akar, el tudok képzelni olyan, nagy létszámú oltásellenes csoportot, aminek a tagjai arra szakosodnak, hogy jelentésekkel elnémítsák a valódi orvostudomány írásait. Itt jön a külső tényellenőrző cég szerepe, aminek a munkatársai elvben utánajárnak a kifogásolható tartalom állításainak, de még ők sem törölhetik azt, hanem, mint Fiona Godlee levele is írja, pecséttel, jelzéssel láthatják el a megosztást, amennyiben hamisnak találják, ennek is vannak fokozatai, például az említett „Hiányzó kontextus” enyhe, és nem is biztos, hogy jó ötlet: ugyanis ha valamiről elsőként ír az ember, ha exkluzív a történet, annak nem is lehet kontextusa, az maga az ősforrás. Viszont ha mondjuk valaki azt állítja, hogy hatalmas metróbaleset történt Nagyváradon, háromszáz áldozattal, azt nyugodtan nevezhetjük „hamis információnak”, mert Váradon nincs metró.
Szóval, a Lead Stories kapott egy gyanús anyagot, és el kellett döntse róla, mennyire hiteles. Itt jön a második hibalehetőség. A tényellenőr ugyanis könnyen meglehet, hogy nem orvos, ismeri az álhírek ökoszisztémáját, jellemzőit, evolúciójukat, de itt egy vakcina-ellenőrzésről szóló szakcikket kellett elemeznie, ami ráadásul exkluzív, saját forrásokat használt. A vakcinák témája a mai álhír-piacon mindent elsöpör, azt magyarázza boldog-boldogtalan, szóval már maga a témaválasztás is a „gyanús tartalmak” közé küldte az írást, ilyenkor mit tehet a tényellenőr, ha nem virológus?
Utána járni a céges dokumentumoknak nem tud, az orvosláshoz nem ért, az írás valóságtartalmát nem képes átlátni: vagy kockáztatja, hogy átcsúszik rajta egy veszélyes konteó, gyilkos álhír, vagy azt kockáztatja, hogy egy valódi írást gáncsol el. Esetünkben inkább gáncsoltak. A hozzá nem értésüket az is mutatja, hogy a patinás brit folyóiratot „blogoldalnak” nevezték, szóval igazán még utána sem nézhettek, csuklóból dönthetett az ügyeletes, kevés vagy semennyi fontolgatás után. Hátha nem lesz baj belőle.
Lett. De mi a megoldás?
Ez az, amiről fogalmam sincsen, de mindannyiunk érdeke, hogy megszülessen az egészséges módszer. A sajtó legfőbb terjedési felülete manapság a Facebook, és a mostani tényellenőrzés – mint látjuk – groteszk eredményekkel jár, gyakorlatilag rövidesen várható a „tabutémák” megjelenése a „tiltott szavak” után. Nagyon nagy baj az oltásellenesség, de ha minden, oltásokkal kapcsolatos közleményt letiltunk a biztonság kedvéért, az még nagyobb bajt okozhat.
Sőt, ilyen úton egész témakörök kerülhetnek ki a társadalmi köztudatból és a sajtóból úgy általában, ráadásul pont a legfontosabbak, hiszen minél fontosabb, égetőbb egy kérdés, annál vitatottabb, „megosztóbb”, konfliktusgenerálóbb is. Szóval: nem biztos, hogy a „problémás” témák száműzése jó megoldás, viszont a teljes liberalizálás meg a radikálisok paradicsomát hozná el, a „minden vélemény egyenlő értékű” világát, ahol a sok lúd mindig disznót győzne. Nem véletlen, hogy Donald Trump is ezt az állapotot akarta elérni minden áron.
Enek az írásnak a problémája megoldódni látszik, de mi lesz a többivel? Merre tovább?
Férfiasan bevallom: fogalmam sincs, legalább olyan bonyolult rendszert kéne létrehozni a minden szempontból megfelelő moderáció céljából, mint maga az emberi társadalom. Mely az egész helyzetet ennyire bonyolulttá teszi.
Bizony-bizony. A hiba nem a készülékben van, hanem a felhasználókban.
A rendszerhiba igazából mi vagyunk.
Csak nélkülünk meg maga a rendszer is értelmét vesztené.
Aki ezt a problémát megoldja, nagy ember lesz és a világsajtó megmentője.
Egyelőre nem tolonganak a jelentkezők.